Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

Közlemény a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Népköztársaság országgyűlésének meghívására 1969. július 28-tól, augusztus 5-ig hazánkban tartózkodott a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttsége. A kül­döttséget Pjotr Mironovics Maserov, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára vezette. A küldöttséget fogadta Ká­dár János, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a . magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke. A szívélyes, baráti légkör- • ben lezajlott megbeszéléseken a küldöttségek kölcsönösen tá­jékoztatták egymást országaik politikai gazdasági, társadal­mi és kulturális életének leg­fontosabb kérdéseiről, parla­mentjeik tevékenységéről. Megállapították, hogy a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság parlamentjei között kialakult kapcsolatok a kül­döttségek kölcsönös látogatá­sai, a tapasztalatcsere elősegí­ti a Sokoldalú magyar—szov­jet együttműködés további erősödését és fejlődését. Öröm­mel üdvözölték azt a tényt, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a Magyar Nép- köztársaság országgyűlése kö­zött az öszes alapvető, közös érdeket érintő kérdésben tel­jes az összhang és az egyet­értés. .... . A nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során hangsúlyozták, hogy nagy je­lentősége van a különböző or­szágok parlamentjei közötti kapcsolatoknak. Kifejezték szilárd álláspont­jukat, hogy a mai nemzetkö­zi helyzetben a béke és biz­tonság érdekei mindenekelőtt az amerikai imperializmus vietnami háborújának meg­szüntetését követelik. Ismétel­ten kijelentették, hogly a Szov­jetunió és a Magyar Népköz- társaság teljes mértékben tá­mogatja a testvéri vietnami nép igazságos harcát a nemze­ti függetlenségért, a szuvere­nitásért és a társadalmi hala­dásért. Kifejezve szolidaritásukat az izraeli agresszió áldozatául esett arab államok népeinek, a felek rámutattak: a közel- keleti helyzet rendezése csak Izrael haderőinek a jogtalanul megszállt területekről való ki­vonásával és egyidejűleg e te­rület valamennyi állama nem­zeti függetlenségének és szu­verenitásának elismerésével történhet meg. A tárgyaló felek megelége­déssel szóltak arról, hogy a Varsói Szerződés tagállamai­nak az európai béke és biz­tonság megerősítésére közzé­tett budapesti felhívása széles körű visszhangra talált az eu­rópai népeknél és számos or­szág hivatalos köreiben. Úgy vélik, hogy valamennyi euró­pai ország parlamenti szemé­lyiségének feladata, hogy tá­mogassa az össz-európai kon­ferencia egybehívását, s az ennek előkészítését szolgáló gyakorlati intézkedéseket. Ki­fejtették azt a véleményüket, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szélesedő nemzet­közi elismerése az európai bé­ke és biztonság megerősítését szolgálja. A felek megállapították, hogy a békéért, a demokrá­ciáért, a nemzeti függetlensé­gért és a szocializmusért foly­tatott harcban döntő jelentő­sége van a szocialista országok testvéri szolidaritásának, a nemzetközi kommunista moz­galom egységének. Elítélték Kína maoista vezetésének bomlasztó tevékenységét, amely aláássa az antiimperia- lista erők egységét és kárt okoz a békéért és szocializ­musért vívott harc ügyének. A kommunista és munkáspár­toknak a közelmúltban meg­tartott nemzetközi értekezle­tén elfogadott dokumentumok olyan pozitív programot tar­talmaznak, amelynek valóra váltásán a két ország parla­mentjei is tevékenyen fognak munkálkodni. A szovjet küldöttség a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa nevében meghívta a .ma­gyar országgyűlés küldöttsé­gét, hogy 1970-ben tegyen hi- ivatalos, baráti látogatást a Szovjetunióban. A meghívást köszönettel elfogadták. A láto­gatás pontos időpontját később határozzák meg. (MTI). Kedden elutazott Budapestről a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának küldöttsége. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülő­téren megjelent Kállai Gyula,az MS? MP Politikai Bizottsá­gának tagja, az országgyűlés elnöke, kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke, Pap János, az ország- gyűlés honvédelmi állandó bizottságának elnöke, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Képünkön: búcsú a Ferihegyi repülőtéren. Véqiq a Sión 2. (Sokat beszélünk arról manapság, hogy Szekszárd „kikötőváros” lesz. Való­ban, a megyeszékhelytől néhány kilométerre: a Du­na közelében hatalmas munka folyik: megépítik a Sió-torkolati művet, amely jelentős változásokat hoz majd a megye életében.) A rohamcsónák farán egy tekintélyes külsejű —, s mint később kiderült tekintélyes sú­lyú — Kovács-motorral, el­indultunk a palánki gátőrház­tól. Parancsnoka és egy sze­mélyben mindenese Gulyás János szerencsére nem vette komolyan legénykedésünket, s minden szó nélkül részünkre is bepakolt egy-egy szolgálati esőköpenyt. Előrelátásának az első öt percben' hasznát vet­tük: a Sió időjárása legalább két-három fokkal hidegebb mint a „szárazföldé” jólesett a melegebb öltözet. Már indulásunk előtt úgy véltük, mindent tudunk a fo-. lyóról, birtokában voltunk a laikus számára beszerezhető minden fontosabb adatnak, s arra gondoltunk, az úton leg­feljebb kontrollálni fogjuk is­mereteinket. Nem így történt. A Sió már az első pillanatban meglepetéssel szolgált: a lát­vány meglepetésével. A folyó­ról sok mindent egészen más­képp lát az ember, átalakul, új arcát mutatja a jól ismert táj. Olykor együttesen sem tudtuk eldönteni merre já­runk, pedig a folyó két part­ját — legalábbis a Tolna me­gyei részen — unalomig láttuk már az országúiról. A Sió szép. Szépsége azon­ban csak akkor tűnik az em­ber szemébe ha nem sajnálja a fáradságot arra, hogy jó néhány kilométer hosszan vé- gigladikázza, mert egy-egy partszakasz lehet egyhangú, de összességében roppant válto­zatos, szemet gyönyörködtető a kép. Egyik részen kanyon- szerű mélyedésben fut a fo­lyó, eltűnik a táj, s töltésről vízbe csüngő fűzfákat csak az ég határolja. Ilyenkor nyo­masztó a víz, folyosóban érzi magát az ember, alig várja már, hogy valahol a távolban feltűnjön a fény. Másutt er­dős hegyvonulat támaszkodik a töltésre, mintha ki akarná szorítani a vizet, és a síkről látott szelíd domb innen a víz­ről irdatlan magasságokat sej­tet. Megint másutt őrt álló je­genyék vigyázzák a medret, vagy füves domb készteti más útra a folvót. Alulról szem­lélve komolyak és nyomasztóak Ez történt a külpolitikában (Folytatás az 1. oldalról) 2. Az RKP X. kongresszusá­nak irányelvei az 1971—75-ös ötéves tervről és az 1976—80. közötti nemzetgazdaság-fejlesz­tés irányvonalairól. Előadó: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és állandó elnökségének tag­ja. 3. A központi revíziós bi­zottság jelentése. 4. Az RKP szervezeti sza­bályzatának javasolt módosí­tásai. Az RKP Központi Bizottsá­gának és központi revíziós bizottságának megválasztása. A kongresszusi sajtóirodán kapott információ szerint a kongresszus a plenáris ülések közötti időben tizenegy bizott­ságban végzi munkáját. A kongresszus előrelátha­tóan egy hétig tart. Észok-Irország Kétszáz az Egyesült Királyság észak-ír tartományában hét­főn este és éjszaka sem csök­kent a zavargások és össze­tűzések hevessége. A kivonult rendőri alaku­lataik móndmegannyiszor si­kertelenül próbálták megaka­dályozni, hogy a protestáns és katolikus tüntetők össze­csapjanak. A kövekkel, szék­lábakkal és benzines palackok­kal „felszerelt” tüntetők sza­bályos utcai háborújához lán­goló autók és üzletek egész sora szolgáltatta a hátteret. Chichester Clark, északír miniszterelnök szabadságát megszakítva, hétfőn este Bel­fastba sietett és kijelentette, hogy a rendő~ség „tökélete­sen” ura a helyzetnek. A P.eu­a hidak, a településekből pe­dig csak a házak teteje, ma­gasabb tornya látszik, talál­gathat az idegen, merre jár... Erre szokás azt mondani: fes­tő ecsetjére való. Kevés festő örökítette meg a Siót, írók, költők műveiben is csak elvét­ve fordul elő a folyó neve. Hajnalban néptelen a víz. Már vagy két órája küszkö­dik a motor a magas vízállás miatt szokatlanul erős sodrás­sal, amikor megpillantjuk az első csónakot. Ilyet is ritkán látni ezen a vizen: csehszlovák vitorlás hajó, „matrózai” még jóízűen alszanak a kabinban. A horgászok már régen tal­pon illetve parton vannak, s szemmel láthatólag nem túl­zottan örülnek jövetelünknek. Vbltak akik egykettőre berán­gatták a horgászbotot a víz­ből, s igyekeztek olyan arcot vágni, mintha csak hajnali sé­tájuk vezetett volna a partra, és eszük ágában sem lenne horgászni. Szokatlanul erős hangú —■ rendőrségi motoros­ra emlékeztető — járművünk tévesztette meg őket. Annyi biztos, ha valóban ellenőrizni megyünk, jó néhány orvhor­gász került volna horogra. Egyébként túl sok értelme nem lenne az ellenőrzésnek: a zsákmányból ítélve igazán nem fosztják meg számottevő mennyiségű haltól a Siót. Az egyik horgász közölte: neki már régen szilárd meggyőző­dése. hogy a Sióban nincs egy fia hal sem. őt — a macska- eledelnek kifogott zsákmányon kívül — igazán csak a szen­vedély és a megszokás hozza ki a partra. Kedden repülőgépen Buka­restbe utazott az SZKP kül­döttsége, hogy a Román Kom. munista Párt Központi Bi­zottságának meghívása alap­ján részt vegyen az RKP X. kongresszusán. Az SZKP küldöttségét Konsztantyin Katusev, a köz­ponti bizottság titkára vezeti. Az RKP Központi Bizottsá­gának meghívására kedden el­utazott az MSZMP küldöttsé­ge a Román Kommunista Párt X. kongresszusára. A küldött­séget Puliai Árpád, az MSZMP KB titkára vezeti, tagjai: Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője és Vincze József, a Magyar Népköztársaság bu­karesti nagykövete. sebesült tér jelentése szerint néhány északír és brit politikus fel­hívta Harold Wilson minisz­terelnököt, hogy vegye át Észak-Irország irányítását. Eddig azonban semmi jele sincs annak, hogy akár Wil­son, akár belügyminisztere, Callaghan közvetlen beavat­kozásra szánná el magát. Hivatalos adatok szerint a? elmúlt hét végén elkezdődött zavargások során eddig mint­egy 200 ember sebesült meg Az őrizetbe vettek száma öt­ven. Legújabb jelentések azt ál­lítják, hogy a hajnal beálltá­val a zavargások dúlta Bel­fastban már minden csendes volt Érdekes, a pecázás elsősor­ban a Sió alsó szakaszán dí­vik, arrafelé egyetlen merí­tőhálót sem láttunk, míg Si- montornyától felfelé főleg ez­zel a szerszámmal kísértik a szerencsét —, nem sokkal több sikerreL Gulyás János „kapitány” már akkor elkezdett morogni, amikor elhagytuk a sióagárdi hidat. Egyáltalán nem tet­szett neki a motor hangja, pe­dig rohamcsónakunk igazán szép sebességgel kapaszkodott felfelé. A szakembernek lett igaza. Alig hogy néhány kilo­méterrel elhagytuk Sárszent- lőrincet, a motor a maga ré­széről befejezettnek nyilvání­totta az utazást. Erről a szán­dékáról aztán vezetőnk hozzá­értő ösztökélésre sem volt haj­landó lemondani. — Semmi baj — mondta Gulyás János, akit cseppet sem izgatott fel ez az egyál­talán nem áhított kaland —, majd segítséget kérünk a sár- szentlőrinci gátőrháznál. Jobb híján csorogtunk Sár- szentlőrincig, bár a magunk részéről elképzelni sem tud­tuk, hogy milyen segítséget kaphatunk egy gátőrtől, ha szakképzett szerelő sem bol­dogul a renitenskedő motor­ral. Kapitányunk telefonált. Má­sodpercek alatt megvolt az összeköttetés, és percek múl­va tudtuk: nincs semmi ok az elkeseredésre, legfeljebb né­hány óra kényszerű níhenés- ről lesz szó, mert az i.Adí már elindult egy új motorral’.

Next

/
Thumbnails
Contents