Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
— A saját szakaszán inkább a téli hónapokban van dolga az embernek — mondja ifjabb Sánta István. (Azért ifjabb, mert nemrég még volt egy idősb Sánta István nevű ütőre is a szekszárdi közúti igazgatóságnak. Most már nyugdíjas, a fiatal gépkezelő édesapja. Még a nagyapja is útőr, útkaparó volt.) — Egyszóval, télen a mi dolgunk a hószolgálat, a szakasz rendszeres bejárása, a padka rendezése. Az enyém a 6-os út tízkilométeres szakasza, Dunaszentgyörgy és Paks között. Azért van nekem hosszabb, mint a többinek, mert a 6-os út koszerű betonút, kevesebb a munka vele. De többnyire télen is brigádJakab János Kirchner Mihály ifj. Sánta István Horváth Kálmán Gépkezelő útőrök ban dolgozunk, és a faddi szocialista brigád vezetője vagyok — Tizenöt éve útőr Horváth Kálmán. Most a C-12-es keverőgépet kezeli, de ha kell, traktorra ül és ha úgy adja a helyzet, lapátot fog. — Tudja, negyvenen felül Valóságos gyár működik itt a Tolna-dombori út faddi elágazásánál. Nyersanyaga sóder, zúzott kő, mészkőliszt, és bitumen, terméke az aszfalt, amit folyamatosan szállítanak a billenőautók ki az útra. Overallos, svájcisapkás fiatalember áll a kapcsolótáblánál. Mint a többiek mondják, ő Jakab János, a főgépész. — Főgépész? Hivatalosan útőr vagyok. Az enyém a Baja- bátaszéki 55-ös út 116—120 kilométerkő közötti szakasza. Ha még pontosabb akarok lenni, gépkezelő útőr a beosztásom — mondja. Az elsők között, 1962-ben végeztem nehéz- gépkezelői tanfolyamot, azóta már több vizsgát is tettem. Itt az a dolgom, hogy irányítsam ezt a hosszú gépsort. A technológiai előírásnak megfelelően megkeverjük a megrendelt anyagot, amit aztán egy másik brigád —ők is útőrők — elterít az úton. Harminc kilométeres körzetet látunk el kátyúzáshoz, javításhoz, a szőnyegterítéshez anyaggal. Most éppen betonaszfaltot készítünk, ez egy újfajta keverék, szemszerkezete olyan, mint a betoné, de a kötőanyaga nem cement, hanem bitumen. És mi lesz addig az 55-ös úttal, a 116 és a 120 kilométer között? — Azért a saját szakaszunk sem lesz elhanyagolva — veszi át a szót Kirchner Mihály, aki a változatosság kedvéért a 63-as út 20—25 kilométer közti szakaszának a „gazdája”. Amikor én kezdtem az útőri szolgálatot, mindenki egyénileg tartotta karban saját útszakaszát. Reggel kimentem, lapáttal, villával, kitűztem a kis zászlót — ha jön az út- mester, lássa, hol vagyok — és padkát tisztítottam, vagy a kátyúkat temettem be. Most brigádban dolgozunk, gépekkel. már nem könnyű a tanulás. Én mégis nekivágtam, elvégeztem a nehézgépkezelői tanfolyamot. Megérte. A szekszárdi közúti igazgatóság útőreinek egyharmada tett gépkezelői vizsgát az utóbbi években. J. J. lius 22-től 27-ig tervezett víz- eresztéskor — a már említetteken kívül még négy, az Egyesült Arab Köztársaságnak szánt, hajótest lebocsájtását is tervezték. Nem tudjuk, hogy melyik hivatal, vagy szerv lenne alkalmas ennek kiszámítására, de úgy véljük, hogy az ilyesfajta hajógyártás alighanem az elképzelhető legdrágább szórakozások közé tartozik. A réven nyertek a vámon bizonyára elvesznek, ha a tó idegenforgalmi vonzerejének csökkenését is latolgatjuk. Ugyanakkor a hazai sporthajógyártás helyzete egyáltalán nincs megnyugtató módon megoldva, pedig ennek legalkalmasabb helye csakugyan a Balaton lenne. Sporthajókat vasúton, sőt speciális gépkocsikon is lehet szállítani, olykor nem is a legkisebbeket. (A második világháború idején a német hadvezetőség gyorsnaszádokat készíttetett Balatonfüreden!) Nagyobb hajók készítésének és vízi úton történő szállításának csak akkor lesz majd létjogosultsága, ha felépül a torkolati árvízkapu és a Balaton veszelyez- tetése nélkül viszonylag állandó vízszintet lehet biztosítani a Sión. Hajóúsztatás a Sión A felfelé igyekvő csehszlovák vitorlás és az elegánsan elhúzó motorcsónakok a majdani jövőt reprezentálták. A Somogy megyei Idegen- forgalmi Hivatal egyik csoportvezetője: — Abban a pillanatban, amikor ez megoldható lesz. ; legnagyobb készséggel szervezünk motorcsónakos, vagy vízibusztúrákat akár Gemencig is. de Ozorára és Simontor- nyára minden bizonnyal. Lapunkban a közelmúltban feszegettük a megyénkben idegenforgalom problémáit, lehetőségeit. Hangot adtunk abbéli véleményünknek, hogy az újonnan restaurált Jmon- tornyai várban a község ragyogó kultúrcentrumot kapott ugyan, de romantikus pinceborozóját aligha fogja más látogatni, mint a helybéli szeszkedvelők tábora. Ozora jövőjének emlegetésekor arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a jelenlegi, elhanyagolt utakon nem lehet idegenforgalmat oda terelni. A Sió azonban mindkét műemléki kincsünk megközelítésének önként kínálkozó, legalkalmasabb útvonala lesz. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatalnak már most rendelkezésére áll néhány, egyenként öt-öt személyes legmodernebb Mercury motorcsónakja. Ezek tökéletesen alkalmasak lennének az érdeklődő turisták szállítására a Sión. (Folytatjuk.) KÓNYA JÓZSEF —OIíDAS IVÁN Utazó asszonyok A paksi és a dunaföldvári nőtanács társasutazást szervezett a két község intézményeinél és vállalatainál dolgozó asszonyok részére. A harmincöt jelentkező augusztus IS. és 23. között a dunaújvárosi Volán autóbuszával a Kassa— Eperjes—Lőcse—Poprád—Pös- tyén—Zakopane—Krakkó—Vág völgye vonalat járja végig. Zakopanéban két napig tartózkodnak majd, Krakkó mellett pedig megtekintik a híres bielickai sóbányát. A visszaút titolsó állomását most bocsajt- ják szavazásra. Az eredeti terv komáromi határátlépés volt, de a kirándulás résztvevői közül sokan nem látták még Pozsonyt, így valószínűleg a magyar történelem annyi nevezetes eseményéről híres várost is megtekintik majd. Népújság 3 1969. augusztus 8. Miért fizethetnek többet ? A termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak rendszeres munkája az állami vállalatok termelő műhelyeiben különösen kiélezte a két szektor dolgozóinak bérfeszültségeit. A termelőszövetkezetek élelmes vállalkozói gavallérosan, néhol 3—5 forinttal is rálicáltak az iparban szokásos bérekre, s ezzel magukhoz édesgették a szakmunkásokat, a segédmunkásokat; könnyen fizethettek egry-egy átlagos képességű szakmunkásnak akár 13—14 forintot is óránként, hiszen a termelőszövetkezet ennek az összegnek két-háromszorosát is megkapta a vállalattól. „Tőlünk a vállalat az egy forint órabéremelést is sajnálja, a vendégmunkásokért viszont 30—40 forintot is fizet a tsz-nek óránként’* — így panaszkodtak a helybeliek. A szóban forgó 30^10 forintos óránkénti térítés — ezt, persze, a munkások nem tudhatják —, nem a vállalati béralapot, hanem a termelési költségek egyéb tételeit terheli. A bérköltségek ugyanis a termelés más költségeinél lényegesen szigorúbb ellenőrzés és szabályozás alá esnek. A bérköltségek után például adót és közterheket fizetnek a vállalatok az államnak. Ezenkívül a bérnövekedés levonásra kerül a részesedési alapból Is. (Vagyis a bérfejlesztés végső soron az év végi nyereségrészesedést csökkenti.) Erre a szigorú szabályozásra azért van szükség, hogy a bérek semmiképpen ne növekedjenek gyorsabban, mint a fedezetül szolgáló fogyasztási javak, árualapok. Ä népgazdaság lehetőségeit, erőforrásait meghaladó béremelések óhatatlanul áruhiányhoz, inflációhoz vezetnének. Egészen más elbírálás alá esik a termelési költség azon tételei, amiből a tsz-ek által végzett „bérmunkát” is fizették és fizetik még egyelőre. Miért fizethet a termelőszövetkezet többet a munkásoknak? — ez a következő kérdés. A választ kezdjük azzal: az állami vállalatok, a nyereség, a termelőszövetkezetek a bruttó jövedelem növelésében érdekeltek. Vagyis eltérő a különböző szocialista szektorhoz tartozó üzemek érdekeltsége. A tsz-ek értékesítési árbevételeikkel (miután levonták belőle a felhasznált anyagok értékét, az állóeszközök pótlására szolgáló amortizációt) szabadon rendelkeznek. A bruttó jövedelemből eleget tesznek fizetési kötelezettségeiknek (például adót fizetnek) a fennmaradó részt viszont belátásuk szerinti arányban fordíthatják a tagok, az alkalmazottak munka szerinti díjazására, tartalékolásra, illetve a termelés bővítésére. Más fogalmazással: a termelőszövetkezetek jövedelemszabályozása kötetlenebb, mim az állami vállalatoké, mert az felel meg jobban a szövetkezeti tulajdonformának, gazdálkodásuk színvonalának. Mivel a termelőszövetkezetekben nincs bázisbérszínvonal-szabályozás, az alkalmazottak „kölcsönzéséért” kapott „bruttó jövedelemből” könnyűszerrel emelhették a bérmunkára átengedett^ tsz-alka Ima-róttak, bérc1 a mezőgazdasági üzemnek n-.óg így is marad haszna a vállalkozáson. Nyilvánvaló a he’yzet fonáksága, a gyári tsz-aíkal- mrzottak által okozott bérfeszültségek, főként erkü’^si, de részben anyaci kára. A? eset kapcsán — tegyük hozzá, helyesen — most nem a szövetkezetek bruttó jövedelem érdekeltségét számol iák fék M- nem a tsz-ek és az állam' vá’- lalatok között kötött munkaerő átengedésre vonatkozó visszás rrerzőisseket érvénytelenítik. Az irányító szervek egyébként állami támogatások, hitelek nyújtásával, keretszabályokkal és más módon megfelelően befolyásolják a tsz-ek személyi jövedelempolitikáját, így a tsz-tagság jövedelme általában a végzett munkával arányban, a népgazdasági terveknek megfelelően alakul, lehetővé téve a mezőgazdasági termelés fokozását, a hatékonyság növelését. K 1.
