Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

Figyelő A megértőkészség és a bértárolás Közös ellenségünk az alkoholizmus 1 Hírmagyarázóul' írja : Rendelkezés a trófeabírálatról Nincs ember, akit ne lóg­tál koz tatna a megtermelt ke­nyér- és takarmánygabona sorsa. Nyilatkozatokat hallot­tunk és olvastunk az elmúlt hetekben a raktározási gon­dokról, a szinte megoldhatat­lannak látszó nehézségekről. Amennyiben tehát a bőven termő búzafajták szinte telje­sen kiszorították a hagyomá­nyos fajtákat, megsokszoro­zódtak a tárolási gondok, és az idén különösképpen fennáll annak a veszélye, hogy a meg­termelt kenyér- és takarmány- gabona egy része veszendőbe megy. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei, a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat vezetői e szorult helyzetben a mező- gazdasági üzemek segítségét kérték. A megértés és a segítőkész­ség nyilvánul meg a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek részéről. Bizonyságát adták annak, hogy hívei az együtt­működésnek és a vállalatok számíthatnak rájuk a nehéz helyzetben. A Gabonafelvásár- ló és -Feldolgozó Vállalat igazgatója elmondotta, hogy eddig 2100 vagon gabona bér­tárolására sikerült a vállalat­nak szerződést kötnie, a me­zőgazdasági üzemekkel. Nyil­vánvaló, hogy ez a körülmény feltétlenül „lélegzetvételhez” juttatja a vállalatot, s ami végeredményben nagyon lé­nyeges; tárolás miatt csökken a vesztség a megtermelt ga­bonában. A mezőgazdasági üzemek gesztusa szót és figyelmet ér­demel. Főleg abból a szem­pontból, hogy más esetben, fordított helyzetben joggal várják el a termelőszövetke­zetek és az állami gazdaságok is a megértést és a segítő szándékot, az állami vállala­toktól. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a gabonafelvá­sárlás a tavalyi évhez viszo­nyítva, mintegy másfél héttel később kezdődött. Eddig, a tegnapi napig a vállalat 200 vagon őszi árpát vett meg az üzemektől, tavaly ilyenkor viszont már javában folyt a búzafelvásárlás is. A bértáro­lás feltétlenül előnyös a me­zőgazdasági üzemeknek, de elsősorban a vállalatnak. Ha sikerül még 500 vagon gabo­nára bértárolási szerződést kötni, akkor nagy bajok nem lehetnek, bár igaz, hogy még így is, 1500 vagonnyi gabonát, szabad téren kénytelen a vállalat átmenetileg tárolni. ír — A 15. nemzetközi alkohol- izmuselleni konferen­cia június 9—18 között zajlott Budapesten. Az eseményről tájékoztatott a rádió, a tv, úgyszólván valamennyi orszá­gos és vidéki lap érdemének megfelelő terjedelemben fog­lalkozott a konferenciával, amely négyszáz résztvevőjé­vel az alkoholizmus ellen fo­lyó világküzdelem sikereit de­monstrálta, gondjait, új stra­tégiáját dolgozta ki. Megyénkből dr. Aracs Jó- zsefné megyei orvos, dr. Fo­dor László ideggyógyász fő­orvos és dr. Szepesi János, a kórház elmeosztályának főor­vosa vettek részt a konferen­cián, illetve ennek legérdeke­sebbnek ígérkező sympoziu- main. Mint tudjuk, az alkoholiz­mus terjedése — sajnos —vi­lágjelenség. Idézve dr. Aracs Józsefnét, a konferencián igen aktívan vett részt egy fran­cia abbé, aki hozzászólásaival valóságos kis prédikációkat remekelt. Nos, ő fohászkodott a konferencia derűjére azért, hogy bár eljutna eredményé­ben az alkoholizmus elleni küzdelem Franciaországban addig, hogy a franciák ne fo­gyasszanak napi egy liter bor­nál többet. Tudniillik többet fogyasztanak, s a fogyasztási statisztikák grafikonja nem­csak Franciaországban fut me­redeken fölfelé. Mi magyarok is derekasan helytállunk, az alkoholfogyasztás -ranglistáján bizony magunk mögé paran­csolunk évről évre hazánknál nagyobb országokat. A zt ma már kevesen vi- tátják, hogy az alko­holizmus betegség, méghozzá Ha Szekszórdra látogatna U Thant, Valentyina Tyeres- kova, vagy Szentgyörgyi Al­bert professzor, akkor az in­kább a megyeszékhelynek megtiszteltetés, semmint U Thantnak, Valentyina Tyeres- kovának, vagy Szentgyörgyi professzornak. Ha bemutatko­zása színhelyéül a megye bár­mely pontját választaná, akár­milyen külhoni együttes, a helyzet még akkor is ugyanez, ha nem feltétlenül megtisztel­tetésről, hanem csak a külföl­di vendég iránti kötelező ud­variasságról beszélünk. A vendég többnyire nem is­merős azon a helyen, ahová elmegy. Ilyenkor a vendéglá­tó természetes és hagyomá­nyainkhoz hű kötelessége, hogy a lehető legtöbbet mu­tassa meg abból, amit lakhe­lyén megmutatni érdemes. Se­melyik vendég nem veszi zo­olyan betegség, amelyik gyó­gyításra szorul, következés­képpen gyógyítható. De, elég volt végigpillantani a konfe­rencia résztvevőinek sorain. A nyugati országokból az ismert szakembereken kívül rengeteg lelkész érkezett a tanácskozás­ra. Buzgó és szenvedélyes em­berek, akik hazájukban az al­koholizmus elleni harc vezér­alakjainak számítanak. Maga ez a tény kellőképpen doku­mentálja. miért voltak elbű­völve a szocialista világ egész­ségügyének idevonatkozó ered­ményeitől. Míg Nyugaton in­kább valláserkölcsi ügy az al­koholizmus elleni küzdelem, nálunk társadalmi. Többek között ezért is lehetséges pél­dául — szükség esetén — a kényszer-elvonókúrás kezelés, s ennek kapcsán számos olyan intézkedés, amely óvni igyek­szik teszem azt az alkoholista szülő gyerekét attól a vesze­delemtől, amely az esetek 35 százalékában a gyermekeket is alkoholistákká teszi. De ezt megelőzően, vagy talán ezzel egyidejűleg megkísérli elra­gadni a beteget az alkoholiz­mus az egészséget, személyi­séget egyaránt károsító rom­boló rémétől. Teszi ezt az egyén és a társadalom érdeké­ben. Dr. Van dem Daela belga professzor az alkoholizmust a lelki rabszolgaság egyik fajtá­jának tekinti és a kezelés cél­ját a következő jelszóban tö­mörítetté: ..Harcold ki szabad­ságodat!” A teológia és a mélypszichológia ötvözeteként számos hasonló nézet hang­kon, ha a megszervezett prog­ram pontjai között nem az árnyoldalak, hanem inkább a napsugarasak szerepelnek. Sajnos nem mindig sikerül. Nemrégiben nálunk járt iro­dalmi életünk egyik rangos képviselője. Érkezésének idő­pontja .véletlenül egybe esett a megyénkről szóló tv-adások egyikével. Enyhén szólva nagyra nyitotta, amúgy kes­keny vágású szemeit, amikor a — különben példamutatóan szíves és népes — vendéglá­tók udvariasan felkérték, hogy ugyan nézné végig velük együtt a műsort, mert ez őket érthető módon érdekli. A ven­déget érthető módon nem ér­dekelte, de udvarias ember lévén, nem tiltakozott. Egy félmondatnyi panaszt csak ké­sőbb, ismerősök körében ej­tett el. Ugyanezen vendégtől őrzünk egy magánlevelet. Ma­gánlevelekből általában nem illik idézni, csak azért tesszük mégis, mert ezt a pár sort közérdekűnek véljük: „... belenéztem a tarisz­nyámba rakott tolnai anyag­ba. És most jövök a szemre­hányással: nem tudtatok mit csinálni a szabad délelőttöm- mel — ez nem neked szól, ha­nem a többieknek — mégsem néztük meg a Sárköz múzeu­mát ...” A korakelő vendég hajnal­tól délig ődöngött a szekszár­di utcákon, ami ugyan kétség­telenül nagy élmény, de nem vitathatjuk, hogy a Sárközi Múzeum megtekintése na­gyobb lett volna. Más. Ellátogat Dombóvárra "gy NDK vándorcirkusz. A ■irkusz-művészetről megoszth­atnak a vélemények (bár tör- énetesen ennek az együttes­nek majdnem minden pro­dukciója nívós volt), arról azonban nem, hogy egy bará­zott el itt. De a sokféle hang­nak és mondanivalónak a cél­ja egy és ugyanaz volt. Elhó­dítani, visszaszerezni az em­bert a józan, alkotó életnek. A világviszonylatban szin­tén nagy tereket meghódító kábítószer-szenvedély témája külön érdekessége volt a kon­ferenciának, jóllehet bizonyos mértékig idegen tőlünk e te­rület. A világ nyugati felén az alkoholizmus elleni harc­hoz hasonló, széles körű együttműködést igényel a ká­bítószer-élvezetek visszaszorí­tása. S mind az előző, mind az utóbbi bonyolultabb fel­adat, mint nálunk. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének egy felmérése szerint, csak New York államban feltehe­tően 68 000 heroinista« él. A nemek közötti megoszlás meg­hökkentő módon éppen ellen­tétes az alkoholizmuséval: a kábítószer-élvezők, narkomá- niások 18 százaléka férfi és 82 százaléka nő. Az idézett szám­adat csupán ízelítőül szolgál. Milliós számok jelezhetnék a kábítószerek rabjait — hatá­rainkon túl. A kilenc napig tartó nem- zetközi konferencia ta­pasztalatait — föltehetően va­lahány résztvevő hasznosítani tudja majd, s kívánjuk is, hogy így legyen mind nálunk, mind pedig szerte a világban. A küzdelem éppen e konfe­renciák révén egyre egyönte­tűbb lesz, hiszen a közös cél idővel bizonyára megszüli az egyöntetű cselekvést is. ti állam utazó társulata elvár­hat némi udvariasságot. Dom­bóvár tanácsa, Ábrahám Má­ria építési csoportvezető alá­írásával, a 4804/1969. sz. ügy­iratban megállapított részük­re kétszáztizenkét forint köz­terület hasznosítási díjat. Az összeg nem nagy. a megállapí­tás lehetett téves is. Honnan tudhatná ezt egy NDK-állam- polgár? Megtudta. Röviddel később szóban, igen kemény modorban, majd a fenti szá­mon még egyszer (!) írásban, is. Az előző határozatot visz- szavontálc, mint törvénysértőt, arra hivatkozva, hogy a kije­lölt hely nem közterület. Ezek után ugyanoda megállapítot­tak előbb (szóban) háromezer, majd (írásban) ezerötszáz fo­rint közterület használati dí­jat. A kételkedő kívülállóban felmerülhet a gondolat, hogy némi alku árán nem lehetett volna a törvénysértés díját még néhány száz forinttal alább szállítani? A vendég fi­zetett, bár a megállapodást nem írta alá. Viszont magyar képviselőjével Íratott a dom­bóvári járási tanácshoz egy fellebbező levelet, melynek utolsó mondata így hangzik: „Kérjük továbbá a Községi Tanács V. B. Titkára részéről megnyilvánuló, igen sértő ma­gatartást az NDK. Igazgató és a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatója felé visszavonatni szíveskedjenek. (Rendőrséggel való fenyegetés stb.)’’ Az esetről azóta — tudomá­sunk szerint — már értesül­tek az NDK hazai képviseleté­nél is. Nemzetközi jegyzékvál­tás ugyan aligha lesz az ügy­ből, de — és ez mindkét eset­re vonatkozik — joggal fel­merül a kérdés: — Csak­ugyan így kell és lehet ven­déget fogadni? O. 1. Pecázó gyerekek Foto: Deák József Dunaföldvár —li— Vendégfogadás és árnyoldalai A vadászat, a hajdani idők egyik megélhetési forrása ma már átalakult nemes szenvedéllyé, és a vadgazdálkodás céltudatos te­nyésztői munkává. Ha átalakult formában is, de valami megma­radt: az elejtett vad trófeájának értéke. Nemzetközileg kialakult pontszámítás segíti eldönteni egy-egy vad trófeájának értékét. A trófea bírálatának szervezeti kérdéseiről adott ki utasítást a közelmúltban a mezőgazdasági és élelmezés ügyi miniszter, a Mi­nisztertanács Tanácsszervek Osz­tályával egyetértésben. A rendel­kezés szerint minden elejtett szar­vas és őz, ezenkívül az üzemi ke­zelésben lévő vadászterületeken elejtett dám és muflon trófeáját bírálni ken, amelynek célja a trófea pontszámos értékelése — illetve bérkilövés esetén — a szám­lázás alapjául szolgáló adatok megállapítása. A bírálatot az Országos Trófea ^Bíráló Bizottság é!s' a nuegyei trófeabíráló bizottságok végzik. Az országos bizottságnak elnöke és , négy tagja van, elnökét a MÉM Erdészeti és Faipari Hiva­talának vezetője, két tagját a mi­nisztérium Vadászati és Vadgaz­dálkodási Főosztályának vezető­je, két tagját pedig a MÁVOSZ 3 év időtartamára bízza meg. Az Országos Trófea Bíráló Bi­zottság végzi a költségvetési szervek kiemelt vadászterületein elejtett, valamint az egyéb va­dászterületeken külföldiek által elejtett vadak trófeájának bírá­latát, amelynek adatairól, a bí­rálat eredményéről törzskönyvet vezet. Ezenkívül közreműködik a hazai és a külföld; trófeabemu- latók, kiállítások szervezésében, rendezésében, tapasztalatai alap­ján véleményt nyilvánít a vadá­szatra jogosítottak nagyvad-gaz­dálkodásáról, javaslatot tesz a vadállomány minőségi javítását szolgáló intézkedésekre. A megyei trófeabíráló bizott­ságokat a megyei tanácsok mező- gazdasági és élelmezésügyi osztá­lyai alakítják meg. Három tagja, közül egyet az osztály dolgozói közül, egyet a területileg illeté­kes erdörendezőség, egyet a MAVOSZ megyei intézőbizottsága javaslatára a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály jelöl ki há­roméves időtartamra. A megyei bíráló bizottság végzi évente február 15 és március l között az üzemi vadásztársaságok területén elejtett nagyvad, vala­mint a vadásztársaságok területén elejtett szarvas és őz trófeájának bírálatát, amennyiben az — a ren­delkezésnek megfelelően — nem tartozik az országos bizottság ha­táskörébe. Szükség esetén bírá­latot tarthat augusztus i—15. kö­zött is, ilyen esetben a következő év március 1. napjáig csak az előző év augusztus 15. után elej­tett vad trófeáját kell bírálni. A vadászatra jogosított szervek az üzemi vadászterületükön elej­tett nagyvad, a vadásztársaságok a vadászterületükön elejtett szar­vas és őz trófeáját — a külföldi bér kilövők által elejtett vad tró­feáját kivéve — évente legké­sőbb február 15-ig, vagy ha a megyei bizottság augusztusban is tart bírálatot, augusztus 1-ig kö­telesek azokat bírálatra bemutat­ni. Ha a trófeabírálat hibás lelövést állapít meg, az esetenként előfor­duló hibás lelövés miatt a felelős vadászt figyelmeztetni kell, vagy súlyosabb esetben felelősségre vo­nást kell kezdeményezni, ha a vadásztársaság által bérelt terü­leten nagyobb számban fordulnak elő hibás kilövések, a vadásztár­saságot kell figyelmeztetni, eset­leg a bérleti szerződést felmonda­ni. Állami vadgazdaság, állami gazdaság, vagy más állami szerv által folytatott vadászaton na­gyobb számú hibás kilövés ese­tén felügyeleti intézkedést kell tenni. A bérkilövési szerződése­ket a MA VAD azzal a feltétellel köti meg, hogy hibás kilövés ese­tén a vadászatra jogosított a bér­kilövési díjra nem tarthat igényt. BT. Köszönetét mondunk mindazoknak akik szere­tett fiunk WIRTH JÁNOS — aki tragikus körül­mények közt 27 éves ko­rában elhunyt — teme­tésén részt vettek, és fájdalmunkat koszorúkkal enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család (121)

Next

/
Thumbnails
Contents