Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

Molnár Károly:

Korzikától Szent Ilonáig

III.' KELETRE KELL MENNI

„Ury vélem, hogy egyetlen rossz hadvezér jobb, mint kettő eryütt”.

(Napoleon)

Délután hat órakor a lázadók erői megsemmisültek, vagy szétszóródtak. A küzdelem eldőlt. Az ágyúk legyőzték a puskákat. Ez történt a párizsi utcán. A diadal a forradalomé és a fiatal tüzér- tábofnoké. Most mór elismerik a rendkívüli képességét, vezéri tehetségét. Kinevezik a belföldi és a párizsi hadak főparancsnok-helyettesének, majd hadosztálytábomok lesz.

Névét 1795. október 24-án

már egész Franciaország megismeri, mert ekkor újra -előre lép a ranglétrán, az egész francia belföldi hadsereg parancsnoki tisztjével bízzak meg, Ez az időszak döntően befolyásolta magánéletét is. Megismerkedett Jozefinnel. Beauharnais gróf özvegyével. Az érett. , tapasztalt asszony számításból viszonozta — látszólag — a tábornok vonzalmát. Bonaparte így emlékezett vissza arra az alkalomra, amikor a nála hat esztendővel idősebb özvegy meghívja egy estélyre:

„Maga mellé ültetett. Kacérkodott velem. Szereíetre méltó, de fölötte körmönfont hölgy. Szóval ügyünk előhaladt. Megszerettük egymást.”

1796. március 9-én házasságot kötnek. Két nappal később Bonaparte elindul Itáliába, hogy irányítsa az ottani hadműveleteket.

Óriási erők szövetkeztek akkoriban Franciaország ellen: Anglia, Ausztrália, Oroszország, Szardínia, Nápoly, néhány német É^llam, így Bajorország, Baden ég Württemberg, valamint á pápaság mozgósította anyagi és katonai erőforrásait.

Bonapartét az itáliai hadak főhadiszállásán meglehetősen bizalmatlanul fogadták. Elsősorban a kora miatt. 27 esztendős volt, amikor átvette a

főparancsnokságot. A tábornok így felelt azoknak, akik fiatalnak tartották:

— Ezer éves leszek ..:

Az erőviszonyok nem Bonaparténak kedveztek, 40 000 emberre és 60 ágyúra számíthatott. ezzel szemben az ellenség 70 000 katonát és 200 ágyút vonultatott föl. Pontos tervet dolgozott ki. Elhatározta. hogy előre tör és elválasztja egymástól az osztrák és a szardíniái hadakat.

Mielőbb kiadta a parancsot csapatainak az indulásra, embereihez beszédet intézett:

— Katonák!- Nincs ruhátok. Éheztek. A kormány köszönettel tartozik nektek, de jelenleg semmit sem adhat... Én vezetlek benneteket a világ legbőségesebb síkságaira. Gazdag tartományok, nagy városok jutnak a kezetekbe. Becsület, dicsőség és gazdagság vár rátok!

Föllelkesítette katonáit, azután az Alpok mellett, délre vezette őket. Jomini svájci tábornok, aki eleinte Bonaparte parancsnoksága alatt harcolt, később kijelentette, hogy háborúban soha nem látott ilyen vakmerő hadvezért, aki minden kockázatot vállalt és egyszerűen nem ismerte a félelmet. Ellenfeleit sorozatosan becsapta, seregével mindig másutt jelent meg, mint ahol várták. '

Hat győzelmet aratott, hat nap alatt. Ezáltal arra kényszerítette Szardíniát, hogy kössön békét Franciaországgal. Bonaparte nem áll meg a diadal útjár». Átkel a Pó ötszáz méter széles vízén, azután csapataival 16 óra alatt 72 kilométert menetel.

