Tolna Megyei Népújság, 1969. augusztus (19. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
Mire fordítják a pénzt? Csányi László: Babits így nem csoda, ha 1913 nyarán Szulimán György és társai mozgalmat indítottak, hogy a várost fejlesszék visz- sza nagyközséggé. Drámai felhívásuk ma is együttérzést kelt, józan megfontoltságával: .Nem hisszük — írják — hogy e hazában volna még egy oly_ rt város, melynek adófizető polgáraira oly terhes volna az új adóterhekkel járó adminisztrácionális költség, mint városunknak. Semmi jövedelmező vagyona nincs, egyedül a pótadóra van utalva... Az 1913. évi költségvetésünk szerint az adminisztráció 109 ezer korona, tehát ez maga majdnem 100 százalék pótadót emészt fel... A város adóssága is e csekély hét év alatt, mióta rt. város vagyunk, több mint hatszázezer koronával emelkedett; kiszámíthatni, mennyire fog ez emelkedik, ha tovább is rt. város maradunk.” (6) A képviselőtestület október 4-én megszavazta Szulimán és társai felterjesztését, amit a belügyminiszter természetesen nem fogadott el, hisz szélnek ereszthette volna magas fizetésű tisztviselőit. Jellemző a szekszárdi újság reagálása: nem a város, hanem a városi vezető tisztviselők jövőjét félti, s csak ezért találja „merő abszurdumnak” a határozatot A nagyközséggé való visszafejlesztés jószándékú, bár kétségbeesett lépés volt, s arra mindenképpen alkalmas lett volna, hogy felhívja a figyelmet a riasztó visszásságokra. A vezetőréteg önzésén azonban fennakadt minden tisztes szándék, ekkor is, később is. 1934-ben újra felmerült a visszafejlesztés gondolata, a kisgazdák megkezdték az aláírásgyűjtést Csak a szereplők változtak, s az ellenzék ekkor olyan harciasán lépett fel ,.vi téz” Vendel (Vendl) polgár- mester korrupciós manipulációi ellen, hogy a megrémült polgármester rendőri segédletet kért, majd a tanácste« Közli a Tolnavármegye és a Közérdek; 1913, augusztus 35. tájai remben vaskorláttal keríttet- te el a zajos ellenzéket. Jellemző a hivatali vizsgálatra: a vármegyei számvevőség valóban talált szabálytalanságot, — két altiszt nyugdíját túl magasnak (!) minősítette. 17) A visszafejlesztés gondolatát a belügyminiszteri döntés csak 1938-ban vetette el végleg. Hova lett hát a pénz, a várost sújtó pótadó és az államsegély? Rendkívül magasak voltak a tiszti fizetések, s mint láttuk, önmagukban is nagyon megterhelték a város költségvetését. A polgármester évi 4000 koronát kapott és 600 korona lakbért. A rendőrkapitány fizetése 3000 korona és 200 korona lakbér, a jogügyi tanácsosé 2000, négyszáz korona lakbérrel. Az államsegélyt is a tisztviselők fizetéskiegészítéseként fogták fel, 1910-ben például tízezer korona államsegélyt kapott a város, s bár a látszat kedvéért a képviselő- testülettel is megszavaztatták, az utolsó fillérig egymás között osztották ki. (8) Ha hozzávesszük, hogy a vezetőréteg, ahol csak tehette, lopott, nem nehéz elképzelni, mi maradt a városnak. A városvezetők erkölcsét jól megvilágítja, az 1920. március 17- én tartott városi közgyűlés, melyen a már két éve felfüggesztett Szentkirályi polgár- mester elleni vádakat, illetve azok közül a nyilvánosságra valókat tárgyalták. Érdemes szó szerint idézni a Tolname- gyi Újság beszámolóját, amely szerint ezeket olvasták Szent- királyi fejére: „1. A város tulajdonát képzett bikának a zsiradékét Bérdi József vendéglőjének ajándékozta. 2. Az elhullott bika húsából főzött szappan üledékét és a főzésnél megmaradt fát minden ellenérték fizetése nélkül a lakására vitette. 3. A lakására több ízben szállított városi szén ' Tolnamegyei Újság, 193« már- cius 31. ‘ szentkirályi polgármester 438,87 Janosits főjegyző 520,10 koronát vett fel. A pénz szétosztásánál beszámol a Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 december 24, árát nem egyenlítette ki és nem számolta el. 4. Amikor a városban nagy volt a liszthiány, a Bérdi-féle vendéglőnek a rendes illetéken felül még 2 zsák lisztet utalványozott. 5. Ugyanezen vendéglőnek a cukorjárandósága havi 50 kg volt, a polgármester saját kezűleg 1917. januárjában 150, februárban 125, április és május hóban 150—150 kg cukrot utalványozott és ezzel a város többi fogyasztóját megkárosította. 6. Tiszttársairól és felettes hatóságáról többször becsmérlőleg nyilatkozott.” (9) Ennyire kisszerű tolvajlá- soktól sem riadt vissza a polgármester, vagy inkább azt kell kérdeznünk, hogy csak ezekkel mertek előhozakodni? Móricz a Rokonokban, melyben több város között Szek- szárd is magára ismert, odáig már nem mert elmenni, ameddig a valóság terjedt, s ha nem egy jegyzőkönyvben olvasnánk, joggal kételkedhetnénk abban, hogy a polgár- mester ellopta „az elhullott bika húsából főzött szappan üledékét”. Az 1920-as közgyűlés más szempontból is érdekes. A pu- rifikátori felbuzdulás azt is szóvá tette, hogy Vendl, aki ekkor még helyettes polgár- mester volt, a város fogatán jár „lumpolni”. Vendl válaszát a hatalomra kerültek nyeglesége diktálja, s éppen ezért érdemes teljes terjedelmében idézni: „Igaz, hogy a város fogatán künn jártam a városgazdával megtekinteni a sióagárdi rakpart melletti területet, melyet Komlósi József meg akart vásárolni a várostól. Jó magyar szokás szerint a venni szándékozó Komlósi meghívott egy pohár borra a pincéjébe is. Hogy azonban ez a meghívás nem alterált tisztviselői működésem tárgyilagosságában, az abból is látható, hogy a mai közgyűlésen el- utasíttatni javasoltam Komlósi József ajánlatát. Azt hiszem, az sem bűn, hogy hivatalos kiküldetésem közben, amikor szintén a város kocsiját használtam, elfogadtam a sióagárdi plébános vacsora- meghívását. Az is igaz, hogy Sötétvölgyben voltam a város kocsiján. Igen, ott voltam, az öcsém lakodalmán. ' Tolnamegyei Újság 192« március 2«. (Folytatjuk.) Felsőnána. Az 1200-as lélekszámú községből 318-an fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. Az egy fizetőre eső átlag 270 forint. Mire költötték a pénzüket a felsőnánaiak az utóbbi kilenc évben? Megépítettek 5000 négyzetméter járdát és két kilométer ma- kadám utal Átadtak két közkutat, egy könyvtárhelyiséget, egy napközi otthonos óvodát és művelődési házat. Felsze- , reltek 30 darab közvilágítási lámpát. Az állami támogatás és a községfejlesztési hozzájárulás mellett a társadalmi munkából is széfjén kiveszik a részüket. Az idei évre tervezett társadalmi munka értéke 70 ezer forint, aminek több mint felét június végéig már teljesítették. A községben a negyedik ötéves terv időszakában is kialakultak már a fontosabb fejlesztési elképzelések. Grábóc. A bonyhádi járásnak ez a kis községe 1966. óta közigazgatásilag Mőcsényhez tartozik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a községben megállt az élet. Az utóbbi években 3000 négyzetméter jó járda épült a faluban, elvégezték a művelődési otthon és az óvoda felújítását is, több közvilágítási lámpát szereltek fel. További elképzeléseiket már a Mőcsény községi Tanács tervezi. Győré. Kétszázan fizetnek átlag 255 forintos községfejlesztési hozzájárulást a 900-as létszámú községből. Költségvetésükben évről évre a legsürgetőbb és legfontosabb dolgokat tervezik be. Az elmúlt kilenc év alatt is a fontossági sorrendet figyelembe véve fejlesztették a községet. Kialakítottak 51 házhelyet, amit a kislakásépítők már régóta vártak. Megépítettek 4200 négyzetméter járdát, 2100 négyzet- méter makadám utat és 800 négyzetméter parkot. Ezerkét- száz méterrel bővítették a község villanyhálózatát. Győré sportolói pedig új öltözőhelyiséget kaptak. Két tervet is elkészítettek a legutóbbi években: az útépítéskiviteli és az iskolafelújítási tervet. Az évre Felsőnánán Grábócon Győrén Hőgyészen tervezett társadalmi munka közel felét — 23 ezer forintot — már teljesítették. Jelenleg a művelődési ház korszerűsítésére tartalékolják a pénzüket. Magához a munkához a negyedik ötéves tervben kívánnak hozzákezdeni. A korszerűsítés úgy félmillió forintba fog kerülni. Ugyancsak a negyedik ötéves terv időszakában akarják az Árpád utcai 1200 méteres útszakasz építését is megkezdeni. Hőgyész. A bonyhádi járás egyik legnagyobb községe, összesen 3501 lakosa van. Hétszázharminchárman fizetnek átlag 272 forintos községfejlesztési hozzájárulást. Hőgyész területén öt olyan üzem van, amely összesen 111 ezer forint kommunális adót fizet. A nagy község költségvetése is nagyobb, mint kisebb létszámú szomszédaié. Természetesen a tennivalói s jóval nagyobbak. Az elmúlt kilenc év alatt forintjai többségét vízmű- és járdaépítésre fordította. összesen 8479 négyzetméter járdát adtak át, megépítették 1964-ben a törpevízművet. a víztárolót és azóta közel 3000 méteres útszakaszon kiépítették a vízvezetéket. Mindemellett félkilométeres szakasszal bővítették a villanyhálózatot, lakást vásároltak körzeti orvos részére, átadtak egy buszvárótermet és megépítettek egy ravatalozót. Az anyagi hozzájárulás mellett a község lakossága évről évTe jelentős társadalmi munkával segíti a község fejlesztését Ebben áz esztendőben személyenkénti 70 forint értékű átlag társadalmi munkát kér a tanács a lakosságtól. A kérés meghallgatásra talált, amit bizonyít, hogy már az első félévben 150 ezer forintnyit el is végeztek. A negyedik ötéves terv időszakában a község vezetői tovább kívánják szorgalmazni a járdaépítést, a vízhálózat fejlesztését és nagyobb összeget kívánnak fordítani a strandfürdő építésére. M. £. 1 l Heinrich professzor, a kaliforniai egyetem ta- n'ára például annyi mindent állapított meg egy piszkos munkaruháról, hogy az — noha az eset több mint negyven évvel ezelőtt történt — még ma is csodával határos. Egy amerikai rablóbanda megtámadott egy vonatot, agyonlőtte a fékezőt, felrobbantotta és kifosztotta a postakocsit, majd visszavonuláskor a mozdonyvezetőt és a fűtőt Is megölte, habár ezek ellenállás nélkül, fölemelt kézzel álltak a mozdony mellett. A rablótámadás egy alagútban történt. Az alagút egyik végén, a sínpár mentén húzódó bokorban egy piszkos, kezeslábas munkaruhát talált a helyszínelő bizottság. A leletet Heinrich professzor vette gondjaiba. Megszagolgatta, és kifinomult szaglóérzékével megállapította, hogy olajszagát nem valami garázsban, szerelőműhelyben vagy benzinkúton szívta magába. Műszereivel valósággal elemeire bontotta a szagot, és kiderítette, hogy a ruha viselője minden bizonnyal fűrésztelepen dolgozott méghozzá lucfenyők között. Erre utaltak a zsebeiben és nadrágfelhajtójában talált forgácsdarabok és tűlevelek is. Ez utóbbiak még valamit elárultak a kiváló tudósnak: a ruha tulajdonosa vagy Kalifornia, vagy Oregon fenyveseiben dolgozott Heinrich professzor végül is az alábbiakban foglalta össze vizsgálatának eredményeit: „A ruha tulajdonosa egy balkezes favágó, aki főképp fenyőerdőkben dolgozott. Fehér ember, 1,70 méter magas, huszonegy—huszonöt éves, körülbelül nyolcvankilós. Haja szökés barna, bőre vöröses. Keze és lába aránylag kicsi, kínosan vigyáz tisztaságára. Valószínűleg a csendes- óceáni partvidék északnyugati részéről származik.” Mindezt egy piszkos munkaruhából megállapítani csodálatos teljesítmény. Heinrich profesz- szor számára egyszerű rutinmunka volt Jelentésére azzal tette fel a koronát, hogy egy parányira összegyűrt, a ruha gyakori mosásától csaknem teljesen ronggyá vált papírdara hka alapján szinte a kezébe adta a detektíveknek az egyik tettest. A papírgolyó a nadrág szárán levő zsebből került elő. A professzor óvatosan szétfejtette, és elmosódott írásjeleket vett észre rajta. Mivel a szöveget a legfinomabb műszerekkel sem tudta kibetűzni, addig fürdette a papírt különféle vegyszerekben, amíg a betűk lassan ki nem rajzolódtak, olvashatóvá nem váltak. A papírdarabka egy oregoni város postájának nyugtája volt egy csomag átvételéről. Vevény- száma: 236 L. A nyomozók ennek az adatnak a birtokában játszva kiderítették, hogy a csomagot egy bizonyos Roy d’Autremont nevű férfi adta fel Ujffffff*? Mexikóban élő testvére címére, és a kegyetlen vonatrablók nemsokára villamosszékbe kerültek. A SCOTLAND YARD ROBOTDETEKTIVJE Az angol titkosrendőrség szinte a tökélyig fejlesztette a bűnözőkről vezetett nyilvántartását, úgynevezett Crime indexét. Közismert dolog, hogy minden hivatásos bűnöző sajátos módszer szerint dolgozik, megszokott stílusától csak a legritkább esetben tér el. A Scotland Yard nyilvántartásában azonban legalább félmillió bűnözőről vannak adatok, ki tud eligazodni ebben az irdatlan rengetegben? Az elektremagy! íme, hogyan. Egy reggel a Scotland Yard bankrablásról kap jelentést. A bűntény éjféltájban történt; a tettes az udvarra nyíló ablak vasrácsának elfűrészelésével hatolt a helyiségbe, a páncélszekrényt hegesztőpisztollyal nyitotta fel, és végül motorkerékpáron távozott. A fenti adatok alapján az elektronagy pillanatok alatt kikeresi annak, vagy azoknak a betörőknek a nevét, akik általában a jelzett időpontban (éjféltájban) a fent leírt módon (rácsfűrészelés, hegesztőpisztoly, motorkerékpár) dolgoznak. A számba vehető betörők köre tehát egész kicsire szűkül, és a legtöbb esetben csakugyan köztük van a tettes. No, de egyébre is képes az elektronagy. London egyik leghíresebb betörőjéről például pontosan megállapította, hogy a következő alkalommal a város melyik utcájában fog munkába lépni. i 4 l : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 : f ♦ z
