Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
Figyelő A megértőkészség és a bértárolás Közös ellenségünk az alkoholizmus 1 Hírmagyarázóul' írja : Rendelkezés a trófeabírálatról Nincs ember, akit ne lógtál koz tatna a megtermelt kenyér- és takarmánygabona sorsa. Nyilatkozatokat hallottunk és olvastunk az elmúlt hetekben a raktározási gondokról, a szinte megoldhatatlannak látszó nehézségekről. Amennyiben tehát a bőven termő búzafajták szinte teljesen kiszorították a hagyományos fajtákat, megsokszorozódtak a tárolási gondok, és az idén különösképpen fennáll annak a veszélye, hogy a megtermelt kenyér- és takarmány- gabona egy része veszendőbe megy. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei, a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat vezetői e szorult helyzetben a mező- gazdasági üzemek segítségét kérték. A megértés és a segítőkészség nyilvánul meg a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek részéről. Bizonyságát adták annak, hogy hívei az együttműködésnek és a vállalatok számíthatnak rájuk a nehéz helyzetben. A Gabonafelvásár- ló és -Feldolgozó Vállalat igazgatója elmondotta, hogy eddig 2100 vagon gabona bértárolására sikerült a vállalatnak szerződést kötnie, a mezőgazdasági üzemekkel. Nyilvánvaló, hogy ez a körülmény feltétlenül „lélegzetvételhez” juttatja a vállalatot, s ami végeredményben nagyon lényeges; tárolás miatt csökken a vesztség a megtermelt gabonában. A mezőgazdasági üzemek gesztusa szót és figyelmet érdemel. Főleg abból a szempontból, hogy más esetben, fordított helyzetben joggal várják el a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is a megértést és a segítő szándékot, az állami vállalatoktól. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a gabonafelvásárlás a tavalyi évhez viszonyítva, mintegy másfél héttel később kezdődött. Eddig, a tegnapi napig a vállalat 200 vagon őszi árpát vett meg az üzemektől, tavaly ilyenkor viszont már javában folyt a búzafelvásárlás is. A bértárolás feltétlenül előnyös a mezőgazdasági üzemeknek, de elsősorban a vállalatnak. Ha sikerül még 500 vagon gabonára bértárolási szerződést kötni, akkor nagy bajok nem lehetnek, bár igaz, hogy még így is, 1500 vagonnyi gabonát, szabad téren kénytelen a vállalat átmenetileg tárolni. ír — A 15. nemzetközi alkohol- izmuselleni konferencia június 9—18 között zajlott Budapesten. Az eseményről tájékoztatott a rádió, a tv, úgyszólván valamennyi országos és vidéki lap érdemének megfelelő terjedelemben foglalkozott a konferenciával, amely négyszáz résztvevőjével az alkoholizmus ellen folyó világküzdelem sikereit demonstrálta, gondjait, új stratégiáját dolgozta ki. Megyénkből dr. Aracs Jó- zsefné megyei orvos, dr. Fodor László ideggyógyász főorvos és dr. Szepesi János, a kórház elmeosztályának főorvosa vettek részt a konferencián, illetve ennek legérdekesebbnek ígérkező sympoziu- main. Mint tudjuk, az alkoholizmus terjedése — sajnos —világjelenség. Idézve dr. Aracs Józsefnét, a konferencián igen aktívan vett részt egy francia abbé, aki hozzászólásaival valóságos kis prédikációkat remekelt. Nos, ő fohászkodott a konferencia derűjére azért, hogy bár eljutna eredményében az alkoholizmus elleni küzdelem Franciaországban addig, hogy a franciák ne fogyasszanak napi egy liter bornál többet. Tudniillik többet fogyasztanak, s a fogyasztási statisztikák grafikonja nemcsak Franciaországban fut meredeken fölfelé. Mi magyarok is derekasan