Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

A szekszárdi borvidék jövőjéről, az ÁFÉSZ élelmiszeripari tevékenységéről tanácskozott a megyei NEB Tegnap, hétfőn délelőtt két, igen sok embert érintő kér­déskomplexumról tanácskozott a Tolna megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. Először a szekszárdi történelmi borvi­dék erózió elleni védelmi és rekonstrukciós munkák vizs­gálatáról szóló jelentést vitat­ta meg, s számos ígéretes ha­tározatot hozott. Ezek ismer­tetésére később visszatérünk. A NEB mind Horváth József vizsgálatvezetőnek, mind az irányítása alatt dolgozó népi ellenőröknek köszönetét, el­ismerését fejezte ki értékes munkájukért. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek élel­miszeripari tevékenységének vizsgálatát Öberritter László vezette. A vizsgálat a Szövet­kezetek Tolna megyei Értéke­sítő Központjára, valamint a bátaszéki, a gyönki, a köles- di, a nagydorogi, a tamási és a Paksi ÁFÉSZ-ra terjedt ki. Lényeges megállapítása, hogy az ÁFÉSZ-ek munkássága hasznos: növelik az árualapo­kat, bővítik a választékot, és — a szeszfőzdék révén — hozzájárulnak a törköly, bor­cefre és gyümölcshulladék hasznosításához. A szeszfőz­dék — például — tavaly 30 ezer hlf-ot meghaladó meny- nyiségű gyümölcs- és törköly­pálinkát állítottak elő. A négy ÁFÉSZ majdnem hat és fél­száz sertést hizlalt meg, vágott le; — húsukat részint a kis­vendéglőkben értékesítette, ré­szint eladta. A szekszárdi hús- feldolgozó üzem házias készí­tésű árui igen népszerűek, be­lőlük a Mezőgazdasági Termé­kek Boltjában hét hónap alatt majdnem háromszázötven má­zsa talált vevőre. Dicséretes a Paksi ÁFÉSZ sütőipari tevé­kenysége is. Sajnálatos tényként regiszt­rálta a népi ellenőrzés, hogy egyes szövetkezeti cukrász­üzem működése veszteséges, s hogy emiatt a választott ve­zetőség már-már megszünteté­süket fontolgatja. Ez hátrá­nyos volna a lakosság szem­pontjából. A NEB álláspont­ja szerint felül kell vizsgálni, vajon helyesen értékelik-e a cukrászüzemekkel kapcsolatos költségeket. Szakszerű gazda­ságossági számításokat követő intézkedések — valószínűleg — a fenntartás, sőt a fejlesz­tés mellett szólnának. Viszontlátásra ! Szovjet pedagógusok vezette továbbképzés orosz nyelvből — Hogyan beszélnek oro­szul a magyar—orosz szakos pedagógusok? — Csak a legnagyobb elis­meréssel szólhatok róluk. Is­mereteik széles körűek, kiejté­sük tiszta, a grammatikai problémákat a középiskolai követelményeknél jobban ér­tik. Nyugodtan mondhatom, hogy jó kezekben van az orosz nyelvoktatás Magyaror­szágon. A két hétig Szekszárdon tartózkodott szovjet pedagó­gusok csoportvezetője vála­szolt. Magyarországra ötven- hatan érkeztek. Az ottani egyetemek, főiskolák bölcsész pedagógusai közül azok jöttek Magyarországra, akik önként jelentkeztek és vállalták a két­hetes munkát. Mert dolgozni jöttek ide valamennyien, orosz nyelvi továbbképző tan­folyamokat vezetni. A szek­szárdival együtt az ország hat városában hét tanfolyamon ültek az orosz tanárok két hétre az iskolapadokba. Itt Szekszárdon Baranya. Somogy, Zala. Veszprém és Tolna me­gye orosz szakos pedagógusai gyűltek össze. A tanfolyam magyar vezetője és a szovjet pedagóguscsoport állandó tol­mácsa Náger Mátyás bonyhádi pedagógus volt. — A Szovjetunió mely vá­rosaiból utaztak Szekszárd- ra ők hatan? — Moszkvából, Kujbisevből, Micsurinszkból, Leningrádból. — Magyarországon jártak már? Mit tudtak rólunk mielőtt idejöttek? — Valamennyien először vagyunk az Önök országában. Bizony nem sokat hallottunk Szekszárdról még egy hónap­pal ezelőtt sem — válaszolják nevetve. — És most, a két hét alatt mit láttak, miről hallottak? — Jártunk Pécsett, nagyon szép, barátságos kis városka. Láttuk az önök múzeumát, el­vittek bennünket a Borkombi­nátot megtekinteni. Voltunk termelőszövetkezetben Mözsön. is, ahová a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői kísér­tek el bennünket. Mözsön na­gyon szép, kultúrált mozihe­lyiséget is láttunk, s jártunk a napközi otthonban, az isko­lában is. Decsen a népművé­szettel ismerkedtünk. Kedves, barátságos vidék a maguké. Megszerettük ezt a kis várost és az itt élő embereket — Tudja, a mj nagy, széles kiterjedésű országunk után ez a maguk hazája olyannak tű­nik nekünk, mint egy szépen berendezett, minden kénye­lemmel ellátott kicsi lakás. Minden megtalálható itt — szól közbe a csoport veze­tője, az itt levő hat pedagó­gus közül az egyedüli férfi —. ami nálunk. Csak a méretek mások. Kisebbek a városok kisebbek a termelőszövetke­zetek. Talán még a mozi épü­lete is kisebb, mint nálunk ál­talában. Kicsibe bár, de min­den megvan. Megszerettem az országukat — Meg a borukat..; — kottyan közbe az egyik szov­jet kolléganő. — Tudja, égy szem férfi va­gyok, meg kell védenem a csoport becsületét. A kolléga­nőim csak kóstolgatják a vö­rös meg a fehér bort is. Anatoli a csoport lelke. Ál­landóan tréfálkozik, mindig jókedvű és mindenkihez van néhány barátságos szava. Ma­gasra emeli poharát borozga­tás közben csendet kér és po­hárköszöntőt mond. A magyar —szovjet barátságot élteti, ar­ra üríti a poharat, hogy az iskolás gyerekekre az egész világon állandóan a nap süs­sön, hogy ne szomorítsa hábo­rús viszály életüket, s ki­fejezi reményét egy újbóli vi­szontlátásban akár itt Magyar- országon, akár a Szovjetunió tájain. A két hét hamar eltelt. A továbbképzésen részt vett ma­gyar pedagógusok rendkívül hasznosnak találták e napo­kat. A szovjet kollégáktól me­legen búcsúztak. Ök pedig a kétheti munka után egy kis pihenésre néhány napra a Ba­latonra utaztak. A Balaton után még néhány napot Buda­pesten töltenek, s aztán utaz­nak vissza otthonukba. A vo­nat ablakából elhangzó „vi­szontlátásra” nem az udvari­asság diktálta megnyilatkozás lesz szájukból. Azt mondják: — Ha szükség van ránk. s hogyha lehetséges, jövőre is­mét eljövünk. M. É. Eleven kapcsolatok Ülést tartott az MSZBT megyei elnöksége Az MSZBT hétfőn megtar­tott elnökségi ülésén az elnök­ségi tagokon kívül részt vett Hunyadi Károly, országgyűlé­si képviselő, Czvetics Ivánka, a megyei pártbizottság mun­katársa, Oláh Andrásné, az MSZBT Országos Titkárságá­nak munkatársa, a szakszerve­zet, a TIT, a nőtanács képvi­selői. Az elnöklő dr. Gyugyi Já­nos megnyitója után Czank József megyei titkár ismertet­te a baráti társaság elmúlt félévi munkáját, majd Bauer József elnökségi tag az