Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

Babits tájai

Mire fordítják a pénzt ?

Csányi László:

Máskor egy esetleg jobb sorsta érdemes törekvést tör le a szerkesztői üzenet: „Jó lenne tán a most divatos verselési formát elhagyni és visszatérni a régi formákhoz. Ha a szép gondolatok megfelelő formában jönnek hozzánk, köszönettel és szívesen fogadjuk'’ — üzenik H. K. A.-nak. (11) A tízes évek elkésett hangja szól tovább a harmincas években is, melyet az értetlenség és az elutasítás diktált.

Ez az elutasítás azonban nemcsak az irodalomnak szólt, hanem mindennek, ami szakított a kényelmes megszokottal. Wosinszky például kívánkozik ide. akinek tudós pályája a századfordulón ért be. s szerzett számára európai elismerést. A régész- plébános Apponyi Sándor birtokán és anvaei segítségével végzett Lengyelben ásatásokat. amelyek új fejezetet nyitottak a szaktudományban, s eredményeit hosszú időn át „lengyeli kultúra” néven emlegették. Hírlapi közleményekből tudjuk, hogy Wosinszky szívesen végzett volna szélesebb körű ismeret- terjesztő munkát is, hisz előadásokat tartott, vendégeit maga kalauzolta végig gyűjteményei között. Kevés sikerrel, mert a szekszárdi polgárság sovány érdeklődést mutatott, bár az is igaz, hogy ismereteit messze meghaladta Wosinszky munkássága. A plébánosnak ugyan mindenkor kijárt a „tudós” jelző, a tiszteletet azonban papi rangja váltotta ki, hisz állásánál fogva nemcsak beleszólási, hanem intézkedési joga is volt a városvezetésben, tanügyben, s hatalma — bár Wosinszky ritkán éit vele —, kiterjedt a társadalmi élet egész területére. Igazi érdeklődést csak Wosinszky hagyatékának árverése váltott ki, melyre „még Budapestről is többen leutaztak Szekszárd- ra, hogy valamit a hagyatékból megszerezhessenek. Minden tárgy jól kelt el, különösen az elhunyt hírneves réti. Tolnamegyei Újság. 1*26. június 19.

gész barátai és tisztelői fizették meg busásan az emléktárgyakat” — olvassuk a korabeli beszámolóban. (12)

Wosinszky tudós pályája kevés figyelmet keltett, annál jobban reagált a vármegye arra a vitára, amit Szekfű Rákóczi-könyve váltott ki. Ma már ugyan megállapíthatatlan, hogy egyáltalán olvasták-e, vagy a könyv puszta híre is elég volt arra, hogy felkeltse az indulatokat, tény azonban, hogy az első közleményekben nevét is rosszul, következetesen Szegfűnek írták. A 48-as párt helyi vezére, Boda Vilmos, harciasán a magyar nemzet elleni „főbenjáró bűnről” beszél, s szerinte Szekfűt ki kell zárni az Akadémiából, sőt „még a magyar nevet is le kell venni vállairól”. „Azok, akik a merényletnek közvetlen, vagy közvetett tényezői — háborog a vezércikkíró —. egyszerűen erkölcsi halált szenvednek a nemzet ítélőszéke egyhangú megállapodása alapján, maga a merénylő pedig nem időlegesen, hanem egész életére nézve tárgya lesz az oltha- tatlan magyar gyűlöletnek és — közmegvetésnek”. (13)

A katolikus legényegyletben is tiltakoztak Szekfű könyve ellen, a Tolnamegyei Közlöny pedig közölte Fejér vármegye megbélyegző határozatát, azzal, hogy Tolnának is követnie kell. hisz Rákóczi „igaztalan és meggondolatlan bírálatban részesült egy képzelt, kiforratlan bécsi levéltáros által”. Szekfű hagyománnyal szakító könyve valóban vihart kavart, az értetlenség azonban általában nem volt olyan harcias, mint Tolnában, amit a Tolnamegyei Közlöny is kénytelen volt keseregve elismerni: „És mit

12. Tolnamegyei Közlöny, 19*8.

június 4. ,

13. Tolnamegyei Közlöny, 1914. április 5.

14. Tolnamegyei Közlöny. 19*4. május IV.

látunk? Azt, hogy az ország- gyűlés tudomást sem vesz a kegyeletsértésről. A hazafiság szent tüze egy-egy helyen lángot vet ugyan, de azt is lokalizálják — más oldalról”. (14).

Nem a tudományos ellen- vélemény támadta Szekfűt, hanem az általános szellemi elmaradottság, mely vélt nemzeti büszkeségébe burkolózott, mert mindenre csak hazafias frázisokkal tudott felelni, s úgy vélte, melldöngető magyarsága elegendő érv. Nemcsak a történelemre felett így, hanem a jelenre is, például az egyre égetőbb munkáskérdésre, s épp a 48- as Boda volt az. aki vezércikkeiben ismételten kikelt a nagyobb bért követelő mező- gazdasági munkások ellen, azon élcelődött. hogy a nők egyenlő bért kémek a férfiakkal, s birtokosi dühében ismételten a csendőrség beavatkozását sürgette.

Babits , családi hagyományainál fogva, ehhez a réteghez tartozott, s „a boldog emlékű táblabíró fiának” ezzel az osztállyal kellett volna azonosítania magát, ennek önző érdekeit kellett volna segítenie. Babits a Halálfiaival felelt, s kimondatlanul is azt várta, hogy osztálya hasonuljon erkölcsi tisztaságához, emelkedett szelleméhez. Ezért ragaszkodott • élete végéig Szekszárdhoz, s ezért figyelte aggódva, kap-e jó szót, elismerést a szeretett várostól. Szekszárd viszont azt várta tőle, hogy vállaljon hivatalt, vagy ha ezt semmiképp nem akar, legalább költészete szolgálja a Garay-hagyományba süppedt közízlést. Abban ugyan nem kételkedett senki, hogy soha nem tudja elérni az ünnepelt Bodnár színvonalát, de legalább igyekezett volna megközelíteni...

Kibékíthetetlen ellentétek: Babitsot soha nem fogadta szívébe a szeretett város,

(Folytatjuk.)

MUCSEA. A községi tanács 45 ezer forint társadalmi munkát tervezett erre az évre. Az év első felében egyetlen fillémyit sem hajtottak ebből végre. Hinnél jobban állnak a községfejlesztési hozzájárulások befizetésével. A község 835 lakosa közül 162 átlag 300 forintos hozzájárulást fizet. Az elmúlt évek legnagyobb beruházása az egészségház felépítése volt. Hogy elmaradtak a társadalmi munkában, s hogy a község lakossága jelenleg semmiféle változást nem észlel, annak megvan az oka. Tartalékolják a pénzüket, a községen keresztülhúzódó út kövezését akarják majd, ha erre anyagi keretük rendelkezésre áll, megcsináltatni, 1

MURGA. A bonyhádi járás egyik legkisebb községe. Mindössze 336-an lakják, s csak 96-an átlag 160 forintos községfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Az így összegyűlt összegnél többet terveztek társadalmi munkából. A 20 ezer forintnyi tervezett ösz- szegből az év első felében 9500 forintot már teljesítettek. A kis község nagy erőfeszítéseket tesz hogy szűkös anyagi kereteihez mérten is fejlődést tudjon felmutatni. Az elmúlt kilenc évben megépítettek 250 négyzetméter járdát, átadtak két autóbusz-várótermet és két hidat rendeltetésének. Kétéves erőfeszítésüket igényelte a posta építése is. Jelenleg 15 ezer forintjuk van tartalékban, ebből 200 négyzetméter járdát kívánnak majd betonozni

NAGYMÁNYOK. A községi tanács 250 ezer forint értékű társadalmi munkát tervezett erre az évre. Ez annyit jelent, hogy a község egy-egy lakosának 72 forintnyi munkát kellett volna végeznie. Az év első felében azonban túltettek az elképzelésen a nagymányokiak. A személyenkénti 90 forintos átlaggal fél év alatt 316 ezer forintnyi társadalmi munkát végeztek el. A község 3450 lakosa köMucsfán

Murgán

Nagymányokon

Nagyvejkén

zül 665-en fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. A Nagymányok területén lévő négy üzem pedig 92 ezer forint kommunális adót fizet. Ennek valamivel több mint fele — 49 ezer forint — az első félév alatt beérkezett a tanácshoz. Mire költötték a pénzüket az utóbbi kilenc évben a nagymányokiak? Megépítettek 6000 négyzetméter betonjárdát és 0200 négyzetméternyi ifjúsági parkot. Bővítették a villanyhálózatot 500 méterrel, 500 méteres szakaszon elkészítették a temető kerítését. Háromszáz négyzet - méternyi vízlevezető árkot fedtek be. Elkészült egy autóbusz-váróterem és egy ravatalozó helyiség. Alig néhány éve, hogy a könyvtárolvasók kulturált körülmények között kölcsönözhetik olvasmányaikat. Jelenleg a jövőre sorra kerülő villanyhálózat korszerűsítésére tartalékolnak 200 ezer forintot- A negyedik ötéves terv időszakában a lakosság ivóvízellátása, a villanyhálózat további korszerűsítése, a belterületen lévő csapadékvíz-levezető árkok lefedése, utak, hidak javítása, a község további parkosítása és fásítása, valamint az ipari letelepülés elősegítése szerepel elképzeléseik között

NAGYVEJKE. A kis községben 106-an fizetnek átlag 160 forint községfejlesztési hozzájárulást. Társadalmi munkában 15 ezer forintot terveztek. Ennek nagyobb felét — 11 260 forintot — már teljesítették. Az utóbbi években elkészítettek 1423 négyzetméternyi jó járdát, 340 méterrel kiterjesztették a villanyhálózatot, átadtak a forgalomnak egy autóbusz-várótermet és a község több helyén közvilágítási lámpákat szereltek fel. Jelenleg is 33 ezer forintot tartalékolnak a közvilágítás korszerűsítésére. A negyedik ötéves tervben a járdák felújítását látják a legszükségesebbnek.

m. &.

A lflLAGÜR I KÖVETEI ?

Fantasztikus tudomány—

tudományos fantasztikum

Lám, itt újra felbukkannak az Isten fiai, s az emberekkel keverednek. És itt szó van óriásokról is. Az óriások egyébként mindenkor és mindenütt felbukkannak, a keleti és nyugati mitológiákban, éppen úgy, mint a tiahuanaeai legendákban és az eszkimók mondáiban. Tehát el kell fogadni, hogy valaha léteztek óriások a Földön. Kik voltak ezek? öseink-e, vagy pedig egy másik égitest Földre szállt lakói? Nem lehetetlen. A biblia istenfiaknak nevezi őket. Elképzelhető, hogy a földi emberek a magasból leszállt világhírű óriás- lényeket Isten fiainak tekintették...

Mózes első könyve részletes leírást tartalmaz Szodoma pusztulásáról. Ha ezt a leírást kiegészítjük a mai technikai ismereteinkkel, teljesen új i képet kapunk erről az eseményről.

$ A leírás szerint két angyal érkezett Szodomája ba. Lót a város kapujában ült, tehát nyilván

I várt rájuk. Az angyalok férfiak voltak. Lót rögtön rájuk ismert, és meghívta őket házába.

Mózes W • - r1-' 1». ..angyalok” felszólítot♦ ták Lótot, h • gy feleségével, leányaival, egész háX za népével e! tömőben Szodomát, mert

• ők elpusz1!' ::• várost. A ház népe azonban I nem adott hitelt Lót szavának, tréfának vélte.

„És amikor a hajnal feljött, sürgetik vala az angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlévő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt. Mikor pedig ké sedelmeskedék, megragadták a kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Urnák iránta való irgalmából, és kivivék őt és ott ha- gyák a városon kívül. És lón mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, s meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz... Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.”

E tudósítás szerint a két idegen a szodomaiak számára ismeretlen hatalommal rendelkezett. A később történtek ismeretében érthető a nagy sietség. Amikor Lót vonakodott elhagyni a házát, az ismeretlenek megragadták a kezét és erőszakkal kivezették a városból. Tehát perceken múlott a dolog.

Mi is történt voltaképpen Szodomában és Szodomával? Természeti katasztrófa nem játszódhatott le, hiszen a két ismeretlen nyilván tudta a bekövetkezendők bekövetkezésének pontos idejét. Nem képzelhető el ennek alapján, hogy egy ismeretlen hatalom szándékosan pusztította el a várost, és kitűzte elpusztításának pontos idejét?

Mi értelme volt annak, hogy a hegyek közé küldték Lótot, s háza népét, s rájuk parancsoltak, hogy semmi esetre se nézzenek hátra?

Negyed évszázaddal ezelőtt nehéz volt választ találni ezekre a kérdésekre, de amióta Japánban két atombomba robbant, tudjuk, hogy ilyen robbanás milyen következményekkel járt, s tudjuk azt is, hogy aki a robbanást követő sugárzásnak van kitéve, menthetetlenül elpusztul.

Ennek ismeretében már nem annyira merész az a feltevés, hogy Szodomát és Gomorrát egy ismeretlen hatalom tervszerűen, szándékosan törölte el a Föld színéről.

Gondolatmenetünket tovább folytathatnánk annak feltételezésével, hogy az ismeretlenek — egy másik égitestről érkezett lények — csak kísérleti robbantást végeztek a Földön. Pontosan kitűzték a robbantás idejét, s akit bármilyen oknál fogva mentesíteni akartak a következmények alól — például Lótot és családját —, elküldték messze a várostól, a hegyek közé. A sziklák ugyanis védelmet nyújtanak a halálos sugarakkal szemben.

És ki ne tudná: Lót felesége megfordult, hátratekintett •— és életével fizetett kiváncsiságá- ért. „És bocsátó az Ur Szodomára és Gomorrá- ra kénköves és tüzes esőt az égből. És elsüly- lyeszté ama városokat és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait és a föld növényeit is.”

Szó ami szó, csak atombomba végezhet ilyen pusztítást

A bibliában lapozgatva más helyen is találunk ilyen utalásokat földöntúli lények látogatására. Az egyik legbeszédesebb leírás Ezékiel próféta könyvében maradt ránkr

„És Ion a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, amikor én a foglyok között a Kébár folyó mellett voltam, meg- nyilatkozának az egek... Forgószél jött északról, nagy felhő, egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki. És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki... emberi formájuk vala. És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek, és lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa, mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érc...”