Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
Fischer Annie újra Szekszárdim Simándi József nem jöu Német zongoraművész levele A megyeszékhely 1*89—70. évi hangversenyműsora. Tolnán történt... Ki piszkálja ezt az ügyet? Mottó: .,A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad. sok feje van, mindent lát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így?»* (Kádár János). A községi tanács elnök- helyettese — aki egy határozat aláírásának erejéig (?!) érdekelt abban, ami történt, mindjárt a beszélgetés elején mellemnek szögezte a kérdést: — Mi köze ehhez a Népújságnak? Mondottam, hogy mi. Viszont, végiggondolva a több mint kétórás vitát, nem vagyok maradéktalanul meggyőződve arról, hogy nem tartanak illetéktelennek, mint ,vNépújságot”i Ezért választottam elkövetkező mondandómnak a fönti mottót és bevallom, bárki másnak szívesebben idézném ezt. A tanács, választott közigazgatási szerv, ilyen, vagy olyan ténykedését semmiképpen sem lehet elkonspirálni a választók elől. Az emberek — kiki saját embersége szerint — kérdeznek: „Miért csinálták ezt így?”. Ha pedig van kérdés, kell, hogy legyen aki válaszol, aki megmondja; ezt a dolgot azért intéztük így, mert.. . Az nem válasz, hogy „kinek mi köze hozzá!”. Az sem lehet komoly kérdés, ami ugyancsak elhangzott és így: ACsak tudnám, ki piszkálja ezt az ügyet? 1”. Ez a fattyú örököljön? Mi történt. .. Egy örökbe fogadott leányt, aki jövő márciusban tölti be 18. életévét, s aki a textilgyárban dolgozik, munkahelyéről a községi tanácshoz hivattak be, július 30-án, a déli órákban. Itt egy határozat várta és egy nem hivatali gépkocsi. A határozat — ugyanezen a napon kelteződött —, azonnali hatállyal utalja be a Gyönki Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetbe. A leányt nem kérdezik, akar-e intézetbe menni. Elszállítják. Estére kelve a fél falu, másnapra már sokkal többen tudnak a dologról. De nem tud a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottság, pedig szerepel a határozatban. — Hát lehet ilyet? A munkahelyen azt hiszik, azért nem jön vissza a leány a tanácsról, mert súlyosan beteg anyja állapota válságosra fordult, másnap ér-’ tesültek a történtekről. Alig akad olyan, aki ne alkotna véleményt, ne kísérelne meg magyarázatot adni az eljárásra. — Miért? Miért? — Erkölcsi okokból! Varázsszó ez. Hallatán viszszahúzódnak menten az ilyen dolgokban óvatos állásfoglalók.. Valamelyest igazuk is van. Sokszor elég egy mondat egy ember becsületének megingatásához. Ha nőről, ráadásul fiatal nőről, vagy olyan lányról van szó, aki mellett senki sem áll, még könnyebb megtorpantani mindazokat, akik egyébként mellé sorakoznának. Csak erkölcsöt kell emlegetni „rossz" jelzővel! Zsuzsát 2—3 éves kora óta nevelték a szülei, előbb csak kihelyezett állami gondozottként majd örökbe fogadták. Horváth Mihályt ő mindenesetre édesapjaként emlegeti, Horváth Mihálynét pedig édesanyjaként. 1967. tavaszán meghalt az örökbe fogadó apa. A hagyatéki tárgyaláskor derült ki, hogy Zsuzsit, az örökbe fogadott gyereket „ugyanolyan jogok illetik, niint a vérszerinti gyerekeket illetnék. Ekkor hangzott el először: — Ez a fattyú örököljön?! E mondattal szabadult el egy seregnyi olyan indulat, ami két évig áradva egy tanácsi határozat segítségével, visszasodorta néhány napra Horváth Eszter Zsuzsannát a gyönki intézetbe. Miska bácsi élt... — Szerették ezt a gyereket, pedig nem valami egészséges, ami az idegrendszerét illeti. Kezeltették is... — Semmi baj nem volt itten, amíg élt a Miska bácsi! Ö imádta a kislányt, mondják is, hogy Bözsi néni nem akarta az örökbefogadást. De ha egyszer neki nem lehetett sajátja... — Hogy csavargóit volna? Férfiakkal? Nem tudok erről. Van itt a faluban jó- néhány olyan firma, akinek a neve közszájon forog. Ha rendet akart csinálni a tanács az erkölcs terén, miért nem ezekkel próbálkozott! — Nekem az a véleményem. ha a gyámügyekkel foglalkozó Marosiné nem szomszédja Horváthéknak, nem lett volna ilyen gyorsan az ügyintézés! Ahány ember, annyiféle észrevétel, magyarázat, any- nyi kérdés is. — Hát maguk . ezt miért csinálják így?! Ez év tavaszán Horváth Mihálynét daganattal operálták Szekszárdon. Rák! Mindenki tudta, csak ő nem, hogy napjai számlált napok. Míg ő kórházban volt, addig Zsuzsát apai nagynénje, Özv Merkl Antalné vette magához. Mariska néninél korábban is sokszor volt a kislány Hogy nem újkeletű a hozzávaló ragaszkodása, azt képek sokasága vallja. Zsuzsit ábrázolják a képek... — Miska rám bízta a lányt Vigyék, ne vigyék? De itt nemcsak testvéri megbízatásról van szó. Mariska néninél mindig beszédesebb volt az amúgy szótlan Zsuzska, amit édesanyja nem is vett jónéven, öt már meg nem kérdezhetem. Néhány nappal Zsuzsa intézetbe szállítása után elhunyt Igaz, nem igaz, nem tudom. Haláltusájában szólongatta a férjét és a gyereket^ De az is tény, hogy Marosinét ő kérte meg, hogy sürgősen vigyék el Zsuzsát, ő kérte, hogy írják meg Marosiék helyette az örökbefogadási szerződés felbontásának kérelmét. Alá is írta ezt. Kért ő ilyesmit korábban is, de visszavonta, mert mégsincs neki senkije a lányon kívül. Később történt valami, ami nyilván megrendítette a súlyos beteg asz- szonyt. A lányt, amint hazafelé jött délutáni műszakjából, elkapta valami legény és bár nem sokra ment vele, a próbálkozások kék-zöld foltjaival nem hazament, hanem nagynénjéhez, az anyjától félt, nénjének el merte mondani, mi történt. .. Hogy kiben, hogyan lázad a lélek, ha azzal kell szembenéznie, hogy — esetleg — megerőszakoltak egy lányt, az egyszerre intelligencia és emberség kérdése. A községi tanács gyámügyi előadója nem a gyámolítandó mellé állt, most sem és később sem. A határozat visszavonását követően sem az örökbefogadott érdekeit védi és hangoztatja, hanem saját vétlenségét. Pedig az eljárás enyhén szólva nem jogszerű, megfelelően dokumentálva sincs. Hogy mást ne mondjak, véletlenül hiányzik az az orvosi szakvélemény is, amely szerint Zsuzsát abszurd dolog erkölcsi okokból visszautalni — sok-sok évyel az örökbefogadás után —, állami gondozásba. Ha szükség lesz rá, nyilván elkészül ez a vélemény. De kíváncsi vagyok, ki szedi akkor össze a lány világgá röpített tisztességét?! Könnyű egy dunyhából szélnek ereszteni a tollat, összeszedni ? Meg kellene próbálni egyszer! Se Tolnán, se másutt özv. Merkl Antalné kérte a gyámhatóságot, hogy Zsuzsa gondviselője ő lehessen, ö hozta haza az édesanyja temetésére, a lány ezután az ő lánya lesz. Miért utólag kérte, és miért nem megelőzően, amikor már nemcsak sejthette, hogy sógorasszonya meg akar szabadulni a „faty- tyútól?”. Nehéz erre válaszolni. De, ha hivatali szinten nem a minden áron való elvitetni akarás légköre alakul ki, nyilván hamarabb szánta volna döntésre magát. — Hát akkor bárkit el lehet csak ügy vitetni? Nem, nem lehet! Ami Tolnán történt, elhamarkodottan, emberek ügyeit intézőkhöz méltatlan pontatlansággal, az szerencsére határeset, de nem árt, ha ki-ki leszűri azt a tanulságot, ami ahhoz szükséges, hogy ilyen ne forduljon többé elő, se Tolnán, se másutt! Bár még messze vám szeptember vége, hosszú hónapok látszólagos csendje után ismét éledezik a szekszárdi hangversenyélet. A zeneiskola megalakulása óta sorrendben ez lesz már a tizennegyedik évad. Bár nem lesz jubileumi évforduló, mégis ünnepinek ígérkezik ez az évad, mert az új művelődési ház elkészülte után teljesen megváltozik a hangversenyek szerkezete, de a helye is. A szerkezete azért, mert a jövőben a művelődési házban megrendezésre kerülő nagyzenekari hangversenyek veszik át zömmel a kamarahangversenyek szerepét. A kamarahangversenyeket is a jövőben az új művelődési ház kiállítási és hangversenytermében fogják megrendezni. Ez az évad tehát olyan búcsúféle lesz a patinás megyeházától, ahol olyan sok forró sikernek lehettek tanúi azok, akik rendszeresen látogatják a zenei rendezvényeket. Az Országos Filharmónia és a zeneiskola mellé rendezőként betársul a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, amely ismét részt kér a zenei nevelés munkájából. Ez is bizonyos mértékben új lesz az új évadban. A napokban véglegesen egyeztették a Filharmónia képviselői és a szekszárdi rendezők az 1969—70. évi hangversenyévad műsorát. Itt derült ki, hogy Simándi József népszerű tenoristánk nem vállal hangversenyszereplést, így a tervezett fellépése meghiúsult. A Filharmónia azonban nemes gesztussal felajánlotta, hogy a tavalyi óriási sikerű pécsi fellépése után 1969. végén ismét Pécsre látogató Fischer Annie Szekszárdon is ad egy hangversenyt. így ismét Szekszárdon üdvözölhetjük a magyar zongaraművész-nemzedék legnagyobb élő képviselőjét. A művésznőnek kellemes emlékei vannak Szekszárdról, a közönségről, a teremről, a zongoráról, és ezért vállalta az újabb fellépést, amely sorrendben a harmadik lesz. A művészeket biztosító Országos Filharmónia Fischer Annién kívül is a magyar zeneművészet legkiválóbb képviselőit biztosította a következő évadra, amely a régen bevett szokás szerint, ezúttal is operaesttel indul. Simándi József helyett a Szekszárdon rendkívül népszerű László Margit fellépését sikerült biztosítani, aki a nagyon tehetséges baritonista: Nagy Sándor kíséretében nyitja meg a szekszárdi hangversenyidényt. Októberben a Budapesti Liszt Ferenc kamarazenekart lesz alkalmunk Szekszárdon üdvözölni, amely Sándor Frigyes vezényletével Vivaldi-, Purcell-, Bach- és Bartók-műUveg és Porcelán Nagy- ker. Vállalat Tolna megyei lerakata értesíti ügyfeleit, hogy 1969. szeptember 1—13-ig tartja éves vagyonmegállapító leltárát. (291) veket szólaltat meg. A hangverseny szólistája Rados Ferenc, a Zeneművészeti Főiskola művész-tanára lesz. Novemberben hegedűestre kerül sor. amelynek keretében külföldi vendégművész: Oleg Krisza mutatja be művészetét. A Szovjetunióban a hegedűoktatás igen magas színvonalon áll, és ha még azt is eláruljuk, hogy Krisza Ojsztrah-tanft- vány, akkor azt hisszük, hogy ez magáért beszél. Decemberben két hangversenyre is sor kerül. A Tátrai vanósnégyes december 12-én szintén harmadszor hangversenyezik Szekszárdon. A hangversenyen Szabó Csilla működik közre, aki az együttessel a műsor második felében Brahms: G-moll zongoranégyesét szólaltatja meg. A sorozat fénypontja december 22-én Fischer Annie zongoraestje lesz. Ennek a hangversenynek a műsorát a Filharmónia még nem közölte, de úgy véljük, hogy ezen az esten a műsor csak másodrendű tényező lesz... Január végén Husek Rezső, a zeneiskola igazgatója mutatja be új műsorát, ugyancsak kezdettől bevett szokás szerint. Februárban Lukács Pál Kossuth-díjas brácsaművész lesz vendégünk, s a tánczenei életből is ismert Szirmay Márta kíséretében, aki az Állami Operaház művésze. Márciusban szintén két hangversenyre is sor kerül. Előbb 6-án Tusa Erzsébet és Kovács Lóránt közös hangversenyét rendezik meg. Tusa Erzsébettel szemben a szekszárdi zenekedvelők régi adósságukat törlesztik, mert a neves művésznő eddig még nem jutott el Szekszárdra. Műsorán többek között Liszt H-moll szonátáját is hallhatjuk majd. Március végén pedig a pécsi kamarazenekar jön Szekszárdra, hogy ennek a hangversenynek a keretében mutatkozhassanak be azok a szekszárdi fiatalok, akik a közelmúltban diplomát kaptak a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán. A tervezett 8 hangverseny helyett tehát 9 estre kerül sor, ezért a már kiadott bérleti feltételek is módosulnak. A napokban érdekes levelet hozott a posta a dramstadti zeneakadémiáról. Peter Schmallfuss professzor írta a levelet, amelyben bejelenti, hogy 1969 végén Magyarországon ad hangversenyt, Budapesten és Esztergomban, és így szívesen látogatna el Szekszárdra is. A zsúfolt program miatt, kénytelenek voltak tagadó választ adni a levélre, amely arra vall, hogy a szekszárdi zenei élet híre túljutott az ország határain is. Felreszfink fiatalkorú lányokat, fiákat 6 órás munkára. Szekszárd-csatári kerámiaüzemünkbe. Jelentkezés az üzem vezetőjénél. (292) LÁSZLÓ IBOLYA
