Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-27 / 197. szám
Egy fegyelmi színe és fonákja VISSZHANG Lapunk augusztus 16-i számában jelent meg egy írás, mely a szekszárdi járás balatonszepezdi úttörőtáborában lelni vélt, és valóságban megtalált helyzettel foglalkozott. A cikk kiegészítéseként közöljük Pasinszky Mihály ú itörő-csapatvezető hozzászólását, aki írásunkat esak a táborozásból való visszatérte után olvasta. „Balatonszepezden táboroztunk. Augusztus 21-én fedeződött be a kölesdi és müzsi pajtások nyári táborozása. Hazaérkezésemkor, az augusztus IG-án, a Népújságban megjelent, ,,Nyomozás táborozási ügyben.” című cikkel fogadtak. Ennek elolvasása után kötelességemnek tartom, hogy megírjam tapasztalataimat arról a táborról, melyben tíz. napot a pajtásokkal eltöítüttünk. A pajtások tehergépkocsikon érkeztek a tábor színhelyére. A tehergépkocsikat a kölesdi és a mözsi termeiőszövetkeact, valamint a tornai földművesszövetkezet bocsátotta rendelkezésünkre. Táborba érkezésünkkor megfelelő számú sátor, fogadott bennünket, de a kényelmesebb elhelyezkedés szempontjából a már előre elkészített vasvázakra három új sátrat húztunk fel. Egy- egy sátor felépítése nem vett több időt igénybe, mint 20—25 percet. A kijelölt strandhelyünk 5 perc járásra volt a tábortól. Ez a hely a célnak megfelelt. A pajtások nyugodtan fürödliet- tek és napozhattak a parton, mert nem hogy szunyogfelhők, hanem még egy eltévedt szúnyog sem zavart bennünket. A tábor élelmezését központi konyha látta el. Reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát kaptak a pajtások. Az étrend változatos, a koszt jó és kiadós volt. A pajtások annyit kaptak, amennyi jólesett. A bátaszéki pajtások Is ugyanerről a konyháról étkeztek és ugyancsak ekkora összegért. Feltehetőleg ők is ugyanolyan ellátásban részesültek, mint mi. Az ilyen ellátásra még rossí- ind ulaiú lag sem lehet ráfogni a „gyalázatos” szót. A tábort felszerelték a legszükségesebb dolgokkal. Eaen a téren komolyabb kifogásolnivaló nem volt. Nem luxusszállodában laktunk, de azért kényelmesen töltöttünk 10 napot a magyar tenger partján. 250 forintért! És, hogy a pajtások jó helyen voltak, arról meggyőződtek az odalátogató szülők, a kölesdi iskolaigazgató és igazgatóhelyettes. Befejezésül csak annyit, hogy köszönet a segítséget adó termelőszövetkezeteknek és a tolnai földművesszövetkezetnek, vala - mint a munkákból „oroszlán- részt” vállaló járási KlSZ-bizott- ságnak és a járási tanácsnak. Pasinszky Mihály csapatvezető” — Van-e kiegészítenivalója a Területi Munkaügyi Döntő- bizottsághoz benyújtott írásos panaszához? — kérdezi az elnök a fegyelmi alá vont, nevelőotthonban alkalmazott pedagógust. — Igen. Súlyosabb esetek is történlek, melyekből semmi probléma nem lett. Ezt sem a gyermek jelentette, hanem egy kívülálló. Az a lány nem haragszik rám, hiszen eljött hozzám búcsúzni is — hangzik a a felelet. Még egy kérdés. Ezt a másik fél, a megyei művelődésügyi osztály képviselőjéhez címezik. — Volt-e arról tudomása az osztálynak, hogy ebben az intézetben testi fenyítést alkalmazna az összes nevelő? — Tisztelt Munkaügyi Döntőbizottság. A mostani fegyelmi kivizsgálása folytán jutott tudomásunkra, hogy az otthon egyik dolgozója szintén alkalmazott testi fenyítést a tanulókkal szemben. Az illető azonban sürgősen kérte áthelyezését, s eltávozott az intézettől — ez a felelet. Ezekkel az ellentmondásokat tükröző mondatokkal kezdődött a TMDB-nél a Hőgyészi Általános Iskolai Nevelőotthon volt tanárának. Nagy Józsefnek a fellebbezési tárgyalása. Megverte, majd belerúgott A nevelésére bízott, állami gondozott gyermekekkel