Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-01 / 149. szám
Népművelők továbbképzése A fogkészítés mesterei... Dombóváron Harmadik éve gyűlnek össze Dombóváron a megye népművelői. Ilyenkor az Apáczai Gimnázium épülete átalakul; a lusta, nyári csendet szétkergeti a néptáncosok jellegzetes dobogása, a kórusvezetők terméből áradó hangok, s az előadók monoton beszéde. Két hétig vendégeskednek itt a tanulni vágyók: így a honismereti tábor tagjai és a gyer- mektáncoktatók tanfolyama, míg a díszítőművészeteket és a karvezetőket egy hét után felváltják az irodalmi színpad- és színjátszórendező-kurzus hallgatói, valamint a klubvezetők és amatőr filmszakörösök további egy hétre. Különleges státusa van a klubkönyvtárvezeto képzőnek, a KISZÖV— MÉSZÖV kultúros tanfolyamnak és a főiskolai előkészítőnek. De ezekről majd később... Dallamépítkezések, gyakorlati karvezetés Az egyik földszinti teremből lágy, bársonyos madrigál hangjai szűrődnek ki. Belép- tünkkor megreccsen a magnetofon. Palestrina „Már búcsúmat veszem” kezdetű ismert művét hallgatják. Foglalkozásvezető Dobák Pál, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa, a kórusmuzsika stílusairól beszél. Elemzi a preklasszikusok, a barokk, a romantika és mai korunk énekkari kultúráit. Hosszasan időznek Kodály művészeténél, hozzá fogható ugyanis — Dobák Pál véleménye szerint — nem akad a kórusirodalomban. Gyermek-, női, férfi- és vegyeskarok számára írt a népi dallamvilágban gyökerező utánozhatatlan remekműveket. Ugyanakkor kielemezték a „Molnár Anna” balladisztikus hangvételű vegyeskari művét, vizsgálva a dállamépítkezést és a szólamok sajátos funkcióját. A szerzeményt természetesen magnószalagról is lepergették. A délutáni foglalkozáson gyakorlati karvezetést tanultak, a szintén pécsi Tillai Aurél — országos nevű karnagy vezetésével. A gyermektáncoktatók terme zsúfolásig megtelt. Első évfolyam indult, itt találkoztak Tolna és Somogy megye érdeklődői egyaránt. A tananyagban szerepelnek a mozdulatelemzés alapfogalmai, a tánctanítás módszertana, a népviseleti típusok és egy kis tánctörténet is. Megismerkednek a két megye etnikai csoportjaival, szokásaikkal, nyelvükkel és művészetükkel. De azt sem felejtették el, hogy a gyakorlat teszi a mestert, s a két hét alatt megtanulják az I.—IV. osztály anyagát a „Gyermektáncok” című kötetből. Vezetőik szintén kitűnő szakértők, a néptánc országos tekintélyű tudorai: Hertelendi Henriette, a pécsi tanárképző adjunktusa és Szeretz József, a kaposvári Latinka Sándor művelődési központ művészeti előadója. A tanfolyam három évesre tervezett, ez alatt az általános iskolai táncanyag alapelemeinek megismerésén kívül fontos táncelméleti, népzenei és művelődéspolitikai előadásokat is hallgatnak. Finis A díszítőművész-tanfolyam résztvevői, a néptáncosoktól eltérően, utolsó alkalommal vannak együtt. Harmadik éve foglalkoznak a hímzéssel, szövéssel, s most már a vizsgára készülnek. A három év alatt megismerkedtek az ország összes „jegyzett” népviseletével, a különböző hímzéstípusokkal, hallgattak képző- és népművészeti előadásokat. Munkáikat reprezentatív albumba gyűjtötték össze. A novemberi sikeres vizsga esetén szakkörvezetői képesítést nyernek, amely gyermek- és felnőtt-, szövő- és hímzőszakkör vezetésére képesít. Az utolsó „fehér foltokat” tüntetik el dr. Németh Pálné irányításával. Hi a feladata a klubkönyvtárosnak ? A jelek szerint semmi. Ez tűnik ki ugyanis a klubkönyvtárosok számára szervezett tanfolyamon; hat (!) ember volt kíváncsi erre. Ha tekintetbe vesszük, hogy 37 klubkönyvtár létesül a megyében, s hozzászámítjuk azt is, ez a kooperációs népművelési forma még teljesen új, majd megfejeljük az egészet a megyei szervek járási felügyelőkhöz intézett többszörös felszólításával, összevetvén a silány eredménnyel (a tanfolyamot érdeklődés hiányában fel kellett oszlatni), a konklúzió: mérhetetlen a közöny, és érthetetlen a járási népművelési felügyelők tehetetlensége. Azt sem értjük, miként fogják az újsütetű klubkönyvtárosok úgy vezetni a foglalkozásokat, ahogy azt várnák tőlük, s ahogy azt az új szellemű intézmény megköveteli. A sok, feleslegesen elfecsérelt energiáról — szervezés, előadók biztosítása, tematikus felkészülés — amit a tanfolyam vezetői az előkészületekre fordítottak, ne is beszéljünk. Gyökeres ellentétben áll itt egymással az alapos, mindenre tekintő tervező munka, — a — mondjuk ki — tunyasággal és partikularizmussal. Ha nem változik lényegesen a szemlélet, nem hisszük, hogy a klubkönyvtárak ügye lényeges fejlődést hozna a népművelő munkában. Az Apáczai Gimnázium lakói még a honismereti tábor fiataljai, kikkel nem tudtunk érintkezni. Mint hallottuk, komoly munkával telnek napjaik. Ugyancsak itt készítik elő a népművelés szakra jelentkezett fiatalokat is az országban, egyedülálló kezdeményezésként. És végül néhány szót a vendéglátókról is. A városiasodó Dombóvár méltó otthont biztosított a művelődés különböző szektoraiban dolgozó érdeklődők számára. Reméljük a tevékeny munkás légkör eredményei majd a népművelő munka hétköznapjaiban kamatoznak igazán. CSUPOR TIBOR Bonyhádi fiatalok Ezelőtt hét esztendővel a Bonyhádi Zománcgyár kultúrotthonában nevettek. Fiatal tanárember érkezett a TIT megbízásából, aki nemcsak hogy nem óhajtott szokványos előadást tartani, hanem egyenesen azt vette a jejébe, hogy a fiatalokkal foglalkozzék. — Kinevetik! — figyelmeztették. Nem így történt, de az is igaz, hogy az előadás sem volt szokványos. — Ha nekünk barátságról, szerelemről valaki csak a katedráról dumál, az legközelebb még csak a hátunk közepét sem láthatja, — bizonygatta keresetlen szókimondással az egyik zománcgyári legény. — Ez azonban nem játszotta meg a tanárt. Pedig az. Mészáros Lajos magyar—történelem szakos tanár, de emellett, sőt talán ez előtt, elsősorban nevelő. Így aztán az unalmasnak vélt előadásból közvetlen csevegés, majd vita keveredett. Végeredményként pedig az, hogy az egyszerűen „tanár lírnak” titulált előadó következő szerepléseire is eljöttek a mozdíthatatlan- ként elkönyvelt fiatalok. A nevetségessé válás veszélyével legközelebb akkor fenyegették, amikor irodalmi szakkörhöz toborzott tagokat. — Irodalmat? Itten? A legjobb esetben is csak beat-ze nét! A művelődési otthonban megalakult irodalmi szakkörre először öten jöttek el. Aztán tizenketten. Végül már akadt olyan előadás, beszélgetés, melyen negyvenen-ötvenen vettek részt. A „tanár úr”, látszólag minden különösebb megerőltetés nélkül, fogalom lett a bonyhádi fiatalok körében. A megerőltetés azonban valóban nem több, mint látszólagos, mert ha valaki főhivatású kollégiumi nevelői állása, óralátogatásai és időnkénti óraadása mellett még ifjúsági klubot is vezet, az irodalmi színpadon pedig rendez. Kétgyermekes apa lévén, igazán nehéz elképzelni, hogy mikor marad ideje a saját gyermekei részére. — Hogyan lehet mindezt végbevinni? — Jó szándékkal. A jó szándék mellé természetesen némi szervezési készség is szükségeltetik. Az ifjúsági klubban kirándulások váltogatják az előadásokat. Jártak már Magyaregregyen, Zircen kétszer is. Közben vedig ilyesféle előadások hangzottak el: Szabadság — szabadosság (negyvennyolc résztvevő), Beszéljünk a szerelemről (huszonhat résztvevő). Az ifjúsági klubot 196R- ban „kiváló klub” címmel tüntették ki. — További tervei? — kérdeztük, azt remélve, hogy a szép kitüntetés újabb tervek megvalósítására ösztökél. — Augusztus elsejével, hét esztendő után, elmegyek a megyéből. Ezelőtt hét esztendővel a Bonyhádi Zománcgyár kultúrotthonában nevettek. Ma ezen nem nevet senki. — Személyes sérelem? — Talán. Ha azt tekintem, hogy évek óta hiába várok egy fürdőszobára a lakásomhoz, vagy ha azt, hogy távozási terveim miatt törölték a már elvégzett munkám utáni prémiumomat. akkor igen. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy új helyemen, az aszódi nevelőotthonban lényegesen magasabb lesz a fizetésem. — És az ifjúsági klub1 — Most keressük az új vezetőt. Őszintén kívánjuk, hogy mielőbb megtalálják. Ol. r—. A szekszárdi 40. s'z. fogtechnikai laboratórium —• mondja Szegedi János laborvezető —, a fogorvosoktól, rendelőintézettől eljuttatott minták alapján dolgozik, tizennégy jól képzett technikuss al. Pintér Gyula a száj modelljét, mintáját készíti el. Munkája nagy szakértelmet, körültekintést igényel, ez egyben az elkészítésre kerülő híd vagy protézis alapja. Szilágyi Katalin a harapási sablonok alapján fogpróbúkat készít viaszból. Célja a végleges elkészítés előtti szükséges módosítások elvégzése. A már többszörösen lepróbált viaszba ágyazott fogakat és fogsorokat Guld György mint készrevivő technikus (a szakmában így hívják) műanyagba viszi, átformázza, kidolgozza. Munkája nyomán nyeri el végül is a rendeltetésnek megfelelő szint és formát Foto: Tóth Iván.
