Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

Lev Kasszik SVAMBRÁNiA NAGY TITKA A ma is étó szovjet író a gyermekek titokzatos, nagysze­rű lelkivilágába kalauzolja az olvasót. A könyv egyes szám első személyben íródott, tehát az ívó saját kalandjait örökí­tette meg ebben a regényben. A kilencéves Kasszil és öcs- cse a sarokban kuporog és szí­nes fantáziájuk segítségével felfedeznek egy nemlétező föld­részt, Svambrániát. Az ország­nak aztán királynőt választa­nak légy elhagyott sakkbábu személyében,) zászlót, térképet készítenek. Egyszóval teljes ko­molysággal játszanak. A játék évekig folyik. Egyre többet foglalkoznak saját or­szágukkal, még akkor is, ami­kor a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom megrenge­ni a világot. Hogy milyen véget ér ez a nagy jövőjű, nem létező or­szág. milyen sorsra jut a ki­rálynő, megtudhatjátok ebből a szórakoztató, de korántsem meseszert könyvből. Ssilvási Sarolta Magyarórán Tanár: Gyurka, mxmáj efyy meiléknevetí Gyurka: (Némi gondolkodás után.) Piros. Tanár: Helyes, most fokozd! Gyurka: Piros, Piroska, Pi­roskám, Diák felelés közben: Petőfi a Népstadion lépcsőjén éhea- vatta a Nemzeti dalt. Szintúgy: Mikszáth vissza­kapta birtokát és örömében meghalt. Tanár: Mi a többes- szám jelei? Diók: A le# seöcska és a két b. Tanár: Hm! Mi ezek sze­rint az ember szó többes szá­ma.? Diáké Legtöbb! Tanár; Mondj egy mellék, nevet! Diák: Asztal. - .o,/ Tanár; No. no! Az nem az! Diáik: Akkor a fiókja. Csokonai és a tyúkok ^ Híres költőnkről, Csokonai­tól ta&uitimk. A tanár néni Huszonötödik »Htalómmal je­lenik meg ma a Gyerekek cí­mű összeállítás. Ezért szerepel — a megszokottól eltérően — minden rovat; könyvismerte­tés, gyerekszáj, rejtvény, stb., és mind megváltozott emblé­mával. Ezen alkalommai adunk helyt márciusi nyelv- pályázatunk két legsikerültebb alkotásának is. magyarázott: — Csurgón kel­lemetlen körülményeké között kellett tanítania. Oktatás köz­ben néha tyúkok mászkáltak • teremben. A következő órán egy fiú így felelt; — Csokonai tyúkólban tanított. Beküdte- Bechtel Erzsébet. Morzsák Tanár: Ki volt az a fáraó? Tanuló: Egy nagy kőtömb. — Mettői meddig uralkodott Károly Róbert? — 3042-tól 3082-ig. «— Hogyan működik a hű tő- szekrény? — A benne levő étel páro­logni kezd és lehűti a hűtő- szekrény belsejét. — Mondj valamit a hű tő­szekrényről! — A hűtőszekrény hidegebb mint a pince. Mikor eljön az ideje, kikapcsolódik. Beküldte: Genczler Rozália. Miki Miskok*«» «PeJadats olyan tetszés sze­lént! fogalmazvány, melynek minden szava m-mel kezdődik. A szöveg feltétlen értelmes, és lehetőleg szellemes legyen!) Máté Miklós mulatságosan mozgó motorjával Miskolcra ment. Már messziről megpil­lantotta merengő mentorát, márciusban megismert, mosta­nában mindig morcos Menyust. Meghatódva megölelte Miki Menyust, Menyus Mikit, majd mindketten megindultak Me­nyus magaslati ,,mmi" magán­lakásához. Miki megszólalt: — Még mindig mechanikus­ként munkálkodsz mezőköves­di műszergyáradban ? — Miki, megírtam már; ma­radtam. Memóriád még mindig maródi? Megérkeztünk. — Milyen modern mindert! Mennyi műalkotás! Mik«' má- zoltattál, meszel tettél? — Márciusban, másodikán. Megéheztek. Megették Me­nyusék mogyorós mignonjait, mákos makarónit majszoltak, majd Menyus megismertette Mflkavel Miskolcot. Megtekin­ÖRDÖGl TÖRTÉNET Volt egyszer, még a középkor legsötétebb szazadéiban egy kap­zsi öregember. Annyira zsugori