Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
A Szovjetunió űrkutatási programja in. Azoknak a rendszereknek a kikísérletezése céljából, amelyek biztosítják a szputnyikok manőverezését a Föld körüli pályán, a Szovjetunióban már 1963 novemberében felbocsátották a Poljot—1 nevű műholdat. Fedélzeti hajtóművével először a világon számos manővert hajtott végre, majd négyszeresére fokozva magasságát új pályára tért át. A második manőverező műholdat, a Poljot—2-t 1964 áprilisában bocsátották fel. Ez nemcsak pályájának magasságát változtatta, hanem dőlését is. A manőverező rendszerek sikeres kidolgozása a Poljot automata készüléken és a Kozmosz műholdak közelítő és összekapcsoló rendszerének kikísérletezése biztosította a pilóta vezette Szojuz űrhajók manőverezését és összekapcsolását. A távoli kozmoszt kutató automaták A szovjet űrprogramban a Föld körüli térségben végzett repülések mellett fontos helyet foglal el a Hold és a naprendszerbeli bolygók tanulmányozása. Vezető szerepet játszanak e kutatások lebonyolításában az automata készülékek: sokkal olcsóbbak, mint a pilóta vezette űrhajók és értékes tudományos információt képesek továbbítani a Földre nehezen megközelíthető térségekből. Ez természetesen nem zárja ki az ember részvételét a távoli világűr tudományos 1cutatásában. De a pilótás űrrepülés nem öncél és csakis szükség esetén veszik igénybe. A világűr ostroma a Vénusz —1 űrállomás 1961. februári fellövésével kezdődött meg. A kb. 650 kg súlyú állomás 1961 májusában a Vénusztól kb. 100 000 kilométernyi távolságban repült el és Nap körüli pályára tért át. Irány: a Mars 1962 novemberében fellőtték a Mars—1 bolygóközi automata állomást a Mars irányába. Feladatai közé tartozott a világűrkutatás. a rádióösszeköt- tetés ellenőrzése bolygóközi távolságban, a Mars lefényképezése. Az állomás sok tudományos információt továbbított a Földre 106 millió kilométeres távolságból. A Mars közelébe érve heliocentrikus pályára tért. 1965 novemberében a Szovjetunióban két bolygóközi automata állomást bocsátottak fel: a Vénusz—2-t és a Vénusz—3-at. A két állomás fel volt szerelve tv-kamerákkal és világűrkutató tudományos műszerekkel. A programnak megfelelően a Vénusz—2 állomás a Vénusz mellett 24 ezer kilométernyi távolságra haladt el és Nap körüli pályára tért A Vénusz—3 automata állomás, amely 960 kg-ot nyomott, fel volt szerelve leszálló készülékkel. Ez egy 90 cm átmérőjű gömb volt. amelynek burka hőálló anyagból készült. 1966 márciusában az állomás elérte a Vénusz felszínét s ezzel a világon először landolt űrkészülék idegen bolygón. A Vénugz állomások A bolygóközi repülések feladatai egyre bonyolultabbakká váltak. A Vénusz—4 állomás, amelyet 1967 júniusában lőttek fel, megtett 350 millió kilométert s második kozmikus sebességgel behatolt a Vénusz légkörébe. Az állomásról levált a leszálló készülék, amely az aerodinamikus fékezés után ejtőernyővel simán leereszkedett a távoli bolygó légkörében. A tudományos műszerek másfél órán keresztül mérték a Vénusz légkörének nyomását, sűrűségét, hőmérsékletét és vegyi összetételét A készülék eljuttatta a Vénuszra a Szovjetunió címeres zászlaját. A szovjet tudósok és mérnökök a legnagyobb sikert 1968 januárjában érték el, amikor újabb két bolygóközi állomást, a Vénusz—5-öt és Vénusz—6-ot felbocsátották. Hogyan zajlott le ez? Mielőtt az automata űrállomás a világűrbe távozott volna, a hordozórakéta utolsó fokozatával együtt Föld körüli műhold-pályára tért. Pontosan kiszámított időpontban, amikor az állomás az Atlantióceán déli része fölött tartózkodott, önműködően bekapcsolódott az utolsó fokozat hajtóműve. Az előre betáplált elektronikus programozó berendezés az állomást betájolta a Vénuszhoz vezető útvonalra. Akkor tért rá erre a> pályára, amikor működésbe lép>ett a hajtómű. Az automata állomással időnként rádiókapcsolat létesül. Ilyenkor mérik a röppá- lya paramétereit, veszik a te- lemetrikus információkat a fedélzeti rendszerek állap»tárói, leadják a szükséges parancsokat. Ahhoz, hogy az állomás pontosan a Vénuszra érjen, repülés közben pálya- módosításokat hajtanak végre. A különleges, módosítást végző hajtómű kiszámított időben bekapcsolódik és a csillagokra előzetesen betájolt állomást a szükséges útvonalra irányítja. Mindezeket a műveleteket automaták hajtják végre nagyon pontosan. Énnek eredményeképpen a Vénusz— 5 és Vénusz—6 állomás 130 napi repülés alatt megtett kb. 350 millió kilométert, behatolt a Vénusz légkörébe, mégpedig 300 kilométernyi távolságra egymástól, A Vénusz légkörében ejtőernyővel simán lefelé ereszkedő leszálló' készülékek tudományos műszerei szakadatlanul továbbították az információkat a bolygó fizikai és vegyi tulajdonságairól. A Vénusz—5 és Vénusz—6 automata állomás fedélzeti rendszereinek zavartalan működése a repülés minden szakaszán, valamint a földi parancstovábbító és mérő komplexum pontos munkája biztosította e kísérlet sikeres befejezését. A világűr automata felderítői fontos szerepet játszanak és fognak játszani a világűr ember általi meghódításában. Alekszandr Tumanov, az APN tudományos szemleírója ink is emlékeznek rá — Svédországban X-napnak nevezték el azt a napot, amikor a jobb lett a-bel és. bal a-jobb. Nem kevés költségébe és nem kevés energiájába került .ez a nap a svédeknek... Erről -írt sorozatban a sajtó, beszélt a rádió, sugárzott' képet 'k- televízió, kaptak külön oktatást a gép- járművezetők, sőt. még a gyalogosok is. És áe- X-nap egy bizonyos órájában égy másodperc-alatt szakították sok évtizedes hagyományokkal: ami eddig bal volt, az: lett a jobb, és ami a jobb, az a bál. Mármint ä közlekedésben. 13. Svédországban az X-napon tértek át a bel oldali közlekedésről a jobb oldalira. /í;t\ ■ Magyarországon í$ volt X-' nap. Viszont mérem állítani — ért kevesen tudják. Viszont ami Svédországban a legnagyobb nyilvánosság előtt, a legnagyobb nyilvánosság bevonásával folyt ~ az nálunk a legnagyobb titokban., 'Észre sem vettük, hogy szakítottunk egy több évtizedes — vagy tán több évszázados? — hagyománnyal. El tudom képzelni, hogy ' az illetékesek titkos éji órán jö- vének Össze, sötét erdők mélyén, avagy valamely titkos, földalatti, folyosóban, talpig sötét köpenybe burkolózva. És ott mormolták el a titkos szavakat... „Ami eddig bal volt, az légyen jobb, és jobb légyen a bal.. És így '•& lón. Am, a titok valahogy mégis nyilvánosságra került Egy felsőnyéki honpolgár — miután a kiskapu zárja több évtizedes szolgálat után végképpen az enyészeté lett — új zárat akart vásárolni. Elment tehát a boltba és emi- gyen közölte igényét: „Kérek egy jobbos, rászegezhető zárat. ..” A boltce válasza: „Csak balos zárat kaptunk”. A vevő ekkor gondolt egyet... Csupán pár lépés a határ, mármint a megyehatár, és a szomszédos megyében levőkét község, Mezőhidvég és Mező- komárom. Clt ugyanis jobb csét. . Sikertelenül. Mert ott is csak balos zárat kínáltak. A vásárló makacs ember lévén, ezek utáln Tamásiba utazott. „Jobbos, rászegezhető kapuzárat kérnék.. — Csak balos van, de tulajdonképpen az a jobbos — közölte a fiatal eladó. A vevő úgy nézett, mint aki nem ért valamit. — Egy pillanat, hozom a zárat... A fiatal eladó máris hozta a papírba ‘ csomagolt szerkezetet. A csomagolóanyag díszes lenyomatán a szabványszómon és egyéb feliratokon kívül kétségbevonhatatlanul. ott volt a jelzés: „Bal”. • Vi.-r. szánt ki sem kellett bontani.- a vevő úgy is látta, hogy a Zár az amit- napok óta hiába: keres, vagyis jobbos. : Az eiadó megnyugtatásként még hozzátette: ' -— Megváltoztatták az eine-- Vezést. Ami eddig jobbos volt- az balok lett Ama balos volt. most jobbos... A vásárló töprengett néhány pillanatig. hogy ebben a változtatásban mi a rációi,, aztán rájött valamire. . Mégpedig arra: tulajdomkép-- pen nézőpont kérdése a 3. egész. Mert eddig,-amióta zár- a zár, aszerint volt balos, vagy jobbos, hogy merre nyí- lptt az ajtó, ha valaki be akart lépni rajta. Most viszont? Ha valaki merőlegesen áll az ajtó síkjára. akkor az eddigi jobbos zár bal kéz felől van. Erre jött rá valaki, és feltehetően így született meg a legnagyobb titokban a szenzációs ötlet. A • vásárlót most némi kétségek gyötrik, mert azóta a helyi üzlet leltároz, a szomszédos községekbe nem akar csupán azért elmenni még egyszer meggyőződni: valóban balos zárat ajánlottak-e neki, nem pedig balosnak nevezett jobbosat. És esetleg helyben megvásárolhatta volna azt, amelyért két megyét, három falut kellett bejárni? Bl. Magyar X-nap Bal helyett jobb a legnagyobb titokban « . / ' V ii iy l J, . . A magyar X-napot szaba- az ellátás, ott próbál szeren- don. . fordítottam ■ svédből.! i X í Egész Nyugat-Európa Henry Vaughant kereste. Bérré közben egy másik érdekes körülmény felé fordította figyelmét. Megtudta, hogy Peítzer pazarló testvére, Léon váratlanul nagyobb ösz- szegre tett szert, mert ugyancsak szórja a pénzt. Kivizsgálta, hogy az utóbbi időben merre járt, és megállapította, hogy nagyobbrészt ugyanazokban a városokban tartózkodott, ahonnan a Hue de la Noix utcában talált hotelszámlák származnak. Meglehet tehát, hogy Vaughan szerepét Léon Peltzer alakította. Bérré ismét fölkereste Armand Peltzert, ez azonban válasz helyett egy levelet nyomott a kezébe, amelyet öccse éppen Barnays eltűnésének napján adott föl címére az amerikai Saint Louisban. A detektív gyanúját azonban nem sikerült eloszlatnia. Bérré tovább nyomozott ebben az irányban, és figyelmét ezúttal a transzatlanti hajójáratokra összpontosította. Ide táviratozott, oda táviratozott, és végre Liverpoolból jó hírt kapott. Értesítették, hogy az előző év november 10-én, tehát két hónappal Bernays eltűnése előtt csakugyan partra szállt Angliában egy utas, aki meglepően hasonlít Léon Peltzerre. A Scotland Yardnak azt is sikerült megtudnia, hogy Angliából vonaton folytatta útját Párizsba. A szálat ezután a Sureté, a francia titkosrendőrség vette a kezébe. Kinyomozta, hogy a titokzatos utas a párizsi Hotel du Nordban szállt meg, Louis Marco néven, és egy puskaművesnél (szintén álnéven) több pisztolyt vásárolt. Ellátogatott egy paróka- és jelmezkereskedésbe is, és onnan egy fekete bajusszal és többféle színpadi kendőzószerrel távozott. — Vaughant is úgy írták le a szomszédai, hogy szép fekete bajusza van — jutott eszébe Berré- nek, amikor megkapta és elolvasta a Sureté jelentését. Ennyi bizonyíték elegendőnek látszott, hogy letartóztassa Armand Peltzert Azzal azonban tisztában volt, hogy a gyilkosságnak egyelőre csak az értelmi szerzője van a kezében, elkövetője még vígan éli világát. Két hónap múltán Léon Peltzer, a gyilkos is kézre került Habár megváltoztatott külsővel tért vissza Belgiumba, Bérré nyomozói fölismerték és letartóztatták. A két testvért előre megfontolt emberölés vádjával bíróság elé állították. Tettüknek oka nyilvánvaló volt. Armand el akarta venni Bernays feleségét, hogy megkaparintsa vagyonát, pénzéhes testvére pedig a konc reményében buzgón segített neki. Mindketten a fejükkel fizettek érte. A VIZESKANCSÓS TITKOSRENDÖR Franciaország múlt századbeli detektívjei között aligha akad párja Gustav Mace-nak, a kecskeszakállas titkosrendőmek. Borotvaéles lo gikával oldotta meg a legrejtélyesebb eseteket is. Több száz gyilkost juttatott a rács mögé, legnagyobb bravúrja mégis Voirbeau-nak, a hulladaraboló gyilkosnak leleplezése volt. 1869. januárjában egy párizsi vendégfogadós furcsa tárgyat pillantott meg kútjóban. Egy csomag volt. Kihalászta és kibontotta. Egy levágott emberi láb gurult ki belőle. Gustav Mace akkor még csak 34 éves volt, de a legjobb úton haladt afelé, hogy idővel elfoglalja a Sureté főnöki székét. Erre az ügyre is határtalan buzgalommal vetette rá magát. Borzongva vizsgálta meg a leletet, aztán maga is belekotort a kút vízébe. Nem hiába. Vasmacskája ágába egy újabb csomag akadt, s ebből előkerült a levágott láb párja. Ezen még a harisnya is rajta volt. Mace gondosan szemügyre vette. Figyelmét egy folt kötötte le. Nagyítója alatt két összeadása jel között egy hímzett B betűt vett ki a folton. A leletről egy törvényszéki orvos megállapította, hogy női láb, körülbelül egy hónapig lehetett a kútban. Mace átnézte az utóbbi időben eltűnt személyek listáját. A kérdéses időszakban 84 asz- szonynak veszett nyoma Párizsban. Amikor már 81 esetet tisztázott, rájött, hogy — hamis nyomon van. A láb ugyanis nem nőé volt, hanem férfié, állapította meg Monsieur Tardieu, Franciaország egyik leghíresebb orvosa, és a nyomokból ítélve hentesbárdhoz hasonló eszközzel vágták le. Mace abbahagyta a nők utáni kutatást, és •egy másik nyomon indult el. Megállapította, hogy a harisnyát hozzáértő asszony, alighanem varrónő foltozta meg. Kifaggatta a környékbeli szabókat és varrónőket, de egyik sem emlékezett rá, hogy bárkinek is -f B + jelzésű foltot vetett volna a harisnyájára. ♦ ♦ § * ♦ 4 0 f s ♦ 1 * ♦ f ♦ ♦ ♦ f ♦ ♦ ♦ $ f ♦ 5 * ♦ ♦ ♦ t » * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ * ♦ * ♦ » ♦ ♦ * f t