helytállunk, az alkoholfogyasztás -ranglistáján bizony magunk mögé parancsolunk évről évre hazánknál nagyobb országokat. A zt ma már kevesen vi- tátják, hogy az alkoholizmus betegség, méghozzá Ha Szekszórdra látogatna U Thant, Valentyina Tyeres- kova, vagy Szentgyörgyi Albert professzor, akkor az inkább a megyeszékhelynek megtiszteltetés, semmint U Thantnak, Valentyina Tyeres- kovának, vagy Szentgyörgyi professzornak. Ha bemutatkozása színhelyéül a megye bármely pontját választaná, akármilyen külhoni együttes, a helyzet még akkor is ugyanez, ha nem feltétlenül megtiszteltetésről, hanem csak a külföldi vendég iránti kötelező udvariasságról beszélünk. A vendég többnyire nem ismerős azon a helyen, ahová elmegy. Ilyenkor a vendéglátó természetes és hagyományainkhoz hű kötelessége, hogy a lehető legtöbbet mutassa meg abból, amit lakhelyén megmutatni érdemes. Semelyik vendég nem veszi zoolyan betegség, amelyik gyógyításra szorul, következésképpen gyógyítható. De, elég volt végigpillantani a konferencia résztvevőinek sorain. A nyugati országokból az ismert szakembereken kívül rengeteg lelkész érkezett a tanácskozásra. Buzgó és szenvedélyes emberek, akik hazájukban az alkoholizmus elleni harc vezéralakjainak számítanak. Maga ez a tény kellőképpen dokumentálja. miért voltak elbűvölve a szocialista világ egészségügyének idevonatkozó eredményeitől. Míg Nyugaton inkább valláserkölcsi ügy az alkoholizmus elleni küzdelem, nálunk társadalmi. Többek között ezért is lehetséges például — szükség esetén — a kényszer-elvonókúrás kezelés, s ennek kapcsán számos olyan intézkedés, amely óvni igyekszik teszem azt az alkoholista szülő gyerekét attól a veszedelemtől, amely az esetek 35 százalékában a gyermekeket is alkoholistákká teszi. De ezt megelőzően, vagy talán ezzel egyidejűleg megkísérli elragadni a beteget az alkoholizmus az egészséget, személyiséget egyaránt károsító romboló rémétől. Teszi ezt az egyén és a társadalom érdekében. Dr. Van dem Daela belga professzor az alkoholizmust a lelki rabszolgaság egyik fajtájának tekinti és a kezelés célját a következő jelszóban tömörítetté: ..Harcold ki szabadságodat!” A teológia és a mélypszichológia ötvözeteként számos hasonló nézet hangkon, ha a megszervezett program pontjai között nem az árnyoldalak, hanem inkább a napsugarasak szerepelnek. Sajnos nem mindig sikerül. Nemrégiben nálunk járt irodalmi életünk egyik rangos képviselője. Érkezésének időpontja .véletlenül egybe esett a megyénkről szóló tv-adások egyikével. Enyhén szólva nagyra nyitotta, amúgy keskeny vágású szemeit, amikor a — különben példamutatóan szíves és népes — vendéglátók udvariasan felkérték, hogy ugyan nézné végig velük együtt a műsort, mert ez őket érthető módon érdekli. A vendéget érthető módon nem érdekelte, de udvarias ember lévén, nem tiltakozott. Egy félmondatnyi panaszt csak később, ismerősök körében ejtett el. Ugyanezen vendégtől őrzünk egy magánlevelet. Magánlevelekből általában nem illik idézni, csak azért tesszük mégis, mert ezt a pár sort közérdekűnek véljük: „... belenéztem a tarisznyámba rakott tolnai anyagba. És most jövök a szemrehányással: nem tudtatok mit csinálni a szabad délelőttöm- mel — ez nem neked szól, hanem a többieknek — mégsem néztük meg a Sárköz múzeumát ...” A korakelő vendég hajnaltól délig ődöngött a szekszárdi utcákon, ami ugyan kétségtelenül nagy élmény, de nem vitathatjuk, hogy a Sárközi Múzeum megtekintése nagyobb lett volna. Más. Ellátogat