Különösen heves csata tombolt Lodi városánál, ahol 10 ezer osztrák akarta megállítani Bonaparte előrenyomulását. 20 ágyú lőtte a franciákat. A főparancsnok azonban példát mutatott katonáinak arra, hogy a harcban a személyes bátorság döntő lehet. Oda állt az egyik gránátos alakulat élére és életét kockáztatva vezette rohamra embereit. Katonái a vakmerő parancsnokot ezen a napon nevezik először „kis káplár”-nak, azért mert ő is ott, küzdött a legveszélyesebb szakaszokon.

Május 15-én a francia csapiatok bevonulnak Milánóba. A főparancsnok jelentését már lóhalálában viszik a futárok Párizsba:

„Lombardia mától kezdve köztársaságunk kezében van”.

A csaták szinte végeláthatatlan sorozata következik. Újabb osztrák hadseregek és újabb vezérek érkeztek Itáliába.

1795. november JL5-én Arcole mellett összecsaptak az ellenfelek. Három napig dörögtek a fegyverek, támadások és ellentámadások váltogatták egymást.

— Még soha csata nem volt olyan kétes kimenetelű — mondta később Napoleon, aki a döntő pillanatban leugrott a lováról, zászlót fog a kezébe, rohan előre és így kiált:

— Katonák! Kövessétek vezéreteket!

Egy ezredes a tábornok élé ugrik, hogy megóvja az ellenséges golyóktól. Holtan esik össze, de Bonaparte tovább fut, egészen addig, amíg egy fontos híd mellett belezuhan a mocsárba, ötven katonával elekor egy magas rangú francia tiszt érkezik, hogy mentse a fővezért.

Egy csel dönti el a harc kimenetelét. Napoleon 25 emberét az ellenfél mögé küldi, akik hirtelen egyszerre kürtjükbe fújnak. Általános zűrzavar keletkezik az osztrákok soraiban és a csata harmadik napján a győzelem Napóleoné.

1797 elején az osztrákok elég erősnek hiszik magukat ahhoz, hogy ismét támadjanak, de újra vereséget szenvednek. Megpecsételődött

Mantova sorsa is. A vár nyolchónapos ellenállása után megadta magát. 13 000 fogoly és 350 zsákmányolt ágyú jelezte a franciák újabb feltűnést keltő haditettét.

Becs utolsó adujának a kijátszásánál tart. Az osztrák hadak fővezéri tisztét Károly főherceg veszi át, aki 50 000 embert már összevont és még negyvenezret vár. Napoleon csak 52 000 katona föl- lött rendelkezett. Március ti- zenhatodikán Tagliamento mellett összecsapnak, de csak néhány órára, mert a főherceg visszavonulót fuvat.

(Folytatjuk.)

Mire fordítják a pénzt ?

Községlejlesztés

Lápafő, Mucsi, Nak, Szakes, Várong

Lápafőnek és Várongnak 1967. óta közös tanácsa van. Mind a két község kis község volt, s ezért tartották szükségesnek az összevonást. Váron- gon 418-an laknak és közülük 107-en fizetnek átlag 250 forintos községfejlesztési hozzájárulást. A hozzájárulás átlag értéke ugyanez Lápafőn is ahol a 434 lakos közül 120 a hozzájárulást fizetők száma. Átlag egy-egy lakosra 64 forint értékű társadalmi munkát terveztek. így a két községben összesen 46 ezer forintot nyernek. Az egyesülés előtt Várongon két kilométerrel meghosszabbították a hírközlőhálózatot. A művelődési otthon építkezését már a közös tanács ideje alatt fejezték be. Lápafőn is a közelmúltban készült el az új művelődési ház. A két községben megépítettek 3000 négyzetméter járdát és felszerelték a tűzoltókat új egyenruhával. A közös tanács ideje alatt építették meg a sportpályát is.

Mucsi. Egy-egy lakosra 60 forintnyi társadalmi munkát terveztek a község vezetői. Eddig mindössze hat forint értékű munkát végzett egy-egy lakos. A 987-es létszámú községből 229-en átlag 264 forint községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Az elmúlt kilenc évben Mucsiban 3110 négyzet- méter járdát; 230 méter villanyhálózatot és egy ravatalozót építettek meg. Elkészült az öregek napközi otthona, bekerítették a sportpályát, megépítettek két hidat, korszerűsítették a közvilágítást és 25 kerti padot helyeztek el a községben.

Nak. A községben 1028-an laknak, községfejlesztési hozzájárulást, átlag 290 forintot 425-en fizetnek. Hetvenezer forint értékű társadalmi munkát terveztek erre az évre. amelynek valamivel több mint felét — 38 ezer forint — már az első félévben teljesítették is. Az elmúlt években átadtak rendeltetésének egy üzletházat, egészségházat, két vasúti várótermet, két vasbeton hidat, négy szolgálati lakást, a párt és tömegszervezet épületét. Három kilométernyi betonjárdát készítettek el, a tűzoltóknak új ruhát vásároltak, sportolóik részére — két labdarúgó és egy kézilabda — felszerelést vásároltak.

Szakes. A járás nagyobb községei közé tartozik 1876 lakosával. 774-en fizetnek átlag 246 forint községfejlesztési hozzájárulást. (A cikksorozat bevezető írásában 24 forint 60 filléres hozzájárulást írtunk téves adatközlés miatt. A helyes adatot a szakcsi vb- titkár külön levélben közölte velünk.) Erre az évre 120 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek a község vezetői. Ennek nagyobb részét, 102 ezer forintot már az év első felében teljesítette a lakosság. Az utóbbi években jelentősen megváltozott Szakes képe is. 6472 négyzetméter járda készült el és lekövezték a Kossuth utcát és a Petőfi teret. Ennek a több mint hatezer négyzetméteres területnek a lekövezése közel egymillió forintba került. A község területén felszereltek 86 higanygőzlámpát. Bekerítették a művelődési ház és a sportpálya területét, 20 ezer forint értékben berendezési tárgyakat vásároltak a művelődési házba és 1,5 ezer forinttal gyarapították a könyvtár állományát. Elkészült egy autóbusz-váróte- lem, vásároltak egy hűtőgépet a húsüzlet részére, a község tűzoltóit ellátták formaruhával és köpennyel, s 22 ezer forint értékben a sportfelszerelést is gyarapították. 130 ezer forinttal járultak .hozzá a járási általános iskolai diákotthon és 33 ezer forinttal a lárasi úttörőüdülő felépítéséhez, vásárlásához. Jelenleg 277

ezer forint tartaléknénzük van

amelyet majd a Hunyadi utca kövezésére akarnak fórdí- , tani. A negyed'k ötéves tervben a Hunyadi utca úttestének megénítésén kívül törpe- vizmuvet akarnak építeni • M. E.

I

M UILUGÜR KÖVETEI ?

Fantasztikus tudomány —

tudományos fantasztikum

Ebben a megvilágításban az özönvíz is a Földre szállt ismeretlen lények tervszerű cselekményeinek látszik, azzal a céllal, hogy néhány „nemes” egyed kivételével elpusztítsák az emberi nemet. Ha azonban a vízözönt — amelynek megtörténtét a tudomány is megállapította — élőre kitervezték és szándékosan váltották ki, mégnedig több századdal mielőtt Noé utasítást kapott bárkájának megépítésére, akkor nem lehet istenítéletnek tekinteni.

Ma már nem látszik képtelenségnek az a lehetőség, hogy az emberi nemet valakik tervszerűen kitenyésztették. A tiahpnancai legenda és a Napkapun olvasható felirat szerint is égi szekér érkezett a Földre, Orjana istennővel, hogy gyermeket szüljön és benépesítse a Földet. A biblia és más régi könyvek is váltig ismételgetik. hogy „Isten” a maga képére teremtette az embert. Más szövegek szerint „Istennek” sokáig kellett kísérleteznie, míg sikerült olyan embert teremtenie, amilyen megfelelt a szándékának. Há feltesszük, hogy más égitestekről érkezett értelmes lények t én vesztették ki az emberiséget, jjoggal feltehetjük azt is, hogy tökéletes ha- ' sonmasaik' vagyunk. .