volt, hogy saját magától is saj­nálta az ételt, italt, s a ruhá­kat. Örökösen a ládafiába rakott pénzét számolgatta, s ezek gya­rapításán kívül más nem érde­kelte. Történt egyszer. hogy egy csintalan kisördög került az út­jába, aki elhatározta, hogy meg­tréfálja zsugori uramat. Ezért hál. pimaszul elébe állt. és megkér­dezte: — Megcsókolnád-e a patámat, öregember? — Csókolná ám a vasorrü bába. tették múzeumát, műemlékeit, magyar művészek mellszobrait, majd moziba mentek. Mikinek minden megfelelt. <— Milyen mesés Miskolc, mintha Mexikóba mennénk! — mondta. Meg-megpihentek. megüták málnaszörpjüket, majd mámo­rosán Menyusékhoz mentek. Másnap Miki megtisztította motorját, mindent megköszönt Menyusnak, megölelte, meg­csókolta; most már megindul­hatott mamájához, Makóra. Hahn Erzsébet Fecske fiai (A feladat ugyanaz, mint őst előbb, csak. a betű változott.) Fehér falon függő fészke fe­lett, félő fiainak, fehér feile* gekről, fekete felhőkről, finom falatokról, furcsa ficsergéssel füsti fecske foiyto*~$ oly vast fe­cseg. Tóth Mária V. osztályos az is csak boszorkányszombaioivö — felelte az mérgesen. — Pedig ahányszor meg­csókolnád. annyiszor kétszere­ződne meg a dukátok száma a zsebedben. . . Igaz, amiért ilyen szerencsében részesítelek, nekem is fizetned kellene csókonként» dukáiot. Ha azonban nem állsz eá az üzletre, én r*em kényszerít- nettek, — s úgy csínéit, mintha ü venni akarna. Az öregember vállon ragadta* — Igazat beszélsz? — csillan* fei, benne a kapzsiság. — Próbáld ki — mondta a kis«« órdtög, a patáját nyújtva. Az öreg bábozás nélkül meg­csókolta, s valóban megtörtént a csoda. Dukátjainak száma meg­kétszereződött. Gyorsan leszámolt a kisördögnek 24-et, aztán újabb csókkal próbálkozott. Az ered­mény ugyanaz volt. Újabb 24 du^ kátot adott hát a. sátánfinak. s elhelyezte a harmadik csókot is a patáján. Amikor lerótta 24 du- kátos adósságát, elhülve tapasz­talta. hogy, — bárha zsebének tartalmát az utolsó csók is meg­kétszerezte —, egyetlen dufcát ja sem maradt. Hány d ukát ja volt az öreg** embernek az első csók előtt? Beküldési határidő: szeptem­ber 3-a. Augusztus 13-i számunk helyes megfejtése: a diák a 16.. a ba­rátja pedig a 31. helyen állt: Könyvjutalmai nyert Slégli Piros­ka, Tamási. WTTTTYWTVrV'rrWTTTTfTTWTWT¥V*WT**TTrTTT¥T'nrrW¥YTTTYVTTR ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► E j ► ► t ► : ► t t ► ► ► ► ► Témák a% ablakban fmrTTmmmmmTvmTTrTmmTmmTvvmm?Y a a 4 •« a Ballagcf; a vasárnap reg­geli szekszárdi utcán, a vasútállomás felé. A város peremén lakom, az út meg­lehetősen hosszú, ilyenkor az embernek sokminden eszébe jut. Zagyvaságdk épp úgy, mint közhelyekbe tömörített szakmai bölcses­ségek. Például a saját szak­mám egyik sarkalatos téte­le is, mely szerint: „A té­ma az utcán hevpr*. Ballagtomban ugyan egyet­len témába sem sikerül be­lerúgnom az aszfalton {ami persze nem cáfolata az előb­bi állítás igazának), de vé­letlenül felnézve rádöbbe­nek, hogy a régi mondás korrekcióra szorul. A téma nemcsak, az utcán hever, hanem az ablakokban és fákra, szegezve is lelhető. Hirdetések formájában. Az ablakokba kilelt. fákra szegezett hirdetések változatossága káprázatos. Csak a borongás, ősz végi jellegűvé változott nyári időjárás gátolt meg abban, hogy végig ne bóklásszam a fél várost, egy komolyabb gyűjtemény kedvéért. At alábbi részletek csak s~e­VTTTTTTTTTTVVVVTVI melvényeknek tekinthetők a gazdag szekszárdi egész­ből. (A helyesírási hibák pontos visszaadásának mel­lőzésével.) SZEGFŰ KAPHATÓ MINDEN MENNYISÉGBEN ROZSÉ ELADÓ KUKORICA VAN ELADÓ ELADÓ EGY MODERN KONYHASZEKRÉN Y ÉS EGY GÁZREZSÓ SZOBA KIADÓ FIŰNAK SZOBA KIADÓ 2 FÉRFINAK KVKORICAGÓRÉ ELADÓ Családomban a közei,jö­vőben se névnap, se szü­letésnap nem esedékes, így semmilyen mennyiségben nem vonz a szegfű. Olaj- kályhát akarok venni, te­hát a rozsé sem. Sertéstar­tásra belátható időn belül nincs lehetőségem, háztar- ; tási edényeink tárolása és főzési lehetőségünk biztosí­tott, ugyanez vonatkozott : a. következő két hirdetésre s. Egy jobb albérlet már ■nmolyabban érdekelne, de rm- lévén se fiú. se egy­szerre két férfi, ezt is el kellett vetnem, éppúgy, mint a góré felállítását, melynek kényszere e pil­lanatban a legkomolyabb zavarba hozna. Tovább szemlélődtem. PAMUT ALMA KAPHATÓ Speciális szekszárdi szó- használat, hisz ezt a fajtát a- szakemberek „pamuk” néven ismerik. A cédula mellé csábításul ablakba helyezett almácskák azon­ban cseppnyi, lás görcsök vatták, minden étvágyger­jesztő inger nélkül valók. BÁDOG FÜRDŐKÁD OLCSÓN ELADÓ Ez izgalmasabban tűnt. Bekopogtam. Termetes asz- szonyság fogadott: — Kit tetszik keresni? — A fürdőkád tulajdo­nosát. Érdeklődéssel mustrált végig, amiben az első vevő személye iránti érdeklődés jeleit véltem felfedezni. — Tessék jönni, hátul van a kamrában. Hátrámegyünk. A kád valóban bádogból készült, hozzái’etőleges becslés sze­rint negyven éve. Ülőkád volt, kisipari munka. — Mi az ára? — Kétszázötven forint! A vásárlásoknál legjob­ban bevált férfivédekezést választottam: — Nagyon szép és prak­tikus. Ha megengedi, majd elhívom a feleségemet, nézze meg ö is. Nem hívtam el. Vérszemet kapva az ered­ményen, alig egy óra lefor­gása alatt megtekintettem a „MINDENFÉLE HÁZ­TARTÁSI EDÉNY’, a „CSIKŰTÜZHELY”, a „GYALUPAD. FAFOR­GÁCS ÉS ÁLLÓLÁMPA”, valamint a .J30NTÁSI ANYAG” és „ALIG HASZ­NÁLT NŐI BŐRKABÁT' elnevezésű áruajánlatokat. Csikótűzhelyéknél, mi­után vita nélkül megegyez­tünk abban, hogy e kedves főzőalkalmatosság négy lá­ba közül három lötyög, megkérdeztem: — Tulajdonképpen miért az ablakban hirdetnek? Miért, nem az Állami Hír. de tőnél? A tulajdonos őszinte em­ber volt. Legyintett: — Ugyan, uram! Hiszen az egész nem ér annyit, mint o hirdetési költség! Túlzás lenne azt mon­dani, hogy ez valam-ennyi ablakba helyezett, vagy fá­ra szegezett hirdetmény tárgyára egyként vonatko­zik. Akinek éppen albérleti gondja van, pamuko Imára támad gusztusa, vagy egy használt kukoricagóré is kielégíti igényeit az mél­tán örvend, ha jártában- keltében ilyesmit ajánló hirdetésre bukkan. A szú­rópróbaszerűen szerzett ta­pasztalatokból leszűrt össz­benyomásom mégis egy ré­gi, gyermekkori emléket idézett. Azt az időt, amikor az utcán és a bérházak ud­varán naponta megjelent az ószeres és éneklő han­gon közhírré tette: „Ósze­res! Itt az ószeres! Tollat, rongyot, bútort, használt ruhát, mindent veszek!” Az ószeres természetesen nem­csak vett, hanem a maga ügyfeleinek árusított is. Ez utóbbi funkcióját igyekeznek pótolni és át­venni, a legkülönbözőbb ablakokba helyezett, kar­tonra, irkalaprgí, vagy cso­magolópapírra rótt betűi íi hirdetések. ORDAS IVÁN Y A 4 A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A fMTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTM rYYYTTTTTTYTTYTYYYVTTYTYTTTTYTTTTTVTYTTTYTVTTTYTVVVTYY^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents