Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-04 / 152. szám
S JO VO EMBEREI Csökkentették a munkaidőt a termelésre, az élelmi- ” szer-feldolgozásra, az értékesítésre közös vállalkozások alakulnak országszerte. Először a Mecsektej nevét ismerték meg, elsősorban a fővárosi fogyasztók, majd később a Jásztej és a többi közös vállalkozás termékeivel barátkoztak. Ez a jövő útja S azok a jövő emberei, akik magértik, hogy egy termelő- szövetkezet soha nem lesz versenyképes a közös vállalkozásokkal szemben. Nem véletlen, hogy a tsz-ek melléküzemági tevékenységét szabályozó minisztertanácsi határozat is kiemeli: tovább kell fejleszteni a közös gazdaságok és az állami vállalatok együttműködését, bővíteni, kiaknázni az élelmiszer-feldolgozásban, az értékesítésben rejlő lehetőségek sokaságát. A kormányhatározat az élettel szinkronban, a korszerűen gondolkozó Tolna megyei tsz-vezetőket is igazolja, a betokosodott, az orruknál tovább nem látó vezetőket viszont figyelmezteti: ébresztő! Napjainkban lebecsülni az értékesítés tudományát és patópálos gőggel hangoztatni, hogy a „mi üzemünk kizárólag a termeléssel foglalkozik” — ez a lehető legmaradibb felfogás. Mit kezdenek néhány év múlva azok az üzemek, amelyeknek a vezetői nem hajlandók megtanulni, hogy legalább annyira kell érteniük az adás-vételhez, a kereskedéshez, mint a termeléshez. Némelyik közös gazdaságban a vezetők valami elvszerű magatartásnak hiszik hangoztatni, hogy hűek akarnak maradni önmagukhoz. Ez annyit jelent, a maradiak szóhasználatában, hogy a mezőgazdaságnak az a dolga, hogy termeljen. „Üzleteléssel nem foglalkozunk” — hallani még ma is gyakran a fontoskodó kijelentést. Ez a felfogás a régi nemesek butaságára emlékezteti az embert, ők is lenézték a kereskedőket, sőt, nem is tartották szalonképesnek őket. Csakhogy az üzletelést méltóságon alulinak tartó mai termelőszövetkezeti vezetők megfeledkeznek néhány „csekélységről”. Arról is például, hogy ami ma még nem okoz gondot, az néhány éven belül gondot fog okozni. Eljő az idő, amikor a termelőszövetkezetek élén álló szakvezetésnek először azt kell tudnia, hogy mit lehet eladni, mi iránt mutatkozik kereslet, mert ha ezeket nem tudja, félő, hogy nyakán marad az áru és megfullad saját zsírjában. Korai még erről beszélni? Egyáltalán nem. Igaz, most még nincs baj. Se Tengeli- cen, se másutt, most még van vevő mindenre. Húsra, tejre, gabonára, zöldségre, gyümölcsre, mindenre. Némelykor a minőség se túl fontos. Nincs annyi, hogy ne lehessen eladni. De néhány év múlva az üzletelést olyannyira lefitymáló vezetők könv- nyen pórul járhatnak, mert eiőfordulhat, hogy piac nélkül maradnak, ha nem ismerik a keresletet, a kínálatot, a minőségi követelményeket, az Termelőszövetkezetek! figyelem! BA-s 'rendszámú, jó állapotban lévő Volga személygépkocsi azonnal eladó. Megtekinthető mindennap Sárköz-Völgy- ségi Vízitársulat Bonyhád, Somogyi u. 1. szám alatt. Tel.: 19.. 155' igényeket, a konkurrenciát. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban rég elveszett az az üzem, amelynek a tulajdonosa nem tanulja meg a kellő jártasságot az üzleti életben. Raktárra, vaktában ma már nem lehet termelni. A lehető legkevesebb hibaszázalékkal kell ismerni a legelőnyösebb értékesítési lehetőségeket, mert aki ezeket nem ismeri, az tönkremegy. A magyar mezőgazdaság fejlődési iramát látván, senki nem vonhatja kétségbe, hogy közeleg a bőség korszaka és előtérbe kerül az eladás művészete. Itt most nem valamiféle kincstári optimizmusról van szó, pusztán realitásokról. r rdemes újból és újból átnézni, akár tanulmányozni a statisztikai adatokat, amelyek a termelési eredményeket mutatják. Egyebek között bárki megállapíthatja, hogy az átlagtermések kukoricából a magyar mező- gazdaságban egy évtized alatt megduplázódtak, de még most sem érik el a plafont. Uj, bőven termő hibridkukoricafajták kerülnek köztermesztésbe, s nem lehetetlen, hogy az elkövetkezendő évtizedben a mostani átlagtermések duplája lesz a mindennapos, a természetes. Hasonló a helyzet akkor, amikor a kenyér- gabonáról beszélünk. Egyáltalán nem megy csodaszámba egy-egy termelőszövetkezetben a húsz-huszonöt métermázsás termésátlag kenyér- gabonából. Nem utópia tehát, a bőség korszakának közeled- téről beszélni. Megyeszerte épülnek például a hizlaldák. De milyenek? Évente 5—10, sőt harmincezer hízó sertést termelnek. S ha ezt tudjuk, akkor beláthatjuk, ilyen tömegtermelés esetén értékesítési gondokra is fel lehet készülni. S ha eladási nehézségek adódnak, akkor bizony, néhány pecsenyesütő is sokat jelent, annak ellenére, hogy ma még némelyik termelőszövetkezetben nevetségesnek tartják, egyáltalán a lacikonyhák üzemeltetését még csak szóba is hozni. Félő: az nevet igazán, aki utoljára nevet. Ahol ma még olyannyira lenézik a lacikonyhával „manipuláló” tsz-eket, ott két, vagy három év múlva valószínűleg sóhajtoznak, hogy de jó lenne, ha lenne. Naívság feltételezni, hogy egy kolbász-, vagy pecsenyesütő-sátor oldja meg az értékesítési gondokat. Ezt senki nem állítja. Tény azonban, hogy az a tsz, amelyik már most üzemeltet lacikonyhát, foglalkozik élelmiszer-feldolgozással, az tulajdonképpen jó élőn * vevőkört, piacot biztosít magának, s ennek akkor látja majd a hasznát, amikor több lesz a fóka, mint az eszkimó. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben tartósító üzemet építettek és üzemeltetnek. Néhány szűk látókörű ember lemosolyogva kérdezgette: ugyan, minek? Nézzük csak. Néhány év múlva országszerte termőre fordulnak a tavaly, tavaly előtt és a még korábban telepített nagyüzemi gyümölcsösök. Bizonyára eljő az idő, amikor a kínálat meghaladja a keresletet. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet vezetői és gazdái egy ilyen helyzetben sem jönnek zavarba, mert ott a tartósító üzem. Sőt, ennek a tartósító üzemnek idővel nagy hasznát veszik majd a környező, gyümölcsössel rendelkező termelőszövetkezetek is. Szükségtelen volt tehát Bátaszíken jövőbe látó gondolatokkal ezt a tartósító üzemet felépíteni? Az nevet legjobban, aki utoljára nevet Arról van ugyanis szó, hogy mire más közös gazdaságok Az állami gazdasági dolgozók 80 százalékát érinti felébrednek, addigra a bátaszéki üzem termékeinek híre, neve és piaca lesz. Köny- nyű az összefüggéseket meglátni, megtalálni, felesleges ehhez még kommentárt is fűzni. Azzal is számolni lehet, hogy az erős és hatalmas, hizlalással foglalkozó, tömeg- termelésre berendezkedett közös vállalkozások árnyékában egyik-másik termelőszövetkezet a versenyben alul marad, s a sertéshizlalást meg kell szüntetnie. Ha a KAHYB kibontakozik, akkor törvényszerűen várható, hogy mellette néhány, egyedül bajlódó tsz becsukhatja a hizlalda kapuit. S mihez kezd az ilyen tsz, ha vezetői az üzleti életben járatlanok? Nem árt előrelátni, s az eladást, az értékesítést ugyanúgy megtanulni, mint a termelést. A faddi Lenin Tsz ebben az esztendőben a sertéshizlalást kiiktatta és pecsenye- kacsát