Ha űrhajósaink egy napon leszállnak valamelyik égitesten és primitív lényekkel találkoznak azok bizonyára szintén az „ég fiainak” vagy „isteneknek” fogják tekinteni őket. Lehetségesnek tarthatjuk, hogy a földi emberek éppen annyira megelőzték a fejlődésben az esetleges primitív lényeket, mint amennyire megelőzték őseinket azok az idegen lények, akik a régi írások tanúsága szerint Földünkön olykor megjelentek.

De éppen úgy f eltehető az is, hogy azon az égitesten, ahol űrhajósaink egyszer majd leereszkednek, gyorsabb volt a fejlődés, és az ottani lények nem „isteneknek”, hanem a fejlődésben elmaradt lényeknek fogják tekinteni o földi jövevényeket.

■ ENKIDU TUDÓSÍTÁSA

A századforduló táján, Kujundzsik mellett, az ősi Ninive helyén, egy domb mélyén feltűnést keltő lelet került elő: tizenkét ékírásos agyag- táblát találtak a régészek; a szöveg Uruk legendás királyának, Gilgamesnek történetét mondja el akkadiai nyelven. A táblák Asszur- banipal asszír király könyvtárához tartoztak. Azóta a Gilgames-éposznak még egy ékírásos példánya került elő, ez Hammurabi király tulajdona volt.

A régészek minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a hősköltemény a suméroklól származik, attól a titokzatos néptől, amelynek eredetét nem ismerjük, de amely csodálatra méltó csillagászati számításokat is hagyott ránk. Az is nyilvánvaló, hogv bizonyos párhuzam van a Gilgames-éposz és Mózes I. könyve között.

Az első tábla arról tudósít, hogy Gilgames falakkal vétette körül Uruk városát, s őrséget állított a falakra. Ö maga fényűző palotában lakott. Megtudjuk az agyagtábla szövegéből,

hogy Gilgames csodálatos keveréke volt az istennek és az embereknek, kétharmad részben isten, egyharmad részben ember volt. Az Urukba érkezett zarándokok csodálattal és félelemmel eltelve szemlélték szobrát, mert soha ahhoz hasonló szépet és erőteljeset nem láttak.

Tehát az írás tanúsága szerint Gilgames is részint istentől — földöntúli lénytől —, részint földi embertől származott.

A második tábla új szereplőt von be a történetbe Endiku személyében, akit Aruru istennő teremtett. Részletesen leírja az űj teremtményt: egész testét szőr borítja, együtt él az erdei vadakkal, bogyókkal, gyökerekkel táplálkozik, az erdei vadakkal együtt iszik a patakok vízéből.

Amikor Gilgames, Uruk város uralkodó istenembere, hírét vette Endikunak, megparancsolta, hogy házasítsák össze egy istenien szép nővel és ragadják ki az állatok világából. A primitív Endiku engedelmeskedik a királyi szónak — arról nem szól az eposz, hogy szíves örömest-e vagy nem —. s hat napot és éjszakát együtt tölt az isteni szépséggel.

Ez a részlet is elgondolkoztató azzal a feltevéssel összefüggésben, hogy istennek tartott földöntúli lények tervszerűen kitenyésztették az emberi nemet.

A harmadik tábla arról számol be, hogy óriási porfelhőtől kísérve a Földre szállt a Napisten. Dörgött és villámlott' az ég, rengett a föld... S a Napisten megragadta Endikut és magával vitte a magasba. Csodálkozva olvassuk, hogy repülés közben Endiku egyre súlyosabbnak érezte a testét, úgy tűnt neki, hogy olyan nehéz, mint egy szikla.

*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«