Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

,« e o*4 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ K épregény változót :* CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMAROS PÁL Csakhogy ródtalálokl Menekülj Zéta Menekülj! A városban irtózatos a vé A nép két pártra szakadt . . rengzes Egymást öli Aladár vagy Csaba? ■___ a bun I s egy pillantást se vetve a lángba-vérbe ború varosra, «Hinduinak Konstantinápoly felé. A nemzetközi gazdasági együttműködés KIS LEXIKONA 5. AKTÍV — PASSZÍV FIZETÉSI MÉRLEG Az országok kereskednek egymással, importálnak, vagy­is külföldön vásárolnak, és ex­portálnak, azaz külföldön árut adnak el. Nem közömbös egyetlen országnak sem, hogy mennyit importál, illetve ex­portál, márcsak azért sem, mert, ha exportál, abból bevéte­le van, s ha importál, akkor valutát is kifizet. Ezért minden országban nyilvántart­ják az exportot és az impor­tot, s e kettő szembeállítása a kereskedelmi mérleg. Az import és az export általában nem egyenlő, vagy az egyik több, vagy a másik. Ha egy ország többet exportál, mint importál, úgy a kereskedelmi mérlegében többlet mutatko­zik, amit idegen szóval aktív kereskedelmi mérlegnek neve­zünk. Az ellenkező esetben, __ h a tehát többet importál, mint exportál — a kereske­delmi mérlege passzív, vagy­is hiány mutatkozik benne. Az országok között nemcsak áruforgalom zajlik le, haneih pénzforgalom is, ami részben független az áruforgalomtól, így például ha külföldiek jön- nek be, s i-tt pénzt költenek, az az országnak bevétel, ha pedig az állampolgárai kül­földre utaznak, pénzt, valutát visznek magukkal, az az or­szágnak kiadás. Ezenkívül az országok kölcsönöket vesznek fel (a felvételkor bevétel, visszafizetés esetén kiadás), vagy hitelt nyújtanak más or­szágnak (ez a hitelnyújtáskor kiadás, visszafizetéskor bevé­tel), ezek után kamatot kell fizetni, illetve a hitelező ka­matot kap. Az országok terü­letén át vasútvonalak vezet­nek, repülőgépek járnak, hasz­nálják a repülőtereket, stb. A szállításból, légi forgalomból, hajózásból az az ország amelynek területét igénybeve­szik, bevételhez jut a fizeten­dő fuvardíjakból, használati illetékekből. Nyilvánvalóan- egyetlen országnak sem kö­zömbös, hogy milyen, mekko­ra értékű a fizetési forgalma, van-e bevétele, vagy sem. Ezért a pénzforgalmat, a va­lutaforgalmat is nyilvántart­ják és ebből állítják össze a fizetési mérleget. Ebben az export és az import, a hitelek és kölcsönök, a kamatok, az idegenforgalom bevételei és kiadásai, stb. mind szerepel­nek. Ha a bevétel több, úgy a fizetési mérleg aktív, ha pe­dig a kiadás több, passzív. Természetes, hogy passzív fizetési mérleg esetén hiány van, az ország adós, ezért a hiányt valahogyan csökkente­ni kell. Vagy kölcsönt vesz­nek fel, vagy az ország arany- ós valutatartalékai terhére fi­zetik ki a hitelezőket. (Mivel az Egyesült Államok fizetési mérlege tartósan passzív, aranytartalékai egy évtized alatt a felére csökkentek). A kereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg között össze­függés van. Nemcsak úgy, hogy a kereskedelmi mérleg része a fizetési mérlegnek, hanem úgy is, hogy a két mérleg egyenlege eltérő lehet. Van olyan ország, ahol a kereske­delmi mérleg rendszeresen passzív, de a fizetési mérleg aktív. Ebben az esetben az ak­tív fizetési mérlegből (a bevé­teli többletből) fedezni lehet a kereskedelmi mérleg hiá­nyát. Az ilyen országnak többnyire nagy az idegenfor­galma, vagy nagy a hajópark­ja és búsás bevételre tesz szert, a fuvardíjakból, vagy sok külföldi érdekeltsége van és ezek haszna állandóan az országba áramlik, stb., illetve a felsoroltak kombináltan is meglehetnek. Az ellenkező eset, amikor a kereskedelmi mérleg aktív, de a fizetési • mérleg passzív, (pl. az Egye­sült Államok esetében), s a külkereskedelem aktívuma nem fedezi a fizetési mérleg hiányát. Ilyen esetben az il­lető ország vagy hitelt vesz fel. vagy tartalékait éli fel. . L 1 Roch, a másik detektív közben kifürkészte ma­gánéletét. Megállapította, hogy Maroney nemrég versenylovat vásárolt, felesége pedig olyan nő hírében áll, aki imádja az édes életet. A gyanúsított pénztáros néhány napig tartó céltalan utazgatás után New Yorkban szállt ki a vonatból. A Pinkerton-ügynökség újból kijárta, hogy letartóztassák. Ezúttal már nem sikerült megváltania szabadságát, a New York-i bíróság ugyanis Pinkerton kérésére csak százezer dollár óvadék ellenében lett volna hajlandó szabadláb­ra helyezni. Feleségét szintén figyelték. Elcsípték egy leve­lét, amelyet egy New York-i lakatoshoz, bizo­nyos Mr. Carterhoz intézett. Az ügynökség New York-i irodájának vezetője fölkereste Cartert, és fölmutatta neki az Adams Express Company pénzestáskájának kulcsát hogy nem készített-e hasonlót az utóbbi időben. — Dehogynem — felelte Carter. — Kinek? — Egy philadelphiai ügyfelemnek. — Nem emlékszik véletlenül a nevére? — Várjunk csak. .. Azt hiszem Brownnak hív­ják. * A detektív csalódottan kelt fel. Keze már a ki­lincsen volt, amikor mentő ötlet jutott az eszé­be. — Le tudná-e írni, hogy néz ki ez a Brown? — Igen. A személyleírás pontosan Maroney-ra illett. A pénztáros körül egyre szorosabbra fonódott a hurok. Pinkerton azonban biztosra akart men­ni. Nem elégedhet meg a tettes letartóztatásával, a pénzt is elő kell teremtenie. Maroney cellájába néhány nappal később egy embert tuszkolt be a fegyőr. Nehéz fiúnak, iga­zi gonosztevőnek látszott. Valójában Pinkerton egyik ügynöke volt, John White. „Védőügyvéd­je” lelkiismeretes, ügyes ember lehetett, mert mindennap meglátogatta és hosszan „tanácsko­zott” vele. — Dörzsölt fickó, majd meglátod, egy-kettőre kihúz a sitiből — mondta egy nap az „ügyvéd” távozása után az állítólagos cellatárs Maroney- nak, és hirtelen bizalmassági rohamában azt is elmesélte neki, miért került vizsgálati fogház­ba. Maroney viszonozta bizalmát és ő is „meg­gyónt”. Röhögve mondta el, hogyan csapta be a küldöncöt. Végül 15 000 dollárt kínált föl White- nak,"ha szabadulása után becsempészi az ál­kulcsot Chase szobájába és elrejti. Persze úgy, hogy azért meg lehessen találni. — És kitől kapom meg a pénzt? — kérdezte White. — Egy pincében van elásva. A feleségem majd megmutatja. Néhány nap múlva White-ot „ügyvédje” köz­benjárására szabadlábra helyezték. Első útja Maroney-néhoz vezetett. Beszámolt neki a fér­jével kötött egyezségről, az asszony pedig el­árulta, hogy a pénz sógorának pincéjében van elásva, egyelőre nem mehetnek el érte, meg kell várniuk, hogy sógora és felesége elutazzon. Nemsokára jelentette, hogy tiszta a levegő, éjszaka elintézhetik a dolgot. Érdekes kép lehetett: a pincében magának a tolvajnak a felesége tartotta a lámpát Pinker­ton detektívjének. >♦♦♦♦♦♦eoooeee * Két láb mélységből előkerült a gondosan be- X csomagolt bankóköteg. Alig 500 dollár hiány- ♦ zott belőle. X A pénzt maga Pinkerton adta át E. S. San- fordnak. A nyugtát bekereteztette és fölakasz- X tóttá irodája falára. Még talán ma is ott lóg. A MÜLT SZÁZAD LEGNAGYOBB VONATRABLÁSA Hat évvel később, 1865. nyarán újabb díszes keretű nyugta került Pinkerton irodájának fa­lára. Ezt is E. S. Sanford, az Adams Express Company alelnöke állította ki számára, két évig tartó nyomozás után. 1863. március 18-án este négy férfi szállt fel a Northem-Central-Railways egyik vonatjára. Akadálytalanul eljutottak az Adams Express Company postakocsijába, leütötték a szállít­mányt kísérő tisztviselőt, és a Maryland állam­beli Parkton város közelében kidobták a vo­natból a társaság 100 000 dollárt tartalmazó páncélszekrényét. Három társuk a megbeszélt helyen, a sínpár mellett várta a zsákmányt, sze­kérre hajította a páncélszekrényt és eltűnt vele. Négy cimborájuk a következő állomáson ki­szállt a vonatból és a betyártanyán csatlako­zott hozzájuk. George H. Banks és egy másik detektív két teljes éven át nyomozott, ezernyi zsákutcából fordult vissza elkeseredve, amíg végre egy je­lentéktelennek tetsző nyomot követve el nem jutottak az egyik rablóig Ezt is hónapokig kö­vették, amíg lassanként kiderítették cinkosai kilétét és lecsaphattak rájuk. A gengszterek azonban jól elrejtették a pénzt, és egyszerűen a szemükbe röhögtek. — Mondják már, leüljük azt a 10—15 évet. aztán békességben élvezzük munkánk gyümöl­GÁRDONYI GÉZA: ,Ó, te áldott tolok I Nem to voltál-e at engem szerető, a miattaio Honvédő, o kom rendolt. Éi ón mégsem láttalak. Ai szemem arra tapadt szüntelenül, aki ott fokúik < már titkolt bálványa mellett, átnyilazott sáli a Tisza fenekón” — akarja mondani Zóto, csak ennyit szál.. Velem jössz-e? Na megengeded

Next

/
Thumbnails
Contents