Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-06 / 180. szám
A városi tanács vb-ülesc Iskolák „házassága“ — Szanálási bizottság alakult Figyelő Aggódva kérdezzük: ez MESZÖV-álláspont ? Kedden délelőtt ülést tartott Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, amelyen részt vett és felszólalt Rúzsa János, a párt városi bizottságának első titkára. A végrehajtó bizottság tagjai elsőként a szekszárdi iskolák 1968—69-es tanévben végzett munkájáról, az oktatással kapcsolatos tapasztalatokról tárgyaltak. Erről a témáról a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülése kapcsán már részletesen szóltunk lapunkban, így most csak a keddi ülésen elhangzott, néhány lényeges kérdésre térünk ki. Lencsés László, városi művelődésügyi osztályvezető véleménye, s tájékoztatása szerint a szekszárdi Zrínyi utcában épülő, korszerű iskola munkái nem fejeződnek be a tanév megkezdéséig, így továbbra is szükség lesz az általános iskolák „házasságára”. Az új iskola teljes befejezése után is még legalább egy hónap kell ahhoz, hogy ott a tanításhoz szükséges feltételeket biztosítani tudják. A nevelőmunka hatékonyságának növelése érdekében újabb tanulócsoportokat bontanak meg, hogy a város általános iskoláiban biztosítani lehessen az osztályonkénti 30—35- ös átlaglétszámot. Ez a jelenlegi tanteremhelyzet miatt azt is jelenti, hogy az I. számú iskolában váltakozó tanítás lesz a következő tanévben. A pedagógusok véleménye szerint — elsősorban a diákok szempontjából — ez a megoldás még mindig jobb, mint 55—58-as átlaglétszámú osztályokban tanítani. Felvetődött a szekszárdi általános iskolák és középiskolák kapcsolata. Ezt a kapcsolatot a jövőben szorosabbra fűzik, az elképzelések között szerepel többek között az is, hogy általános és középiskolai szaktanárok találkoznak egymással, megbeszélik az adott tárgy oktatásával kapcsolatos gondokat. Szekszárd eléggé elmaradt a nyelvi képzésben, a végrehajtó bizottság szükségesnek látja — a Szekszárd—Bezons-i kapcsolatok miatt is —, a francia nyelvoktatás bevezetését néhány általános iskolában, — fakultatív alapon. A végrehajtó bizottság megtárgyalta a városi tanács 1969. első félévi fejlesztési alapjának és költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, majd határozatot hozott egy szanálási bizottság megalakítására. A bizottság feladata a megyeszékhely gyors ütemű fejlesztésével együtt járó szanálások és a hasznosítási eljárások irányítása, koordinálása. A bizottság, amelyben a vb, az igazgatási osztály, építési—közlekedési osztály, a tervcsoport és beruházási vállalat képviselteti magát, szeptember elsején kezdi meg munkáját. Munkasziinet feketén ? A lapok hírül adták a Munkaügyi Minisztérium utasításnak is felfogható tájékoztatását, amely szerint nem szabad megváltoztatni az augusztus 17-e és 20-a közötti munkaidő-beosztást. Egyes vállalatok ugyanis négynapos munkaszünetre készülnek, s sajnos minisztériumi figyelmeztetésre Van szükség, hogy elálljanak ettől. Egyébként az idén, 1969-ben néhány vállalatnál már volt négynapos, önkényes munkaszünet. Mindenképpen elejét ^kellett venni annak, hogy ez megismétlődjék, hiszen a vállalatok önállósága nem jelenthet, de ne is jelentsen szemben állást az érvényben lévő rendeletekkel, törvényekkel. Más szempontból pedig egyáltalán nem állunk a termeléssel oly jól, hogy bármiféle ürüggyel, munkaidő-átrendezéssel napokig álljanak a gépek, összességében: napokig kihaltak legyenek a gyárak, a termelő üzemek. A fekete munkaszüneti napokkal egy eléggé általános szem- ** lélet próbál magának utat törni. Olyan szemlélet, amely a munkából majálist, a munkahelyekből meg afféle kvarterkázó klubokat szeretne csinálni. Szeretne? A hivatalokban, az üzemekben a rengeteg ráérő, mérsékelten dolgozó ember láttán számos külföldi, főleg nyugati üzletember csodálkozva teszi fel a kérdést: hol vannak a dolgozók? Az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt a munkások körében reménykedő hangok hallatszottak arról, hogy az üzemek felelős vezetői a munkafegyelem megszilárdítása érdekében a javíthatatlan lógósokat elbocsájtják, s valóban visszaállítják a munka, a teljesítmény rangját. Sajnos ez a veszély csak igen mérsékelten fenyegeti a fegyelmezetlen, a kötelességmulasztó, a silány munkát végző embereket. A kifogások, a mellébeszélések adnak számukra menedékjogot. A liberalizmus, az elnézés több, mint amennyit a népgazdaság megengedhet magának. Rengeteg a ráérő ember. E bben a helyzetben sokasodik azoknak a száma, akik elfelejtik : az igények jobb, tökéletesebb kielégítése a termeléstől elválaszthatatlan. Csomagolni, kimérni, árusítani lehet jól is, rosszul is, korszerűen is, korszerűtlenül is, de csomagolni, kimérni, árusítani csak azt lehet, ami van, amit megtermeltünk. Akik lelkendezve újságolják a nyugati árubőséget és áruválasztékot, azok ne feledjék: nem holmi varázslat, s nem kapun belüli munkanélküliség, s nem a pihenőnapok garmadája, hanem a fegyelmezett munka hozta létre az irigyelt és mindannyiunk által áhított bőséget. M indenképpen csak üdvözölni lehet a Munkaügyi Minisztérium előrelátását, azt, hogy megtiltotta a sok helyen számításba vett négynapos munkaszünetet. Imponált ez a minden kicsinyes kedéstől, bürokratikus kerülőktől mentes szervezés, ám őszintén szólva nem hittünk benne túlzottan, hogy „Ádi” (elnézést kérünk a keresztnévért, de a segítőkész gépkocsi- vezetőt mindvégig csak így emlegettük) megérkezik az ígért időre. Szinte percnyi pontosan megérkezett egy mikrobusszal, s egy vadonatújnak tűnő (később kiderül miért ez az óvatos fogalmazás) rohamcsónak- motorral A masinák kicserélése a meredek partoldal, no meg a két „Kovács’ igen számottevő súlya miatt négy embernek sem volt könnyű fel - adat. Ebből kifolyólag megtörtén a Sió-túránk első fürdése, ami igen kellemes lett volna, ha egy úszónadrágban, s nem teljes „menetfelszerelésben” történik. A baj ritkán jár egyedül: a víz nagy sodra miatt a csónakba kellett kapaszkodni, ami ettől a hirtelen támadástól szép csendesen elsüllyedt. Kihuzigálása a vízügyisek szakértelme mellett is némi búvárkodásba, s nem csekély fáradtságba került. Annál büszkébben intettünk búcsút a sárszentlőrinci partoknak... A Sió csak a mi fogalmaink szerint folyó, bár a vízről egész tekintélyesnek tűnik — de mellékfolyóit igazán csak a legnagyobb jóindulattal lehet folyónak nevezni. A legtöbbször fel sem tűnt a partmenti fűzfák között megbújó torkolat, vizet pedig nemhogy hozott volna, inkább — a Sió természetellenes vízmagassága miatt — kapott a „főfolyótól” A legkellemetlenebb „mellékfolyóval” egyébként Simontor- nyánál találkoztunk, és a helyi bőrgyár produkálta: olyan iszonyatosan kellemetlen szagú vizet eresztett a Sióba, hogy nem csodálkoznánk, ha igaza lenne a horgásznak, aki egyenesen tagadta, hogy hal van ebben a vízben. A rohamcsónak „kapitánya” Gulyás János Fürdőzőkkel nagyon kevés település mellett találkoztunk, azok is többnyire apró gyerekek voltak, úgy látszik, a Sión még — a méretei miatt indokoltan szerény — fürdőélet sem alakult ki. Ez azért is furcsa, mert néhány helyen szinte kínálta a part egy csekély munkával kialakítható strand lehetőségét. Igaz, a víz az eresztés néhány napját leszámítva, egyáltalán nem „csak úszóknak” való, de legalább a gyerekeknek lenne biztonságos, jól megközelíthető fürdőhelye. Motorunk egy ideig igen büszkén szelte a vizet, aztán hol ezzel, hol azzal fejezte ki nemtetszését. Gulyás János derekasan küzdött a mindig újabb meglepetésekkel szolgáló masinával, s ha meg is álltunk néhány percre, addig-ad- dig mesterkedett a csavarhúzóval és a kulcsokkal, hogy végül csak ő maradt felül, engedelmesen morgott tovább a motor. A rocsóvezetés különben egyáltalán nem könnyű mesterség, távolról sem emlékeztet kedélyes motorcsónakázásra. A súlyos motort állva kell tartani — ami önmagában is komoly fizikai munka — és állandóan figyelni a keskeny medret, a víz hangulatát. Az út tekintélyes részét megtettük már, gyönyörű erdőn keresztül úsztunk Siófok felé. A mezőkomáromi hídról lányok integettek. Akkor még nem is gondoltunk rá, hogy kár volt integetniük, néhány óra múlva szóban tolmácsolhatták volna az üdvözletét... (Folytatjuk) D. KÓNYA JÓZSEF — ORDAS IVÁN „Tolna megyében immár kevés azt mondani, hogy szövetkezet is van. Nem is Tolna megye fő jellegzetessége a szövetkezeti élet, életünk Összenőtt a szövetkezeti formával, s itt inkább az a család számit kivételnek, amelyik nincs közvetlen kapcsolatban valamelyik szövetkezeti formával’’ — olvashatjuk örömmel és elégedetten a Tolna megyei MÉSZÖV lapjában, a Szövetkezeti Híradóban. Ugyanott a harmadik oldalon beszámoló jelent meg arról a vitáról, amely a hőgyészi fogyasztási szövetkezet igazgató- sági ülésén bontakozott ki. Ez a vita szolgált ürügyül arra hogy a MÉSZÖV lapjában a cikkíró, ellentétben a hőgyészi ÁFÉSZ igazgatóságának álláspontjával, s ellentétben az első oldalon olvasható örvendetes ténymegállapítással, leszögezze: különbséget kell tenni a tagság és a lakosság érdekei között. Röviden: Az igazgatóság Zomba egyik kis forgalmú, elavult vegyesboltjával foglalkozott amelyet csak úgy lehet korszerűsíteni, ha a fogyasztási szövetkezet megvásárolja a boltnak helyet adó házat. Az adás-vétel nem sikerült. A cikkíró megelégedéssel közli: „A vezetők egybehangzólag bizonyítják, hogy ha művésznek egy épületet, (korábban erre határozatot hoztak), 160 ezer forintért és ráköltenek még közel ennyit, akkor lesz elfogadható vegyesbolt, de belátható időn belül nem lesz nyereséges. Akkor minek vegyék meg? — hangzott el a szónoki kérdés”. Erre az igazgatóság, mármint arra, hogy „Akkor minek vegyék meg?”, nem csekély éleslátással kifejtette: Mégis meg kell oldani a kérdéses zombai bolt ügyét. Az volt az egyetlen érv. hogy így kívánja a tagság és a lakosság érdeke” — írja a cikkíró. Nem tudjuk még, milyen érveket kellett volna az igazgatóságnak felsorakoztatnia, tény azonban, hogy a szóban forgó cikk szerzője most már az igazgatósági ülés anyagát ürügyül használva fel, kifejti a saját álláspontját a következőkben: „Nem tudom, ki hogy van vele, de jómagam ez utóbbival vitába szállók. A lakosság érdekét, amelyet olyan tiszteletre méltó meggyőződéssel védett egyik-másik igazgatósági tag, Hőgyészen a szövetkezetnek nem kell figyelembe venni. Egész pontosan: ha a lakossági érdek miatt egy üzletre ráfizet az egész tagság, azt nemcsak, hogy nem érdemes tovább fenntartani, de amilyen gyorsan lehet, még kell szüntetni. Igen?... A lakosságnak viszont minden körülmények között biztosítani kell, hogy lakóhelyéhez a lehető legközelebb megvásárolhassa a napi közszükségleti cikkeket — érveltek a hőgyészi igazgatóság tagjai. Igazuk van! Am erről manapság nem a szövetkezet, hanem az állam gondoskodik. Elméletileg úgy, hogy az állami, szövetkezeti, vagy magánkisiparost teszi érdekeltté abban, hogy a településen kiskereskedelmi egységet üzemel- teasen”. Az idézett rész nyílt és világos beszéd. Az ezután következő magyarázat már nem annyira. Itt kissé zavaros fejtegetésbe bonyolódik a cikkíró, valószínűleg alátámasztani szeretné. hogy miért nem kell figyelembe vennie a hőgyészi fogyasztási szövetkezetnek a lakosság érdekeit. A következőket olvashatjuk: „Megítélésem szerint minden körülmények között tisztázni kell, hogy melyek azok a gyakorlatban előforduló esetek, amikor a demokratizmus jegyében nem lehet olyan határozatot hozni egy kisebbség érdekében, ami ellentétes a többség érdekével. Tudniillik, ha alaposabban elemezzük a szóban forgó esetet, olyan konzekvenciát is levonhatunk, hogy a tagság elnyésző kisebbségének érdekében kellene anyagi áldozatot hozni a többségnek”. Hogy ez mi akar lenni, azt lehetetlen megfejteni, de reméljük, hogy a MÉSZÖV üzletpolitikája nem ilyen zavaros. Megtudjuk még, hogy a cikkíró, ha rajta múlna: „azt javasolnám a szövetkezet tagjainak, hogy a ráfizetés ellenére üzemeltessék a zombai boltot és tegyenek meg mindent, hogy legyen nyereséges, mert ezt kívánja a tagság érdeke. Azt viszont nem javasolnám, hogy lakóházat vegyenek, és abból korszerű üzletet létesítsen a szövetkezet, jóllehet ez a feltétele annak, hogy legyen bolt”. Nos, ha ettől sem megy falnak a hőgyészi ÁFÉSZ igazgatósága, akkor semmitől. Itt ugyanis, ha jól értjük, arról van szó; a bolt létesítésének, fennmaradásának az az előfeltétele, hogy lakóházat vegyenek. A házvásárlást azonban a cikkíró nem javasolja. Javasolja viszont, hogy tegyenek meg mindent, hogy legyen a bolt nyereséges. Ennek viszont a korszerűsítés az előfeltétele. Ne folytassuk. Miután a falvak áruellátásáról van szó. aggódva kérdezzük: a lakosság érdekeivel nem törődni, ez MESZÖV-álláspont? SZEKULITY PÉTER Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek figyelem! Aratási—cséplési munkák időszakában alkatrész osztályunkon tartott ügyeleti szolgálatunkat 1969. augusxtus 9-én 13 órával megszüntetjük Továbbiakban alkatrészkiadás: naponta 8—17 óráig Szombaton: 8—13 óráig AGROKER Vállalat Szekszárd, Mátyás kir. u. 63. (120)
