Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

A Révai Lexikon szerint artézi kú( az olyan kút, amelyből a víz magától foiyik ki, tehát mintegjy természetes szökőkút. A név onnan van, hogy Eu­rópában az első ilyen ku­tat Artois grófságon, Fran­ciaországban fúrták 1126- ban. Kínában és a líbiai sivatag oázisaiban már sok­kal régebben megpróbál­koztak a víznyerés ezen módjával... Az Uj Magyar Lexikon megemlékezik arról hogy nálunk Zsigmondy Vilmos bányamérnök fúrta az el­ső artézi kutat 1867-ben a Margitszigeten. ✓ Hadd egészítsem ki a magyarországi artézi ku­tak adatait egy újabb és minden bizonnyal egyedül­álló ténnyel: Kőbányai Sándor MÁV kocsivizsgá­ló teljesen egyedül fúrt egy artézi kutat Dunafeld- váron, családi házának ud­varán. Es idekívánkozik egy feltételezés: hol tar­tana ma ez a kitartó, te­hetséges munkásember, ha annak idején nem kell meg­állnia a hat eleminél? A kút Dunaföldváron, a Deák tér 8. számú ház udva­rán áll. Mélysége hetven mé­ter, a víz mintegy három mé­terre jön fel a talaj szint fö­lé. Tulajdonosa — és egyben készítője — Kőbányai Sándor 57 éves MÁV kocsivizsgáló. Használója a házigazdáékon kívül az az egész Külvég és a szomszédban lévő építőipari ktsz. Véletlenül bukkantam rá. A szövetkezet irodájában beszél­gettem Túri Ferenc elnökkel. Megszomjazván, az asztalon lévő kancsóból akartam töl­teni egy pohár vizet. — Hagvjad, az már bizto­san meleg. Menjünk inkább ki a kúthoz, ott mindig friss a víz. Állandóan folyik. Meg Barkácsolt egy artézi kutat aztán, ez nem akármilyen kút. A szomszédé, ö fúrta. Meg­egyeztünk, hogy a fölösleges vizét elhasználhatjuk... — Fúrt kút? És ő csinálta egymaga? — Igen, artézi köt. És hogy ő fúrta, én is bizonyít­hatom. Meg a szomszédok. Évekig állt az udvarában a háromlábú fúróállvány, sokan kétkedve nézték, sikerül-e a fúrás? Hogy őszinte legyek, magam se hittem, hogy Sán­dor bácsi itt vizet talál. Ta­lált. He ha érdekel, menjünk át, majd ő elmondja ennek a kútnak történetét... Keskeny palló vezet át az árkon Kőbányaiék kertjébe. A konyhakertben dúsan zödell a paradicsom, a paprika, a bab. A földből tízméterenként víz­csap áll ki. Itt akkor is van termés, ha két hónapig sem jön eső. Kőbányai Sándort munkában találjuk. Festi az új ház kam­rájának ablakát. — A kútra kiváncsiak? — kérem szépen, azzal minden rendben van. Amikor elkezd­tem a fúrást, jelentettem a tanácsnak. Azt mondták, nincs különösebb engedélyre szük­ség. Amikor elkészült, meg­vizsgáltattam a vizét. Egész­séges, jó ivóvíz. — Nem a hatóságtól jöt­tünk. Arra volnék kíváncsi, mi történt itt a bejelentéstől a vegyvizsgálatig? Mert arról már hallottam, hogy egy em­ber vizet fakasztott a kő­sziklából. De az régen volt. Meg talán igaz se volt. — A bibliai Mózesre gon­dol az elvtárs. Hát neki egy kicsit könnyebb volt. A le­genda szerint egy intésére elő­tört a víz. Manapság azon­ban nincsenek csodák. Közben nyílik az ajtó, kan­nás fiatalasszony jön. — Szabad egy kis vizet vinnem? —! Természetesen. Czobor Miklósné a harma­dik utcából jött vízért. Csak az illem kedvéért kérte az engedélyt, az itt egészen ter­mészetes, hogy aki kannával jön, megtöltheti vízzel. Ha a házigazdáék a kertben dolgoz­nak, elöl nem zárják be az ajtót. — Itt az egész környéken rossz a víz. Nem lehet se mo­sásra, se főzésre, se mosdás­ra használni. Mindenki a fél kilométerre lévő malomhoz járt vízért. Amikor az öreg házat lebontottam, hogy el­kezdjem az újat építeni, be­dőlt az udvaron lévő ásott kút is. Akkor határoztam él, hogy fúrok egy artézi kutat. Addig megyek lefelé, ha bele­pusztuló*; is, míg vizet nem kapok. Tudja kérem, sokfelé megfordultam én életemben, sokat láttam, tapasztaltam. Hajós voltam majd húsz évig. Aztán megnősültem és itt te­lepedtem