termel. Nem kevesebbet, mint háromszázezret. Miről van szó? Arról, hogy a tsz vezetői kellő üzleti érzékkel, a keresletnek egy olyan lehetőségét használják ki. ami most még a lehető legjobb bolt. Hogy meddig foglalkoznak pecsenyekacsával ? Nyilván addig, míg megtalálják rajta a számításukat. Utána át kell állniok valami másra. De, hogy mire érdemes átállniok, azt csak akkor tudják megbízható pontossággal megállapítani, ha tanulmányozzák a piacokat, a fogyasztók igényeit, összességében, ha nemcsak a legfejlettebb termelési módszereket ismerik, hanem az üzleti élet titkait is. 4 tömegtermelés időszakában a termelésre, az élelmiszer-feldolgozásra, az értékesítésre alapított közös vállalkozások lesznek az uralkodók. Logikus, hiszen nemcsak olcsóbban képesek produkálni az árut, hanem minőségileg is jobbat tudnak adni a fogyasztónak. Egyáltalán nem túlzás tehát, a jövő embereinek nevezi azokat a tsz-vezetőket, akik a tamási járásban máris a közös vállalkozás mellett tették le a voksot. A lehetőségek sokasága kínálja magát. Az idő azoknak dolgozik, akik megértik a szavát. Sz. P. Ez az első esztendő, úgy is mondják, a kísérletezés, a próbálkozás éve. Tolna megye állami gazdaságaiban 1969-ben tértek át a 44 órás munkahétre, illetőleg ahol a körülmények lehetővé teszik, a szabad szombatra. „A munkaidő-csökkentés terén megyénk: mezőgazdasági üzemeiben lényeges előrehaladás történik, mert mindenütt éltek az 1021/1967-es kormányhatározat adta lehetőségekkel, és 1969. január 1-tői — ha nem is minden ágazatban — a dolgozók mintegy 80 százaléka már csökkentett munkaidőben dolgozik” — állapítja meg a MEDOSZ jelentése. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Több idő jut tanulásra, szórakozásra, a kereset csökkenése nélkül. A traktorosok, a kombájnosok, a munkagépkezelők, a növénytermesztési dolgozók napi munkaideje például januárban, februárban és decemberben 6 óra, márciusban, áprilisban és novemberben nyolc óra, májusban, júniusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben és októberben 9 óra. Általában az állami gazdaságok a munkaidő csökkentését átgondoltan, tervszerűen, a lehetőségekhez mérten oldották meg. összességében átlag az eddigi évi 2850 munkaóra helyett 2500 munkaórát dolgoznak az idényjellegnek és a munkacsúcsoknak megfelelő differenciált beosztással. A juhászok kivételével az állattenyésztés valamennyi ágazatában bevezették a napi nyolcórás rmmkaidőt. Ez különösképpen nagy jelentőségű előrelépés, hisz néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek látszott, hogy a tehenészek, vagy a sertésgondozók naponta „csak” nyolc órát dolgozzanak. Sajnos, nem sikerült még a munkaidő csökkentését elérni a gépjármű- vezetők, a rakodómunkások számára. Harmincéves érettségi találkozó Dombóváron Már előző este nyolc óra felé többen összejöttünk a Vörös Csillag Étterem különhe- lyiségében. Zeneszó mellett, jó hangulatban folyt le az „előtalálkozó”. Többen a megjelentek • közül — még fiatalosan — a táncban is részt vettek. Az emelkedett hangulatnak csak a késő esti záróra vetett véget. Lepihentünk, hogy másnap frissen ébredve jelenhessünk meg az iskolában, ahol a többiekkel találkoztunk. Jóval tíz óra előtt gyülekeztünk a virágokkal feldíszített volt tantermünkben a dombóvári gimnáziumban. A katedrán az érettségi tabló foglalta el a fő helyet. Réz Gazsi, mint a talákozó rendezője, megnyitotta az összejövetelt. Elsőnek a vendégeket fogadó Dombóvár tanács