Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

Meiri ■ • et árd ^ rjv'oé. r ió da Vinca XIX. évfolyam, 192; szám ÄRA: 1,20 FORINT Szerda, 1969. augusztus 20. Húszéves a Magyar Népköztársaság alkotmánya írta: Horváth József, a megyei tanács vb-elnökhelyettese U úsz évvel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án fo­gadta el az országgyűlés a Magyar Népköztársaság al­kotmányát. Az 1944—48-as évek politikai harcai után nem kisebb kérdés dőlt el, mint az, hogy Magyarorszá­gon a szocializmus építése kezdődik. Alkotmányunk történelmi téftyt szentesített: a munkás- osztály győzelmét, a hatalo­mért vívott harcban. A nem­zeti feilődés egyedüli útja a szocializmus lett. Egyértel­műen szögezte le: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé!”. Alkotmányunk meghatároz­ta szocialista államunk szer­kezetét. felépítését. A mun­kásosztály szocialista hatal­mának a legfontosabb felada­ta, hogy biztosítsa, védelmez­ze a dolgozó tömegek szocia­lizmusért folytatott harcát, a szocialista termelési viszo­nyokat. Államunk ezeknek a feladatoknak eleget tett. Meg­védte a szocialista rendet a nyíltan és burkoltan ránk tá­madó külső és belső ellensé­gek támadásaitól. Szervezte, vezette az építőmunkát, a kulturális forradalmat. Ez az eltelt húsz év nem volt köny- nyű. Ha az 1950-es évek ele­jére gondolunk, amikor a személyi kultusz, . a szektás dogmatizmus, a jobboldali revízionizmus nehézségeit kel­lett leküzdeni. Az 1956-os el­lenforradalom. mint veszett hiéna rontott a viszonylag fiatal népi demokratikus ál­lamunkra. Volt erőnk újíta­ni, volt bátorságunk meg­fékezni a szocialista rend­szerünktől idegen, belső és külső elemeket. ommunista pártunk, ál­“ lamunk maga mellett érezte a Szovjetunió, a.- szo­cialista tábor segítségét. A IX. pártkongresszus megálla­pította, hogy a szocialista forradalom sikereinek ered­ményeként hazánkban meg­szilárdult a szocialista állam- hatalom, megszűntettük a ki­zsákmányolást, az állam fő funkciója a gazdasági és kulturális építőmunka szerve­zése. Erősödött a szocialista de­mokrácia, megélénkült a dol­gozók részvétele az állam, a társadalmi és a helyi ügyek intézésében. Fontos változást hozott a gazdasági reform, amely új feltételeket teremtett a gaz­dasági szervezőmunka száma • ra. Ez nem csökkentette, el lenkezőleg, növelte az állam gazdaságirányító szerepét. Jobb feltételeket biztosított a népgazdaság minden terüle­tén ahhoz, hogy fejlődésünket az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az életszínvo­nal-emelés, stb. területén meg­gyorsítsuk. Jelentősen növe­kedett a különböző állami szervek különösen a tanácsok hatásköre, önállósága. Ez egyáltalán nem jelentette a szocialista demokrácia vissza­fejlesztését, mert a legfonto­sabb feladat továbbra is a tömegek szerepének erősítése, az állami munkában, a köz­életben ! Csak így érhető el, hogy közvetlenül egyes cso­portok, sőt egyes emberek tu­datában is realizálódjék az. amit az alkotmányunk ki­mond: „minden hatalom a dolgozó népé”. A munkásosztály leghűbb -í"*- szövetségese, a ter­melőszövetkezeti parasztság. Érdekei érvényesülnek a párt általános és agrárpolitikájá­ban.. Véleményüket, álláspont­jukat figyelembe kell venni a központi és helyi állami szervek munkájában is. Az elmúlt években érdekképvi­seleti szervek jöttek létre: a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa, a területi tsz- szövefcségek. E szervezetek hi­vatottak arra. hogy a ter­melőszövetkezeti parasztság érdekeinek védelmében ki­fejtsék nézeteiket, segítségé­re legyenek az állami szer­veknek a parasztságot érintő döntések. rend elet ek meg­hozatalában ! Alkotmányunk születése óta eltelt 20 esztendő eredményei fényesen bizonyítják országo­san, de megyénkben' is, hogy a párt, a kormány politikája — ha néha voltak is torzulá­sok —, jó, gazdasági, kultu­rális fejlődésünk ’ biztosítéka. Ezt bizonyítja . TtNna megye iparának, mezőgazefaságánák. kulturális életének mérhető adatai is. A megye felszabadulás előtti iparát a rendkí­vüli elmaradottság és elapró­zottság jellemezte. A gépesí­tés a legtöbb üzemben hiány­zott, a legszükségesebb szo­ciális létesítmények még a nagyobb üzemnek számító bonyhádi zománc- és cipő­gyárakban sem volt biztosít­va,. Az 1950—53-as években 17 új, önálló iparvállalatot hoz­tak létre és' 33 kisipari szö­vetkezet alakult. Igaz. hogy 1960-ig a fejlődés e téren nem volt kielégítő, de a II. és III. ötéves terv időszaka alatt meggyorsult az egyéb­ként mezőgazdasági jellegű megyénk iparosodása. Az ipar­fejlesztés keretében a bőr- és műanyag-feldolgozó vállalat, a mérőműszerek gyárának gyár­egysége, a Pécsi Kesztyűgyár dombóvári telepe, az Orion- gyár tamási gyáregysége, az óra- és ékszeripari vállalat új színfoltjai megyénknek. Több száz millió forint értékben haj­tottak végre rekonstrukciót a Paksi Konzervgyárban, a Si- montornyai Bőrgyárban, a Bonyhádi Zománcgyárban, stb. Ezenkívül nagymérték­ben nőtt a megyei szintű ta­nácsi és szövetkezeti ipar ka­pacitása és munkáslétszáma is. • Az iparban foglalkoztatot­tak száma 1968. évben meg­haladta a 25 ezret, és ez 16 ezer fővel több, mint az 1953. évi létszám. A felszabadulás előtti ál- lapotokhoz viszonyítva, amikor a munkaidő 10—12 óra volt. most 8, legtöbb üze­münknél bevezették a szabad szombatot. Szociális létesít­ményeink ■ pedig nem is ha­sonlíthatóak a háború előtti, kegyetlen állapotokhoz. Meg kell említeni még a megye építőiparának fejlődését. Ezt ugyan nem tudjuk hasonlíta­ni a felszabadulás előttihez, mert a mai értelemben vett vállalat (vállalkozás) akkor nem is működött. A gazda­sági élet fejlődése, a jelentős építési feladatok szükségessé tették a szocialista szektor túlsúlyának biztosítását az építőiparban is. A tanácsi, majd az állami építőipari vállalatok, a szövetkezeti építőipar fejlődésének bizo­nyítékai a. megye minden te­rületén megtalálhatók, ipar­telepek, mezőgazdasági épüle­tek, lakások, kultúrotthonok, iskolák... formájában! Ma már ott tartunk, hogy a je­lentkező beruházási igények biztosítása szocialista építő­iparunk kapacitásának gyors ütemű fejlesztését sürgeti. És ez jó jelenség, mert gazdasá­gunk dinamikus fejlődését biztosítja. A felszabadulás gyökeres fordulatot hozott a mezőgazdasági termelés ala­kulásában is. Az első és leg­fontosabb lépés az 1945. évi földreform volt Tolna megyé­ben. Több mint 155 ezer ka- tasztrális hold földet osztot­tak ki, 26 ezer agrárproletár és kisparaszt között. A telje­sén kisüzemivé vált mezőgaz­daság fejlődése a felszabadu­lás utáni években elmaradt a népgazdaság többi ágától. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kisárutermelés nem tudja ki­elégíteni az ipar és a lakos­ság fokozódó igényeit. 1948. után az állami gazdaságok megalakulása, a termelőszö­vetkezeti szervezés, enyhítet­tek a legsúlyosabb gondokon. A végső megoldás és a gyors ütemű termelésfejlődés a nép­gazdaság szocialista átszerve­zésével következett be. A gé­pesítés fejlődése, a kemizá- lás, a nagy termőképességű vetőmagvak, a jó agrotechni­ka alkalmazása nagy lendü­letet adtak a termelésnek. Állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink túlnyomó többsége néhány év alatt olyan fejlődést ért el, amely­re méltán lehet büszke min­den mezőgazdasági dolgozó. Húsz évvel alkotmányunk születése után bátran mond­hatjuk el, hogy a Magyar Népköztársaság állama telje­sítette feladatát és a kitűzött, alapvető célokat elérte; osz­tatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszo­nyok, leraktuk a szocialista társadalom alapjait. őst az a feladatunk. Ti hogy az állami éle­tünk továbbfejlesztésével, az állami szervek és a dolgozó nép kapcsolatának erősítő­ivel sikeresen oldjuk meg a szocializmus teljes felépítését.

Next

/
Thumbnails
Contents