isko­lán kívüli orosz nyelvoktatás lehetőségeivel foglalkozott. Az elnökség tagjai eredmé­nyesnek könyvelték el a fél év munkáját, és reálisnak ta­lálták a következő fél év fel­adatait. Az MSZBT, a Haza­fias Népfront és a társadalmi szervek segítségével orosz nyelvtanfolyamokat, a szovjet szépirodalom felhasználásával olvasómoz.galmat és baráti vo­natot indít. Szerepelnek a munkatervben olyan momen­tumok is, amelyek a negyed- százados jubileumra, hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulója méltó megünneplésére utalnak. Mit láttunk a Szov­jetunióban? címmel a baráti országban járt turisták fény­képanyagából megyei kiállítást rendeznek. Előadásokat, vetél­kedőket tartanak a művelődé­si házakban. A filmszínházak szovjet filmeket tűznek mű­sorra. A művelődési osztály támogatásával orosz nyelvsza­kos pedagógusok részére kon­ferenciát tartanak. A vitában László Antal ja­vasolta, hogy a szocialista bri­gádok vállalásába esetenként iktassák be az orosz nyelv el­sajátítását is. Czvetics Ivánka, a pionírok és úttörők között kialakult levelező kapcsolatot, mint a nyelv jobb elsajátítá­sának eszközét említette köve­tendő példaként a felnőttek részére. Dr. Mészáros Gyula, múzeumigazgató a Regölyben végzett ásatások eredményei­ről beszélt. A feltárt leletek, ötvösmunkák. aranytárgyak, egykori dél-oroszországi kap­csolatokra utalnak. Mint mon­dotta, örömmel fogadná egy testvérvárossal, illetve testvér­múzeummal való kapcsolat ki­alakítását. Az elnöklő dr. Gyugyi Já­nos foglalta össze a vitát. Képriport a tároló-hűtőtelepről A Szövetkezetek Tolna megyei Központja mözsi tároló­hűtőtelepén a termelőszövetkezetektől ttásárolt zöldség, gyü­mölcs szakszerű kezelése, az utóbbi exportra előkészítése fo­lyik. Időszakosan nulla—mínusz 40 Celsius fokig történő hűtéssel tárolnak vadhúst, valamint különböző mirelit áru­féleségeket. Az átvett tojás gépi átvizsgálása, átválogatása is itt történik. Képünkön Pesti Józsefné a bolgár JÁSZ—8 automata gé­pen végzi a tojások ellenőrzését, osztályozását. A megfele­lőket hűtőházi tárolásra, míg az erre alkalmatlanokat va­gontételekben szállítják közvetlen fogyasztásra.; havonta közel egymillió darabot. A zöldségtároló üzemrészben Reizer Teréz harmadmagával végzi az újburgonya gépi csomagolását. Egy és két kilo­grammos csomagokban hozzák a kereskedelmi forgalomba. Itt történik a zöldáru válogatása, osztályozása szállításra előkészítése. Az üzemrész dolgozóinak munkája révén jut naponta friss zöldségféleség, gyümölcs a szekszárdi, bony­hádi, dombóvári és még számos megyei elárusító bolt­egységhez, pavilonhoz. A ládaüzemben Szabó Julianna a POLYGRAPH ládaalj- tűző gépen dolgozik. Az eddigi gyakorlattól eltérően a szö­gelést nem alkalmazzák. Az új eljárással termelékenysége emelkedett, a gyártás folyamatossá vált. A szállító, tároló ládákat nemcsak az üzemi felhasználásra, de eladásra is készítenek. Megrendelőik között említhetik a MAVAD va­lamint a HÜNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalatot is. A mintegy ötven főt foglalkoztató üzemben saját boltháló­zatuk részére zöldséges pavilonokat is készítenek. Fotó: Tóth Iván

Next

/
Thumbnails
Contents