Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
FÓKUSZ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hi a maoizmus ? A maoista ideológia egyik leglényegesebb vonása a pragmatizmus. A maoizmus a marxizmus ezernyi megállapítását végső soron egyvalamire vezeti vissza: a lázadás helyes dolog. A forradalom fő feladata és legmagasabb formája Mao szerint a hatalom fegyveres úton való megszerzése, vagyis a kérdés háború segítségével való eldöntése. A marxizmus— leninizmusnak ez az elve szerinte mindenütt feltétlenül helyes, Kínában épp úgy, mint más államokban. Mao szerint minden kommunistának elméjébe kell vésnie azt az igazságot, hogy a puskák teremtik a hatalmat. Ez a forradalom tipikus maoista értékelése, egy adott történelmi szakaszban érvényes tézis jellemző abszolutizálása, egyetemes, mindig kötelező érvényű törvénnyé emelése. A trockista koncepciók hatását tükrözi a forradalmi folyamat erőszakos meggyorsítása, akár háborúk segítségével, az ország ugrásszerű és hullámzó fejlődésének elmélete, a permanens forradalom tézise, a hadsereg szerepének abszolutizálása az állam és a társadalom életében stb. A narodnyik felfogás tükröződik a proletariátus szerepének lebecsülésében és a parasztság társadalmi szerepének túlbecsülésében, mint azt Ián Piao ,,Éljen a népi háború győzelme” című munkája mutatja, amely a világforradalom törvényszerűségének kiáltja ki, hogy a „világfalu” körülveszi és legyőzi a „világvárost”. A hagyományos kínai történelem-társadalmi tanítás Szemelvények külföldi újságokból hatásának forrásait a régi kínai filozófiában kell keresni, Konfuciustól kézdve. Ezt tükrözi a rendszer - eszméje, a kormányzás elvei, az abszolút, centralizált monokratikus hatalom eszméje, az alattvalók feltétlen engedelmességének eszméje, a kormányzók és kormányzottakra nézve kötelező elvek. Ez vonatkozik arra az idealista elméletre is, hogy a „hősök és vezérek” a történelem fő mozgatóerői. (Polityka) Szüntessék meg .' a „kínai szemfényvesztést". A pekingi vezetők abban a törekvésükben, hogy a világot „kínaiasítsák”, nemcsak „Mao Ce-tung eszméinek mindent legyőző erejére” számítanak. A maoisták vezérfonalként átvették a fasiszta propagandának azt az ismert tétélét, hogyha a hazugságot százszor megismétlik, akkor azt igazságnak kezdik venni. Kína és Albánia területéről nagy teljesítményű rádióadók éjjel nappal azon fáradoznak, hogy megdolgozzák a hallgatókat Ázsia és Afrika különböző országaiban. A Peking Review-hez hasonló kiadványokat és az Uj Kína hírügynökség bulletinjeit, valamint a brosúrák tömegét küldik politikai és közéleti személyiségek lakáscímére, kötegekben szórják be a különféle pártok és szervezetek épületeibe, a kínai nagykövetségek munkatársai pedig bőkezűen osztogatják széltében-hosszában. A múlt év derekán Kenyában Mombasu kikötőjét meglátogatta a „Zsensa” nevű kínai hajó. Tele volt aggatva Mao Ce-tung féryképeivel és a „kulturális forradalom" azonnali megkezdésére szólító jelszavakkal A tengerészek Mao-könyvecskéket és Mao portréjával díszített jelvényeket kezdtek osztogatni a járókelőknek. A kenyai közvéleményben ez tiltakozásokat váltott ki. A Nairobiban megjelenő Daily National című lap jelentése szerint a közvélemény követelte, hogy Mom- basuban szüntessék meg a „kínai szemfényvesztést”. A maoista életforma és gondolkodásmód propagálását kötelességévé teszik a fiatal felszabadult országokba küldött kínai szakembereknek is. Ezt rendszerint olyan durván csinálják, hogy például az afrikai sajtó már többször aggodalmának adott hangot a fiatal államoknak nyújtott kínai gazdasági és technikai segítség Valódi céljait illetően. (Novoje Vremja) Boldog kínai családok A csúcson elhelyezkedő család természetesen Mao Ce- tung-klán. Mao istenített apaalakja mellett negyedik felesége, a forradalmi hárpia, Csiang Csing, volt sangháji filmszínésznő, is immár — a párt- kongresszus után — az uralkodó kínai Politbüro teljes jogú tagja. Ugyancsak újonnan emelték a politbüró kollektív trónjára Mao vejét, Jao Vén- jüant, a vezető propagandistát. Felesége Csiang Csingnek egy korábbi házasságából származó leánya. A Mao-klán még két tagja — Maon kívül — vesz részt teljes jogú tagként a politbü- róban, egy pedig ugyanennek a testületnek póttagja. A két teljes jogú tag közül az egyik a már említett Csen Po-ta, aki több mint 30 éven át magántitkárként, beszédeinek írójaként és bizalmasaként szolgálta Maót. A másik Csang Csun-csiao, propagandista és párt-aktivista, kinek nagy érdeme az oroszok szerint az, hogy ő mutatta be Csiang Csinget leendő vejének. Az új politbüró póttagja bizonyos Vang Tung-hszing, aki hoszszú ideig Mao fő testőre volt. A második uralkodó család Lin Piaónak, Kína védelmi miniszterének, Mao hivatalos örökösének családja. Felesége Je Csüng, ma szintén a politbüró tagja. Szovjet források szerint Lin Piaót Mao bírta rá a harmincas évek végén, hogy ezt az asszonyt titkárnőjének: alkalmazza. Valójában Je Csun- nak az volt a megbízatása, hogy kémkedjék Lin Piaó után, akinek akkor független nézetei voltak a katonai stratégiáról. Lin Piao feleségül vette titkárnőjét, aki a legutóbbi „nagy kulturális forradalomig” háziasszony maradt. Állítólag terrorizálta őt Mao felesége, akinek kegyetlen magatartása a megdöntött kínai államfő, Liu Sao-csi feleségével szemben, egész Kínában közismert. Ami a másik két uralkodó családot illeti, az egyik Kang Sengnek, a politbüró tagjának a kínai titkosrendőrség legfőbb felelősének a családja. Felesége, Cao Ji-ou, most tagja lett a Kínai KP Központi Bizottságának. A negyedik család Csou En- laj miniszterelnök, a politbüró tagjának családja. Felesége, Teng Jing-csao, most szintén a Központi Bizottság tagja. A „kulturális forradalom'9 egyik legmeghökkentőbb eredménye az a tény, hogy a vezetők feleségei politikailag előtérbe kerültek. A kínai párt legutóbbi kongresszusa 176 tagú elnökségének 10 női tagja közül 5 egy-egy pekingi csúcsvezető felesége volt, (The Daily Telegraph)-Aí írockisták és Peking A pekingi „forradalmi bizottság” épülete a Jünkelu utcában áll. „Jünkelu” annyit jelent, mint „a parmanens forradalom utcája.” Ez nagyon jellemző: a maoista „forradalmi bizottság”, amely a pekingi városi pártbizottság és az összes többi fővárosi hatalmi szerv helyére lépett, olyan utcában ütötte fel „főhadiszállását”, amelynek az elnevezése a maoizmus és a trockizmus közeledését, egymáshoz való zárkózását jelképezi. Amint ismeretes, a „permanens forradalom” elméletét Trockij hirdette meg és szembeállította a proletár forradalom lenini elméletével. A maoisták felkapták és tovább fej- leszteték ezt az „eszmét”. „Mao Ce-tung elméletében az a legfigyelemreméltóbb, — jelentette ki még 1958 decemberében Vu Csiang maoista ideológus, — hogy a permanens forradalom elméletét al- kotőan tudta alkalmazni a szocializmus építésérek viszonyaira és a szocializmusról a kommunizmusra való áttérés körülményeire... Forradalmunk nem állhat meg. A permanens forradalom eszméje — olyan eszme, amely permanensen lelkesíti a vezetőket és a tömegeket.” A trockisták és maoisták álláspontja sok, nagyon fontos kérdésben megegyezik. Nézzünk néhány jellemző példát. A trockista „Internacioná- lé” V. kongresszusának „kiáltványa” ezt állítja': „A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése nemcsak lehetetlen, hanem káros is.” Miben különbözik ez a Mao Ce-tung csoportjának álláspontjától? A trockista „Inter- nacionálé” „Nemzetközi titkárságának” nyilatkozata is leplezetlenül hangoztatja a KKP jelenlegi vezetőivel való szolidaritást: „A békés egymás mellett élés nem az az út, amelyen haladnunk kell... Úgy kell megvitatni a világháború elkerülhetetlenségének és a preventív háborúnak a kérdését, ahogyan a Kínai Kommunista Párt és a IV. Intemacionálé veti fel ezeket a problémákat.” A Kínai Kommunista Párt úgynevezett „levelének” 1960 szeptemberében történt publikálása után — ez a levél 25 pontban kifejtette a kínai vezetőség irányvonalát — az angol trockisták kijelentették: „A kínaiak ezt »25 pontnak-« nevezik, mi pedig troctózmus- nak.” {Kdtyeratura&ja Gazeta) Évente félmillió leányanya az USA-ban Az amerikai fiatalokra — nagy vonalakban — az őszinteség és a becsületesség a legjellemzőbb. Az amerikai fiatalok fittyet hánynak minden néven nevezendő szexuális nevelésnek. Nekik az nem kell — nem kell abban a formában, olyan csomagolásban, amilyenben az iskolában kívánják nekik előadni. Az amerikai ifjúságnak ez a mindent visszautasító, mindent kételyekkel fogadó magatartása majdnem megőrjíti az amerikai honatyákat. Nem tudnak mihez kezdeni.» A kormány elhatározta, hogy több tudományos intézetet létesít, amelyek az ifjúság kétségbeejtő helyzetét tanulmányozzák. A washingtoni központi iroda élén Elizabeth Herzog áll. Az igazgatónőt felkereste egy olasz lap szerkesztője, s interjút kért tőle. KÉRDÉS: Mrs. Herzog, milyen problémát jelent önöknek, hogy olyan sok középiskolás diák lányanya? VÁLASZ: Súlyos társadalmi problémát Intézményünk a közoktatásügyi minisztériumnak egyik legfontosabb főosztálya, s ha csak ezt nézem, büszke vagyok arra, hogy engem neveztek ki igazgatónak. A munkát — ezt a roppant felelős és nehéz munkát — voltaképpen csak most kezdjük el és én bízom abban, hogy néhány év múlva megoldjuk azt a nagy problémát amelyet a törvénytelen gyermek születése jelent KÉRDÉS: Kaphatnánk-e statisztikai adatokat? VÁLASZ: Kaphatnak. Mi ugyanis azt az elvet valljuk, hogy nem szabad szemet húnyni a tények előtt sem eltitkolni őket. Tavaly kétszázezer 12—17 éves diáklányunk volt állapotos. De ezt a számot mi nem tekintjük reálisnak, mert csak a kórházak jelentettek ennyi esetet, illetve azt, hogy ennyien vallották magukat a ,,high school”-ok (a középiskolák felső osztályai) rendes tanulóinak a szülészeti klinikában. De mi még egyszer ennyi diáklányról tudunk akik Puerto Rico szigetér' vagy Mexikóba utaznak, hogy az ottani kórházakban szüljenek. Kirándulásuknak megvan az az előnye is hogy az ott született gyermekük nem lesz törvénytelen. KÉRDÉS: Ezek: voltak a tavalyi adatok. És az ideiek? VÁLASZ: A fenti számok semmi esetre sem csökkennek. Munkatársaim arról számoltak be, hogy az idén a leányanyák száma az Egyesült Államokban meghaladja a félmilliót. KÉRDÉS: És a pirula? Az nem segíthet? VÁLASZ: A pirulát még a házastársak is legtöbb esetben luxuscikknek tekintik. A teenagerek mindenre gondolnak csak éppen a fogamzás- gátlásra nem. S, ha van is pirula kéznél, undorodva gondolnak arra, hogy azt hasz- náni is lehet. Intézetünk tizenötezer diákhoz intézett körkérdést. 16—18 évesektől várta a válszt A megkérdezettek — a lányok, fiúk vegyesen — 90 százaléka azt válaszolta, hogy a szexuális érintkezést csakis rawly, — tehát „nyersen” — szeretik, a legtermészeteseb módon. Néhány lány még megtoldotta, hogy szereti a kockázatot, a későbbi izgalmakat is. Vagy tt van egy washingtoni diák állomása: Az osztályba járó, nind a 25 diáklánnyal érintkezett, s hogy valami következménye is. lehetett az egésznek, arra csak akkor jött rá, amikor igen sürgősen kellett segítenie a húgán, 150 dollárt kellett előteremtenie, hogy a másállapotban maradt 15 éves húgát fogadja egy vidéki orvos. Osztálytársnői közül is többen panaszkodtak, majd sorban más osztályba rendelték őket, — az Egyesült Államok sok középiskolájában ugyanis külön osztályba járnak az állapotos diáklányok, — s tőlük megtudta, hogy az iskolában van egy erős ve- télytársa, — az egyik tanár. Kiderült, hogy az angol nyelv 28 éves tanára nagy sikernek örvend a diáklányok körében. KÉRDÉS: Mit kíván tenni intézetük? VÁLASZ: Meg akarjuk találni helyünket abban a szexuális forradalomban, melynek kezdetét sokan 1966-ra datálják. Türelemre és időre van szükségünk. Mint mondottam, Amerikában a lányok nem sokat adnak arra, hogy ki mint vélekedik róluk. A házasság előtti szexuális érintkezést fontosnak tartják, érintetlen csak az marad — vélekedik az óriási többség —, aki buta. Tizennégy éves korában már kevés amerikai lány érintetlen. Ezt tudva, intézetünk keresi annak lehetőségét, hogy miként juttassa el a pirulát a középiskolákba. Minden tudásunkkal azon vagyunk hogy a leányanyák félmilliós számát csökkentsük. S ha ebben a törekvésünkben nem lesznek segítségünkre az iskolák, a szülők és a kormány — s mindenekelőtt maguk a diákok —, akkor 1980-ban húszmillióra nő a törvénytelen gyermekek száma. Hiszen már most, naponta átlag 1400 törvénytelen gyermeket hoznak a világra az Egyesült Államok leányanyái! Jogosítvány nélkül A felvételünkön látható kis robogó hajtására sem jogosítványra nincs szükség, sem pedig sok pénzre. Az összehajtható jármű a hangzatos „Motograziella’- névre hallgat. Kölnben hozták forgalomba 695 márkáért. Két kivitelben készült el: az egyik 47 köbcentiméteres Sachs-motor teljesítménye 1,5 lóerő, óránkénti sebessége 25 kilométer, a másiké 1,8 lóerő és 40 km/óra. A mini- jármű súlya mindössze 32 kg. Mivel a kormány és a nyereg összecsukható, így könnyűszerrel el lehet helyezni egy autó koffertartójában is. A „Motograzi- ella”-val még a legkisebb helyen is lehet parkolni az ember egyszerűen csak függőlegesen felállítja a hátsó részére felszerelt négy gumikerékre. Az automatikus meghajtású motorjár- mű különösen fiatal lányok és asszonyok körében kedvelt. Egy férj statisztikája A Kos Angelesben lakó Norman Smith amerikai téri 40 éven át naponta mindem feljegyzett, ami közte és a felesége között történt, s a 40. házassági évfordulón vastag könyvet nyújtott át ünnepélyesen az asszonynak, feltüntette benne valamennyi családi perpatvar okait. íme. a feljegyzéseiből néhány adat: Nem volt kész idejében, vagy nem sikerült az étel 1879. az asszony pénzt kért a férjétől vagy nem tudott kijönni a háztartási pénzből 1457, a borotválkozáshoz nem volt elég meleg a víz 734, a felesé* túlságosan elkényeztette a gyereket 687, a férj túlságosan elkényeztette a gyereket 817. a férj az asszonyt kárörven- dően kinevette 547, hideg volt a lakás 479, az asszony többet főzött a kelleténél és megmaradt az étel 387, a férj későn jött haza 307, forró volt a fürdővíz 241, az asszony beleavatkozott a megbeszélésbe 85, a férj elveszítette a zsebkendőjét 84, a férj túlságosan sokat dohányzott 68, a feleség elfelejtette felvarrni a gombot 51, a házastársak egyike ok nélkül veszekedni kezdett 28, a férj nem mondott igazat 17, a férj nem akart sétálni menni a feleségével 13, a férj eltörte az edényt 11, a férj kidobta a macskát 8, összesen tehát 7700 családi perpatvar volt. 40 évben 14 600 nap van. így a Smith házaspár másodnaponként veszekedett.