Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

Kiállítások, versenyek, arató felvonulás, lovasparádé A késő őszt játszó bolondos időjárás meg-megeredő esőivel sem tudta hétköznapivá mosni Regölynek ezt az augusztusi vasárnapját. Az 1969. évi falu­napok rendezői borús égre éb­redtek ugyan, de igen optimis­tán, vidáman harsogó fúvósmu­zsikára. — Jön az eső és szétver mindent! — Oda se neki, ha jön, majd el is megy! így történt. Meteorológiai szakkifejezéssel élve: átfutó esők próbálták elkomorítani az ünnep derűjét, teljesen siker­telenül. Mit ünnepelnek itten? A jövevénynek nem is kell helybélit faggatni ahhoz, hogy kimerítő választ kapjon. Elég, ha lelép a buszról, otthagyja a jelen vonásaiból elősejlő jövő az, ami jobban lebilincseli a látogatókat, akár helyiek, akár. vendégek. Űjmódi csodák Annak nevezném, amit ez a községeink között nem a leg­nagyobbak sorába tartozó ősré­gi település mai emberei tesz­nek szülőfalujukért. Nyugdíjas a postás, de nem vetette le az egyenruhát. Botra támaszkod­va kalauzol egy álmélkodásra kész gyereket és egy nála vala­mivel fiatalabb férfit. Mire a hatalmas, falutérképet ábrázoló tablóhoz érnek, már hatan-he­ten nyüzsgik körül. A falutér­kép farámáján kapcsológom­bok. Tíz. Megnyomja az egyi­ket. Pici fények gyúlnak, je­lezve, hogy ez épült ebben meg ebben az évben, s két ol­Ismét hazajöttek az innen els zármazottak. gépkocsit, s elvegyül kicsit a házigazdák között. Fölér egy kisebb búcsúval az a csoporto­sulás, nevetéstől, beszédtől han­gos jövés-menés, ami fogadja. Idegenvezetőnek ott vannak a falu központjában lévő köz­épületeken a táblák, amelyek azt mutatják, hol kell keresni a „titok” nyitját. S ahol egyút­tal ismerkedni is lehet ezzel a gazdag történelmi múltú köz­séggel. A múltról és jelenről, kiállítások beszélnek. Igazán sajnálni való, hogy csak erre aj, alkalomra rendezett kiállítá­sok. Regölynek van mit mutat­nia— akár példaként! Hogy mit ünnepelnek? A szülőfalu alko­tó szeretetét, ami tenniakarás- ban még azokat is ideköti, visszaszólítja segíteni, adni. akik elszármaztak innen. „Ez a kiállítás csak kezdet...“ A járási székhelyen nemrég rendezett helytörténeti kiállí­tásnak négy nap alatt nem volt annyi látogatója, mint a falunapok regölyi kiállításai­nak, ezek között is annak, amelyik a község múltját és jelenét vallatja képekben, szá­mokban, régészeti leletekben. A látogatókönyvre alig kell felhívni a figyelmet, járul oda mindenki és a nevek sorát sű­rűn szakítják meg a lelkes, lel­kesítő bejegyzések. Ilyen ez is: „Ez a kiállítás csak a kezdet, a regölyi föld igen sok értékes dolgot rejt magában. A feltá­ráshoz további sikeres mun­kát!” A tárlókban kő-, vas-, bronzkori leletek... A múlt. Is­merkednek vele, csodálják, ám a jelen és még inkább talán a dalon szintén kígyóinak a fé­nyek, ahol a képek sorakoz­nak. Itt állnak meg legtöbben és időznek legtovább, innen „meg lehet tanulni”, hogy Re- göly lakói mit építettek és újí­tottak fel 1958-tól 1968-ig — a községi tanácsot támogatva munkájukkal. Borúra derű... Cudar eső esett az éjjel, fel­ázott nagyon a föld, mi lesz a kerékpáros- és motorverseny­nyel ? — Mi lenne? Megtartjuk! Rövid készülődés után rajt­hoz állnak a versenyzők. Min­denféleképpen különleges nap ez a mai. Lent az általános is­kola előtt úttörő fúvószenekar térzenéje harsog, itt fönt, a kultúrház előtt startolnak a motorosok. Mindkét helyen sok a hallgató, az érdeklődő, nézelődő. Körülnézve, némi ka­jánkodással állapítom meg. hogy ez egyszer aligha kerül pont déli harangszókor asztalra az ebéd. Az asszonyok sem maradtak otthon. Két öregasszony telepszik a kultúrház parkjának egyik padjára. Gondos terítés után — térdük az asztal — falatoz­ni kezdenek. Kiderül, hogy Nagykónyiból eredtek útnak busszal, mert a szekszárdi tánc- együttessel idejön az unoka táncolni. Unokalátóba jöt­tek, de szépen végiglátogattak mindent, ahol látni-hallanivaló volt. A Szekszárdi Szabó Ktsz tolnai telephelyére fel­vesz 11 ÉVES KÖRTŐL TOL­NÁN ÉS KÖRNYÉKÉN LAKŐ LÁNYOKAT 6 ÓRÁS MUNKAIDŐVEL VARRODAI MUNKÄRA AKIK 4 ÉVES SZAKMAI GYAKORLAT UTÁN SZAKMUNKÁSVIZSGÁT TEHETNEK. Mi tetszett nekik legjobban? A tsz gazdag termékkiállítása, az iskolások munkáiból csinált kiállítás, de még a bélyegek is. Regöly, meg a lovak... Nem gondolnám, hogy sokan dolgoztak ezen a napon, de igen sok fogat jött és ment, mintha a fogatosok előleget akartak volna adni a délután­ra tervezett lovasbemutatóból. Még az igáslovak is olyan szé­pek, hogy meg kell nézni őket. A hajtők mutatják is. Valami­re való lovasember legalább olyan büszke a lovára, mint a szép, jó feleségre. Olyan hat­van felé járó bácsika paran­csol megálljt, éppen előttünk. Egyik lova valahogy nem szív­leli a kantárt. Az öreg derűs haraggal pirongatja. — Hallod, úgy teszek, mint az egyik ember! Már kérdezni akarjuk, hogy az meg hogyan tett, amikor halljuk a következő tirádát: Jelentkezés a telep veze­tőjénél. Tolna, Marx Ká­roly u. 136. (346) Hja, kérem, lótenyésztő köz­ségben még lónak lenni is igen jó státusz! Jártam olyan he­lyen. ahol az emberi arcot po­fának titulálták... Jönnek az aratók ! Két órakor kellett volna ér­kezniük, de olyan özönnel eredt meg a déli órákban az eső, mintha ítéletnapig sem akarná abbahagyni. Van már három óra is, mire alábbhagy a zuhogás és ázottan, de vál­tozatlan jókedvvel kezdődik a gyülekezés. A két föl, s alá parádézó négyesfogat most a hírmondó szerepét tölti be: nem marad el semmi! Több százan vagyunk már a kultúrház előtt, ide érkezik az aratók menete, itt van a do­bogó is elhelyezve, ahol a he­lyi, járási és megyei vezetők foglalnak helyet. A felvonulás Fél négy, amikor kényes lép­tű paripákon elléptetnek a menetet nyitó zászlóslegények a kultúrház előtt. Utánuk hú­rom aratópár lépeget. Kaszá­sok. marokszedők és a földből alig kicseperedett vízhordó gyerekek. így arattak régen. Csoda-e, hogy eltartott az ara­tás, betakarodús három hóna­pig is?! Az idén Regölyben augusztus 5-én fejeződött be az aratás. Gépekkel persze. Az áldott segítők közül egy itt van a menetben. Ünneplő ruhában feszít a kormány mellett a kombájnos. Megtapsolják őt is, a gépmonstrumot is. Hátunk mögött egy férfi szólal meg: — Nagy áldás egy ilyen gép. Emlékszem, mindennap há­romkor keltünk, amíg tartott az aratás. Bele lehetett gebed- ni. Taps, taps. Kainak belőle a fejükön vékával lépegető asz- szonyok, a fogatok és a mene­tet záró nyalka lovasok. Ezután a falugyűlésen Regöly múltjá­ról, jelenéről és jövőjéről esik szó. Nem petárdásan, nem szó- virágosan. Az arcokat nézve, itt lehet meglátni, ki a regölyi és ki a vendég: mértéktartó, de igen megküzdött büszkeség ül a helybeliek arcán. Arra kell gondolnom, nemcsak a regölyi föld rejt rengeteg értékes dol­got magában, még több értéket képvisel az az erő, ami lakói­ban rejlik. Én ennek az erő­nek a hasznosításához kívánok az eddigieknél is szebb sikere­ket! Most mégegyszer elvonul az ünneplő közönség előtt az ara­tók menete. Díjkiosztás követ­kezik, s rövid, lélegzetnyi pihe­nő után a szekszárdi Szövet­kezeti Néptáncegyüttes első előadása. Majd a második elő­adás után tánc, megszolgált vigalom — reggelig. LÁSZLÓ I. Foto: D. KÓNYA JÓZSEF után itt lesz a falugyűlés. Hogy minek az ilyenkor? Ép­pen, hogy ilyenkor kell, ami­kor egy község ünnepet ül ha­gyományai tiszteletére és jele­ne eredményeinek számbavéte­lére. Térzene. — Ügy arcul ütlek, hogy megkábulsz! A gazdag jelenről tanúskodó helytörténeti kiállítás... JÜ REGÖLYI FALINAPOK 1969

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents