Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

Szemelvények külföldi újságokból FÓKUSZ iiimiiiiiiiiiiiiimiii ló étvágy nélkül nincs jó konyha J. Waclawek szerint a tár­sadalmi átlagnál szembeszökő­en magasabb életszínvonalú társadalmi csoportok létezése ,,az egész társadalom szükség­leteinek szerénységét fellazít­ja^, gyorsabban, mint ahogy a szükségletek kielégítésének le­hetősége nő. Ez igaz. Csakhogy a szük­ségletek szerénységét egyálta­lán nem látom abszolút erénynek, a jelenlegi ki nem elégített fogyasztási igények gyors növekedése pedig sze­rintem a szocializmus nagy vívmánya és a haladás nélkü­lözhetetlen feltétele. Pontosabban: a szocializmus vívmánya a luxusigények de­mokratizálódása és a jólétről alkotott elképzelések megsza­badulása azoktól a korlátok­tól, amelyeket a kapitalizmus gyakorlata (még annak sem az ideológiájá) kényszerített rájuk (efféle korlátok: legyen mivel jóllakni, legyen hol lakni, le­gyen piivel fűteni és legyen mit felvenni.) Fejlesztési programjaink am­biciózus volta éppen abból ered, hogy megnövekedtek a társadalom elképzelései a jó­létről, s az ország gazdasági életét állandó nyomás alatt tartja a társadalmi igény, amelynek a gazdaság igyekszik eleget tenni Addig van gaz­dasági és társadalmi fejlődés, amíg ez az igény, vagyis a lengyelek étvágya nagyobb, mint a kielégítés pillanatnyi lehetősége. Nagyon is jó, hogy a törek­vések megelőzik a lehetősége­ket, mert ha nem előznék meg. ha valaha bekövetkezne a kielégítettsiég állapota — nem lennénk többé az alkotók és termelők társadalma, hanem a fogyasztók társadalmává ala­kulnánk, akiknek nincsenek többé kívánságaik és remé­nyeik a Jövővel szemben. A nagyobb igények ténye a haladás motorja, nemcsak ál­talános, hanem részletszinten is. Az egyes termékek és szolgáltatások minőségével va­ló elégedetlenség a javítás ős tökéletesítés motorja. (Polltyka) Egyenlőség és igazságosság Az egyenlőség és igazságos­ság nem azonos fogalom. Ha egy ház építésénél két munkás dolgozik, és az egyik a téglát rakja, a másik pedig napozik, akkor egyenlő bért adni nekik mindaddig az általános igaz­ságérzetbe ütközik, amíg a bér egyáltalán létezik, és mércéje a munka lesz. A jelenleg kötelező elv sze­rint minden dolgozónak egy­formán joga van kedvezmé­nyes üdültetéshez. A kedvez­ményes üdülési lehetőségek száma azonban tizede a dol­gozók számának (a mező és erdőgazdaságon kívül). Esze­rint minden tizedik dolgozó kaphat beutalást. A részletes felmérésekből ki­tűnik, hogy minél magasabb egy dolgozó keresete és kép­zettsége, annál gyakrabban vesz igénybe üdülési beutalót Nemcsak arról van szó, hogy a tisztviselők viszonylag gyak­rabban mennek üdülni, mint a munkások. Az is sokkal va­lószínűbb. hogy a fiatal és gyermektelen szakmunkás megy üdülni, s nem a sokgyermekes segédmunkás, holott annak anyagi helyzete sokkal rosz- szabb. Az egyenlőség elve tehát az üdültetésben általában Igazság- tálán eloszláshoz vezet. Ép­pen azok item jutnak beutaló­hoz, akik a legjobban, rászo­rulnának. éa akik más módon biztosan nem jutnak kéthetes pihenéshez. Az üdülési beuta­lók és hasonló juttatások te» rén tehát ha nem la kizáró- tágasságot, mindenesetre el­sőbbséget kellene biztosítani azoknak a drigneólcnak. akik­nél ae egy családtagra esd jö­vedelem * legalacsonyabb. A beutalókat úgy kellene dotnáa- nl. hogy kompenzálják a vi­szonylag rosszabb anyagi hely­zetet, tehát elsősorban a sae- gényebb családoknak kellene juttatná őket. Máasróval. egyenlőséget kellene beveze- zetni a beutalók elosztáséiban — tág abban értelmezett egyen­lőség javára. iVtelllylte) Látogatóban a magyarc. siúgi sJo'akoLnál Ke volt ac «ta6 utazás, amelynek aorta Így elemiünk komplex mádon teUArrú a ita> gyúr NepkuzSSraMártata éit szlovákok nemzeti-kulturális szükségleteit és az Intézetünk munkájára von*tlc<*ü elgondo­lások kialakítana köze polte ka. remi ezen elgondolások mef> valósításának útialt, legköze­lebb déli ezoztwaédainlaUL Az ott étd aok-sok szlovákkal — a legkülttnbdzSM» társadalmi rétegek képviselővel — foly­tatott számos benzélgetéa meg. gyóxau bennünket árnál, bogy többaégük érzékeny arra, amit 6seik hazájában náluk Írnek Ezzd Rámolnunk kellene ralis­áén publicistákéi ténykedé­sünk elátt, amennyiben náluk akarunk Írni, vagy beszélni. MldenekeW« meggyAzádttlnk árnál, hogy bántja őket, ha újságaink hasábjain úgy írunk róluk, mint ..kiszáradt ágak­ról". ha alábecnüljük nem»- ti ón tudatukat. Ka nem látjuk meg, hogy az anyanemzettel való elszakítottság és tartós különélés ellenére megőrizték anyanyelvűk iránti szeretetü- kot, hogy kegyeletes tisztelet­től Vinciimnek Őseik nyelve és mokarai Iránt, e hogy mind a mai napig érzik a nemzeti kultúra Ismeretének szOksé- aariségiú. Araikor ennek tuda­tára ébredtünk. Önmagunkat hibáztattuk azok miatt la. akik Mteg a legutóbbi esztendőben sajtónk hasábjain szokványo­sán, nem differenciált módon nyilvánítottak véleményt, és gyakran sértő kijelentéseket tettek a Magyarországon éló mjovákok „ktalvó félben lévő” nemzeti Öntudatáról és Indoko­latlanul törölték ókét a nem- írtból. A Magyar Mépkn ztáraasá n megjelent politikai és tudomá­nyos müvek alapján már évek éta észrevehető volt, hogy Is kosost figyelmet raontdnak a namaetiadgl kérdésnek. A Ma­gyar Martinasa Munkáspárt a meadózó társadalomtudományi értékelések után 1SSS raeptem- tseráben határozatot baaott ,A Magyarországon étó nemietl- ségMc helyzetérái". Őzben a hatámtdsta ss agyat hibák tastsrtntáas nélkül a párt tm a snort ■ II ess állam nemzetiért naSltlkáJának területén új frt- adatoknt Űzött aa áltatni és táras rising szervezetek, vala­mint a tudománysa IntSemé- nyrtt elé. Ennek a nemzetiségi politikának sok pozitív és ú] vonásával találkoztunk Látoga­tásunk Idején W. A magyar- eraoágl szlovák art gr* szem­pontjából nézve ez mlndenek- etött a nemzetiség politikai gyakorlati megvalósításéban felvetődött problémák nyíltabb ta krtttkunabb megköretltéaét jelenti. Erről elnűaortoan a nemzetiségi azóvektégek hong- rettrt Unáratmzáad győz­tek meg bérvnünket, amelyek éppen álkor zajlottak le «rak) NentL’ vonatos t jfíSitika A tengyH cigányak t«opor­kirándulásai már l9<56-b^n kezdődtek, amikor észrevet­ték. hogy saűkebb hazájukban hozzá kell majd látni a becsü­letes munkához. De amikor C&ehSzlovákia és Magyarország még kevésbé tetszetős terület­nek tűm számukra mint Len­gyelország, irányt vettek az Adriai-tenger partjai felé. A lengyel statisztikát nem is­merjük, meg kell tehát elé­gednünk Belügyminisztériu­munk szerveinek vállvonoga- tásával, és a közbiztonság tag­jainak reménytelen megállapí­tásával: ..... tengernyien vol­tak/’ Amíg a Lengyel Népköztár­saság belgrádi nagykövetsége értesült aról, hogy a cigányok mily gyakran vesztik el sze­mélyi igazolványukat, „útlevél- betétLapjukat", amelyek he­lyett futószalagon állítottak ki számukra pót-dokumentumokat (terrwőszetessen feltűnő korláto­zó klauzulák nélkül), áz új ok­mányok boldog tulajdonosai­nak egy része elhagyta a ven­dégszerető Jugoszláviát és viszatérő útvonalként az oszt­rák tranzitot választotta. A jugoszláv határőrök nem alkal­maznak semmiféle retorziót azokkal szemben, akik megkí­sérlik az illegális határátlé­pést, az okmányokkal rendel­kezőket pedig redektálják, fő­képpen ha a papírok legálisak. £q bizonyára véletlen körül­mények csodálatos találkozásé­ról van sző, hogy ezek a tu­risták. akik Lengyelországba kerülő úton, Bécsen keresztül Indulnák haza, elfelejtettek vissza térni. Közéjük tartozott Mlchal Lakato&z is, akit a határőr- szervek feltartóztattak a Balas­sagyarmatnál lévő közös el­lenőrző ponton. Egy viharvert Opel Rekord-on vitte szíve hölgyét, ennek testvérét és a testvér férjét és a házaspár két kiskorú fiúgyermekét Bu­dapestről. Emellett olyan ré­szeg volt, hogy a magyar ha­tárőr elsaédült amikor a gép­kocsi ajtaját kinyitották. A?, alaposan ittas turisták a kö­zös ellenőrző pultra kiraktak hat jugoszláv útlevelet. A ta­pasztalt raemek egy pillanat alatt megállapították, hogy ha­misítványokról van szó! (Nővé Slovo) A lombikbébitől az anyagtalan emberig A fejlődés forradalma ? Homo biologicus „A biológia varázspálcájának érinté­sére az ember fokozatosan egészen más lénnyé válik, mint amilyen volt. Sze­münk láttára alakul át új, paradoxo­nokkal teli állatfajjá, amelyet nem is­mernek azok, akik az élőlényeknek és a tárgyaknak nevet adnak. Különös, tarka fiziológiájú állatfaj ez. A Homo sapiens szemünk láttára lassan Homo biologicussá válik — furcsa kétlábúvá, amely sokféle képes­séget egyesít magában: szaporodni tud hím részvétele nélkül, mint a levélte­tű; képes messziről megtermékenyíteni a nőstényt, mint egyes puhatestűek, ne­mét változtatni, mint egyes halak; szegmensekből regenerálódni, mint a giliszta, pótolni szervezetének hiányzó részeit, mint a triton; az anya szerve­zetén kívül fejleszteni a magzatot, mint a kenguru és hibernálni magát, mint a sündisznó.”. Ez a rapszódikus idézet JEAN ROS­TAND, a híres biológus „Módosítható-e az ember?” című könyvéből való. így határozta meg a francia tudós a Fej­lődés Forradalmának kezdetét, amely­nek következményei a jövendő évszá­zadokban oly nagy hatásúak lesznek. A jövő történelemkönyvei bizonyára kiemelik majd a XX. század derekán született fontos biológiai felfedezéseket. Uj korszak kezdetét jelentik majd az emberiség történelmében, és ez a kor­szak nem kevésbé fontos, mint az, amelyben az ember emberré vált. Ez az új korszak: az Evolúció Befolyáso­lásának kora. Az ember nem csupán a természet gyermeke, a természetes kiválogatódás terméke többé. A tudomány jóvoltából