Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
(Folytatás az 1. oldalról) nagy idő. De népünk, országunk életében ez a két és fél évtized a viharos gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés ideje volt, amely' gyökeresen átalakította országunk helyzetét és népünk mindennapi életét. Iparosodik Tolna megye Az ország életét átformáló ipari fejlődésnek megannyi jelét láthatjuk Tolna megyében is, ahol ma már több mint 2.3 ezer ipari munkás dolgozik. A Szekszárdi Mérőműszergyár, az új kenyérgyár, a Paksi Konzervgyár, a Simontornyai Bőrgyár jelentős bővítése és még sok más üzem építése és fejlesztése jelzi a megye erőteljes ipari fejlődését. De itt, Tolna községben is megújult és tovább bővült a nagymultú selyem- és textilgyártás, s más iparágak is fejlődésnek indullak. Mintegy 2700 munkás, csaknem 50 szocialista brigád dolgozik a község üzemeiben és vállalatainál, s két kollektíva már a „szocialista műhely" megtisztelő címért harcol. Évről évre jobb eredményeket ér el a községi termelőszövetkezet is. A községben dolgozó értelmiségiek áldozatkész munkája nyomán tovább javult az iskolai oktató-nevelő munka és emelkedik a népművelés színvonala. Mindez bizonyítja, hogy az évezredes történelmi múlttal, s nagyszerű forradalmi hagyományokkal rendelkező község múltjához, s hagyományaihoz méltó módon fejlődik napjainkban is. A vidék ipari-gazdasági és kulturális fejlődésének elősegítése továbbra is egyik fő vonala pártunk politikájának. Ezért bizton állíthatjuk, hogy a már elért jelentős eredményekre támaszkodva Tolna megye, s Tolna község a jövőben is tovább halad előre a fejlődés útján. Augusztus 20-a a régi hagyomány szerint a kenyér ünnepe is. A mai ünnepi kenyeret nyugodtan megszeghetjük, s jó étvágyai el is fogyaszthatjuk, mert szocialista mezőgazdaságunk idei eredményei nemcsak kenyérből, hanem minden alapvető élelmiszerből biztosítják a lakosság tisztességes ellátását. Búzából országos átlagban az idén mintegy 16 rpázsa termett holdanként, ami a magyar mezőgazdaság eddigi legnagyobb átlagtermése. Általában jó volt a többi kalászos termésátlaga is. Különösen örvendetes, s a Tolna megyei szövetkezetek és gazdaságok munkáját dicséri, hogy a búza és a kalászosok megyei termésátlaga nagyobb az országos átlagnál is! Ez a szocialista mezőgazdaság vitathatatlan, nagy fölényét mutatja mind a régi, háború előtti földesúri nagybirtokok, mind pedig a földreform következtében kialakult egyéni kisbirtokok felett. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta eltelt minden esztendő újabb és újabb érvekkel, tényekkel igazolja ezt az igazságot. Termelőszövetkezeteink döntő többsége megszilárdult. Mindez természetesen nemcsak a mezőgazdaság termés- eredményeiben, hanem a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének folyamatos növekedésében, élet- és munkakörülményeinek állandó javulásában, falvaik csinosodásában, növekvő kulturáltságában is megmutatkozik. Tolna megyében is az egy termelőszövetkezeti tagra jutó évi részesedés 1961-től 1968-ig több mint kétszeresére, 8000 forintról csaknem 20 ezer forintra nőtt. A munkás—paraszt szövetség kiállta az idők próbáját Augusztus 20-a egyúttal a munkás-paraszt szövetség hagyományos ünnepe. Annak a ténynek, hogy ma hazánkban néphatalom van, s hogy ennek következtében mindenkinek az asztalára jut kenyér, mindenekelőtt az a magyarázata, hogy pártunk kikovácsolta és folyamatosan erősítette a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A munkás-paraszt szövetség a Horthy-rendszer, a fasizmus és a háború ellen vívott nehéz harcokban edződött, s lett azzá a leküzdhetetlen társadalmi erővé, amely megdöntötte hazánkban is a tőkés földesúri kizsákmányoló rendszert, kivívta és megvédte a nép hatalmát, biztosította a szocializmus alapjainak lerakását. Ez a szövetség kiállta az idők próbáját, s állami és társadalmi rendünk alapja lett. Ha ezen az ünnepi napon végigtekintünk hazánk állapotán, s számbeveszük életének legfontosabb megnyilvánulásait, nyugodt szívvel és erős lélekkel mondhatjuk: országunkban rend és nyugalom van. Népünk magabiztosan dolgozik a maga javára, a közösség hasznára végzi békés alkotómunkáját. E kedvező politikai légkörnek fontos tényezője, hogy népünk és pártunk, az ország lakossága és vezetése között kölcsönös a bizalom és az egyetértés. Ez az a gránitkő, amelyre minden további tervünket építhetjük. A szocialista demokrácia szélesítése természetesen nem jelenti a hatalom megváltozását. Nem jelenti azt, hogy elérkeztünk a valóságban nem is létező ,,tiszta” és „teljes” demokrácia korszakába. Államunk változatlanul a dolgozó néppel szövetséges munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúrának az a fejlettebb formája, amely a szocializmus platformján a dolgozó osztályok és rétegek széles osztály- szövetségére támaszkodik, de amelyben a szocializmus ellenfeleinek és ellenségeinek változatlanul nincsen és nem is lehet helye! A szocialista demokrácia szélesítése egyben azt is jelenti, hogy tovább erősítjük a párt vezető szerepét. Népünket a szocializmus teljes felépítésének útján a párt vezeti, amelynek tevékenységében a lenini munkastílus és a lenini vezetési normák érvényesülnek. A pártvezetést a kongreszus által választott Központi Bizottság kollektívája, s a Központi Bizottság által választott vezető testületek gyakorolják. A pártvezetés lenini demokratikus módszereit a fejlődés újabb és újabb követelményeinek megfelelően állandóan erősítjük, mert a magunk kárán tanultuk meg, hogy semmi sem károsabb és idegenebb a szocializmus és kommunizmus, eszméitől, s helyes gyakorlatától, mint a vezérkultusz, mint némely vezető szerepének mértéktelen felnagyítása. Keserű tapasztalatok árán megtanultuk azt is, hogy a vezetők mindaddig élvezik a nép őszinte tiszteletét és megbecsülését, mindaddig osztatlan és valóságos tekintéllyel rendelkeznek, amíg tevékenységüket annak fogják fel, ami: a nép és a párt szolgálatának. De ez a tekintély és tisztelet azonnal csökkenni kezd, mihelyt eltérünk a kollektív vezetés lenini elvétől, s forgalomba kerülnek a „munkásosztály nagy fia”, a „népünk nagy vezére” „a nagy kormányos”, s ehhez hasonló titulusok. Kihasználj uk a fejlődés nagy lehetőségeit Tisztelt nagygyűlés! Kedves ’Elvtársak! Az elmúlt időszakban leraktuk a szocializmus alapjait, s ezzel megteremtettük az ország további politikai, gazdasági és kulturális fejlődésének kedvező lehetőségeit. Most azon fáradozunk, hogy a fejlődés nagy lehetőségeit maradéktalanul kihasználjuk. A gazdasági irányítás reformját alapjában véve sikeresen bevezettük. Nőtt az üzemek önállósága. javult a népgazdaság egyensúlya és külkereskedelmünk helyzete. Kedvező szerkezeti változások történtek az ipari termelésben, amely mind jobban kezd igazodni a tényleges szükségletekhez. Fokozni kell azonban a munka termelékenységét, emelni kell a műszaki-technikai színvonalat és javítani kell a