Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
Cyprian Ekwensh A szavanna törvénye BÉNYE1 JÓZSEF: Alkalom Tavaszok, nyarak és ködök, kristály-havak, harmincszor forduló örök élet-darab, asszonyok édes illata, könyvekbe zárt, egyetemessé nőtt haza ember, világ. tér és idő, mint két karom átérhetett. Vissza nem térő alkalom, hogy élhetek. Utazás Budapest múzeumai körül A szavannában kóborló nomád tehénpásztorok életének egyik fő törvénye: a férfi meg- szöktetheti szive választottját, legyen az leány vagy asszony, özvegy vagy aggszűz. De jaj neki, ha menekülés közben nyomára bukkannak. Akkor viszont nyert ügye van, ha eléri saját otthonát, mielőtt megfognák. Történetünk estéjén Mo-dio, a fivér hevesen veszekedett nővérével, Aromával. — Vidd a kezedet innen — kiáltott a lány. — Hozzám ne merj nyúlni! — Allahra mondom — dühöngött Modio —, hiába próbálsz ellenszegülni. r-r Hazudsz! — Sikított a lány. ?— Még ma éjjel Yallá- ná} leszek. Öt választottam férjül. — És mi lesz Jamáyal, akit apánk választott számodra? Mi lesz a marhákkal, amiket ő fizetett érted? — Az a ti dolgotok =? mondta a lány. — Engedj el, te ördög! Megőrültél? A fiú felkapta nővérét, az egyik kunyhóba cipelte, s rácsapta az ajtót. Amina fiatal volt, élete legyirágzóbb éveit élte. Hosszú, sima haja leomlott a hátán, a porba, arcán barázdát szántottak a könnyek. — Maradj, te nyomorult! — hallotta kintről a fivére hangját, majd a retesz kattanását és távolodó lépteit. ..Kell, hogy legyen remény” ■— gondolta. Semmi sem választhatja el őt Yallától. Vajon az ő hibája-e, hogy nem szereti Jamát? Az apja előbb elfogadta a marhákat és neki csak aztán szóit. Ám a kérőről kiderült, hogy roggyanó térdű, gyáva alak, aki könyör- gött és rimánkodott, amikor a sharro-n a szokások szerint tnegkorbácsoiták. kiállta ugyan a korbácsolást, az igaz, de nem úgy, ahogy férfihez illik, s Amina megalázónak érezné, ha hozzá kellene mennie. Apja Járnának szánta őt, de neki bezzeg nem lesz dolga vele, amikor a többi lány majd csipkelődni kezd, hogy gyávához ment feleségül. „És hogy van a férjed? Az a híres férjed? Ha, ha, ha". Yalla követte el a hibát, mert nem tartotta be megegyezésüket. Pedig egyszerű volt. Neki és Yallának azelőtt kellett volna elmenekülniük a táborból, mielőtt Jama elhozta a bikát, a menyasszonyi váltságdíj első részletét. Yallá- nak oda kellett volna jönni a kunyhójukhoz azon az órán, amiloor a sakálok üvölteni kezdenek a szavanna fölött. Ott várt a dorowafa alatt a férfire, akit szeretett. A magas, széles vállú, hullámos hajú férfire, aki be tudja törni a legmakacsabb bikát, apja istállójának legvadabb póniját is. Amina szerette széles mellkasára hajtani a fejét. Miiyen más is az ő Yallája, mint Jár ma. Vajon Jama meg tudná-e védeni otthonukat a forgószéltől, ami végigsöpör a szavannán? Túljárna-e a vad kutyák, a hiénák, a leopárdok és az oroszlánok eszén, amikor azok megpróbálják megtámadni a csordát? Neki ígérték, amióta csak az eszét tudja, ötszáz darab marha szép ár, de ő nem eladó ... Aznap este, még a veszekedés előtt, Yalla eljött az ő tanyájukra. megállt kint a dorowafa előtt és füttyentett neki. Amina óvatosan kikémlelt. Előttük nyújtózott a szavanna: minden az övék, Yalláé és az övé, ha most mennek. Ismét hallotta Yalla hangját, Cyprian Ekwensi nigériai író az ibo törzsből származik. Tanulmányait a hazájabeli Iba- danban, majd Angliában végezte a megbeszélt jeladást, s nem habozott többé. Szaladt. Nem vitt magával semmit, még egy fakanalat sem. És ekkor állította meg a bátyja. Nem is sejtette, hogy egész idő alatt ott leselkedett egy közeli fa mögött. Egész falkányi vad kutya volt vele, ráeresztette mindet Yallára. Aminát pedig megragadta, s csak nevetett a lány fenyegetőzésén, karmolásain, átkain. Most pedig a kunyhó foglya, mégsem tudta elképzelni, hogy Yalla sosem lesz az övé. Iszonyára módot talál rá a férfi, hogy kiszabadítsa őt innen és magával vigye, mielőtt Jama a menyasszonyi váltságdíjnak mind az ötszáz marháját elhozza. Pehát honnan tudhatná meg Yalla, hogy most hol van, avagy hogy mikor jön Jama a marhákkal. Mindennek vége — gondolta Amina, és újra sírt. Verte az ajtót, kiáltozott és fenyegetőzött. Közben a többi fivére is hazatért a mezőről, s azon vitatkoztak, hogyan nyergeljék fel az esküvői lovat. Aztán egyikük úgy vélekedett, hogy neki majd fekete fátylat kell viselnie, de a másik leintette, hogy fehér a szokás. Micsoda badarságok! A legidősebb bátyja kijelentette, hogy ő maga fog a menyasszony mögött lovagolni; egy pillanatig sem bízik abban a lányban r— mondta — azok .után, amiket Módiéval tett. És mindez ötszáz marha miatt,,, Amina hirtelen rádöbbent, hogy csend öleli körül. A kis helyiség levegője nyomasztóan nehézzé vált, s neki egyszeriben köhögnie kellett. Aztán meghallotta a fivére rekedt hangját. — Tűz van! — kiáltotta a hang. — Hozzatok vizet!... Tűz van! Amina megrezzent. Kicsiny börtönét betöltötte a nehéz füst. Az elkeseredés megpzáz- szorozta az erejét, úgy vetette magát az- ajtóra. A füst most már tódult be a réseken, repedéseken. Odakint pedig a fiúk üvöltöztek, megpróbálták a riadt állatokat kordában tartani. Amina már fulladozott. Hogy lehet, hogy rá nem is gondolnak? A teheneik fontosabbak nekik, mint az ő élete? Egy kemény kéz belökte a kunyhó ajtaját, s érdes férfihang szólt rá: — Kövess! Yalla vagyok. Amina felvidult, de szó nem jött az ajkára. Érezte, hogy a friss levegő átjárja a tüdejét, látta a sárga, ég felé lövellő lángokat. Megpillantotta a fivéreit, akik rohangálya gyékényszőnyegeket, tejeskoesögö- ket, pénzes zacskókat hordtak ki a kunyhóból. — Fiúk, ott van a nővérünk! Fogjuk meg!... — Yalla — zokogott Amina. — Mit csináljunk? Jönnek utánunk. —- Próbáljuk meg. A kunyhóm öt mérföldnyire van ide. Kemény hajsza lesz. Amina érezte, hogy karjába kapja és ráülteti felnyergelt lovára. Száguldottak. Mögöttük jöttek a fivérek, irgalmatlan és ügyes lovasok, akiket hevített a düh. Hallotta a mögöttük vágtató lovak patáinak csattogását. Allah, mi lesz velünk? Nyíl suhant el mellettük. Jobb lenne feladni az egészet. — Yalla. forduljunk meg és menjijnk haza. Hasztalanul rohanunk. A férfi hangos, dörgő kacagása szinte megrémítette. Vajon a mérgezett