Dombóvárra "gy NDK vándorcirkusz. A ■irkusz-művészetről megoszthatnak a vélemények (bár tör- énetesen ennek az együttesnek majdnem minden produkciója nívós volt), arról azonban nem, hogy egy barázott el itt. De a sokféle hangnak és mondanivalónak a célja egy és ugyanaz volt. Elhódítani, visszaszerezni az embert a józan, alkotó életnek. A világviszonylatban szintén nagy tereket meghódító kábítószer-szenvedély témája külön érdekessége volt a konferenciának, jóllehet bizonyos mértékig idegen tőlünk e terület. A világ nyugati felén az alkoholizmus elleni harchoz hasonló, széles körű együttműködést igényel a kábítószer-élvezetek visszaszorítása. S mind az előző, mind az utóbbi bonyolultabb feladat, mint nálunk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egy felmérése szerint, csak New York államban feltehetően 68 000 heroinista« él. A nemek közötti megoszlás meghökkentő módon éppen ellentétes az alkoholizmuséval: a kábítószer-élvezők, narkomá- niások 18 százaléka férfi és 82 százaléka nő. Az idézett számadat csupán ízelítőül szolgál. Milliós számok jelezhetnék a kábítószerek rabjait — határainkon túl. A kilenc napig tartó nem- zetközi konferencia tapasztalatait — föltehetően valahány résztvevő hasznosítani tudja majd, s kívánjuk is, hogy így legyen mind nálunk, mind pedig szerte a világban. A küzdelem éppen e konferenciák révén egyre egyöntetűbb lesz, hiszen a közös cél idővel bizonyára megszüli az egyöntetű cselekvést is. ti állam utazó társulata elvárhat némi udvariasságot. Dombóvár tanácsa, Ábrahám Mária építési csoportvezető aláírásával, a 4804/1969. sz. ügyiratban megállapított részükre kétszáztizenkét forint közterület hasznosítási díjat. Az összeg nem nagy. a megállapítás lehetett téves is. Honnan tudhatná ezt egy NDK-állam- polgár? Megtudta. Röviddel később szóban, igen kemény modorban, majd a fenti számon még egyszer (!) írásban, is. Az előző határozatot visz- szavontálc, mint törvénysértőt, arra hivatkozva, hogy a kijelölt hely nem közterület. Ezek után ugyanoda megállapítottak előbb (szóban) háromezer, majd (írásban) ezerötszáz forint közterület használati díjat. A kételkedő kívülállóban felmerülhet a gondolat, hogy némi alku árán nem lehetett volna a törvénysértés díját még néhány száz forinttal alább szállítani? A vendég fizetett, bár a megállapodást nem írta alá. Viszont magyar képviselőjével Íratott a dombóvári járási tanácshoz egy fellebbező levelet, melynek utolsó mondata így hangzik: „Kérjük továbbá a Községi Tanács V. B. Titkára részéről megnyilvánuló, igen sértő magatartást az NDK. Igazgató és a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatója felé visszavonatni szíveskedjenek. (Rendőrséggel való fenyegetés stb.)’’ Az esetről azóta — tudomásunk szerint — már értesültek az NDK hazai képviseleténél is. Nemzetközi jegyzékváltás ugyan aligha lesz az ügyből, de — és ez mindkét esetre vonatkozik — joggal felmerül a kérdés: — Csakugyan így kell és lehet vendéget fogadni? O. 1. Pecázó gyerekek Foto: Deák József Dunaföldvár —li— Vendégfogadás és árnyoldalai A vadászat, a hajdani idők egyik megélhetési forrása ma már átalakult nemes szenvedéllyé, és a vadgazdálkodás céltudatos tenyésztői munkává. Ha átalakult formában is, de valami megmaradt: az elejtett vad trófeájának értéke. Nemzetközileg kialakult pontszámítás segíti eldönteni egy-egy vad trófeájának értékét. A trófea bírálatának szervezeti kérdéseiről adott ki utasítást a közelmúltban a mezőgazdasági és élelmezés ügyi miniszter, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályával egyetértésben. A rendelkezés szerint minden elejtett szarvas és őz, ezenkívül az üzemi kezelésben lévő vadászterületeken elejtett dám és muflon trófeáját bírálni ken, amelynek célja a trófea pontszámos értékelése — illetve bérkilövés esetén — a számlázás alapjául szolgáló adatok megállapítása. A bírálatot az Országos Trófea ^Bíráló Bizottság é!s' a nuegyei trófeabíráló bizottságok végzik. Az országos bizottságnak elnöke és , négy tagja van, elnökét a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának vezetője, két tagját a minisztérium Vadászati és Vadgazdálkodási Főosztályának vezetője, két tagját pedig a MÁVOSZ 3 év időtartamára bízza meg. Az Országos Trófea Bíráló Bizottság végzi a költségvetési szervek kiemelt vadászterületein elejtett, valamint az egyéb vadászterületeken külföldiek által elejtett vadak trófeájának bírálatát, amelynek adatairól, a bírálat eredményéről törzskönyvet vezet. Ezenkívül közreműködik a hazai és a külföld; trófeabemu- latók, kiállítások szervezésében, rendezésében, tapasztalatai alapján véleményt nyilvánít a vadászatra jogosítottak nagyvad-gazdálkodásáról, javaslatot tesz a vadállomány minőségi javítását szolgáló intézkedésekre. A megyei trófeabíráló bizottságokat a megyei tanácsok mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályai alakítják meg. Három tagja, közül egyet az osztály dolgozói közül, egyet a területileg illetékes erdörendezőség, egyet a MAVOSZ megyei intézőbizottsága javaslatára a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály jelöl ki hároméves időtartamra. A megyei bíráló bizottság végzi évente február 15 és március l között az üzemi vadásztársaságok területén elejtett nagyvad, valamint a vadásztársaságok területén elejtett szarvas és őz trófeájának bírálatát, amennyiben az — a rendelkezésnek megfelelően — nem tartozik az országos bizottság hatáskörébe. Szükség esetén bírálatot tarthat augusztus i—15. között is, ilyen esetben a következő év március 1. napjáig csak az előző év augusztus 15. után elejtett vad trófeáját kell bírálni. A vadászatra jogosított szervek az üzemi vadászterületükön elejtett nagyvad, a vadásztársaságok a vadászterületükön elejtett szarvas és őz trófeáját — a külföldi bér kilövők által elejtett vad trófeáját kivéve — évente legkésőbb február 15-ig, vagy ha a megyei bizottság augusztusban is tart bírálatot, augusztus 1-ig kötelesek azokat bírálatra bemutatni. Ha a trófeabírálat hibás lelövést állapít meg, az esetenként előforduló hibás lelövés miatt a felelős vadászt figyelmeztetni kell, vagy súlyosabb esetben felelősségre vonást kell kezdeményezni, ha a vadásztársaság által bérelt területen nagyobb számban fordulnak elő hibás kilövések, a vadásztársaságot kell figyelmeztetni, esetleg a bérleti szerződést felmondani. Állami vadgazdaság, állami gazdaság, vagy más állami szerv által folytatott vadászaton nagyobb számú hibás kilövés esetén felügyeleti intézkedést kell tenni. A bérkilövési szerződéseket a MA VAD azzal a feltétellel köti meg, hogy hibás kilövés esetén a vadászatra jogosított a bérkilövési díjra nem tarthat igényt. BT. Köszönetét mondunk mindazoknak akik szeretett fiunk WIRTH JÁNOS — aki tragikus körülmények közt 27 éves korában elhunyt — temetésén részt vettek, és fájdalmunkat koszorúkkal enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család (121)