Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

Ez történt a külpolitikában

Magyar—szovjet égítőanyagipari állandó munkacsoport alakult

(Folytatás az 1. oldalról.)

járuljanak hozzá a rakéták tényleges telepítéséhez.

A kormány eredeti terve értelmében az új költségvetési évben 760 millió dolláros előirányzattal folytatják a kísérleteket, de egyúttal megkezdik a rakéták telepítését is, a tervezett montanai és észak-dakotai kilövőhelyeken.

A szenátus szerdai ülésén órákon át tartott a politikai manőverezés. A törvényhozók elsőnek Margaret Chase Smith asszony, az egyetlen női szenátor javaslatáról szavaztak, amely az ellenrakéta-rendszer teljes elutasítását irányozta elő. Ezt a javaslatot túlnyomó többséggel vetették el. Smith' asszony ekkor — a Safeguard- rendszer ellenfeleinek jóváhagyásával — új, a Cooper—

Hart-féle javaslathoz közelebb álló módosítást terjesztett elő. A száz tagú szenátus pontosan 50:50 arányban szavazott a javaslat mellett, illetve ellen, az eljárási szabályok szerint azonban a módosító javaslatokat csak akkor lehet elfogadottnak tekinteni, ha egyszerű szótöbbség van.

Ezután került sor a Cooper—Hart-féle módosító javaslat ügyében a szavazásra.

A Safeguard-vita volt a Nixon-kormány eddigi legnehezebb erőpróbája a demokrata többségű szenátusban, azonban a szavazás eredménye korántsem pártpolitikai megoldásokat tükröz: a módosító javaslatokat, illetve az eredeti programot egyaránt támogatták a két nagy párt tagjai.

A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság döntésére — amelyet a Minisztertanács is jóváhagyólag tudomásul vett — újabb négy állandó ágazati munkacsoportot kell lérehozni. Ennek alapján az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Szovjetunió építőanyagipari minisztériuma már megkezdte az építőanyagipari állandó munkacsoport megalakításának előkészületeit.

A KGST keretében, majd pedig a kétoldalú megállapodások alapján kialakított kölcsönös együttműködés már hosszú idő óta eredményesen segíti a két ország építőanyagiparának fejlesztését. Ugyanakkor — amint a két minisztérium képviselőinek júliusban Budapesten tartott ülése megállapította — az együttműködésben bizonyos hibák is előfordultak, néhány téma munkatervét csak késve egyeztették és a dokumentációcserét sem sikerült mindig határidőre megvalósítani. A késés nagy része abból eredt, hogy az építőanyagiparhoz, de ugyanakkor más tárcához tartozó intézeteket, vállalatokat érintő együttműködési feladatok ügyintézése bonyolultabb, lassúbb. Az állandó munka- csoport viszont lényegesen meggyorsíthatja az ügyintézést, mert hatáskörében nemcsak az ÉVM és a szovjet építőanyagipari minisztérium, hanem más tárcák építőanyagiparának képviselői is részt- vesznek, tehát közvetlenül, gyorsan intézkedhetnek.

A két minisztérium kétoldalú kapcsolatai eddig úgyszólván csak a műszaki és tudományos együttműködésre szorítkoztak, az állandó munka- csoportban viszont sokkal szélesebb kapcsolatokra kerülhet sor. Hangsúlyozattan feladata gazdaságilag hatékony, tartós termelési szakosítás és kooperáció előkészítése, majd megfelelő egyezmények alapján ennek megvalósítása. Több lehetőséget nyújt a munkacsoport az ágazati árucsere-forgalom bővítésére és meggyorsítására is. Egyébként a munkacsoport a két minisztérium hatáskörébe tartozó ügyekben érvényes határozatokat, don't.

(Sokat beszélünk arról manapság, hogy Szekszárd „kikötőváros” lesz. Valóban, a megyeszékhelytől néhány kilométerre; a Duna közelében hatalmas munka folyik: megépítik a Sió-torkolati művet, amely jelentős változásokat hoz majd a megye életében.)

A Siófokon megnyíló zsilipkapuk látványa kétségtelenül lenyűgöző. Zúgva ömlik a víz, magasra csap a fehér tajték és a máskor csak geográfiai- lag ennek nevezhető Sió, máról holnapra csakugyan fo- lyóvá válik. A vízügyi szakemberek természetesen nem ötletszerű mértékben és ideig tárják ki a zsilipkapukat. Pontos számítások döntenek arról, hogy a százhárom kilométeres szakasz melyik részén mikor, és milyen magas legyen a vízállás ahhoz, hogy a Balatonról leúsztatni kívánt hajók alatt egyrészt elegendő legyen a víz, másrészt egy

téseket hozhat, az egyéb, jelentősebb kérdésekben pedig javaslatokat dolgoz ki, amelyeket a minisztériumok az adott ország illetékes vezető testületéhez terjesztenek fel.

A két minisztérium eddigi tárgyalásai szerint az építőanyagipari állandó munkacsoport fontos feladata lesz többek között a fontosabb technológiai, gyártási eljárások, korszerű berendezések közös kialakítása, s a kiválasztott új módszer vagy gép részletes

A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja csütörtöki számában hírt ad a thaiföldi felszabadító néphadsereg legutóbbi sikeres harcairól. Közli, hogy 1969. januárjában megalakult a hadsereg főparancsnoksága, s a thaiföldi hazafiak négy északi és hét déli tartományban vívnak eredményes harcokat. Az ország 71 tartománya közül a hazafiak 33 tartományban éreztetik jelenlétüket. 1968-ban 600 ütközetben 1000 ellenséges katonát semmisítettek meg.

*

Diplomáciai körökből származó értesülések szerint az érdedkelt afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok egy határozati javaslaton dolgoznak, amely szankciókat követel a Dél-afrikai Köztársaság ellen, ha szeptember végéig nem szünteti be uralmát Namibia fölött.

*

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nagykövetei valamint Franciaország ügyvivője szerdán és csütörtökön azonos tartalmú szóbeli nyilatkozatot tett a szovjet külügyminiszter-helyettesnél Nyu- gát-Berlin kérdéséről. Ezt követően a három nagykövetség közös sajtónyilatkozatot adott ki, amely szerint a szövetségesek „moszkvai nagykövetségeik útján lépést tettek a szovjet kormánynál, hogy tanulmányozzák a helyzet megjavításának lehetőségeit Béra Sión

centiméterrel sem több a kelleténél, hiszen a hidak alatt való átbújkálás így sem közönséges teljesítmény. Főleg az alacsony sióagárdinál nem az.

Utunk során a következő leereszkedő hajókkal találkoztunk:

A DC 2184 számú motorossal, mely afféle úszó nyaralónak tűnt. Napfényt szűrő fehér vászonnal borított kabinjában egy egész család hű- sölt és figyelte érdeklődéssel rohamcsónakunk felfelé törekvő erőlködését. Utána már komolyabb hajók következtek, a mi járművünkhöz mérten valóságos Góliátok. A Folyamszabályozási és Kotró Vállalat FK 123-as kotróhajója, az FK 613-as tanyahajó — egy úszó munkásszálló —, végül az FK 503-as, mely a maga kétszáztizenöt tonnájával kicsiny híja parthoz nem lapított bennünket. Fölfelé egy csehszlovák lobogót viselő, „Radzeer” nevű, farmotoros vitorlás igyekezett. Ozoránál pedig fölényes könnyedséggel a „Marika” és „Sinya” motorcsónakok hagytak el benterveit is munkamegosztás alapján készítik el. Az együttműködésben fontos teret kap a szabadalmak megvásárlásának, a nyersanyag-lelőhelyek közös fejlesztésének, a határmenti területek építőanyag- és termékellátásának összehangolása is. Jelenleg a munkacsoport magyar és szovjet tagozatának kialakítására készítenek előterjesztést, s még az az idén Moszkvában sor kerül az új munkacsoport alakuló ülésére is. (MTI).

linben és Berlin körül, valamint Németország két része között.” A sajtónyilatkozat hozzáteszi, hogy a kérdésről tanácskoztak a Német Szövetségi Köztársasággal is.

*

Csütörtökre virradó éjjel házi gyártmányú pokolgép robbant a ciprusi képviselőház épületében. Az anyagi kár nem túlságosan jelentős. A rendőrség keresi a tettest.

*

Az NDK-ban szerdán 2i nap óta először hullott csapótlék. A berlini meteoro.ogiai intézet jelentése szerint ez or- szag több területén enyhe zi- porok vonultak végig. Hildburghausen körzetében azonban heves vihar pusztított a gabona- és burgonyaföldeken. Az időjárási helyzet súlyos próba elé állítja az ország vízgazdálkodását. A Fekete Élsternek, az Elba melláizfo- lyójának a vize például 1,33 méterről 0,66-os szintre súly-, lyedt. Az Elba Drezdánál és Magdeburgnál 1 métert apadt. *

Kambodzsának még mindig nincs miniszterelnöke, mert a kormányalakítással megbízott Lón Nol tábornok, a Kambodzsai Királyság al elnöke, majd utána Sizrik Matak herceg is visszaadta a megbízatást.

Legújabb jelentések szerint Norodom Kan tol herceg, volt miniszterelnök vállalta magára a kormányalakítás feladatát, s máris megkezdte puhatolózó tárgyalásait.

nünket. Utóbbiakhoz a mi hajónk úgy viszonyulhatott, mint egy teherfurgon a tavalyi évjáratú Mercedesekhez.

A le- és felfelé tartó hajók kicsiben * bár, de a Sió majdnem minden problémáját reprezentálták.

Utunk második napján a Magyar Nemzetben dörgedelmes hangú cikk követelte: „Egy csepp vizet se a Balatonból!’’ Valóban ne, hiszen az újságolvasók már évek óta figyelemmel kísérhetik a magyar tengerért aggódó sajtó polémiáit. Tény, hogy legfontosabb üdülőhelyünk vize vészesen fogy, ugyanakkor a tó iszaposodik és hínárosodik. Utóbbi két jelenség különösen a keszthelyi öbölben öltött aggasztó méreteket. Konkrét terv született már a Balaton vizének utánpótlására, a Drávából történő átemeléssel. Ugyanakkor a tó másik végéből le- bocsájtjuk a vizet, nem akármilyen mennyiségben, hiszen a zsilipkapuk négy-öt napos nyitva tartása három-négy deciméteres színtsüllyedést eredményez a tó egész felületén. Az ok ismeretes: a kitűnően működő Balatonfüredi Hajógyár termékeinek valahogy el kell kerülniük a tóról. A gyár nemcsak az ország szükségletére termel, hanem komoly exportot is lebonyolít. Utunk idején — a júFegyverrel a fasizmus ellen

Huszonöt éve kapott lángra a magyarországi partizánharc

Magyarország német megszállása bebizonyította a Horthy—Káliay-féle kétkulacsos politika csődjét. Az a törekvés, hogy sértetlenül megőrizzék a reakciós, félfeudális rendszert, a halálos félelem mindentől, ami haladó és demokratikus, 1944. tavaszától az ország legteljesebb kiszolgáltatottságához vezetett; a magyar föld a visszavonuló náci seregek szabad vadászterületévé, pusztulásnak kitett, utolsó hídfőállásává vált. A k ommunisták éveken át tartó, szívós kísérletezését a hazafias, németellenes, függetlenséget védeni kész erők összefogására az ellenforradalmi rendszer meghiúsította; börtönök, internálótáborok, büntetőszázadok nyelték el tömegével a tettre kész, bátor harcosokat.

Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. augusztusában a párt erőteljes intézkedéseket *ett az akciógárdák, partizáncsoportok fegyveres ellenállásának kibontakoztatására. Budapesten a párt katonai bizottsága előkészítette Gömbös Gyula, egykori fasiszta miniszterelnök Döbrentei téri szobrának felrobbantását, hogy az akcióval jelt adjon, bátorítást nyújtson a nácik és magyar cinkosaik elleni fegyveres fellépésekhez. Az akcióra a következő hetekben, hónapokban a budapesti ellenállás időről időre jelentékeny veszteséget okozott a fasiszta megszállóknak és a velük együttműködő magyar fegyveres erőknek. A küzdelem élén, — hogy csak néhány nevet említsünk —, Rajk László, Kádár János, Fehér Lajos, Ajtai Miklós, Pálffy György, Padányi Mihály, Kállai Gyula és más pártmunkások, Marót, Szir és több illegális néven ismert partizán állt.

1944 augusztus 8-án A/etették. be ejtőernyővel a Bükk- hegység fölött Szőnyi Márton és Ösz-Szabó János csoportját. E naptól számítjuk a 25 évvel ezelőtti partizánmozgalmak kezdetét.

Szőnyi a Horthy-hadsereg fiatal repülőtisztje, budapesti kisemberek gyermeke volt, akinek gépét a szovjet vadászrepülők lelőtték, hadifogságba került. Ott megismerkedett a kommunisták céljaival, partizánnak jelentkezett és tagja lett a Rácz Gyula, régi magyar kommunista vezetésié alatt álló partizáncsoportnak, részt vett lengyel területen vívott harcokban. A parancsnoksága alatt álló 13 tagú csoport Ózd közelében, a Domaháza és Járdánháza közötti erdőségben ért földet. A csendőrség nagy erőket mozgósított kézrekerítésükre. A leszállást követő harmadik napon sikerült elfogniuk Kiss Benjámint, Csizmadia Gyulát, Báli Ferencet, majd Szoták Mihályt; a zombori Ösz-Szabó János, a csoport politikai biztosa, akit a honvéd vezérkar főnökének különbizottsága Zentán, 1941. novemberében forradalmi tevékenységéért halálra, majd 15 évi fegyházra ítélt, s aki büntetőszázadból szökött át a szovjet csapatokhoz, — valamint G. A. Novotnij szovjet főhadnagy, az osztag tagja, a fegyveres harcban estek el. Az elfogottak közül négyet halálra ítéltek, két másikat életfogytiglani fegyházra. Az SS-ekkel és a csendőrökkel vívott tűzharcban halt hősi halált a Hangonyi-tónál, az utolsó töltényig védekező Szőnyi Márton is.

Ugyancsak 1944. augusztus 8-án kezdte meg harctevékenységét a II. Rákóczi Ferencről elnevezett partizáncgység, amely Úszta Gyula parancsnoksága alatt működött, a fasiszták hátában, a Kárpátokban. Az egység tevékenysége megkezdésekor 23 fős volt. A fiatal erdész — ma altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MHSZ elnöke —, politikai helyettese Hamburger-Horváth Sándor, (ma nyugállományú alezredes), a fegyveres akciókon kívül székes körű politikai felvilágosító munkát is fejtettek ki.

A szlovák—magyar határ közelében fejtett ki partizántevékenységet a mintegy 300 főt számláló Petőfi-osztag, amelynek tagjait szintén a Szovjetunióban önként jelentkezett, ott kiképzett harcosok alkották. Az osztag parancsnoka kezdetben Grubics Zoltán százados volt, majd Fábri . József lett (ma néphadseregünk ezredese), akinek irányításával az osztag hatékony segítséget nyújtott a szlovák felkelés résztvevőinek, a közös ellenség ellen vívott harcokban.

Nógrádi Sándornak, a forradalmi munkásmozgalom régi harcosának szlovák partizánterületről az Ipolyon át magyar területre érkezett csoportja, melyhez tevékenysége során ijabb és újabb önkéntes harcosok — főleg bányászok — csatlakoztak, a salgótarjáni szénmedencében folytatta akcióit a fasiszták ellen. Az egység —- amelynek politikai biztosa Tömpe András volt —, a Ragyolc melletti Abroncsos pusztán vívott nagyobb ütközetet a németekkel.

Negyed század távolából emlékszünk ma vissza a Miskolc környékén szervezett, a borsodi iparvidéken működött MOKAN-komitéra (Magyar Kommunisták Antináci Bizottsága), a pécsi ellenállásra, a sárisápi és annavölgyi bányászok Zgyerka János által irányított fegyveres csoportjaira, az újpesti partizánokra, akiknek parancsnoka Földes László és Andrásfi Gyula voltak, a kőbányai, az erzsébeti és a csepeli ellenállás résztvevőire, a Vörös Brigád tagjaira, akik közül tizenegynek sortűz oltotta ki életét a budai vár fokán; a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága hősi halált halt tagjaira, Stollár Béla főhadnagy elvérzett ellenállási csoportjára, a budai önkéntes ezred több száz hősére és az ország különböző helyein fellépett, kisebb-nagyobb fegyveres, antifasiszta csoportokra.

Valamennyien ezért küzdöttek — sokan életüket is feláldozták —, hogy meggyorsítsák az ország felszabadítását a nácik és nyilasok rémuralma alól. Hősi elhatározásukat és helytállásukat méltán övezi egész népünk hálája, tisztelete. (V. F*)