Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

/\ cpfc fa SIMONT 0 R N 'J Felkapaszkodni a fára Kevés község múltja olyan gazdag. sokszínű, mint Simontornyáé. De annyi minden végződött a falura nézve balszerencsé­sen, hogy Simontcrnyát legcélszerűbb ahhoz az em­berhez hasonlítani, - aki mindig megpróbál felka­paszkodni a fára, az első mozdulatok után úgy tű­nik, hogy sikerül is, de az­tán visszapottyan a cél el­érése előtt. Elég, ha az egy-- kori megyeszékhely szere­pére utalunk, vagy figye-' lembe vesszük a bőrgyár hatását, de ezt támasztja alá az útviszonya is. Va­lamikor, nem is olyan ré­gen, simontornyai járás is volt, ám Simon tornyáról mintha mindenki megfe­ledkezett volna. Pedig jobb sorsra érdemes falu ez. Az utóbbi években hivatalosan történt egy s más Simon- tornya áldatlan helyzeté­nek javítására, de abból még nem sok minden lát­szik. Feltétel a múlt század végi Simontornyáról. A néhány középületen kívül még alig volt cseréptetős ház: a Sió és a hegy közti részén kizárólag j zsupptétö's íliázak i sorakoztak. , Ma nein-ís'.adnának engedélyt ilyenre. Dé-az. igény is más. A házak külsejét. 'és' berendezé­sét, -illetően' egyaránt. Egy pe- dagógOfesaTádrióz. • Tusa Mi- hályékhoz ; éppen akkor . ko- ; pogtatttMik-.Ue, amikor...kültöz- ! ködéshek csbhíagoítak. Äz/asz- I szony. "ugyan' Simóntomyai szü­letésű, s a fér'jí'is Tolna-megye . ........ -__s_______________:___;___ü___:_______ e gy másik, könnyen megköze­líthető községéből való, ám en­nek ellenére elköltöznek Szé­kesfehérvárra. Szerényebb jö­vedelmi viszonyok közé. Most a költözködés közepette az az egyik legnagyobb gondjuk, hogy bizonyos' bú torfélesége­ket szeretnének eladni. Példá­ul; a még jó állapotban lévő konyhabútort. A falu széléről már voltak érdeklődők, de nem • elégítette ki áz .igényü­ket. „Ennél azért mégis mo­dernebbet ', szeretnénk’' — mondták. Tolna vármegye székhelye: Simontornya Ez is volt. Több, mint fél évszázadon keresztül. amint azt dr. Kiss -István-. • feltárta, monográfi ájáBan. Ä török kiűzése után a me-, gye rendjei szervezkedni kezd­tek, ám kiderült, hogy nincs valamirevaló vármegyeház. 1718-ban Simontornyán tar­tották ülésüket, s azon elha­tározták, hogy az okmányok megőrzésére és a rabok elhe­lyezésére vármegyeházat épí­tenek. A választás Simontól’-, nyára esett. Egyezkedni kezd­tek a község földesurával, hogy adjon e célra megfelelő területet. A gróf hol megígérte, hol visszavonta ígéretét, majd egy évtizedes huzavona után végül is megépült Simontor­nyán a vármegyeház, s így 1727-től Simontornya megye- székhely lett. A folytatást nem ismerő ember azt hinné, hogy ezzel megalapozódott Simon­tornya jövője: az addigi sze­rény helység rohamos fej­lődésnek indult. Ám egy év­tized sem múlt el, kiderült, hogy a falak annyira . átned­vesedtek. pontosabban ki sem száradták, mert ’talaj.vízes .te­rül%** ' .‘1oe'V a* tönkremennek benne. Áz’ alagsorig., bprtjinpfdjakban. . pev- dig rná.idhógvrtern- állt a víz. Sok mindennel megpróbál­koztak, próbálták kiszárítani az épületet, de nem sok ered­ménnyel. A 40x42 méteres épület egyes részeit már-már az összeomlás fenyegette. Pe­dig az épület egyébként nagy­szerű lett volna, mindent meg­építettek benne és hozzá, ami akkoriban szükségeltetett. Húsz lónak még istálló is volt hozzá. • Végül 1784-ben ' elköltözött Simontornyáról a megyét igazgatói hivatal: megszűnt a simontornyai vármegyeháza. Még mielőtt a községnek vala­mi haszna lett volna belőle. •Az egészből csak a grófnak lett haszna. Annak idején bor­sos áron és számára rendkívül kedvező feltételek mellett a megye rendelkezésére bocsá­totta a vármegyeházához szük­séges^ telkét, most pedig rendkívül olcsón visszavásá- 1 rolta a nagy és bizonyos cé­lokra jól megfelelő épülettel együtt'. Mindjárt be is költöz­tette az uradalmat vezető al­kalmazottait. A községnek legfeljebb a kellemetlen emlékek sokasá­ga maradt meg a megyeszék - . hely jellegből. A simontornyai ! vármegyeházán tartott rabok ugyanis az átlagnál is jobban sínylődtek, nagyon sokan el­pusztultak a börtönben, s a város közvetlen közelében, az úgynevezett Kálvária hegyen ott volt a vesztőhely is. A csá­szár ugyan rendeletileg eltil­totta a tortúrát (kínzást), de a vármegye urai tovább folytat­ták, arra hivatkozva, hogy e nélkül nem tudják fenntarta­ni a rendet. Simontornya ura mindössze arra kérte a vár­megyét, hogy a vesztőhelyet helyezze egy kicsit tá­volabb a Kálvária hegy­től, mert az akasztófán rothadó hullák szagát a szél a lakott helyre hozza. Amikor valakit felakasztottak, a hul­Rőrgyúr és A bőrös szakma jóval idő­sebb Simontornyán, mint ma­ga a bőrgyár. A fennmaradt adatok szerint. a múlt század elején Fejes . István tímár­mesterséget folytatott Simon­tornyán, noha nem tette le a mestervizsgát. 'Céhbeli tímár­mester is dolgozott: Prifák József. de 1829-ben eltávo­zott a faluból Szekszárdra, mert az uradalom magas adó­val sújtotta. A bőrgyárat a Fried-család alapította. E bőr­gyár kialakulása meglehető­sen tipikus példája a magyar nemzeti ipar kialakulásának. Időben is egybe esik vele, s ezért fontos része a nemzeti önállóságunkért folytatott harc­nak. Persze, magán viseli a feudalisztikus ellentmondáso­kat is. Az alapító Fried Salamon még élvezte a falu grófjának támogatását. Az első Friedek ugyanis még kisipari keretek leözt termeltek. 1828-ban Fried Salamon csupán Bernát nevű fiával és egy segéddel dolgo­zott, ez után adózott. A feu­dális körülmények közt egy­szerűen nem volt terület, ahol tartósan megvethették volna lábukat. Perbe kerültek a földesúrral, s csak 1855-ben tudtak némi kis területet sze­rezni, a mai gyár térségében. Itt lassanként nagyobbodott a műhely, szaporodtak az alkal­mazottak, a gépesítés, a kéz­műipari műhely tulajdonkép­peni gyárrá fejlődése azonban csak 1886-ban kezdődött még: ekkor állították munkába az első gőzgépet. Á vízhúzás és gubacsőrlés nehéz munkáját ettől kezdve gép végezte. Négy év múlva újabb gőz­gépet állítottak munkába és szereztek egy hasítógépet is. A család több tagja közben - külföldön tanulmányozta a bőripart, s a XX. század első évtizedeiben már százakban mérték a munkáslétszámot. Régmúlt idők, A simontornyai vár alapja­it 1270. körül vetette meg Si­mon alországbíró. Később má­sok birtokába került. Egy ide­ig Ozorai Pipó is birtokolta. Pipó Firenzéből került Ma­gyarországra fiatal lovagként. Jelentős szerepe volt a fiatal Hunyadi János hadászati, had- vezéri képességeinek kibonta­koztatásában. Kelten a liőrgyári nyugdíjasokról A. bőrgyári nyugdíjasok helyzetéről két helyen is ér­deklődtünk, A bőrgyárban Perger Imre szb-titkártól. .A válasz: — Hozzávetőlegesen 100— 150 ember él a községben, aki tőlünk, a bőrgyárból ment nyugdíjba. A lehetőségekhez mérten igyekszünk velük tö­rődni, annak ellenére, hogy már nem dolgoznak. Az üzemi konyhán ebédet biztosítunk részükre, s ők ugyanúgy meg­kapják az üzemi térítést, mintha munkaviszonyban áll­nának. Használhatják az üze­mi fürdőt is, ezen felül*éven­te körülbelül 40—50' rászo­rulónak 2—300 forintos segélyt, adunk. A falu egyik legeldugottabb részében, a Könyök utcában lakik Beck. János nyugdíjas, öt is felkerestük és * megkér­deztük. — Majdnem négy évtizeden keresztül dolgoztam- a gyár­ban — mondotta. — Kapom a nyugdíjat, de azzal nem va­gyok megelégedve, ahogyan a gyár törődik velünk. Amikor nyugdíjba mentünk, végigve­zettek bennünket a gyárterü­leten, megmutatták az új lé­tesítményeket.. beszédet mond­tak, de ezzej meg is feledkez­tek rólunk. Igaz, árra van le­hetőség, hogy bemenjünk ebé­delni, de azt nem 'igen tud­juk igénybe, .venni, mert a kedvezményi csak annak jár, aki a gyárban, dolgozott,, a, fe­leség részére- pedig csak fel­emelt áron adják . az ebédet. Ha mind a ketten odajárnánk ebédelni, drága lenne, az pe­dig megint, nem lenne jó, ha én odajárnék, a feleségem meg külön főzne magának. Élünk, dolgozunk, még, sze­rencse, hogy éri is, rneg a töb­bi simontornyai is-, gondosko­dott egy kis háztáji kertről, s azzal ki tudjuk egészíteni a nyugdíjat. A gyár komolyan csak addig tartja számon az embert, amíg munkaviszony­ban áll vele. lát nem vették le, • hanem megvárták, arriíg önmagától leesett, s csak utána temették el. A vár nagy szerepet játszott a Rákóczi-féle szabadsághar­cokban. A kurucok 1705-ben vették be először. A kurucok nem rendelkeztek ostrom­UTAK Simontornyán fontos útvonalak vezetnek keresztül. Né­hány éve megkezdődött a Dunaföldvár—Dombóvár közti út korszerűsítése Simontornya térségében. Az első pillanatban rendkívül megörült minden helybéli, mondván, végre vala­mivel gyarapszik Simontornya. De aztán... Csapó János bőrgyári főművezetővel döcögünk a bőr­gyártól Tolnanémedi irányába. Mint a terepet kevésbé is­merő, nem tudom kikerülni a „nyelvharapó" kátyúk több­ségét. — Én helybéli vagyok — mondja Csapó János —, és pár százszor megjártam ezt az útszakaszt, így kiismerem magam a kátyúk közt is, de azért én sem tudom mindet kikerülni. És hogy mi lesz ennek az útnak a jövője, nem tudom. Nagyon jó, hogy a dombóvári utat most a re­konstrukcióval nem a régi nyomvonalon vezetik, hanem megkerülték a falut. Csakhogy építés közben teljesen tönkretették a régi utat. Ráadásul ez az út most a község kezelésébe megy át, a községnek viszont nincs pénze arra. hogy ezt megfelelően rendbe hozza. Most ugyan javítgat raj­ta valamit a régi tulajdonos, de nem sokat ér az ilyen ja­vítás. Tehát tulajdonképpen az új útból sem a községnek van haszna. : környéke Perger Imre, a bőrgyár szb- titkára: — Bőrgyárunk az ország második ilyen jellegű üzeme, a nagyságrendet illetően. Egész Közép-Európában számottevő, ismert, jelentős. Korszerűsé­gére elmondhatjuk, hogy vi­lágszínvonalú. Az elmúlt évek­ben is rohamosan fejlődtünk, korszerűsödtünk, de most újabb fejlesztés előtt állunk. Uj krómoscsarnok épül, s ez azt jelenti, hogy körülbelül 1 millió négyzetméterrel növel-, ni tudjuk az évi bortermelést. Jelenleg 1300 főt foglalkozta­tunk a nagy kapacitású és korszerű gépek mellett, de a krómoscsarnokkal újabb 250 fővel tudjuk növelni a lét­számot. Ugyanakkor a köz­ségen egyáltalában nem lát­szik meg, hogy ilyen nagy üzeme van. A gyáron belül modern technika, világszín­vonal, környezetében pedig sok évtizedes elmaradottság. A falu gondjainak megoldá­sát nem segítette a gyár, s nem véletlen, hogy Simontor­nya sok tekintetben elmara­dottabb, hátrányosabb hely­zetben lévő falu, mint számos kis község. Hogy mást ne em­lítsek, itt van a rendkívül nagy lakásprobléma. Ugyan­akkor a gyár jóvoltából hét- évtized alatt mindössze égy lakás épült. — Most rendelet mondja ki, hogy egy-egy üzem köz­vetlen anyagiakkal is segítse a dolgozók lakáshelyzetének javítását. — Igen, csakhogy ez szá­munkra alig több elméleti le­hetőségnél. Ilyen célra 110 000 forint áll rendelkezésünkre egy évre. Nevetségesen ala­csony összeg. Sok helyen hallja az ember, hogy milyen jó Simontornyáhak, mert nagy bőrgyára van. Ilyenkor mi, simontornyaiak egy kicsit idegesek leszünk. régi harcok ágyúkkal, ezért nem maradt más hátra, mint a megroha­mozás. A várárkot betömték több napi megfeszített munká­val, majd ostromlétrákon fel­jutottak a falakra, és kemény küzdelem után' bevették a vá­rat. Bottyán kurucai közül so­kan elestek várostrom közben, de végül is diadalmaskodtak. Ez a fegyvertény- a kurucok dunántúli hadműveleteinek egyik kiemelkedő része volt. Simontornya kulcsszerepet ját­szott e küzdelmekben, nem véletlen, hogy a labancok ké­sőbb nagy erővel vonultak fel Simontornya ellen. 1910-ben még egyszer sikerült a kuru- coknak visszafoglalniok Si- montornyát, de csak rövid időre tudták kézben tartani: a kurucok hadi-dicsősége ak­kor már leáldozóban volt. Irta és összeállította: RODA FERENC Népújság J 13SS. augusztus 17,

Next

/
Thumbnails
Contents