le, elhelyezkedtem a vasútnál. Szóval, azt megta­nultam, hogyha az ember na­gyon akar valamit, és kitant akkor sikerül... Két évbe telt, míg a kút­fúráshoz szükséges csöveket, szerszámokat beszerezte, meg­csinálta. Ö készítette el a fú­vdl Is. Aztán megkezdődött g. munka. Kőbányai Sándor há­rom éven keresztül fúrta a kutat. — Hogy hányszor kerültem meg, nem számoltam. De biz­tos, hogy annyit gyalogoltam itt a kút körül, hogy azzal körüljárhattam volna az or­szágot. ... Háromszor szakadt be a fú­rófej. Ilyenkor menetvágót szereit a fúrószárra, leengedte és új menetet vágott a föld alatt a fúrófejbe és úgy emel­te ki. Amikor már ötvenöt méterre lefúrt, elkezdett szi­várogni a víz. Ekkor villany- motort, szivattyút szerzett és úgy öblítette ki az iszapot. — így már könnyebb voífc a munka- Addig ötvenszer- hatvanszor is ki kellett emel­ni a fúrószerkezetet, hogy meg­tisztíthassam, míg egy-más- fél métert haladtam lefelé. Amikcs- elértem a hetven mé­tert, beszorult a fúró. Óva­tosan mozgattam, tudtam, hogy ha nem siker® kiszedni, egész munkám kárba vész. Si­került. Nem mentem tovább, mert jött a víz. Leeresztettem a szűrőt, a kétcollos csövet és megépítettem a felső szerkeze­tét. Van vizüwdt bőven — kap­csolódik a beszélgetésbe Kő­bányainé. — Ég természetes­nek vesszük, hogy idejár ivó­vízért az egész környék. Mond­ták már többen, hogy tegyünk egy perselyt a kútra, szívesen fizetnének a vízért. De az uram azt mondja, hogy vízért nem szabad pénzt kérni. Van elég belőle, miért ne adnánk a szomszédoknak. Miért kell­jen olyan messzire menniök? — De a kút használódik, időnként fel kell újítani, as meg pénzbe kér® — Horganyzottak a csövek, nem rozsdásodnak meg. Amíg mi élünk, ez nem apad el... JANTNER JÁNOS I Az újságolvasó ®;akran I— mi—A. iT zik a rendőrségi felhívással, amely szinte mindig ugyanazon a helyen, ugyanazzal a cím­mel jelenik meg a lapokban: „Jelent­kezzenek a károsultak!”. Agyafúrt csa­lók, veszélyes szélhámosok áldozatai­hoz szólnak a felhívások, olyan embe­rekhez, akik tolvajoknak pénzt köl­csönöznek, csavargókra bízzák érté­keiket, lakásaikba fogadják a házas­ságszédelgőket, álorvossal gyógyíttat- ják magukat, nem létező örökségre előleget adnak, egyszóval a legátlát- szóbb meséknek is „bedőlnek”. Jelent­keznek-e a károsultak? Ha igen, mit mondanak vallomásaikban, hogyan íté­lik meg saját maguk hiszékenységét, amelynek áldozatai lettek. I A nyomozótiszt várószobájában fi i ■ ■■ négy asszony beszélget. — Határozottan felismertem a csirke­fogót. Háromszáz forintot kért tőlem. Én bolond fejjel odaadtam a pénzt és nyugodtan vártam, hogy felszereljék lakásomba a telefont — így az egyik asszony. — Ez a férfi biztos fölényével nyer­te meg a bizalmamat. Képzeljék, el­hozta a vezetéket is, hófehér készülé­ket ígért, aztán nem láttam többé — mondja a másik asszony. Odabent, a nyomozó szobájában lát­hatjuk a férfit, F. Istvánt. Most már nagyon csendesen, szerényen viselke­dik. biztos fölénye, amely a károsultak szerint első számú fegyvere volt, nyom­talanul eltűnt. F. elhitette áldozatai­val, hogy vezető beosztásban dolgozik a postánál, csak egy szavába kerül és -máris szerelik a régen várt telefont. Ha valaki ■ netán mégis kételkedett sza­vaiban, türelmet kért, másnap elhozta a vezetéket, hangzatos kérvényt fogal­mazott, és a nagyobb hatás kedvéért okmánybélyeget is ragasztott a kér­vényre. — Elismerem, hogy bűnös vagyok. Jelentkeztek a károsultak, szám sze­rint több mint harmincán, A rendőr­„Jelentkezzenek a károsultak!“ Jóllehet nem minden károsult je- i lervtkezik a rendőrségen, a ségi felhívásból tudták meg valahá- nyan, hogy becsapták őket, kit 300, kit 500 forinttal. I Az iménti ügyben befejeztük L.i—mi . ——ÜJL— a nyomozást — tájékoztat a nyomozótiszt. — Persze néhány csalás még lehet F. számlá­ján, csak ő nem emlékszik többre, a károsultak pedig nem jelentkeznek többen. Előfordul, hogy a becsapott emberek szégyellik hiszékenységüket, azért nem is tesznek vallomást. Őszi doktor példája csak megerősíti ezt a feltevésünket. — Ki az az Őszi doktor? — Közismert szélhámos, rendes ne­vén Jász Jenőnek hívják. Ha akarja, előkeresem az aktáit... .. .Az akták tanúsága szerint Őszi doktor „civilben” marós, különféle csalásokért többször ült börtönben. Legutóbb, amikor kiszabadult a bör­tönből, nem tudott azonnal elhelyez­kedni. Alkalmi ismerőseitől kért köl­csönöket, és miután teljesen eladóso­dott, elhatározta, hogy felcsap orvos­nak. Jász Jenő korábbi katonai szol­gálata idején felcser volt. Ezen a „jog­címen” vásárolt egy orvosi táskát, ez­zel feszített az utcán, jelent meg eszp­resszókban, és mindenkinek így mu­tatkozott be: „Doktor Jász-Oszwald Oszkár vagyok!” Kitűnő fellépése ha­marosan sokakat megtévesztett, el­bűvölt. Hogy orvos voltát szükség ese­tén igazolni is tudja, személyi igazol­ványát meghamisította. Jó pénzért „hi­vatását” is gyakorolta: betegeit olyan injekciókkal gyógyította, amelyeket sa­ját részére Íratott fel az SZTK-nál. I Tíz-egynéhÓny vaskos aktacsomó »I f más esetekről, fur­fangosabbnál furfangosabb csalásokról tanúskodik. S ez mindössze egy év „termése”, egyetlen rendőrkapitánysá­gon. így leggyakrabban a vidéki em­bereket környékezik meg, kerítik háló­jukba a hiszékenység vámszedői. Itt van például P. Gyula bűnlajstroma Az alig 30 éves fiatalember ötször ült börtönben, bejelentett lakása szerint vidéken kellett volna élnie, de ő a fővárosban ütött tanyát, alvilági tár­saival csalásra, fosztogatásra szövet­kezett. P. Gyula áldozatai között van egy parasztbácsi, aki így adja elő pana­szát a rendőrségen: „Kérem, én megértem 65 esztendőt, de még nem ültettek fel ilyen csúfo­san. Ez a fiatalember a pályaudvar söntésében szegődött mellém, és meg­kérdezte, hogy ismerem-e őt, mert ha nem tudnám, falubeliek vagyunk, ő a kisbírónak az unokája. Mondtam a kis- bírónak a nevét, mire ő rávágta, hogy igen, ez az ő nagypapája. Megörültem, hogy ebben a ménkű nagy városban legalább lesz útikalauzom. Egyébiránt táskarádiót akartam venni, a fiatalúr készséggel felajánlotta szolgálatait, el is kalauzolt egy üzletféléig, ott elkérte a pénzt, hogy majd beszél az üzlet­vezetővel, hogv az olcsóbbik készülék­ből adjon, aztán mire felocsúdtam, az én barátom nyomtalanul eltűnt”. P Gyula mindig kigondolta a leg­megfelelőbb mesét, saját szavaival csak olyan emberekkel kísérletezett, „akik vették a lapot”. Csaknem negyven em­bertől sMcerült kicsalnia kisebb-nagyobb összegeket. sajtófelhívások azonban mind nagyobb segítséget adnak a bűnügyek felderíté­séhez. T. László 55 éves, rovott múltú segédmunkást például házasságszédel­gésért tartóztatta le a rendőrség. A nyomozás során kiderült, hogy T. László néhány hónapja újsághirdetést tett közzé: menyasszonyt keresett. Azoknak, akik tetszettek neki, házas­sági ajánlatot tett, mondván, csak la­kásra van szükség. A jó megjelenésű szélhámos azonnal tudott lakáscíme­ket is. Hogyan, hányán hittek T.' Lászlónak? Eddig hét bejelentés érke­zett a rendőrségre, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a segédmun­kás, hiszékeny nőktől több mint 200 ezer forintot csalt ki. De van még né­hány más ügy is a házasságszédelgő számláján, olyan, amit bevallott — és feltételezik — olyan is, amit nem vallott be. Ezért a rendőrség várja, hogy minden károsult jelentkezzék. KŐSZEGI FRIGYES TANULÓ VEZETŐ — Anyu, visszavittem az ege­ret se állatkereskedésbe, s ezt kaptam érte! (A Schweizer Illustrierte ka­rikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents