Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Igaza volt Galileinek: mégis mozog a Föld. Szék- szárdon erre többfelé találni bizomyítékot. Az egyik helyen a járda szakad le, a másik helyen az új út. Mert mozog a föld. Ha Galilei élne, biztosan Szek- szárdra költözne, hogy 'bizonyítva lássa élete fő értel­mét: mozog a Föld. Persze, hogy mozog. Sajnos nem azoknak a talpa alatt, akik úgy építették meg az utat. hogy az o mozgástól leszakadhat. És most kezdődik a vita. Ha Galilei élne, azt mondaná’; amit a vállalat ille- ; tőkéséi mondanak: mozog, a föld. Galileit mepégették a kijelentéséért. Ma már ilyes­miért nem égetnek meg senkit, tehát bátran mondhat mindenki azt, amit. akar — a többletköltséget így is, úgy is, az állam viseli. , Mert nálunlip mindent megértünk. Persze nem az egyszerű emberek. Azok nem értik, hogy nálunk mi­ért értenek meg mindent. Ok értetlenül állruúc a lyuk körül és megkapaszkodnak a korlátban, hogy bele ne essenek a gödörbe, mert ők kitörhetik akár a nyakukat is .., Pedig ők csak nézik a lyukat. De nem háborgók ezen. Eleget háborogtam már az ilyesmin. Belátom, én is most már: semmi sem lehet tökéletes, hisz az általam épített kályha is csak addig állt. amíg a pénzt felvettem érte. Futottak is utánam, hogy összedőlt a kályha, mire én azt mondtam, omit most mondanak: semmi sem tarthat örökké. Még a szekszárdi Tejbár sem, ahol először a szenny­víz nem találta az utat, utána meg a padlót kellett felszedni. És semmi sem lehet tökéletes. Nemcsak nálunk, de Amerikában is előfordul ilyesmi. Ennek Ethel Rounds, amerikai asszony a megmondhatója, aki a napokban perelte be azt az építőmérnököt, aki az ő lakását építette. A lakásban körülbelül olyan hibák voltak, mint amilyenek a mi lakásainkban is előfordulnak. Ezt bátran merem állítani, mert láttam Ethel Rounds lakását, aki volt szíves nemcsak megmutatni, de el is magyarázta a különböző dolgok működési elvét is. — Figyeljen jól Johannes! Nézze, most leengedem a/vizet az illemhelyen és hamarosan jön a szomszéd, hogy nála folyik a viz. De ez direkt jó, mert nem kell nekem a szomszédba menni, hogy engedjék meg a melegvizes csapjukat, hogy én itthon megfürödhes- sek. Ha nem jön a szomszéd, akkor biztosan harag­szik és nekem nem jó, mert tudja, ilyenkor elzárja otthon a gázcsapot és akkor nálunk nincs gáz. el­alszik a tűzhelyünk... ' Négyszer magyarázta el a dolgot. Végül is megértettem. Meghúztam a WC-láncot és Ethel asszony felkiáltott: — Johannes, haragszik a szomszéd! Elaludt a gáz­tűzhely lángja a konyhában. Szerencsére Ethel asszony férje megértő, mert ha olyan lett volna, mint Sancho Benitez, iloilói (Fülöp- szigetek) lakos. akkor nagy baj történhetett volna. Ez a Sancho ugyanis egy este felgyújtotta a házát, amely porig égett. Tettének oka: a felesége nem főzte meg időben a vacsorát. Szerencsére most nyár van és Ethel asszony meg­javíttathatja a gázcsapot, meg mindent, mert nyáron ott is könnyebben lehet ám szakembert találni ilyes­mire, mint télen. Ott is megjelennek ilyenkor a hir­detések, mint nálunk nemrég: „Olajkályháját most javíttassa. Gyorsan elvégezzük, házhoz megyünk.. Nos volt olyan, aki ezt el is hitte és telefonált, hogy az ő olajbojlere rossz, menjenek ki, javítsák meg. Fel is vették a rendelést és azt mondták: „Talán két hét múlva.. Most nyár van. Most ráér a fürdőbojler-tulajdonos várni és közben azon elmélkedni: „Ha nyáron két hét múlva jönnek, akkor ha télen akarom megjavíttatni a bojleremet, egy évvel korábban kellene bejelentenem ezt a szándékomatV Most nyár van, az ember nyugodtan, kényelmesen készülhet a télre. Nemcsak úgy, hogy megjavíttatja a bojlerét, hanem úgy is, hogy zöldpaprikával és pi­ros paradicsommal csillapítja vitaminéhségét, és ha még futja a pénzéből, akkor a zöldpaprika és para­dicsom mellé vesz még tyúkmájkonzervet is. Én ezt tettem. Vettem egy tyúkmájkonzervet, amelyre kívül­ről ráírták azt is, hogy mi van belülről. Ennek kel­lett volna benne lenni: tyúkmáj, tyúkhús, szalonna és f űszerek. . . Ettük-ettük és rá sem mertem volna gondolni, hogy a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat illetékesei mást is tettek bele. mint amit ráírtak. Ezért, amikor lát­tam. hogy a feleségem nyámmog, meg valamit szed ki a szájából, és hogy én észre ne vegyem, a tányér szélére helyezi azt a txtlamit, nem állhattam meg szó nélkül. — Mit találtál már megint? — Semmi különöset. — Hát. akkor mit tettél a tányér szélére? — Csontot! Megnéztem a dobozt. A csont nincs ráírva. Tehát a csont vagy meglepetésnek számm. vagy szabálytalanul került a dobozba. Mindenesetre nagy hiba nem tör­tént, mert a csont nem disznócsont volt, nem is birka, marha pedig egyáltalán nem. Tyúkcsont volt— az biz­tos. Most már csak azon töröm a fejem: hol tenyész­tik azokat a tyúkokat, amelyek a májukban is cson­tot termelnek. Ha a szerkesztő tudja, kérem írja meg a tyúkok pontos címét. Ha megkapom a címet, ígé­rem, hogy ezt a tyúkfajtát kiirtom mind egy szálig. A címét várom. Tisztelettel: MOZIM Két úr beszélget: — Hol töltötte a szabadsá­gét? — Baden-Badenben, — Miért mondja kétszer? Nem vagyok én süket, » Egy asszony kinyitja az aj­tót a szerelő előtt, aki a tele­vízió megjavítása végett jött. — Mikor maguknak telefo­nált még itt lakott. * Egy amerikai politikus így szól az újságíróhoz: — Érdekes, a legutóbbi cikkében egy szót sem írt arról, amit én magának bi­zalmasan elmondtam, * Egy New York-i étteremben a vendég ezt a megjegyzést te­szi: — Maguk elrontják ezt a kitűnő francia konyhát, mert olyan amerikai árakat szá­molnak fel, ami elveszi az ember étvágyát. * Egy 80 éves ember leleplezi hosszú életének titkát: — Ezt az autósoknak kö­szönhetem. Mindent elkövetek, hogy el ne gázoljanak, • A hétéves Mary megnézte a Hamupipőke című filmet és kíváncsi volt, vajon én isme­rem-e a mesét? — Tudom, hogyan végződik — feleltem neki óvatosan. — Hogyan? — Hamupipőke és a herceg boldogan éltek életük végéig. — Rosszul tudja — mondja diadalmaskodva a kislány — Összeházasodtak. • A tanár megkérdezi a nö­vendéket, megtörtént-e vele valaha, hogy lel ki ismerete sza­vára hallgatott. — Melyik hullámhosszon? * Egy stewardess a repülőgép rendetlenkedő nyolcéves uta­sához: — Mit fé&zkelődsz annyit? Mindjárt kiküldetek játszani! A gyerek nyomban elhallga­tott. * Egy fiatalasszony így szól a barátnőjéhez: — Szabadságra készülődve jól gondold meg, hogy mennyi ruhát és mennyi pénzt viszel magaddal. Aztán vigyél fele­annyi ruhát és kétszer annyi pénzt! Két barát megy az utcán. Egyikük hirtelen megszólal: — Gyerünk át a másik ol­dalra. Amott jön Kovács, s nem akarok vele találkozni, — Tartozol neki? — Nem. — ű tartozik neked? — Nem. de nagyon szeretne. Népújság 10 196$. július 6. Nyári örömök A magam számára kérek egy csöndes szobát —» lelte« U>leg minél messzebb a családomtól. Talán mégis a feleségemet kellett volna magammal hoznom — Q legalább tud főzni, (a könyvön; Sza­kácskönyv). És adj Uram holnap napsütést, hogy lesüljünki

Next

/
Thumbnails
Contents