vb-elnöke, Bánhelyi Béla üdvözölte a megje- 1-nt tanárokat és a volt osztálytársakat, majd Gelencsér József, a gimnázium jelenlegi igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Ismertette az iskola jelenlegi helyzetét. Ezután pár perces néma felállással emlékeztünk meg elhunyt tanárainkról j és osztálytársainkról, majd Szanyi István volt tanárunk és igazgatónk üdvözölte a megjelenteket. Még két volt tanárunk: Kovácsy Tibor és dr. Tamás Gyula szólt egy pár szót, utána mindenki beszámolt az életéről. A találkozó résztvevői kimentek a temetőbe, és elhelyeztük a kegyelet virágait volt tanáraik és osztálytársaik sírjain. Ezután az ebéd következett. A találkozó a késő esti órákban ért véget, öt év múlva a 35 éves találkozón ismét összejövünk, a szeretett iskolánkban. Buru János dr. Dombóvár Sajtótájékoztató a vadászati világkiállítás előkészületeiről Gemenc közvetlenül is érdekelt Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes sajtótájékoztatót tartott a Magyar Sajtó Házában a Budapesten megrendezésre kerülő vadászati világkiállításról. A kiállítás időpontja: 1971 augusztus 27-től szeptember 30-ig. Helyét az országos mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítások 33 hektárnyi területén jelölték ki. Amint a sajtótájékoztatón megtudtuk, 120 országnak küldtük el kormányszinten a meghívást. Máris nagy az érdeklődés. Az előkészületek méretei minden eddiginél nagyobb szabású vadászati kiállítást ígérnek. Eddig nemzetközi vadászati kiállítások voltak, a szó teljes értelmében vett világkiállítás a budapesti lesz az első. Magyarország a vadászat terén történetileg nézve és a jelent értékelve egyaránt előkelő helyet foglal el a világ ranglistáján. A gímszarvasba ka. dáml-'kn ős őzbak trófeában Magyarország produkálta a világrekordot. Sőt, a vir lágrekorder gímszarvasbika és dámbika Tolna megyében került terítékre. Mindebből következik; hogy Magyarország nem egyszerűen méltó ilyen nagyszabású világkiállítás megrendezésére, hanem azt erkölcsi kötelességünk is jól megrendezni. A kiállítók önálló pavilonokkal jelenhetnek meg, vagy pavilonrészt bérelhetnek. Szakosított, nemzetközi részvétellel a következő témákból szerveznek bemutatókat: trófeabemutató, vadászfegyver-bemutató, sporthorgászáti bemutató, élelmiszeripari és iparcikk-bemutató, vadászkutya fajtabemutató, vadászati eszközök és campingcikkek bemutatója, képzőművészeti bemutató, fotóművészeti bemutató, könyvkiállítás, bélyegkiállítás. Különféle nemzetközi versenyeket rendeznek, tudományos előadások hangzanak el stb. Munkatársunk megkérdezte Földes elvtárstól, hney a Tolna medvében elterülő gemenci rezervátum mennyiben érdekelt a világkiállítás programjában. — Gemenc mint világhírű rezervátum közvetlenül is érdekelt a programban, — válaszolta — sőt már az előké- születeKben is több mindent alapozunk Gemencre, illetve az ottani szakemberekre. A kiállítás ideje alatt kirándulásokat, helyszíni bemutatókat rendezünk az egyes csoportoknak, s természetesen Gemen- cet is bemutatjuk. Megkérdeztük azt is Földes elvtárstól, hogy az erdők jóléti szerepének előtérbe kerülésével Gemenccel kapcsolatban vannak-e valamilyen elképzelések. — A közelmúltban tárgyaltunk erről a Tolna megyei vezető elvtársakkal — mondotta a többi közt— s megállapodtunk több dologban Egy bemutató vadaskert készül idegenforgalmi célokra, s egy másik, kisebb részt is kijelölünk ilyen célra. így a rezervátumot berpU-Huk anélkül, hogy azt megzavarnánk, BODA FERENC
