Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
A Magyar Állami Pincegazdaság pécsi pincészetében különös módon, úgynevezett toronypincében tárolják a bort. A körülmények miatt ugyanis tér je szkedni másfelé, mint a magasba, már nem tudtak. Ezért a kaposvári tervező vállalat által készített tervek alapján (tervező: Schiller Pálné) a MÉM 26-os dunaújvárosi Építőipari Vállalata egy újszerű megoldást alkalmazott. A „pincét", mivel a talajvíz miatt lefelé építeni nem lehetett, fölfelé építette. A toronypincét amelyben 324 ezer hektoliter bort tárolnak, rövidesen átadják rendeltetésének. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Áruhás a nagy Duna mentében önálló árubeszerzés — Ahol « vevőket nem érinti a leltározás A hetekig tartó hűvös, esős időjárást nemcsak a mezőgazdaság, hanem a kereskedelem is megsínylette. Befolyásolta a paksi fogyasztási szövetkezet új áruházának nyári forgalmát is. — Akkor jött a rossz idő, amikor a nyári árucikkek szezonja kezdődött, főleg ruházati, kötöttáruból és strandcikkekből maradt el a kereslet, s ez problémát okoz a készletekben — közölte Girst J J- zsef, a konfekció- és cipőosztály vezetője. — A műszaki osztályon viszont várakozáson felüli volt a forgalom, sok fürdőszoba-berendezés, háztartási gép, motor és kerékpár, rádió- és televíziókészülék, magnetofon, lemezjátszó elkelt. Pannónia motorkerékpárból ki sem tudjuk az igényeket elégíteni; sajnos, alig kapunk. Igen keresik a kismotorokat, a mopedeket is. Szintén kevés a nagyobb — 150, 175 és 200 literes — hűtőszekrény — tájékoztatott Mátém Ferenc, a műszaki osztály vezetője. A hatalmas áruházban kellemesen lepett meg az eladók udvariassága és figyelmessége, ahogyan a vevőknek igyekeztek segíteni a keresett árucikk kiválasztásában. Egyben tapintatosak is, mert nem erőltettek mindenképpen vásárlásra. Girst József készségesen megmutatta a bőséges választékot. A szép ruhák, cipők, női holmik, lakástextiliák. férfi- és fiúöltönyök, zakók, nadrágok jól áttekinthetően sorakoznak a kedves vevő előtt. Tetszettek a drapp, dohánybarna és sötétzöld színű, mű- szálas nvári öltönyök, az áruk 850-tői 080 forintig terjed. — NDK-beli exportra varrta az egyik ktsz, de fazoneltérés miatt itthon maradtak. Százat adtunk el belőlük két hónap ' alatt. Ezeket a megmaradtakat most kicseréljük olyan méretűre, és színűre, amilyeneket vevőink kívánnak. Feltűnt a „Gazella” laminált mellény, ez másutt 400 forintnál többe került, itt 130- ért árusították. — Mi a legpraktikusabb nyári férfiviselet? — Nylonvelur zakó, hozzá yester-pantalló, a kettő együtt kb 1230 forintba kerül, de nagyon hálás, habkönnyű, nem gyúródik; a zakó mosható, s modem, divatos. A nylonvelur zakót először küldte piacra a Kaposvári Ruhagyár, sajnos még keveset, és egy hiányossága van: nincs extra méretű, csak normál. Ami azt illeti, olcsóbb is lehetne a 810 forintos nylonvelur zakó... Előkerül egy újdonság iá: a budapesti EKISZ Ktsz „Uni- tas” férfipantallója, amelyet nem fog a folyadék, a tinta sem. Ára: 260 forint, s a huszonötből csak mutatóba maradt. Ezekből is több kellene. Próbálnak is még hozatni belőlük. A paksi áruház bő választéka annak is köszönhető, hogy az osztályvezetők önállóan szerzik be az árut. Kapcsolatban vannak az ország minden részében lévő krtsz-ekkel. Sárvártól kezdve Endrédig rendelnek cipőket. Mintákat kérnek, s ha jó, táviratoznak és három nap múlva megérkezik az áru. Az Endrő- di Cipész Ktsz-ben például a Dániába exportált női lakkszandálok alapanyagából megmaradt valamennyi. Megkérdezték: mit csináljanak belőle? Ugyanazt kérték szürke, ’-ék és fekete színben. A ktsz tanulóival elkészítteti, s 40— 50 párat elküld Paksra. Ezek után érthető, hogy a paksi áruházat messze környékből, még Dunaújvárosból és Szekszárdról is felkeresik a vevők. Mivel még szombaton is reggel 7-től este 7-ig nyitva áll az áruház, családostól érkeznek a heti munka után máshonnan is vásárolni. 2siros Katalin, a konfekcióosztály eladója szekszárdi és gyakran találkozik városbeliekkel, nála vásárolnak női ruhát, konfekciót és cipőt. Rácz György, az áruház kitűnő dekoratőr je is Szekszárdról ment át Paksra. — Milyen volt az eddigi forgalom? — kérdeztük Eige- mann Józseftől, az áruház igazgatójától, befejezésül. — Áruházunk február 3-án nyílt meg. Átlagos árukészletünk hétmillió forint értékű, s három- és fél milliónyit forgalmazunk havonta. Az *évi tervünk 45 millió forint, s reméljük, hogy az őszi forgalom sokat lendít majd. Egyébként azt is megtudtuk, hogy a pénztárosok egyúttal eladók is. A leltározást pedig szinte észre sem veszi a vásárlóközönség, mert amíg a nagyraktárban leltároznak, addig az üzletben zavartalanul árusítanak, s bent szakaszonként folyik az eladás az ottani leltározáskor. S a gyengébb forgalmú jelenlegi időszakban mennek szabadságra dolgozóik, hogy később ne legyen fennakadás. — Mindig azon gondolkodunk. hogyan lehetünk még jobban vevőink szolgálatára — hangoztatta Girst József. Mennyire elkelne egy hasonló ruházati áruház Szekszár- don is.. BALL ABÁS L.ÁS71.Ó Kilences névadó Üzemünk, a dombóvári Kesztyűgyár életében nem az első eset, hogy névadó ünnepséget rendezünk,. Különösen említést érdemel ez az esemény azért, mert 1969. augusztus 2-án kilenc kisgyermek kapott nevet ünnepélyes keretek között. Az üzem étkezdéjében a szülőkön kívül megjelentek az ünnepélyen a kedves rokonok, a meghívott vendégek és a névadószülők. A községi tanács anyakönyvvezetője elölt tettek fogadalmat a szülők cs névadószülők arra, hogy az újszülötteket becsületes dolgozó emberré, a szocialista haza hűséges állampolgáraivá nevelik. Az üzem vezetőségének nevében Várai Árpádné szb-tit- kár köszöntötte a kisbabákat és szülőket, vo.lamint átadta a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet ajándékát. Az ünnepségen a kisbabák a következő nevet vettek fel: Murzsa Norbert, Sztázics Zoltán, Kovács Zsolt, Fazekas Csilla, Köbli Zita, Demeter Szilvia, Hegyháti Ferenc, Ver- hás Nóra, Szabó Zsolt. A magunk részéről is köszöntjük az újszülötteket és a kedves szülőket, hosszú életet. sok-sok boldogságot, erőt. egészséget kívánunk valamennyiüknek. Tihanyi Béla Dombóvár A bogyiszlói a legjobb A legrosszabb fajta hir detések egyikét olvashat' tűk a Népszabadság augusztus 3-i számában, annak a nyolcadik oldalán. Ha van inkorrekt reklám, akkor ez az a javából. Szövegezői ugyanis közük, hogy miért a bihari házitészta a legjobb. Állítólag azért, mert 150 bihari háziasszony hagyományos módszerrel kézi erővel gyúrja, nyújtja és metéli az acélos bihari búza lisztjéből. Továbbá azért is a legjobb, mert a korszerűen berendezett, higiénikus bihari tésztaüzemben készül Bárándon. Felsorakoztatnak még hasonló, meggyőzőnek egyáltalán nem nevezhető érvet an nak bizonyítására, hogy a jelenleg forgalomban lévő házitészták között a bihari a legjobb. Úgy véljük, egy tészta minősége, független attól, hogy hány asszony gyúrja kézi erővel, s hány asszony nyújtja és metéli kézi erővel A minőség szempontjából az sem meghatározó, hogy mennyire ízléses a csomagolás. A csomagolás kizárólag a csomagolás szempontjából jelent valamit. De nézzük tovább: Legjobb tudomásunk szerint acélos bihari búza, mint ilyen, nincs. Bihari búzában még fa ji a Jelöltet sem ismerünk. Ebből következik, feltételezhető, hogy az acélos bihari búza csupán a reklám hirdetésszövegezőinek a fantáziájában létezik. A reklámmal szemben mindenkor követelmény a szavahihetőség, a korrektség. Miután ez itt nincs, nézzük, miként állapította meg a Bihari Tésztaüzem önmagáról, hogy az a házitészta a legjobb, amit 150 bihari háziasszony hagyományos módszerrel, kézi erővel gyúr, nyújt, és metél? Hitelt érdemlő laboratóriumi vizsgálatok billentették a mérleget a bihari házitészta javára? A reklámszöveg erre nem utal. Erről hallgat. Miután a „legjobb” bizonyítására a dokumentumok hiányosak mi azt állítjuk, hogy nem a bihari tészta a legjobb, hanem a bogyiszlói. Hogy miért? Azért, mert bogyiszlói háziasszonyok kézi erővel gyúrják, nyújtják és metélik az acélos bogyiszlói búza lisztjéből, továbbá korszerűen berendezett, higiénikus tésztaüzemben készül Bogyiszlón, stb, stb. Szóval ez a legjobb. Mindenesetre jó. De a bihari házi tésztát népszerűsítő reklám mindenesetre rossz. Sz. P, Építők üdülője Fonyódon Nincs még egy éve sem, hogy három építővállalat — a Somogy, a Tolna és a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat — elhatározta, hogy közös üdülőt épít Fonyódon. A munkát úgy osztották meg, hogy a tervezést, valamint a szak. és segédipari munkákat a Tolna megyeiek. az építőmesteri munkát a somogyiak, a szerelőipari munkát pedig a Bács megyeiek végzik. Januárban kezdték meg a. tervek készítését és természetesen csak ezután kezdhettek a kivitelezéshez. Ma már áll a háromemeletes, 33 szobás üdülőépület, sőt be is rendezték. Az első vendégek július közepén érkeztek az üdülőbe.