szemben alkalmazott testi fenyíték vádjával rendelte el május 30- án a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya Nagy József nevelő ellen a fegyelmi eljárás lefolytatását és az eljárás befejeztéig felfüggesztette a nevelőotthonban betöltött állásától. A bejelentés értelmében ez év február 16-án Nagy József megütötte, megverte, majd megrugdosta Szalai Máriát, a hőgyészi nevelőotthon egyik állami gondozott tanulóját. Az egymást követő, kétszeri kivizsgálás több esetre is fényt derített, nem Szalai Mária volt az egyetlen és első, akit tettlegesen bántalmazott Nagy József tanár. Beigazolódott, hogy kezéről máskor is csattantak el pofonok, és rúgásának nyomai nem először okoztak kék foltokat. (Egy ízben a veréskór kezében tartott csavarhúzó felsértette a tanuló arcát is.) A fegyelmi biztos a kivizsgálás folyamán többek között meghallgatott 7 állami gondozott gyermeket, egyiket Nagy József kimondott kérésére. A szemtanúk között volt az a kiskorú is, aki — a nevelő várakozása ellenére — így vallott: „Láttam, amikor Mária már a földön feküdt, a tanár bácsi megrúgta a dereka táján. Másnap nekem megmutatta a rúgás nyomát, és a bal oldalán, a deréktájon hosszúkás alakú, sárga-zöld folt látszott." A vizsgálat befejezése előtt figyelemreméltó, izgalmas párbeszéd zajlott le a fegyelmi alá vont Nagy József és a megyei művelődésügyi osztály vezetője között. Az osztályvezető személyesen akart meggyőződni, vétkes-e a nevelő. Néhány szemelvény a jegyzőkönyvből : — Szokott-e máskor is testi fenyítéket alkalmazni ? — Igen, egy-egy nyaklevest kaptak, amikor indulatba hoztak. A másik két lány megve- résére nem emlékszem. — Mi az igazság a durva hangnem alkalmazásában? Hülye, ökör, barom jelzők osztogatása. — Feszült hangulatomban szoktam mondani ezeket. De sem én, sem a tanulók nem vesszük komolyan. — Milyen indítékok váltják ki? — A növendékek viselkedése. — Szokott-e szeszt fogyasztani munkaidőben? — Heti egy-két alkalommal, munkába menet megittam 3 cent pálinkát. — Tisztában van-e azzal, hogy elkövette a legsúlyosabb fegyelmi vétséget? — hangzott végül az osztályvezető kérdése. Nem oktalanul, hanem annak ismeretében, hogy Nagy József korábban meglehetős magabiztosan kijelentette, ismeri a neveléssel kapcsolatos összés követelményeket. Elbocsátással végződött a fegyelmi kivizsgálás, majd miután az elsőfokú döntőbizottság elutasította Nagy József fellebbezését, az ügy a TMDB- hez került. írásos panaszában itt az elbocsátott nevelő mérséklést kért, többek között így indokolt: „Nem tudtam uralkodni magamon, amikor durván visz- szaíelelt a lány. Elbocsátásomkor nem vették figyelembe, hogy egyedül és kifejezetten a gondozott a felelős az én indulataim miatt.” Nono... Ha ismeri a követelményeket, hogyan tekintheti a fiatalkorú állami gondozottat felelősnek? Biztosan nem földre szállt angyalok a sebzett lelkű, a családi kör melegét nélkülözni kényszerülő, sok rosszat megélt leónygyerekek, és nem lehet könnyű megtalálni a bizalom fonalát, a megfelelő hangot. Vajon nem csődje-e a pedagógiának az, ha a nevelő durvasággal, mégpedig rendszeresen veréssel akar hatni? Figyelmeztetések — fonákságok Ennek a fegyelmi ügynek a befejezésekor néhány furcsaságról, a fonákságokról is szót kell ejteni. Meg kell tenni éppen azért, mert a nevelőotthonok eléggé zárt egységek, az o*i folyó munka természetszerűleg kevésbé van szem előtt, cs nem mindegy, kényesek-e, vagy sem arra, hogy a szülőt nélkülöző növendékek milyen légkörben élnek. Oda kell figyelni a tanúként meghallgatott egyik tanuló sajátosan fura. meghökkentő értékítéletére: „Mi megszoktuk már, hogy a tanár bácsi ökörnek nevez bennünket. Nem beszél ő velünk durván”. Megszokták? Nagy baj, mert Eélő, ily helyzetben hasztalan áldoz a társadalom. A nevelők zöme, a hivatást érző jó nevelő tudja, hogy miért kerüli a nevelés halálával egyenlő tett- legességet és a durva hangnemet. Ök is, mások is küszködnek a nehézségekkel, de legyőzik indulataikat, s nem teszik meg azt, ami méltatlan egy szocialista pedagógushoz, egv felnőtt emberhez. Ha nehéz is, ez a hivatással, ezzel a pályával jár. Elmarasztalták-e, kapott-e korábban figyelmeztetést Nagy József? Tettei miatt nem is egy alkalommal rótták meg, noha legutóbbi vezetője azt állította, hogy nem volt tudomása a tettlegességről. A TMDB tárgyalásán viszont beismerte Nagy József, hogy itteni igazgatója is figyelmeztette már, hogy tiltott dolgot művel. Néhány szóban ki kell térni az előző munkahelyről, a Fejér megyei nevelőotthonból átadott, két és fél éve készült minősítés ellentmondásaira is. Felületesen készítették, igénytelenek voltak, elnagyolták a kádervéleményt. Egyik mondatukban így írtak: „A gyermekekhez való viszonyában példamutató Nagy József”. Öt sorral lejjebb ezt olvashatjuk: „Megsért embereket, nem válogatja meg többször a szavait. A testi fenyíték helytelenségére felhívtuk a figyelmét, beismerte és változtatott.” Nem mellékes momentum, hogy 1952 óta két év volt az egy helyen töltött leghosszabb ideje. Mennyiben példamutató? Melyik mondatnak higgyünk? A TMDB határozatával jóváhagyta, megerősítette a Nagy József elbocsátására hozott korábbi döntést, s ellene fellebbezésnek nincs helye. Öt ugyan méltán eltanácsolták. De... Válasz nélkül maradt viszont néhány kérdés: Valóban tör- téntek-e még súlyosabb esetek is, amelyeket nem követett felelősségrevónás? Van-e biztosíték a hasonló esetek elkerülésére? Aki szintén verte a gyerekeket, de „simán” elengedték, most másutt folytathatja? Előbbiek csupán néhány szembetűnő visszásságot mutatnak be. De arra intenek, hogy jobban oda kell figyelni az izoláltan működő, a zártabb nevelőotthonokban folyó életre, többet kell törődni velük. Az egyetlen fegyelmi ügy folytán szerzett tapasztalatok a rendszeresebb, a segítő-feltáró ellenőrzésre figyelmeztetnek. SOMI BENJAMINNÉ Villan vszerelők J vetélkedője A „Ki minek a mestere?” mozgalom keretében — a Tanácsköztársaság kikiáltásának félévszázados jubileuma tiszteletére — vetélkedőt rendez a KISZ Tamási Járási Bizottsága a járásban dolgozó fiatal villanyszerelő szakmunkások között. A vetélkedő — amelyen a járás 21 ifjú villanyszerelő szakmunkása méri össze elméleti tudását, bizonyítja gyakorlati felkészültségét, nem ér véget a járási döntő lebonyolításával. A legjobb eredményeket elért fiatalok megkapják a „Szakma Ifjú Mestere” címet, indulhatnak a megyei versenyen. - s ha úgy sikerül esetleg az ország nyilvánossága előtt mérkőzhetnek, mert az '.utolsó menetet” a televízió is közvetíti. A járási döntőt csütörtökön rendezik meg Tamásiban a járási művelődési központban. A fiatal szakmunkások délelőtt elméletben, délután pedig gyakorlatban vetélkednek a szakmából. Az érdekesnek ígérkező versenyt bizonyára sok érdeklődő nézi majd végig. Továbbtanulás Faddon Régi probléma a végzett általános iskolások jövőt alapozó terveinek egyoldalúsága. A közelmúltban felmérték ezt a faddi általános iskolában is. A százöt végzős közül csak nyolcán jelentkeztek gimnáziumba, annak ellenére, hogy ilyen tanintézet már a szomszéd faluban is van. Szakközépiskolai továbbtanulást tizenheten (választottak, ezek közül nyolcán mezőgazdaságit, mely utóbbiak közül heten lányok voltak. A szakmunkástanulónak jelentkezettek zömé az Iparban szeretne elhelyezkedni, majdnem ötven százalékuk szintén leány. Az ipari foglalkozást nyújtók között azonban már a helyi termelő- szövetkezet is szerepel, mely tizenegy tanulónak biztosított helyet. A helyi nevelőotthonból ti zen nedven készülnek a mezőgazdaságba, nyolcán állattenyésztőnek, hárman növénytermesztőnek. Szabálysértések Bátán Tavaly október 1. óta a kisebb jelentőségű szabálysertések feleiéi bíráskodás joga a községi tanácsok hatáskörébe tartozik. Bátan felmérték a szabálysértések alakulását. Tavaly tizenhét feljelentés érkezett, az elkövetők közül kilenc személyt összesen 2890 forint, bírsággal sújtott a szabálysértési bizottság. A község jellegéből adódóan a „legkedveltebb” szabálysértések közétartozik a jogtalan halászat. Ilyen ügyből kifolyólag már az idén is két tucat eljárást indítottak. Volt eset, amikor a súlyos — és börtönbüntetésre átváltható — összegre megbírságolt, e kellemetlen lehetőség előtti utolsó napon fizette be a bírság összegét. Előfordult azonban bírságolás növényegészségügyi rendszabályok áthágásáért is. A szabálysértési bizottság tagjai — elsősorban Simlacsik Pál, Szebényi István, Sümegi József, Berta János, Sümegi Mihály halász és Gép Károly — jó és áldozatos munkát végeztek hiszen egy-egy tárgyalás többnyire három-négy óráig is eltart, méghozzá a tagok fizetett munkaideje után, a késő esti órákba nyúlóan. Figyelő Pénz van benne Egy évek óta érlelődő terv kezd formát ölteni, a juhtenyésztő és -értékesítő társulással, melynek tagja lenne a Hőgyészi Állami Gazdaság és több termelőszövetkezet. Tegnap adtunk hírt arról, hogy az előkészítő bizottság megkezdte a munkáját. E hírt jelentős eseményként keli elkönyvelni, mert nem lehetetlen, hogy Dunántúl egyik legnagyobb vállalkozását kezdik alapozni ezzel az országosan is egyedülálló kezdeményezéssel. Szüllő Béla, a Hőgyészi Állami Gazda, ság igazgatója néhány évvel ezelőtt mar kész tervvel állott elő, s az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával, a pecsenyebárány- exporttal foglalkozó külkereskedelmi vállalatot próbálta társnak megnyerni. Sajnos, anyagi természetű okok miatt akkor az igazgató és munkatársai tervét hidegre kellett tenni, ami igazán nagy kár, mert a piackutatók szerint a pecsenyebárány több országban tartósan keresettnek, és jól fizetett árucikknek látszik. A téma tehát változatlanul időszerű. A juhtenyésztő és -értékesítő társulásban pénz van. S főleg akkor van benne nagy pénz, ha a megye birkás üzemei kooperációban kezdik el a tudatos tenyésztői munkát, s ezen az alapon teremtik meg az árutermelés korszerű feltételeit. A Hőgyészi Állami Gazdaság központi fekvésénél fogva is alkalmas arra, hogy a társulás székhelyeként működjön. Kár lenne tehát ha presztizsokokból éppen azok a tsz-ek maradnának ki, a létesítendő társulásból, amelyek máris jó kezdeti eredményeket érnek el. s evégböl esetleg vezető szerepre tartanak igényt. Erről, ha pusztán néhány mondat erejéig is, de szót kell ejteni, mert olykor hiúsági okok miatt fenekük meg egy-egy vállalkozás. Ne feledjük, éppen a társulás teszi lehetővé, hogy az egyedül dolgozó szakember, az együttműködés keretei között maradéktalanul megvalósíthassa elképzeléseit, még akkor is, sőt éppen azért, mert nem kell mindennel foglalkoznia, hisz a munkamegosztás elve szerint egy fontos részfeladatra koncentrálhatja idejét, tudását. A juhtenyésztő és -értékesítő társulás alakulásának a hírét azért is nagy figyelem fogadja, mert ez a hír jelzi: Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben fordulat várható olyképpen, hogy az érdeklődés a vállalkozások, a társulások felé fordul.
