Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

A Szovjetunió űrkutató»!programja IX. Az aprólékos és különleges tudományos kutatások céljára a Szovjetunióban más szput- nyik-típusokat is felhasznál­nak, köztük az Elektron - rendszereket, amelyek egyide­jűleg kutatják a Föld sugár­zási övezetének Külső és belső zónáját. Egy-egy ilyen rend­szer két szputnyikból áll, s mindkettőt egy hordozóra­kéta juttatja fel pályájára. Az első ilyen rendszert 1964 ja­nuárjában hozták létre, a má­sodikat 1964 júliusában. Mind­két rendszerben az egyik szputnyikot, amely a belső su­gárzási övezetet kutatta, olyan pályára juttatták, amelynek apogeuma kb. 7 ezer, peri- geuma pedig 400 kilométer volt. E rendszerek másik szputnyikát ennél sokkal el­nyújtotta bb ellipszis pályára lőtték fel. amelynek apogeuma több mint 66 ezer kilométeres magasság volt 4 Proton sorozat Napjainkban a legnehezebb szputnyikok, amelyeket idő­szakonként juttatnak fel pá­lyájukra, a Proton sorozatú tudományos műholdak. Ezek komplex módon tanulmányoz­zák a kozmikus sugarakat, és kölcsönhatásukat a szupenna- gas energiák részecskéinek anyagával; e részecskék földi laboratóriumokban elérhetet­lenek. A Proton-sorozat szputnyik- jainak a súlya eléri a 12—17 tonnát. Hatalmas erejű hordo­zórakéták juttatják fel őket pályájukra. A Proton-szput- nyikok 190—630 kilométeres Mozgó hírlapárust keres a szekszárdi postahivatal. Jelentkezni lehet a szek­szárdi postahivatal veze­tőjénél. (x) magasságban szondázzák a kozmikus térséget. A hatal­mas erejű vegyi áramforrások és napelemek biztosítják ren­des működésüket hosszú időn keresztül. Annak ellenére, hogy ezek a szputnyikok nin­csenek felszerelve űr-stabili- zátorral, a szputnyiknak a Földhöz viszonyított helyzetét regisztráló automata rendszer nagyon pontosan meg tudja állapítani a feléje érkező koz­mikus kisugárzás irányát. Meteorológiai szputnyikok A Szovjetunióban olyan me­teorológiai rendszer működik, amely Kozmosz- és Meteor - szputnyikokat használ fel cél­jaira. Ezek az információkat a moszkvai Hidrometeorolp- giai Központba továbbítják. Ez egyike azon világközpon­toknak, amelyek a meteoro­lógiai adatok összegyűjtésé­vel és kicserélésével foglal­koznak. A meteorológiai rendszerhez tartozó szputnyikokat körpá­lyára lövik fel, amelynek ma­gassága kb. 600 kilométer. Minden egyes műhold fedél- 'zetén tv-kamera van, amely felvételeket készít a Föld azon oldalának felhő-, hó- és jég­takarójáról, amelyet a Nap megvilágít. Fedélzetén vannak még infravörös műszerek is, amelyek hasonló felvételeket készítenek a Föld meg nem világított oldalán. Egy készü­lék pedig bolygónk hőegyen­súlyát tanulmányozza. A szputnyik tájoló és sta­bilizáló rendszere biztosítja, hogy az érzékeny műszerele­mek állandóan a földfelszín megfelelő körzeteire legyenek irányítva, a napelemek pedig a Napra legyenek tájolva. A műhold-meteorológia igen érdekes kísérleteket végez; tv-felvételeket készít a Föld­ről 20—40 ezer kilométeres távolságból, mégpedig a Mol- nyija hírközlő szputnyikokkal. A Szonda n»vű űrállomás is készített felvételsorozatot nagy távolságból. A világűrből készült Föld­felvételek lehetővé teszik a földfelszín visszaverő képes­ségének a tanulmányozását. Az infravörös sugarakban készült Föld-felvételekbői megállapítható a folyók és tavak víztartaléka, az erdő- tömegek jellege, a legelők nagysága és minősége stb. Fedélzeti rendszereket kikísérletező műholdak A Kozmosz sorozat szput­nyik jainak harmadik fontos rendeltetése a műszaki meg­oldások helyességének ellen­őrzése, a különböző űrkészü­lékek konstrukciós elemei fel­használási módjainak kikísér­letezése. Ennek élénk példá­ja volt 1967 októberében a Kozmosz—186 és a Kozmoszr- 188 műholdak, és 1968 áprili­sában a Kozmosz—212 és Kozmosz—213 automatikus összekapcsolása. Az automata rendszerek minden esetben biztosították, hogy a műholdak a legna­gyobb pontossággal megköze­lítsék egymást, utána pedig elvégezzék a manőverezéseket A megközelítés során az „ak­tív” műhold rádiótechnikai rendszere vette a „passzív” szputnyik jelzéseit. A helyze­tükről és viszonylagos sebes­ségükről szóló adatok a fe­délzeti számító-megoldó be­rendezésekbe érkeztek, ame­lyek osztogatták a parancso­kat a két műholdban lévő tájolórendszer hajtóműveinek, s az „aktív” műhold hajtómű­vének a bekapcsolására. Az­tán létrejött a két szputnyik összekapcsolása. (Folytatjuk.) A világ leggyorsabb vonala A japán államvasutak megtartották a világ leggyorsabb vo­natának a próbajáratát. Az új vonat óránként 250 km-es sebességgel a most épülő fővonalon jár majd 1972-től. 1 (MTI Külföldi Képszolgálatt!. Meztelen kutyák Érdekes kutyafajtát láthatnak az érdeklődők a Budapesti Allatkertben. A Berlinből érkezett mexikói meztelen ku­tyák egyelőre még bizalmatlanul fogadják a látogatókat, (MTI foto — Benkő Imre felvétele). Azóta a detektívekkel együtt mindig egy ujj­lenyomat-szakértő is kiszáll a bűntény helyére, hogy finom, fehér porával behintse a tárgyakat és lefényképezze az ennek folytán láthatóbban kirajzolódó ujjlenyomatokat. AZ ELSŐ NAGY NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS Monsieur Bérré, a híres belga mesterdetektív gyakran összeült más országbeli kollégájával egy kis tapasztalatcserére. — Véleménycsere és együttműködés nélkül nem lehet boldogulni — hangoztatta. Egjjik ese­te klasszikus példája annak, hogy alkalomadtán mennyire szükség van több ország rendőrségé­nek összefogására. 1892. januárjában nyomtalanul eltűnt Antwer­pen leghíresebb ügyvédje, Guillaume Bernays. Nagy vagyona, jól menő irodája és csodaszép fe­lesége volt, barátai szerint felhőtlen boldogság­ban élt. Eltűnéséről persze többféle hír kapott szárny­ra. Egyesek szerint az utóbbi időben vallási megszállottság jelei mutatkoztak rajta, valószí­nűleg belépett valamelyik szerzetesrendbe. — Bernays nem olyan ember, aki személyes ügyének rendezése nélkül csapot-papot otthagy és felcsap szerzetesnek — vélekedtek józanabb barátai, és bejelentették eltűnését a rendőrségen. Az ügyet Monsieur Bérré, az antwerpeni tit­kosrendőrség főnöke vette a kezébe, ö nem bízott vakon abban az állításban, hogy Bernays minden szempontból boldog volt. Sorra meglátogatta az eltűnt ember barátait, és elbeszélgetett velük. Többek között megtudta, hogy az ügyvéd kö­rülbelül két évvel eltűnése előtt megbarátkozott egy Armand Peltzer nevű kollégájával, és gyak­ran meghívta ebédre, vacsorára. Peltzer lassan a ház barátja lett. Fiatalabb, csinosabb, mint Ber­nays, ízlésesen öltözködik, megnyerő modora van, a nők rajonganak érte. Helyben vagyunk! Bernays észrevette, hogy Peltzer mind bizal­masabban beszélget feleségével, féltékeny lett, és kitiltotta házából a nem kívánatos vetélytársat. Bérré következő útja Peltzerhez vezetett. A csinos szívrabló a legnagyobb nyíltsággal fogadta. — Mint már bizonyára tudja, néhány hónapja nem szívesen látnak a Bernays-házban. őszintén szólva azóta egyáltalán nem találkoztam volt ba­rátommal, elhidegültünk egymástól. Sajnos, nem rajtam állt, hogy így történt. Berrének ekkor már birtokában volt egy fon­tos adat. Nyomozói kiderítették, hogy Bernays január 14-én a 9,30-as vonattal hagyta el a vá­rost és utoljára a shaerbecki vasútállomáson lát­ták. Következő kérdése tehát így hangzott: — Mit csinált, merre járt január 14-én? — Január 14-én?... Várjunk csak... — vette elő naplóját Peltzer, és kikereste, hogy kivel volt dolga a kérdéses napon. Bérré kikérdezte a felsorolt embereket. Pelt­zer nem hazudott. Mit tehetett mást, újabb nyo­mozócsoportot vezényelt Shaerbeckbe, hogy a le­hető leggondosabban fésüljék át a helységet. Miközben a detektívek Shaerbeckben dolgoztak, a városka halottkémje egy különös levelet kapott. „Házamban (Bruxelles, Rue de la Noix 159) megtalálhatják Monsieur Bernays holttestét. Saj­nálatos tragikus halála a következőképpen tör­tént: Nyolc nappal ezelőtt meghívtam Monsieur Ber- nays-t, hogy üzleti okokból keressen fel. Tárgya­lásunk közben meglátta az íróasztalomon fekvő régi pisztolyokat, engedélyt kért, hogy megnéz­hesse őket, és az egyiket a kezébe vette. Ahogy vizsgálgatta, a fegyver elsült, és a golyó legna­gyobb megdöbbenésemre a nyakába fúródott. A szörnyű esemény annyira megzavart, hogy el­vesztettem idegeimet és elmenekültem, hisz raj­tam kívül senki sem volt a szobában, aki bizo­nyíthatná ártatlanságomat. Aláírás: Henry Vaughan.” Bérré a legelső vonattal Brüsszelbe utazott, és megkereste a Rue de la Noix 159. számú házat. Zárva volt. A szomszédoktól megtudta, hogy csakugyan egy Henry Vaughan nevű hajótulaj­donos lakik ott, de csak ritkán tartózkodik ott­hon, most is úton van. Más választása nem lévén, Bérré betört egy ablakot és bemászott a házba. Az egyik szobá­ban — nyilván a dolgozóban — iszonyú látvány tárult a szeme elé. Az asztalnál ott ült a halott ügyvéd, előtte öt pisztoly, a hatodik mellette fe­küdt a padlón. Bérré a padlástól a pincéig tüzetesen átkutatta a házat, de néhány belga, francia és német ho- telszámíán kívül semmit se talált. Vaughan, úgy látszik, mégsem olyan sietve hagyta el a házat, ahogy a levélben írta, hanem előbb minden olyasmit eltüntetett, ami a nyomára vezethetne, kilétére utalhatna. Ha ló nincs, a szamár is jó — gondolta Bérré, és az egyedül rendelkezésére álló hotelszámlák nyomán indította meg a kutatást. Mozgósította a Scotland Yardot, a párizsi Suretét, és összekötte­tésbe lépett a német rendőrséggel is. i C 4 i 2 >4

Next

/
Thumbnails
Contents