önmaga teremtője lehet. EDWARD L. TATUM Nobel-díjas tudós szerint az ember növekvő képes­sége saját genetikai jövőjének megter­vezésére „a legbámulatosabb perspektí­va, amelyet a tudomány eddig megnyi­tott előttünk.” ROBERT L. SINSHEIMER biológus szerint ez „az emberiség történelmé­nek egvik legmerészebb koncepciója.” „Földünk történelmében először jutott el egy élőlény saját genézisének meg­értéséhez, és kezdhet hozzá saját jövő­jének megalkotásához.” Ennek a különleges forradalomnak atyja (ha ugyan egyetlen atyja van) talán a már elhunyt H. J. MÜLLER, fiziológiai és orvostudományi Nobel* díjas. Ez a látnok tudós megdöbben­tette a világot a genetikai tökéletesíté­sére vonatkozó programjával. Az emberiség fenntartásának és az emberi genotípus javításának eszköze­ként Müller a mesterséges megtermé­kenyítés programját javasolta, kivá­lasztott férficsoport spermájának fel- használásával. A kiválasztásnak fizikai és intellektuális kritériumai lettek vol­na. Az anyáknak kiválasztott nőknek megengedték volna, hogy — esetleg férjükkel együtt — az előzőleg márki­válogatott csoportból maguk válassza­nak spermaadót. A spermaadó jelen­leg kötelező teljes névtelenségével szem­ben MÜLLER azt javasolta, vezessenek kartotékot minden spermaadóról, rész­letes információkkal, hogy a leendő szülők tudatosan választhassanak kö­zülük. MÜLLER azt javasolta, hogy létesít­senek világszerte spermabankokat, ahol fagyasztott, állapotban tárolják a sper­mát. Az orvosok — a komplikációk el­kerülése végett — csak olyan sperma felhasználását engednék meg, amelyet vagy mór legalább húsz éve a bank­ban tárolnak, vagy amelynek adója már nem él Bár MÜLLER forradalmi programját — amelyet olyan híres tudósok is tá­mogattak, mint sir JULIAN HUXLEY és F. H. C. CRIK Nobel-díjas — nem valósították meg teljes egészében, a megtermékenyítés módszere állandóan terjed. Ma már évente kb. tízezer gyér mek születik ezen a módon. Az Egyesült Államokban tömegesen létesülnek a sperma-bankok. Némelyi két úgy tervezték, hogy még atomhá­ború esetén is megőrizhessék az éló sperma készleteket. JEROME K. SHERMAN, a módszet últörője szerint az Egyesült Államok­ban ma már egészséges gyermekek szá­zai élnek hosszabb ideig fagyasztott ál­lapotban tartott spermával történt mes­terségéé megtermékenyítés jóvoltából. • A petesejt-átültetés technikája re­ményt nyújt arra, hogy MÜLLER prog­ramja teljes mértékben megvalósul. A tudósoknak már sikerült kiemelni a megtermékenyített petesejtet vemhes tehenek szervezetéből és geneti­kailag kevésbé értékes tehenekbe lehet átültetni. Ily módon Igen gyorsan nagyszerű, fajtiszta állományra lehel szert tenni. A tenyésztehén, amely ed' dig élete során legfeljebb 8—9 borjú­nak adhatott életet, az új módszerrel több száz borjú anyja lehet Közeledik a nap, amikor ezt a mód szert az embernél is felhasználhatják A vezető genetikusok nézete szerint ez a módszer nem csupán hozzájárul az emberi faj Javításához, hanem a med dő nők anyai ösztönének kielégítését Is lehetővé teszi. A meddő nő egysze­rűen megkéri az orvost hogy ültessen méhébe megtermékenyült petesejtet, vagyis magzatot. Az olyan asszony, áld egészségi állapota miatt nem képes gyermeket kihordani, de életképes pe­te-*-j leket termel, megkérhet egy má­sik asszonyt például nővérét, vagy más rokonát, hogy hordja ki és szülje meg számára a gyermeket Bár a mesterséges megtermékenyítés és a petesejt átültetésének perspektí­vájával Is elég nehezen birkózik meg a mai gondolkodásunk, az embernek még meglepőbb dolgokra Is fel kell ké­szülnie. Mi történik majd akkor, ami­kor a tudomány bitorolni kezdi az em­beriség legszentebb intézményének, az anyaságnak a jogát — és az anyatest feladatát a lombikra ruházza át? A tudomány már ma Is végrehajtja az emberi testen kívüli fogamzás cso­dáját. DAHIELE PETRUCCI néhány évvel ezelőtt bolognai laboratóriumá­ban lombikban termékenyített meg pe­tesejtet. Sz ún. ln vitro megtermékenyí­tés oly módon történt, hogy gondosan előkészített laboratóriumi körülmények között spermát juttatott az érett pete­sejthez. PETRUCCI az Így létrejött magzatot elég hosszú ideig életben Is tartotta olyan tápíolyadék segítségévei, amilyen a méhben körülveszi a magzatot. Egyik „lombikgyereke” 9 napig élt, a másik 58 napig. Ezek a történelmi jelentőségű kísér­letek megütközést keltettek a katolikus világban. A pápa nyilvánosan elítélte Petruccit és munkáját, s a tudós kény­telen volt abbahagyni a további ilyen irányú kísérleteket. Bár PETRUCCI bírálói nem vették észre, hogy munkájának végső célja az emberiség tökéletesítése, nem pedig holmi szörnyűséges praktikák, minden­képpen felvetődik egy lényeges kérdés: tudja-e a tudomány, mihez kezdjen majd a lombikban létrejött gyermek­kel? A válasz határozottan így hangzik: nem. Legalábbis egyelőre nem De a kutatók minden fronton egyre bátrab­ban haladnak előre. Az emberi magzatot kutató szakem­berek behatolnak a magzati élet eddig ismeretlen világába. Uj, merész mód­szerekkel kísérleteznek, melyek olyan korán kimutathatják a genetikai hibá­kat, amikor azok talán még kiküszö­bölhetők. Az új tudományág élén a magzatse­bészet jár: a magzat kiemelése az anya­testből, gyógyítása és a méhbe ülteté­se. Mindez kétségkívül hasznosnak bi­zonyul majd, amikor az ektogenézis, vagyis a lombikterhesség valósággá válik. Addigra, hangoztatja Rostand, „cse­kélység lesz megváltoztam a születen­dő gyermek nemét, szemének színét, teste és végtagjai arányait, sőt talán arcvonásait is”. Amint a tudomány egyre kényelme­sebben hozzáférhet majd a fejlődő mag­zathoz, jelentősen megnövekszik annak jelentősége is, hogy előre beprogramoz­zák személyiségét és növeljék intelli­genciáját. A nem szabályozásával kapcsolatos kutatások máris szinte szenzációs ered­ményekre vezetnek. A legutóbbi kísér­letek során a kísérleti állatok hormon­kezelés hatására teljesen megváltoztat­ták nemüket Hímnemű embrióból meg­születésük után szaporodóképes nősté­nyek lettek. Ugyanilyen könnyen si­került nőnemű embriókból himnemű újszülöttet varázsolni. A tudósok bizo­nyosra veszik, hogy egy napon ezek a módszerek az ember nemének szabá­lyozásában is használatosak lesznek. Eleinte azért, hogy a szülők tetszésük szerint választhassák meg gyermekük nemét, később pedig a nemek világ­egyensúlyának szabályozása érdekében. • (Folytatjuk) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents