Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
Interjú Beszélgetés a megyei KISZ-bizoftság első titkárával a negativ hősről MÉSZÖVEgy hete jelent meg lapunkban a ^Szerkesztőségi folyosó” című riport. Pozitív és negatív hősöket mutat be olvasóinknak. Szabó Géza, a megyei KISZ- bizottság első titkára a riport elolvasása után felkereste a szerkesztőséget és elmondta: szeretné hozzátenni a véleményét a szóban forgó írás mondanivalójához. Részben azért, mert az egyik negatív hős ifjúsági vezető, részben azért, mert úgy véli, más szempontból sem szabad napirendre térni az írás mondanivalója felett. Ilyen előzmények után beszélgetünk most Szabó Gézával, a megyei KlSZ-bizott- ság titkárával. — A szocializmus tisztaságát féltő emberek azt mondják, napjainkban ugyanolyan kíméletlen és kérlelhetetlen harcot kellene folytatni a nap- lopók, a herék ellen, mint amilyen kérlelhetetlen és kíméletlen harcot folytattunk a felszabadulást követő években a kizsákmányolok ellen. Ma ők a szocializmus ellenségei, a naplopók, a herék. Magatartásukkal passzivitásra kárhoztatják az embereket, és terjesztik a cinizmust, a nihilizmust, ön mit gondol erről, Szabó elvtárs? — Nincs közöttünk nézet- különbség, én is így látom a dolgokat. De úgy gondolom, a felszabadulást követő években könyebb volt észrevenni és leleplezni az ellenséget. Napjainkban más a helyzet, — Nemíátombe, Szabó elv*társ, hogy miért más, a vélt, vagy a valóságos érdemek miatt? A naplopó az naplopó, a dologkerülő az dologkerülő. Annak idején DÉFOSZ irodavezető voltam. Emlékszem, a kizsákmányolok mindegyike rendelkezett valamiféle érdemmel is. Ki törődött ezzel? — Szerintem azonban most nem emberek elten, hanem hibák ellen hadakozunk. Az ellen a magatartásforma ellen is fellépünk, amit a Szerkesztőségi folyosó című riport negatív hősei, a ficsur, meg az egész nap sört ivó ifivezetők képviselnek. De nemcsak ők, mások is. — Sokszor pusztán szavakkal lépünk fel. • • — Arra gondolunk: megváltoznak. A figyelmeztetés, a bírálat használ nekik. Nézzük a családot, a körülményeket és azt mondjuk, érvényesülni kell a szocialista humanizmusuk. Azzal viszont egyetértek, hogy olykor egyes emberek túl sok türelmi időt kapnak. Ilyen esetben a segítő szándék rendszerint visszájára fordul. A hosszú türelmi időben egyesek ugyanis nem a megjavulás lehetőségét látják, hanem az elnézést, a tehetetlenséget és még jobban elszemtelenednek. Következik tehát a legrosszabb: az elbocsátás, sőt nem egyszer á börtön. — A hosszú türelmi időnek rendszerint csakugyan ez a vége. Ezért mondom: mese- beszéd a hibák ellen úgy hadakozni, hogy elvonatkoztatjuk tőle az embert. Általában elítélni egy magatartásformát, annyit ér csupán, mint halottnak a szenteltvíz. — Sőt az általánosítás minden jószándék ellenére, a lehető legnagyobb hiba. Itt van ez az ifivezető. Név szerint is jól tudom, hogy kiről van szó. A ficsurt is meg tudnám nevezni. Mégis, a riport megjelenése után a városból telefonon hívták fel és személyesen kerestük fel a KISZ- bizottságot és reklamáltak. Ennek az v;' ge: viszszautasítják ez í ' mert af ifivezetőkre u-.i: az a jellemző, amit a riport mondanivalója sugall. — A reklamálók buzgósága mosolyra késztet, Szabó elvtárs. Egyetért ön velük? — Nem. — Miért is lehetne egyetérteni velük? Az írástudók ugyanis kivétel nélkül felfedezhetik, hogy a riportban nem az ifivezetőkről, hanem egy ifivezetőről van szó. Sokan hasonlítanak hozzá, nem ifívezetők is. Ez tény. S amelyik ifivezetőre nem a semmittevés a jellemző, arról akkor sem mondják, hogy tekergő, ha száz cikk is állítja róla. Amelyik ifivezető viszont egész nap „amerikáz”, arra akkor is gzt mondják, hogy naplopó, ha az újság nem írja meg róla soha. Ez is tény. Ehhez legfeljebb még annyit tennék, hogy jóval könnyebb egy írást visszautasítani, rajta felháborodni, jóval egyszerűbb a mondanivalója miatt hurrázni, mint esetleg, á munkahelyeken fellépni a naplopók ellen. — En úgy értelmezem a Szerkesztőségi folyosó mondanivalóját, hdgy egy pozitív magatartásformát állított szembe egy negatív magatartás- formával. Az összehasonlítás szerencsés: még élesebbek a kontrasztok. Méginkább megtanuljuk gyűlölni a tőlünk idegen élet- és magatartás- formát, méginkább megtanuljuk szeretni az úgynevezett hétköznapi hősöket. Szerintem egy-egy ilyen elvi állásfoglalás bátorítja azokat, akik a munkahelyeken igenis fellépnek a naplopókkal szemben. — We haragudjon, Szabó elvtárs. a beszélgetés eddig elég általános. Említette, ráismer az ifivezetőre is, meg a ficsurra is. Ennyi elég? — Egyáltalán nem. WH őt komolyan figyelmeztettük, s megmondtuk neki, mire számíthat, ha nem képes a magatartásán változtatni. Az a kérdés, azonban, hogy azokon a munkahelyeken, ahol ugyancsak rá lehet ismerni az ifivezetőben pellengérre állított magatartásformára, az a kérdés, hogy ott vajon eszébe jut-e a kollektívának a saját naplopóikat felelősségre vonni? — Attól tartok, nem. A szerkesztőségbe érkezett levelek is azt bizonyítják, hogy az emberek nem akarnak a saját tekergőikre ráismerni. Elítélik ezt a negatív magatartásformát, de tovább nem jutnak. — Kár. Nyilvánvaló, hogy ez a magatartásforma nagymértékben talaját veszti, sőt teljesen megszűnik, ha a munkáskollektívák mindegyike forróvá teszi a lába alatt a talajt. — Ez igaz, Szabó elvtárs, de én azt tapasztalom, hogy emberek többsége mindig ••istól várja a népszerűtlen fői gok kimondáséi* — Az úgynevezett minden mindegy emberek hihetetlenül rossz hatással vannak a környezetükre és én mint KISZ-vezető azt mondom, méginkább a jóra és a rosszra egyaránt fogékony fiatalságra. Azok a negatív hősök, akik a Szerkesztőségi folyo- só-ban szerepelnek, szerintem azért is elítélendők, mert a fiatalokban azt a látszatot keltik, hogy itt minden talmi, hogy itt csak papolnak, másszóval vizet prédikálnak és bort isznak. Mérhetetlenül rontják és rombolják a rendes vezető hitelét, annak ellenére, hogy a rendes emberek vannak többségben. Saj- tu>s, elegendő egy ficsurt ismerni ahhoz, hogy az emberek legyintsenek és azt mondják: ilyenek ők valamenynyien. A munkahelyek, a munkáskollektívák becsületét veszélyeztetik tehát a negatív hősök. Szerintem hasznos lenne gyakrabban bemutatni a fáradhatatlan embereket és gyakrabban leleplezni a semmirekellőket. — Az ú jságcikk kevés. Munkatársaink tapasztalták, hogy a Szerkesztőségi folyosó negatív hősei ahelyett, hogy res- telikednének, kevélyen és kedélyesen szinte még tüntetnek is azzal, hogy ők azok a dicstelen negatív hősök. — Nézze az emberi ostobaság határtalan. Egyébként nem új dolog az sem, hogy a megsértettet, a megbántot- tat játsszák. És' panaszkodnak. az tpazukát keresik. Sok kiváló, jól dolgozó - ember még akkor sem megy panaszkodni, ha igaza van. Bézzeg a tekergők azonnal keresik a nem létező igazságot. — Szabó elvtárs, őszintén örülök, hogy gondolataival kiegészítette a Szerkesztőségi folyosó című cikket. Az olvasók bizonyára megelégedéssel fogadják a megyei KISZ-bizottság első ititkára véleményét. — De a kiegészítést még nem fejeztem be. Én azt is szeretném, ha időnként bemutatnák a kiváló munkát végző ifjúsági vezetőket. Például László Pétert, a bonyhádi járási KISZ-bizottság titkárát, Szabó Lászlót, a Paksi Konzervgyár KISZ-titkárát összességében azt a sok-sok ifivezetőt, akik D. elvtárshoz, a nyugdíjas rendőrtiszthez hasonlóan dolgoznak, — Erre sor kerül, Szabó elvtárs. Végül engedjen meg egy kérdést: egyik olvasónk a Szerkesztőségi folyosó című cikkre reagálván, egyebek között felteszi a kérdést: „Meddig tűrnek meg illetékesek ilyen ifjúsági vezetőt?” Nyilvánvaló, hogy a levélíró a sörözgetőre gondol. *— Mi eddig sem tűrtük, ezután sem tűrjük meg az ilyen ifjúsági vezetőt a soraink között. Aki nem hajlandó a kommunista erkölcs normái szerint élni, nem dolgozhat az ifjúsági mozgalomban. Nagy gondot fordítunk arra, hogy az ifjúság bizalmát élvező emberek kerüljenek oda, ahol dolgoznak, de az élet más területén is előfordul, hogy olyan emberek kerülnek bizonyos beosztásokba, akik később a bizalommal vtszaélnek. De hát ezt előre nem lehet tudni — mondotta befejezésül Szabó Géza, a Tolna megyei KISZ-bizottság első titkára. álláspont ? jVem vagyok illetékes a MÉSZÖV nevében sem ezt, sem azt kinyilatkoztatni. A magyarázat egyszerű: sem tagja, sem alkalmazottja nem vagyok, a munkában való együttműködés pedig, még ha majd két évtizedes is, semmiképpen sem jogosíthatna fel ilyesmire. A téma azonban túlságosan is érdekes ahhoz, hogy ismét elmondjam róla a véleményemet. Sőt, nagyon is jó lenne, ha az e témában jártasak közül minél többen ezt tennék. A tulajdonképpeni probléma, ami miatt Szekulity kollegám is tollat ragadott, nem új, évek óta napirenden szerepel a legkülönfélébb formákban, jómagam is többször írtam már róla, ám a helyzet egyáltalában! nem javul, inkább súlyosbodik, s ezt az egész témakomplexumot, mint vitaalapot is nagyon aktuálissá teszi. Úgyszólván kezdettől figyelője, s kicsit részese vagyok Tolna megye földművesszövetkezeti mozgalmának. Családilag is szálak fűznek hozzá, bár én magam nem fmsz-i ellátási körzetben laktam, sünikor még volt ilyen, s a napi bevásárlásban sem vagyok érdekelve az fmsz-i hálózatban. A mozgalom értékeit mégis nagyon jól ismertem, ismertem, örömmel írtam meg, hogy az fmsz-ek milyen rugalmasan megoldották ezt; vagy azt a feladatot a mechanikus központi kötöttségek közepette is. Napjainkban szaporodnak a ihegye fmsz-i áruházai, akkor, amikor az állami kereskedelem hosszú időn keresztül alig lépett előre, s a megyeszékhelyen is még csak ezután kezdik meg — ha valami még közbe nem jön — a kó- cerájok helyett egy áruház építését Viszont nagyon aggaszt, ami az fmsz-i mozgalomban megfigyelhető. Magasszíntű vezető szájából hallottam, amint arra intette a jelen lévő fmsz-i elnököket: „Tudomásul kell venni, hogy a kibicek kora lejárt, aki valamit akar, fizesse meg. Nincs ellátási kötelezettség. A gazdaságosságon a hangsúly.” Jazzel arra utalt, hogy ezentúl nem teheti senki felelőssé az fmsz-t egy-egy körzet terület ilyen vagy olyan jellegű ellátásáért Bár az elnökök, s a MÉSZÖV képviselői nem tapsoltak ennek a tanácsnak, inkább hivatkoztak a tagsági érdekekre, de az is igaz, hogy újabban az össztagsági érdekeket mégis mintha felemás módon kezdenék kezelni Éveken keresztül vita volt azon, hogy az fmsz-nek a szélesebb körű lakossági vagy a szűkebb tagsági érdekekkel kell-e törődnie? Ma is gyakran szóba kerül ez a kettősség. Meglehetősen mondvacsinált polemizálás ez a kétoldalú boncolgatás, mert hiszen a kettő területileg nem különíthető el, családilag pedig na- gypn is összefonódik a tag és nem tag. SZÖVOSZ fórumokon is hol a lakossági, hol a tagsági érdekekről beszéltek, s ez sok mindent megkeveri De tulajdonképpen nem is ezt kell tisztázni, mert manapság kezdünk oda jutni, hogy esetenként nemcsak' ä lakossági érdekek szorulnak háttérbe, hanem ugyanúgy a tagságiak is — az üzleti érdekek rovására. Egy példa: a szekszárdi fmsz. Esze Tamás utcai presszójában nagyon kellemes, hűtött sört kap bármikor a vendég. A minap betévedtünk ugyanennek az fmsz-nek a keselyüsi italboltjába. A kiszolgáló majdnem kinevetett bennünket, amikor reklamáltuk a hideg sört „Majd a télen” — mondta. Az italbolt tele volt sörrel: körülbelül 1600 üveggel tároltak. Soknak tűnt. de kiderüli hogy nem is sok a forgalomhoz képest Az eladó felvilágosított bennünket: „Holnap fizetés lesz, a sok munkásember talán egy üveggel sem hagy belőle holnapután - ra.” Nem tudom, hogy az odajáró munkásemberek közül hány fmsz-i tag és hány nem az. De az feldühített, hogy ez a sok munkásember egész nyáron meleg sört kénytelen inni, meri itt nem is arról van szó, hogy elromlott a hűtőszekrény... HPolna megyét pozitív példaként szokták emlegetni azért A is, mert az fmsz-ek viszonylag jó hálózatot építettek ki a periférikus területeken. Csakhogy ez most megakadt. Egyre több panasz érkezik a periférikus területekről. A háttérben több tényt figyelhetünk meg. A gazdálkodás új rendjének gazdasági tényezői arra ösztönzik az fmsz-eket. hogy koncentrálják erőiket: a központi helyeken fejlesszenek a többi rovására. Igen ám, csakhogy másutt is emberek élnek! Fmsz-tagok és nem tagok egyaránt. Az fmsz-i vezetők jóérzése azt diktálná, hogy egy területet sem szabad háttérbe szorítani, dehát a gazdálkodás és a gazdasági eredmény nem jóérzés kérdése. Márpedig azon úszik, vagy bukik minden, az szent. Az új koncepciók szerint egyetlen szervet sem lehet egy terület ellátósóért felelőssé tenni, mert minden a gazdaságosságon alapszik. A gazdasági rendelkezések alátámasztják azt a SZÖVOSZ-veztőt, aki a kibic-korszak lejártára figyelmeztetett De össztársadalmilag nézve itt valami nem stimmel. Az fmsz-ek is privilégiumot élveztek két évtizeden keresztül a saját területükön. Csakúgy, mint a többi ellátással foglalkozó szerv. Ez azzal járt, hogy közben kiszorítottak onnan mindenkit, élvezték annak előnyeit, beleértve a nyereséget is. Megkaptak juttatásként egy csomó középületet, más tulajdont, s ha most elfogadnánk, hogy jogosan vonulnak vissza, az antiszociális álláspont lenne. Hiába adjuk meg a jogot bárkinek, hogy ott üzletet nyisson, bármit áruljon, ez nem lesz egyéb demagógiánál, mert ilyen előzmények után már senkineK sem éri meg — legtöbb esetben még a szerény maszeknak sem — hogy ott kereskedelmet, vendéglátást kezdeményezzen. Uppen a MESZÖV-újságban érintett hőgyészi fmsz-rői , írtuk meg a télen, hogy mintegy 30 boltjának túlnyomó többsége ráfizetéses. Az úgynevezett periférikus boltok a ráfizetésesek. A gazdasági tényezők ezek visszafejlesztését, megszüntetését sürgetnék, a józan ész és a vásárlók érdeke — a tagoké, nem tagoké egyaránt — tiltakozik ellene. Kiáltó ellentmondás, s ha jobban végiggondoljuk a dolgot, nem szekszárdi vagy hőgyészi, hanem nagyon is általános problémával állunk szemben. S ez bizony aggasztó. BODA FERENC SZEKULITY PÉTER