nyílon nevetett, amely, ha eltalálja, egész életére megmerevíti a derekát, s örökké tartó köhögést okoz? Lovuk zihált a kettős súly alatt. Sziklás-dombos terepre értek, ahol igazán megmutatkozott, ki a jó loyas. Itt az a hely, ahol a férfi elveszti őt, vagy megnyeri mindörökre. Száz helyen sajgott a teste, de az előttük lebegő cél bátorságot öntött belé. Amina látta meg először a távolban pislogó fényt. •— A kunyhóm — szólt Yalla. — Az én magányos kunyhóm. — A mi kunyhónk, talán így gondolod. — Mindketten nevettek. Aztán Yalla felnyögött. — Eltaláltak! A hátam ... Yalla lecsúszott a nyeregből. S újabb mérges nyilak suhantak el mellettük, miközben a távolság egyre csökkent köztük és üldözőik között. — Ha meghalok, menj tovább. Az én kunyhómban már nem nyúlhatnak hozzád. Ott... Amina hátrapiilantott, észrevette legidősebb bátyját a sötétben. Yallának még a mászáshoz sem yoit ereje. Amina vonszolta őt maga után. A közelből birkabégetés hallatszott. Elérték Yalla tanyáját, de még nem yoltak benn a kunyhóban. — Megállj, tolvaj! Néhány méternyire a kunyhótól a tojóház mögött Amina lehajolt, aztán teljes erejéből megragadta Yallát és beíökte a kunyhóba, maga pedig ya- lósággal beesett utána. A férfi megkönyebbülten sóhajtott fel: — A fertőtlenítőt... Amina bátyjai felsorakoztak Yalla kunyhója előtt.-=■ Tolvaj! —- kiabálták, •?- Add vissza a nővérünket! — Ti vagytok a tolvajok — szólt vissza Yalla. — Hát nem elloptátok a mennyegzői lovat? — Apánk és J^ma nem nyugszik majd. amíg nem kárpótoltátok őket a marhákért. — Bízzátok rám -- szólt Yalla. Aminának meg azt mondta: — A fertőtlenítőt... A fivérek megfordítottak lovaikat és lassan visszaügettek saját tanyájukhoz. Az egyikük megszólalt: Ez a Yalla igazi férfi. Felgyújtotta a tanyánkat, elrabolja a nővérünket, és tolvajnak neyez bennünket, mert visszavettük a saját lovunkat, amelyet egy másik vőlegény számára nyergeltünk föl. Hiába, a szavanna törvénye. Ű nyert. Fordította: Zilahi Judit Bár magyar műgyűjtőkről már a XV. századtól kezdve vannak feljegyzéseink (Mátyás király, Bakócz Tamás, Bethlen Gábor, az Eszterházy. család stb.), az első magyar nyilvános múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum 1802-ben jött létre gróf Széchenyi Ferenc adományából. Alapításához királyi engedély ig kellett. Létesítését csak az 1808. évi yíjl. törvénycikk szentesítette. Ma a Pollack Mihály által 1836— 1846 között épített klasszicista palota ad neki otthont. Kezdeti állaga kisebb-nagyobb gyűjtemények vásárlása (ezek közül az országgyűlés által megvásárolt Jan kovács Miklós gyűjteménye a legnevezetesebb), adományozása (Pyrker- gyűjtemény 6tb.) és az ásatások révén hatalmasra duzzadt, több millió tárgyat őriz, • A Szépművészeti Múzeumot az 1894. évi VIII. te. hozta létne. Alapját az Országos Képtár, a Magyar Nemzeti Múzeum szépművészeti gyűjteménye képezte. 1906-ban nyílt meg a Schickedanz és Herzog által tervezett mai épületében. Európai rangra csak a későbbi vásárlások emelték — elsősorban az Esz- terházy képtár anyaga, de a Majovszky-gyűjtemény (békebeli 400 000.