Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
vYryrv?yTVf'yTTryTyvyrrTTTTrryyyyyvv?vvyvvfyy?TV?ymnmm mmmmmmfmmmmyyrryymyyrTrmyyfyyy*» ► ► ► ► ► ► ► ► ► p► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► p Kampis Péter: A dramaturg A dramaturg alacsony, fehér bőrű, hózentrágeres emberke volt. A földszint ötösbe került, ahol nem feküdtek nagyon súlyosak. Este jött, és volt az arc- kifejezésében valami földöntúli, valami megadó alázat, a vértanúk szent beletörődése. — Kérem..'. — rebegte, amikor elmentem mellette a folyosón —, .. .az adjunktus úr, ... a barátom, doktor Zimonyi küldött, a Május 1 útról... Egy papírlapot szoroga- lőtt a kezében. Elvettem tőle, belenéztem: app. ac. — Foglaljon helyet — mutattam a pacira, a kötöző előtt. Leült, és hangosan csuklani kezdett. A vizsgálat szívélyes hangulatban zajlott. Az adjunktus megnézte, megnyugtatta, hogy nem komoly a dolog. *— Megoperálnak? — kérdezte a kövérkés, fehér bőrű emberke, miközben a hózentrágert rángatta magára. Hátul kilógott az inge, hangja elcsuklott, és a szemöldöke kúp alakban összefutott a homlokán. Az egész ember reszketett. — Majd meglátjuk — mondta az adjunktus és vakbele hozzám fordult — Kazi- kám, az ötösbe. Kapott jeget a hasára, meg egy fehér tablettát, hogy ne reszkessen. Két napig figyelték. Egész jól belelendült a kórtermi életbe. Kipanaszkodta magát az első nap vége felé, s este, láttam, Sátori bácsi ágyán ül, és szörnyűlködve nézegeti a hasán lógó ta- sakot. Aztán kártyázott. Másnap már a szomszéd kórterembe is ellátogatott. — Mi a foglalkozása? — kérdeztem tőle bejövetele másnapján. Kicsit haragudtam rá. — Dramaturg vagyok — mondta méltósággal. — Homályos foglalkozás — gratuláltam neki, és kicsit odébb toltam a kocsit. A folyosón beszélgettünk. — És ettől olyan ideges? Izgatott lett. — Operálták már magát? — kérdezte. — Nem. És akkor hosszas magyarázatba fogott. Sokáig beszélt, égy darabig figyeltem, arról volt szó, hogy belenyúlnak a testébe, kivágnak valamit, vér folyik, élet, halál. Hamar elvesztettem a beszéd értelmét, mert csak őt figyeltem. Rám se nézett, kicsit vöröses arccal, csillogó szemmel a végtelenbe meredt, hangja ünnepélyes volt. Ugyanazt a földöntúli, alázatos és magasztos kifejezést láttam rajta, mint azon az estén, amikor bejött. A másnap is esemény nélkül telt. Jött, ment, időnként megállt valamelyik ablak előtt és kibámult. Este, vacsora helyett beöntést kapott. Pokolian megrémült. Háromszor üzent az adjunktusnak. Megkérdeztem tőle, mit akar. — El kell halasztani a műtétet — mondta kicsit könnyedén. Rávigyorogtam és intettem a kezemmel, hogy nem lehet. — Adjanak neki valamit, hogy aludjon — mondta az adjunktus. Adtunk. Nem aludt. Csak reggelfelé nyomta el a kimerültek álma. Amikor érte mentem a kocsival, nem volt ébren. Megráztam. Az egész kórterem minket figyelt. Felriadt. — Felkészült a halálra? — kérdeztem komolyan. Valaki felröhögött. A dramaturg leugrott az ágytól és értetlenül nézett rám. Mezítláb állt a kövön, pizsamanadrágját húzogatta. Hiányzik neki a hózentráger, gondoltam. Még mindig nem értette, hogy mi van. Széles mozdulattal mutattam neki a betegszállítóra. — Gróf úr, a kocsi. Attól kezdve fásultan csinálta, amit mondtam. Eelfeküldt a kocsira, felhúzta a pizsama ujját. Amikor megszúrtam, fájdalmas arccal, könnybe- borult Szemmel bámult rám. Ideges lettem. — Az istenit, szedje már össze magát! Nem szólt. Az előkészítőben meígálltam vete. Furcsa zajt hallottam. Ránéztem: falfehér volt és a fogai zörögve csapódtak egymáshoz. Aztán kinyitottam az ajtót, és betoltam a műtőbe. Odabenn az adjunktus vitatkozott valamelyik orvossal. Ültek a forgószéken, sterilen, kicsit véres köpenyben, é's vitatkoztak. — Figyelmeztettem előre, hogy nem kapja meg a beutalót — mondta az adjunktus. — De Frédikém, meg kell, hogy kapja — mondta az alorvos —, majd bemegyek a titkárhoz. Közben fölfektettem és intettem, hogy kezdhetik. A szakszervezeti diskurzus az én lillafüredi beutalásomról szólt. Műtét közben is folytatták. Meg is állapodtak valamiben, nem nagyon érdekelt. Tíz perce mehetett a műtét. Odamentem a dramaturg fejéhez, és elcsodálkoztam. Mosolygott. — Nem is fáj — mondta. ií'vllJV.I . — Na látja. A műtét után gyalog akart visszamenni. A kocsin még egyszer megszólalt. — Nem is fájt ■— mondta diadalmasan. Két nap múlva felkelt. — Tudja, mikor betolt a műtőbe — mondta derűsen, pizsamanadrágját húzogatva, (bizony hiányzik a hózentráger, gondoltam szeretettel, akkor tudtam meg ugyanis, hogy megkaptam a beutalót), — azt hittem, meghalok. De ha hiszi, ha nem, amikor meghallottam, hogy valami szak- szervezeti dologról vitatkoznak, azonnal megszűnt a félelmem. Tudja, egyszerűen megszűnt. Ráébredtem, hogy ez biztosan fontosabb dolog, mint az én vakbelem. Valahogy irtózatos biztonságot éreztem — bólogatott —, irtózatos biztonságot. Amikor hazaengedtük, mindenkivel parolázott. Nekem azt mondta: — Elhiszi, Kazikám, hogy soha többé nem fogok így félni? Elhittem neki. aáaaa*.aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.aaaaaaaaaaaaa.aaaaa saaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^ Bronz- és vaskor Budapesten Eleven művészet rejlik a Nemzeti .Múzeum napokban megnyílt bronz- és vaskori emlékeket bemutató kiállításán. A tárgyak alkotóinak nevét ilem ismerjük legfeljebb annyit tudunk róluk, hogy melyik században éltek* és milyen néphez tartoztak Magyarország területén aZ időszámításunk előtti évezredekben. A bronzkor ezen a környéken kb. 4000 évvel ezelőtt kezdődött, és i. e. 750 körül ért véget — akkor jelentek meg elszórtan a vasból készült eszközök a sírokban és a lakóhelymaradványok közt. A bronzkori ember vallásában nagy szerepe lehetett valamilyen női istenségnek, amelynek emlékére úgynevezett idolokat, hegedűre emlékeztető, arc nélküli bálványokat faragtak. Ezek az idolok világszerte megtalálhatók. Japánban éppúgy, mint a Földközi-tenger szigetein, de mindenütt azonnal fölishierhelő módon magukon viselik a helyi stílus jellegzetességeit. Nálunk az egyszerű hegedűforma terjedt el, néha bekarcolt díszítéssel. Pedig a bronzkor szobrásza számára nem jelentett nehézséget az arcvonások megmintázása: erről tanúskodik egy edénytöredék, amelyen emberi arc arányos formáit dolgozta ki a fazekas. Az idolok a termékenységistennő bálványai lehettek, és a lényeg nem az arc volt, hanem a széles csípő és mellkas. A bronzkori művész másik fő témája az állatábrázolás volt. Érdemes összehasonlítani a Kiskőrösről származó vádló- fejet egy lószoborral, amely az egészen korai, archaikus görög művészet egyik ismert lófigurájára emlékeztet csőszerűén elnyúlt testével, vékony lábaival, csupán jelzett, az absztrakció felé hnjli formáival. A kiskőrösi lófej for- mázója azonban részletezően, a jellegzetességeket sz'nte túlságosan is hangsúlyozva mutatta be a zömök testű, nagy fejű, rövid sörényű vadlovat, hasonlót ahhoz, amelyet őse- 1 ur tenyésztettek. * Bizonyára a temetési szertartásoknál volt szerepük a madár alakú csörgőknek és edényeknek, hiszen nagyon sok primitív nép madár formájában képzeli el az „elröppenő lelket”. Némelyik madáralakú edény formája rendkívül kecses és ízléses; a disznóformára készült edényt pedig még humornak is nevezhetnénk. A korai vaskor (i. e. 750— 380) emberei szintén kedvelték az egyszerű állatfigurákat. Bronz kacsák, kacsafejjel díszített kocsitengelyvégek, apró bika- és lószobrocskák tanúskodnak arról, hogy az öntés mestersége milyen magas fejlettségi fokot ért el. A legnagyobb mestereket azonban két művelt nép hozta magával i. a I. évezred második felében. 550 és 550 között éltek Magyarországon a keleti, Feketetenger melléki szkiták, utánuk pedig a kelták népesítették be négy évszázadon át a Dunántúlt. A szkítáktól származik a csodálatosan nemes formájú,- sztyeppel stílusú aranyszarvas, amely valószínűleg bőrrel bevont pajzsot díszített, talán nemcsak díszként, hanem hogy mint totemállat, védje gazdáját az ellenség fegyverétől..; A kelta fémművesek tudását a bátai vadkanszobrocska bizonyítja, az andráshidai tőr szerint pedig az emberalak ábrázolása sem volt ritka. A bronz- és vasöntés emlékeit a kerámikusok művészetének bemutatása egészíti ki. A népi kerámia kiállításának gondos tanulmányozói bizonyára hamar felfedezik, hogy a paraszti fazekasság az őskori edények emlékét őrzi színekben és formákban egyaránt. Budapesti és vidéki múzeumok összefogásából Született ez ä szép kiállítás.-a) Kelta vadkanszobrocska, 2ÄGONY RUDOLF; Emlék Parttalan sztyeppék ösvényein bolyongtál míg lábadat befonta az út s elnyelt a kert virágzó Illata lombok rezgő függönyét magadra húztad duzzadtál érett almád parázs-burka mögött téptem gyümölcseidből s míg kúsztam lendültem az ágak karjain nem láttam hogy megrándult az út elindult végigkígyózott a fák tövén s lehulló lélegzeted magával ölelte kutattalak magvak csíráiban levelek zúgásába túrtam hasztalan hiába kereslek a sziklás hegytetőről elnyeltek a fű hullámai. KÁLDI JÁNOS: A nagymarosi parlon Víz, Víz, elnézegetem, mily vígan dobálgatod — hullámaid közt — a Napot, a legszebb, sárga dáliát, ahogy tneg-megroncsolja egy mélybe-lehajlú könnyű fűzraág. Viszed a régmúlt viharok emlékeként a tört-holt ágdarabot, a partról idehullt sok-sok tölgylevelet; szaladsz velük e messzeségszínű, katáng-díszítette vidék szertelen mélyeiben. ■■ ■ — ■ - ......... ■ ■ ■ ■ ■ T AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.