létszámgazdálkodást. Régebben volt időszak, amikor a termelés és a termelékenység növekedése jóval gyorsabb volt, mint a dolgozók reáljövedelmének emelkedése. Ez nem volt helyes. Ma viszont az a helyzet, hogy a szocialista ipar összes termelése az év első felében mindössze 1—2 százalékkal nőtt, de ez idő alatt 7 százalékkal több bért fizettek ki. mint egy évvel korábban. Érthető, hogv ez az arány csak átmeneti jelenségként fogadható el — tartósan semmi esetre sem! A termelésnek és a termelékenység emelkedésének arányosnak kell lennie a jövedelmekkel, s különösen a kifizetett munkabérrel. Az életszínvonal tartósan csak a termelés növekedésének függvényében, azzal arányban emelkedhet. Bár hazánk évi nemzeti jövedelmének csaknem 70 százalékát. az ipar termeli meg, népgazdaságunkban méais nagv jelentősége van a mező- gazdaságnak. Szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinknek ma hármas feladata van. Ellátják a lakosságot, élelmiszerrel, hoz7éu”'u1r'ok iparunk nyerRanyagszükségleteinek biztosításához és jelentős meny- nyiségű terméket exportálva, külföldi valutát szereznek az országnak. Mezőgazdaságunknak ma kedvező lehe+őségei vannak arra, hogy mindhárom feladatát eredményesebben valósítsa meg. Népgazdaságunk fejlődésének meggyorsításában nagy szerepe van a tudománynak, a tudomány által elért eredmények gyakorlati alkalmazásának. A műszaki-technikai haladás egyben a két világrend- szer közötti harc alapkérdése is. Pártunk nemrégiben tette közzé állásfoglalását a magyar tudomány helyéről, szerepéről és feladatairól. Bízunk abban, hogy a tudomány emberei ezt helyesen értelmezik, s fokozottabban támaszkodva a nemzetközi, különösen a szocialista nemzetközi együttműködésre, újabb eredményekkel segítik népünk szocialista építőmunkáját. Minden tudomány elsajátítása azonban az iskolában kezdődik. A felszabadulás után kibontottuk a kulturális forradalom zászlóját. Azt mondottuk: munkás- és parasztfiatalokat a közép- és főiskolákra! E nagyszerű jelszó nyomán tíz- és százezrek özönlöttek az iskolákba, hogy a munkásosztály és a parasztság számára elsajátítsák a tudományt. S ez sikerült is! Erről tanúskodik szocialista értelmiségünk, amely szorosan egybeforrt a munkásosztállyal és a parasztsággal. A régi uralkodó Osztályok művelődési monopóliumát már megtörtük és semmivé tettük. De változatlanul nagy jelentőséget tulajdonítunk a felnövekvő nemzedék általános-, közép- és felsőfokú oktatásának. Különösen örvendetes, hogy a középfokú oktatás ma már nem korlátozódik néhány nagyvárosra. Ma már nemcsak a vidéki városok, de már a nagyobb községek is büszkélkedhetnek gimnáziummal, szakközépiskolával. Az elmúlt tíz évben Tolna megyében is hat új középiskola épült, s a meglévők is jelentősen bővültek. Nyitva áll tehát az út a vidék munkás- és parasztifjúsága előtt is a tudomány magaslatai felé! Őszintén meg kell azonban azt is mondani, hogy évről évre kevesebb munkás- és parasztfiatal él ezzel a lehetőséggel. Ez a tény nem adhat különösebb örömre okot. A munkások és parasztok, a fizikai dolgozók gyermekeinek közép- és főiskolai taníttatását továbbra is segítenünk kell. El kell érnünk, hogy a társadalomban betöltött szerepüknek megfelelően, a mainál nagyobb arányban tanuljanak a közép- és főiskolákon, s a többi fiatallal együtt tegyenek meg mindent azért, hogy a mai egyetemi ifjúság a holnap kommunista szakemberévé, szocialista értelmiségévé váljon. A békét meg lehet őrizni, meg