Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

Molnár Károly: Korzikától Szent Mire fordítják a pénzt? IV. A NAGY CSEL Egyiptomban úgy éreztem magam, mintha megszabadul­tam volna a civilizáció bilin­cseitől. Mindent megálmodtam, új vallást alapítottam, láttam magam egy elefánt hátán út­ban Ázsia felé, turbán volt a fejemen és egy új Koránt tar­tottam a kezemben, amelyet magam állítottam össze. (Napoleon) Károly újabb és újabb te­rületeket engedett át Bona­parténak. aki lassan, de biz­tosan haladt előre és a har­cok színterét fokozatosan át­tette Itáliából osztrák terü­letre. Növekedett a bécsiek rémülete. Márciusban a fran­ciák parancsnoksága már Klagenfurtban üti föl főha­diszállását. Bonaparte. ..mint győző”, békét kínál. Jellemző a tá­bornokra, hogy amíg várja az osztrák fővezér válaszát, ezalatt is nyomul előre. 1797. október tizenhetedi­kén megkötik a békét a fran­cia köztársaság és az osztrák birodalom között. A tábor­nok még szívesen maradt volna diadalai színhelyén, de a direktórium Párizsba ren­delte, közölte, hogy őt bíz­zák meg az angolokkal szem­benálló hadsereg főparancs­nokságával. Bonapartét nyil­vános, nagy ceremóniával fo­gadják és a megnyitó beszé­det Talleyrand tartja: — Az országunkra vetett nagy fény a forradalom for­rásából ered — mondja. — Valóban, e nélkül Itália meg­hódítójának lángeszét Euró­pa nem ismerhette volna meg. Az érdem a vitéz katonáké is. akikből a szabadság eszméje legyőzhetetlen hősöket terem­lett. Napóleonnak nem volt tü­relme ezekben a napokban a ceremóniához, a szónoki szóvirágokhoz. Újabb, min­den eddiginél merészebb ter­vekkel foglalkozott. — Nem akarok Párizsban maradni — jelentette ki ha­tározottan Napoleon. — Lá­tom, hogyha maradok, ha­marosan elveszett ember va.- gyok. Itt minden elhasználó­dik, elkopik. így az én hír­nevem is... Ez a kis Európa különben is kevés dicsőséget cdhat. Keletre kell menni, mert ott van az eredete min­den hatalomnak és minden nagyságnak... Bonaparte szerint Francia- országot a legnagyobb veszély Anglia részéről fenyegette. Ezért foglalkozott azzal a gondolattal, hogy hadseregé­vel partra száll a szigetország­ban. A legnagyobb titokban megszemlélte a Normandiá- ban állomásozó csapatokat és a rendelkezésére álló hajó­kat. Később az angolok tu­domására jutott a tábornok útja. Ekkor már Bonaparte nem bánta, sőt örült neki. Ezek a híresztelések spanyol­falként takarták el igazi cél­ját, a keleti expedíció tervét. Elgondolását, hogy a Földkö­zi-tengerre és Egyiptomba ve­zeti katonáit, a francia pol­gárságnak azon rétegei, ame­lyek fölismerték, hogy milyen előnyöket jelent gyarmatok szerzése Afrikában és Ázsi­ában, örömmel fogadták, ezért szívesen támogatták. A nagyszabású hadjárat első­rendű célja Egyiptom meghó­dítása volt. emellett Napoleon el akarta foglalni Málta és Kréta szigetét is, így a Föld­közi-tenger ..francia tenger­ré” vált volna. A következő lépések markánsan érzékel­tetik Bonaparte jellemét, aki ebben az időben sokat ta­nulmányozta példaképei: Nagy Sándor és Caesar há­borúit. Van is hasonlóság a nagy elődök és a nem csak zse­niális, hanem tanulékony utód között. Nagy Sándor világbirodalmat akart létre­hozni, amely a görög kultú­ra szellemi pillérein nyugo­dott volna. Bonaparte kép­zelőereje hasonló jellegű, több kontinensre kiterjedő hata­lom körvonalait rajzolta meg. Ö Nagy Károly, a frankok királyának birodalmát akar­ta föléleszteni, a francia kul­túra szellemében. Világraszóló tervei a direk­tórium tagjait is meghökken­tették,' főleg, amikor a bi­zalmas tanácskozásokon ar­ról beszélt, hogyha elfoglalja Egyiptomok akkor onnan, mint erre alkalmas bázisról, megtámadhatja Indiát, az an­golok féltett gyarmatát. El­gondolásait a direktórium tá­mogatta, márcsak azért is, mert tagjai örültek, hogy a népszerű tábornok elhagyja Párizst. így távol lesz és — legalább egyelőre — nem lesz módja a politikai hatalom megszerzésére. 1798. március Ilonáig ötödikén kinevezik a francia keleti hadsereg főparancsno­kává. Dinamikusan szervezi meg az óriási méretű hadjárat technikai előfeltételeit. Több kikötőben, így a többi között Toulonban gyülekeztek a ha­jók, hogy megnehezítsék az angol kémek dolgát. London­ban ekkor ugyanis még min­dig azt hitték, hogy a sziget- országot fenyegeti közvetlen veszedelem, mert a franciák szándékosan terjesztettek ilyen elterelő híreszteléseket. Nelson admirális ezt el is hitte és hadihajóival Gibral­tárnál várakozott Bonaparte flottájára. Pedig az angol hadvezetőség már a parancs­noki hajó szimbolikus nevé­ből is következtethetett vol­na, hogy milyen irányba in­dulnak a franciák. Május ti­zenkilencedikén Napóleon az „ORIENT” fedélzetére lépett és a parancsnoki hajó, óriási karavánnal együtt kifutott a nyílt tengerre. A flotta ke­leti irányba haladt. Brueys tengernagy irányí­tásával 21 naev hadihajó, 78 kisebb tengeri jármű és 300 csapatszállító hajó, a fedélze­tén 36 000 katonával, a ked­vező szélben viszonylag gyor­san eléri első titkos célját, Málta szigetét. Ez alatt Nel­son megközelíti Toulont, majd Nápolyba vezeti flottáját. Csak itt értesül döbbenten ar­ról, hogy Bonaparte túljárt az eszén és már elfoglalta Mál­tát, ahol hárommillió arany­tallért, ezerkétszáz ágyút és negyvenezer puskát zsákmá­nyolt. ötszáz duzzadó vitorla jelzi a diadalmas francia flotta út­ját. Az irány most a mesés gazdagnak tartott Kelet. Na­póleon Kréta közelében ha­lad, amikor hírt kap arról, hogy az angolok üldözik.,Tör­ténelmi jelentőségű verseny alakul ki.- Ha a két ellenséges hajóhad a nyílt tengeren ta­lálkozik, akkor Bonaparte nagyratörő, hódító tervei azonnal meghiúsultak volna, mert Nelson „úszó várainak" tűzereje felülmúlta a fran­ciákét. Itt újra csak egy vá­ratlan, de annál vakmerőbb húzás segített. Napóleon vilá­gosan látta, ha nem sikerül újra becsapnia Nelsont, el­veszett. (Folytatjuk.) Községfejlesztés A 12 ezres lakosú járási székhelyen ez év első felében személyenként 860 forint érté­kű társadalmi munkát végez­tek el. Tervezni egymillió fo­rintot terveztek, s ezt az ösz- szeget már az év első felében 33 500 forinttal teljesítették túl. Ez olyan szám és olyan teljesítmény, amilyen a me­gyéiben nincsen még egy, s ez nemcsak a tanács jó munkáját, de a lakosság szorgalmát di­cséri. Községfejlesztési hozzá­járulást 3116-an átlag 243 fo­rintot fizetnek. Paks területén 17 kommunális adót fizető üzem működik. A tervek sze­rint ebben az évben 1 millió 100 ezer forintot kell befizet­niük a község pénztárába. Az elmúlt kilenc év alatt Pakson is nagyobb fejlődés volt ta­pasztalható. Megépítették a sportpályát, szépen kialakították a piac te­rét és átadtak rendeltetésének egy bölcsődét. A villanyháló­zatot ötkilométeres útszaka­szon bővítették és a község fő útvonalán, kétkilométeres szakaszon a közvilágítást neo- nosították. Nagy szüksége volt a községnek a nyolctantermes új iskolára is, amit néhány éve adtak át. Sok társadalmi munka van a 15 ezer négy­zetméter területű park meg­építésében is. Elvégezték ki­lenc kilométer út kövezését és lefektettek 25 kilométernyi járdát. A negyedik ötéves terv idő­szakában községfejlesztési alapból a szennyvízhálózat ki­építését és a strandfürdő kor- szejrűsjtéséí szeretnék elvégez­ni. Bikács. A 944-es létszámú községből 259-en átlag 258 fo­rint községfejlesztési hozzájá­rulást fizetnek. Erre az .évre 80 ezer forintnyi társadalmi munkát terveztek. Ez lakoson­ként 85 forintos átlagot tesz ki. Hogy elképzeléseiket meny­Pakson Bikácson Bölcskén nyiben tudják megvalósítani, azt az első féléves adatokból nem lehet tudni, mivel június 30-ig egyetlen forint értékű társadalmi miunkát sem végez­tek. Az elmúlt kilenc évben azonban az ez évinél többet törődtek a község helyzetével a lakók. Összesen 6000 négy­zetméter járdát építettek meg jelentős társadalmi munkában. Az iskolát bővítették két tan­teremmel és a villanyhálózatot is 2500 méterrel. A negyedik ötéves tervben a község han­gos híradóját szeretnék meg­építeni és kövesútépítésre kí­vánnak jelentősebb összeget, fordítani. Bölcske. Négyezevhatvanan élnek a községben, 1377-er. fi­zetnek átlag 218 forint köz­ségfejlesztési hozzájárulást. A községben két üzem van, ame­lyik kommunális adót fizet, a tervek szerint ebben az év­ben 100 ezer forintot. Társa­dalmi munkából 260 ezer fo­rint értékűt terveztek a tanács vezetői. Ez év első felében ennek felét már teljesítette is a lakosság. Az elmúlt kilenc évben sokmindenre futotta a község pénzéből. Építettek egy orvoslakást és átadtak egy rendőrlakást is. Elkészült egy sportöltöző és vásároltak 30 felszerelést is. A villanyháló­zatot 2472 méterrel bővítették. Elkészült közel 500 méter jár­da és több mint 9000 négyzet- méter kövesút is. Megépítettek egv bölcsődét, valamint egy klubhelyiséget is, amely öt te­remből áll, és mellette egy szolgálati lakás is van. Átad­tak rendeltetésének még egy közkutat, vásároltak 23 tűzol­tóruhát és elvégezték 87 ház­hely kisajátítását. Elkészítet­ték a vízmű terveit is. A meg­valósítás azonban elképzelése­ik szerint már a negyedik öt­éves terv időszakára esik. Ezekben az években egy új orvoslakást is kívánnak épí­teni, s folytatni akarják a köz­ség járdásítását és az utak kö­vezését is. A UILAGUR KÖVETEI ? Fantasztikus tudomány — tudományos fantasztikum Honnan tudhatta a krónikás, hogy a sebesség következtében a test óloínsúlyúvá válik? Mi is­merjük a nehézkedési erő és a gyorsulás törvé­nyét, tudjuk, hogy az űrhajó kilövésének pilla­natában az űrhajósok teste óriási súllyal nehe­zedik ülésükre, de honnan tudhatta ezt az, aki a Gilgames-eposzt feljegyezte? Az ötödik tábla szerint Gilgames és Endiku útnak indultak, hogy meglátogassák lakóhelyü­kön az isteneket. Iminis istennő palotájának tor­nya már messziről fénylett. ragyogott. Gilgames és Endiku néhány nyilat lőttek ki a palotaőr­ség felé, de a nyílvesszők lepattantak az őrök­ről, nyilván ők is földöntúli lények voltak. Az istenek lakóhelyéül szolgáló hegy csúcsa felé közeledve mennydörgés erejű szózatot hallottak: „Forduljatok meg. Senki halandó nem léphet a szent hegyre, ahol az istenek lakoznak. Aki meglátja az istenek arcát, pusztulásra van ítél­ve!” Emlékezzünk csak vissza, mit jegyzett fel Mó­zes IT. könyvében, milyen szózatot hallott az Űr­től : „Orcámat azonban nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.” A hetedik kujundzsiki ékírásos agyagtáblán az első helyszíni tudósítást olvashatjuk egy űrre­pülésről. Endiku mondja el az eseményt, miután háromszor négy óra hosszat repült egy sashoz hasonló alkotmány érckarmaiban. Idézzük tudó­sítását: „Es szóla hozzám: Tekints le a földre! Mi­lyennek látód? Tekints le a tengerre! Milyen­nek látod? A föld olyan volt, mint egy hegy, és a ten­ger akár egy kis tó. És még magasabbra repült és szóla hozzám: Tekints le a földre! Milyennek látod? Tekints le a tengerre! Milyennek látod? S a föld olyan volt, mint egy kert és a ten­ger, mint egy kertész öntöző csatornája. És újra négy óra hosszat magasabbra repült és szóla hozzám: Tekints le a földre! Milyen­nek látod? Tekints le a tengerre! Milyennek lá­tod? S a föld olyan volt mint a lisztpép, és a ten­ger, akár egy vályú.” Szinte kétségtelennek elfogadható, hogy vala­ki nagy magasságból látta földgömbünket. Túl­ságosan találó a leírás, semhogy puszta fantázia szüleménye lehetne. Leírhatta-e bárki is, hogy a Föld nagy magasságból pépnek látszik, ha nem látta valóban? Mert — ma már tudjuk, hi­szen fényképek is bizonyítják —, hogy földgöm­bünk az űrhajóról szemlélve valóban olyan lát­ványt nyújt, mintha pép lenne, amelyet vizes­árkok, vályúk szeldesnek keresztül-kasul. Ha ugyanezen a táblán azt olvassuk, hogy a repülő alkotmány ajtaja szólalt meg, önkéntele­nül is arra kell gondolnunk, hogy a hangszóró már akkor* sem volt ismeretlen dolog. A nyolcadik tábla arról számol be, hogy En­diku, aki nagy magasságból látta a Földet, meg­halt valamilyen titokzatos betegség következté­ben. Baja annyira titokzatos és ismeretlen az akkori fogalmak szerint, hogy Gilgames felteszi a kérdést: nem égi lény lehelete mérgezte-e meg? Honnan támadt Gilgamesben az a gondolat, hogy egy égi lény lehelete vagy kisugárzása ha­lálos bajt okozhat? Akár a mai atomkisugárzás . A kilencedik tábla leírja, hogy Gilgames meg­siratta barátját, Endikut, majd elhatározta, hogy hosszú útra indul, s felkeresi az isteneket, mert nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy ő is abban a betegségben szenved, amely Endi­ku korai halálát okozta. Hosszú menetelés után érkezett meg ahhoz a két hegyhez, amelyek az eget hordozzák. Ragyogó ív köti össze őket: a nagykapu. A kapu előtt óriásokkal találkozott, azok hosszabb magyarázkodás után továbben­gedték, hiszen ő is isteni származású volt: két­harmadban isten, egyharmadban ember. Végre elérkezett az istenek parkjába, amely mögött a végtelen tenger terül el. Útközben az istenek két ízben is figyelmeztet­ték: — Gilgames, Gilgames, hová indultál? Amit keresel — az életet — nem fogod megtalálni. Amikor az istenek az embert teremtették, a ha­lált adták neki, az életet megtartották maguk­nak! Gilgames nem hallgatott az intő szóra. Min­denáron el akart jutni Utnapistimhoz, az embe­rek atyjához. Utnapistim azonban a tenger túl­só oldalán lakozott, s oda nem vezet út, hajó sem indul, csak a napisten repülhet oda. Gilga­mes ezer veszéllyel dacolva mégis átjutott a tengeren, úgy hogy a tábla közli találkozását Ut- napistlmmal. Gilgames szerint az emberek atyja nem volt nagyobb, sem erősebb, mint ő, s úgy hasonlítot­tak egymásra, mint fiú az apjára. Utnapistim ezután elmondta múltját — mégpedig csodála­tosképpen egyes szám első személyében.

Next

/
Thumbnails
Contents