=-- aranykoronát költött rá), a Pálffy-gyűjte- mény is nagyban hozzájárult gazdagításához. Régi képtárának nemzetközi viszonylatban is jelentős olasz (Raffaello, Giorgione stb.), németalföldi (Breughel, Rembrandt) és spanyol (Greco, Goya, Zurbaran stb.), gyűjteménye szinte felbecsülhetetlen értékű. A felszabadulás után több, jelentős gyűjtemény anyagával gazda- dagodott (Ráth György Múzeum, a Fővárosi Képtár külföldi és régi magyar anyaga, a MTA könyvtárának rajz- gyűjteménye.) 9 A Magyar Nemzeti Galériát 1957-ben hozták (.étre. A magyar képzőművészet 1800 utáni alkotásait őrzi és dolgozza fel. Törzsállományát a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Képtár modern magyar anyaga alkotja, de ajándékozások és vásárlások révén állandóan gazdagodik. Festészeti, szobrászati és éremművészeti, valamint grafikai osztályokból áll, a Az Iparművészeti Múzeum, melynek létrehozását Römer Flórig kezdeményezte, 1878- ban alakult önálló múzeummá: mai, Lochner Ödön által épített palotájá&a 1896-ban költözött. Az ötvösség, bútor« kerámia, textil mellett gyűjti az iparművészeti termékek mindéül fajtáját, az üvegjnű- vességtől a könyvkötészetig az alkalmazóit grafikáig. Bútorgyűjteményét (kitűnő kály- hagyűjteményévei együtt) a nagytétényi Kastély-múzeum, ban helyezték el. 9 A Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Hopp Ferencnek köszönheti a létezését. Hopp Ferenc (1833—1919), a gazdag optikus öt világkörüli útjának kelet-ázsiai művészeti tárgyait 1919-ben az államnak ajándékozta. Gyűjteménye később Zichy Jenő és Vay Péter hasonló jellegű gyűjteményével, valamint vásárlásokkal bővült s kelet-európai viszonylatban igen jelentős. • A Néprajzi Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából yált ki és 1872-ben lett önálló. Alapját Kantus János távol-keleti útjának (1868— 187f) gyűjtése képezte, de a közben megindult magyar anyag gyűjtése olyan páratlan népi kincstömeget eredményezett, amely nélkül sem a magyar népi élet múltja, sem a magyar népművészet fel nem tárható. Csupán e magyar népi kerámia anyaga több. mint 20 000 darabot számlál. Az Aquincumi Múzeum a rómaj kor, a Vár-múzeum a középkor, a Kiscelli Múzeum az újkor emlékeit őrzi. A Természettudományi Múzeum? ban található Kossuth Lajos növénygyűjteménye is. A Mezőgazdasági Múzeum a Vajda, hunyad várban a magyar mezőgazdaság fejlődését mutatja be a honfoglalástól napjainkig. A Hadtörténeti Múzeum a magyar hadi dicsőség emlékeit tárolja. A Közlekedési Múzeum a magyar közlekedés emlékeinek ad otthont. A Posta Múzeum, a Bélyegmúzeum, a Tűzoltó Múzeum stb. különleges gyűjteményeikkel ugyancsak nagy érdeklődésre tarthatnak számot. KÁLDI JÁNOS: Régvolt szekerek, hazafelé Nagyon arany az esti ég, nagyon ezüst a nyárfasor, mennek a régi szekerek — rezeg, rezeg és száll a por. Döcög, döcög a sok szekér, rajtuk fin és íány dúdol, eltűnőén és fehéren, húszévnyi-távol, valahol. Nagyon arany az esti ég, mennek a lassú szekerek, viszik az őszi faluba a sok-sok édes éneket. Nagyon ezüst a nyárfasor, az esti arany fogy, pereg, de a szívemben — messze már — döcögnek még a szekerek. Galambos Ferenc