lehet erősíteni Kedves Elvtársak! A szocialista Magyarország teljes felépítésének, a nyugodt alkotó munkának legfontosabb feltétele a nemzetközi béke. Ma, 25 évvel a legutolsó világégés, a második világháború után, száz- és százmilliók ismerik fel a vitathatatlan igazságot: a békéért harcolni kell! A békét meg lehet őrizni, meg lehet erősíteni, ha a béke hívei egységfrontba tömörülnek, s helyes program alapján következetes harcot vívnak a háború veszélyének forrása, a nemzetközi imperializmus ellen. A legnagyobb erő, amely szemben áll a nemzetközi monopoltőke háborús politikájával, a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom. Egyre több párt, a nemzetközi munkásosztály egyre több osztaga ismeri fel a vitathatatlan igazságot: ha egységesek vagyunk és helyes politikát folytatunk, az imperializmus minden próbálkozása kudarcra van ítélve! A nemzetközi kommunista mozgalom moszkvai tanácskozása meghatározta az imperializmus ellen vívott közös harcunk legfontosabb feladatait, megerősítette a nemzetközi munkásmozgalom egységét, kedvező feltételeket teremtett annak további szélesítéséhez és valamennyi antiimperialista erő egységfrontjának megszilárdításához. A világ kommunistái döntő többségének a moszkvai tanácskozáson kifejtett egyértelmű és világos állásfoglalása fényében méginKáüai elviárs sárközi asszonyokkal. kább nyilvánvaló az egységbontók káros tevékenysége. Népünk mélyen elítéli a Mao- klikket, amely a legdühödtebb szovjetellenes sovinizmust hirdeti, s fegyveres határprovokációkat szervez a Szovjetunió ellen! A kínai támadások nemcsak a Szovjetunió, hanem a világ minden haladó ereje s így ellenünk is irányulnak. Meggyőződésünk azonban, hogy a szovjetellenes politika egyetlen szocialista országban sem tartható fenn sokáig és nem állandósulhat, mert a szocializmus és a szovjetellenes- ség között kibékíthetetlen ellentmondás van. A békés egymás mellett élés politikájának sikerét és eredményeit is a szocialista országok egysége és összeforrottsá- ga biztosítja. Minél egységesebbek vagyunk, annál eredményesebben korlátozhatjuk az imperializmus agresszív politikáját, s annál eredményesebben fejleszthetjük politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Aki vélt gazdasági és politikai engedmények reményében úgy akarja a békés egymás mellett élés politikáját folytatni, hogy közben eltávolodik a szocialista világtól, lazítja vele kapcsolatait, előbb utóbb csalódni fog. Veszélyes útra tér, s ahelyett, hogy maga kapna, neki kell engedményeket tennie. A békéért küzdő erők előtt ma három nagy feladat áll. Az amerikai imperializmus vietnami háborújának megszüntetése. Az arab népek ellen elkövetett izraeli agresz- szió és következményeinek felszámolása. Az európai biztonság megerősítése. A magyar nép. s kormányunk is e kérdések mielőbbi megoldására összpontosítja nemzetközi és diplomáciai erőfeszítéseit. Kedves Elvtársak! Befejezve beszédemet, engedjék meg, hogy a mai ünnepnapra mindenkinek jó szórakozást, sok örömet és boldogságot kívánjak. Ez a nap a pihenésé, a szórakozásé. De holnap újra kezdődnek a munkás hétköznapok. Kívánom, hogy sok siker és boldogság kísérje mindennapi alkotó munkájukat, érjenek el újabb nagy eredményeket üzemükben, termelőszövetkezetükben, munkahelyeiken. Szolgálják e munkasikerek falujuk, városuk, megyéjük, az egész ország fejlődését, s kedves családjuk, gyermekeik boldogulását! — fejezte be ünnepi beszédét Kállai Gyula elvtárs.
