Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
Vírusbiológiai kutatás a Növényvédelmi Kutató In tézet üvegházában. Növényvédelem — ma és holnap A világ élelmiszerellátásában — akarjuk, nem akarjuk —, nagy része van a vegyszereknek, peszticideknek. Az ENSZ hivatalos felmérése szerint egyedül kenyérgabonában és rizsben az állati kártevők martaléka évente 500 millió tonna, vagyis az összes gabonatermés egyharmada, ami több százmillió ember egyévi szükséglete. Ezt a luxust pedig nem engedheti meg magának az emberiség. Hazai adatok szerint az utóbbi 5—6 évben kb. 40 százalékkal csökkentettük a kártételeket, egyedül a növényvédelem hatékonyságának a növelésével. Mégis, a szakértők szerint a várható termés egynegyed-egyharmad része, pénzértékben kb 7—8 milliárd forint esik évente áldozatul. S ráadásul üzletnek sem rossz a növényvédelem, hiszen a számítások szerint a növényvédelemre fordított minden 100 forintnyi költség után 4—5 ezer forint többlettermés várható. A védekezés jelenleg legfontosabb módja a egyszeres védelem. Ennek a módszernek azonban újabban egyre jobban hangoztatott veszélyei is vannak: felmerült a kérdés, hogy a földekre kiszórt nagy meny- nyiségű méreg nem okoz-e olyan károsodást az emberben, amelyek túltesznek az éhség veszélyein is? A kérdést már nemcsak a szakemberek vitatják, eljutott az újságok hasábjaira- is, sőt a szépirodalom is foglalkozik vele. Indokolt-e ez a vegyszerpánik? A tudósok véleménye szerint az emberiség ma már felismerte az eltúlzott, vagy nem szakszerűen alkalmazott kémiai növényvédelem káros hatásait. Ezek nem is annyira a növényvédő szerekben rejlenek, ha megfelelően alkalmazzuk őket, hanem az ún. mellékhatásokban. Ezalatt azt értjük, hogy a növényvédő szer nem válogat: egyaránt kipusztítja a hasznos állatokat is. A másik veszélyt az emberi szervezetben visszamaradó vegyszerek jelentik. Ma már valamennyi ország egészségügyi szervei meghatározzák azt a vegyszermennyiséget, az ún. szermaradványt, amely semmiképpen sem lehet veszélyes. Tény az is, hogy a vegyszeres növényvédelmet nem lehet a végletekig fokozni, már- csak azért sem, mert az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy a kártevőket vegyszerekkel nem lehet végérvényesen legyőzni. Újabb módszerekre van tehát szükség a termés hatékonyabb védelmére. Ma már csíráiban megjelent a jövő eljárása, az ún. integrális növényvédelem. Az integrális növényvédelem nem a kártevők kiirtására törekszik, hanem a kártétel megelőzésére. Nemcsak a kártevők és a hasznos növény viszonyát tartja szem előtt, hanem az egész élőközösséget, a biocönózist. Úgy akar tehát védekezni a kártétel ellen, hogy nem járul hozzá a természet életközösségének megkárosításához. Ma már szabálynak számít, hogy kevesebbet kell permetezni, a kevesebb permetezésnek viszont hatékonyabbnak kell lennie. Ehhez az szükséges, hogy a kártevők terjedését pontosabban tudjuk előre jelezni. Az új típusú növényvédelemnek tehát nem az a célja, hogy kiirtsa a rovarokat, hanem számukat igyekszik úgy szabályozni, hogy ne okozhassanak észrevehető kárt. Ez a gyakorlatban azzal jár — mint már láttuk —, hogy egyrészt kevesebbet kell permetezni, és másrészt nem szabad olyan töménységű szereket használni, amelyek az életközösséget károsan befolyásolják. Ez azt is jelenti, hogy óvakodni kell a nagyon erős méreg használatától, ez viszont azzal is jár, hogy a vegyszer semmiképpen sem károsítja az embert. Az új eljárás egyre inkább arra törekszik, hogy gócirtást végezzen, vagyis Iáiktassa azokat a gócokat, ahol a rovar elsősorban szaporodni képes, ne pedig méregtakaróval vonja be az egész földjét. Uj módszer a sávos permetezés is, amely egyrészt érinti a kártékony rovarok számát, másrészt riasztóként hat a hasznos rovarokra. De fontos része az integrális növényvédelemnek, hogy a növényvédő szereket megfelelően váltogatva, rotá- ciószerűen alkalmazzák. Ha ugyanis a különböző . hatású növényvédő szereket megfelelő időpontban váltogatva alkalmazzuk, akkor az adott időpontban legérzékenyebb kártevő kiirtása ellenére sem károsodik lényegében a hasznos életközösség. Egyre inkább kerülni kell tehát az egyetemes növényvédő szerek alkalmazását, mert az egyetemes szerek a célzott kártevőkkel együtt minden rovart kiirtanak. Ehelyett inkább a szelektív szerek jutnak előtérbe. Még az évezredforduló előtt, tehát 10—15 éven belül várható, hogy teljesen kibontakozik az integrális növényvédelem. A szakemberek egyöntetűen vallják, hogy a növény- védelem egyik legfontosabb és leghatékonyabb lehetősége magában a természetben rejlik. <H. I.) A SZEKSZÁRDI SZABÖ KTSZ tolnai telephellyel felvesz három műszakra munkaidővel három segédmunkást vasalói munkakörbe és varrónőket két műszakos munkaidővel 44 órás munkahéttel (minden második szombat szabad). Fizetés teljesítmény szerint. Jelentkezni lehet a telepvezetőnél Tolna, Marx K. u. 136. alatt. (193) Népújság 6 1969. augusztus 14. A kAIAMbOL A szekszárdi járásbíróság Sz áraz István ka jdacsi kubikost hathónapi felfüggesztett szabadságvesztésre, ötszáz forint pénzmellékbüntetésre és a gépjármű vezetéstől egyévi eltiltásra ítélte, mert ez év április 6-án köziekedé si balesetet okozott motorkerékpárjával. A bíróság tényként állapította meg, hogy Száraz megszegte a KRESZ 46. § (3.) bekezd eset, valamint a KRESZ 57. 9 (Z.) bekezdését. Hogyan történt a karambol? Száraz István a kajdacsi cukrászdában sörözött, majd gépére szállt. Útközben megelőzte őt az ábránkon ,,C”-vel jelzett személygépkocsi. A porfelleg miatt Száraz áttért az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Ott ütközött össze azzal a motorkerékpárral, amelyet Nagy János vezetett. A baleset következtében Nagy háromszoros csonttörést szenvedett. A rendőrség vérvételre állította elő Szárazt. A laboratóriumi vizsgálat a motoros vérében egy ezrelékes alkoholtartalmat mutatott ki. Ábránkon „A”-val jelöltük Száraz, és „B”-vel Nagy haladási irányát. A „D” pontban ütközött össze a két motorkerékpár. Nagy János a ,,H” pontra zuhant, Száraz az „F’’ ponton állt meg. Az „E” és a „G” távolságok a motorkerékpárok megtett útjait jelzik; a „J” ponton közvilágítási lámpa áll. Idézzük emlékezetünkbe előbb a KRESZ 46. § (3) bekezdését: „A járművezetőnek közvetlenül vezetés előtt, valamint vezetés közben szeszes italt, vagy más, hasonlóan ható szert fogyasztani, vagy azok valamelyikének hatása alatt lévő állapotban járművet vezetni tilos.” Milyen egyértelmű ez a rendelkezés, mégis hányán sértik meg könnyelműségből, vagy az önuralom hiánya miatt! A KRESZ 57. § (2) bekezdésének semmibevétele szintén gyakori baleseti ok. Idézzük: „A jármű sebességét — a Biztonságos közlekedésre vonatkozó szabályok szem előtt tartásával — úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen a látási, forgalmi és útviszonyoknak, és ne igényeljen nagyobb féktávolságot, mint amekkora a belátható útszakasz hossza. Kényszerítő ok nélkül nem szabad olyan lassan sem haladni, hogy ez a közlekedést akadályozza.” A megyei bíróság jogerős ítélete még eztán hangzik el. Ezen kívül az is az ügy teljességéhez tartozik, hogy a rendőrség a fegyelmezetlen motoros gépjárművezetői iga-; zolványát a baleset után bevonta. *— borváró —* Figyelmeztető autósoknak, motorosoknak! Azt hisszük, nem kell különösebben bizonygatnunk, mennyire hasznos és jó az a tíz évvel ezelőtt hozott kormányhatározat, mely kötelezővé teszj a magán és szövetkezeti gépjárművek szavatossági biztosítását. Ez a biztosítási forma nemcsak a vétlenek kárainak megtérítését szavatolja, hanem garantálja a kártérítést olyan esetben js. ha az okozott kár meghaladja az illető anyagi erejét, fizetőképességét. Ennek ellenére sajnos elég sokan vannak, akik nem tesznek eleget fizetési kötelezettségüknek. Ilyen esetben azt írja elő a jogszabály, hogy az elmaradt díjakat az illetékes tanácsok pénzügyi osztályai közadók módjára hajtsák be. Az Állami Biztosító eddig ritkán élt azzal a jogával, hogy a kötelező gépjármű-biztosítás díját közadók módjára hajtassa be, de az egyre növekvő kötelezettségek és a díjfizetés tömeges elhanyagolása miatt nyilvántartása alapján felszólításokat küld a késedelmesen fizetőknek. Ha a felszólítás eredménytelen marad, követelését átteszi az illetékes tanács pénzügyi osztályára, hogy intézkedjék az elmaradt díj behajtásáról. Természetesen a havi egyszázalékos pótdíjat is meg kell fizetnie ilyen esetben a gépjármű tulajdonosának. Nem ritkaság — főleg a motorosoknál —, hogy a formaságok mellőzésével adják-veszik a járművet, , nem Íratják át, nem kérnek igazolást arról, kifizették-e az adót és a biztosítási díjat. Néha egy-egy motor négyszer-ötször is gazdát cserél ily módon. Ilyen esetben az eredeti gazdát kötelezik majd a négy-, vagy ötévi elmaradt díj megfizetésére. Fontos tudnivaló, hogy a biztosítási díjat akkor is kell fizetni, ha valaki nem használja a járművet (pl. télire leállítja, vagy bevonul katonának). A díjfizetés álól csak akkor mentesül a jármű üzemben tartója, ha forgalmi engedélyét szünetelteti, vagy a rendszámtáblát visszaadta a rendőrségnek. Bár a kötelező biztosítás díját az Állami Biztosítónak a gépjármű-tulajdonos állandó lakhelye szerint illetékes megyei igazgatósága számlájára ' kell átutalni, a díjak befizetéséhez szükséges lapot a biztosító bármely járási fiókja kiszolgáltatja.
