Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-29 / 173. szám
A Sellő ház. A szekszárdiak Szegedről , — Szegeden szokták rendezni a szabadtéri játékokat. Én még ugyan nem voltam, de azt mondják nagyon szép. Ettem szegedi halászlét, de a jófajta szekszárdit többre tartom. .. — Hogy mekkora város lehet? Ezt egészen pontosan nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy Szekszárdnál jóval nagyobb. — Szegedre kérem, pontosan három dolog jellemző: a paprika, a szabadtéri játékok és a szőke Tisza. Bocsánat, négy, mert a Dankó Pista is ott muzsikált. , — Szép város, nem mondom, de egyáltalán nem tudnám megszokni és azt hiszem egyetlen dunántúli sem. Nekünk furcsa, hogy a város egyik végén benézek, akkor látom a másik végét... — Mit is lehetne mondani Szegedről? Olyan mint Debrecen, csak az egyik az egyik fölén van az országnak, a másik a másikon. Szegednek annyival jobb, hogy ott 'a Tisza. Ennyit tudtak a találomra megkérdezett szekszárdiak Szegedről. Elruccantunk a „hírős városba”, hogy egy kicsit többet tudjunk róla és kifaggassunk néhány szegedit, mit tudnak ők rólunk? Ami bennünket Szegedhez fűz Kapcsolataink sokfélék a napfény városával Szegedi1?1 Csak az újak közül egyről. . . Az ugyancsak rohamosan fiatalodó Újszegeden van az Állami Védőnőképző Iskola, amely 1938. óta nagyon sok hivatására készülő Tolna megyei fiatal lánynak adott otthont. Elmondhatjuk, hogy a Tolna megyében ma tevékenykedő védőnők jelentős többsége itt végzett ős időről-időre ide tér vissza —, mint teszik ezt majd« számosán a közeljövőben, — amikor a húsz évvel ezelőtt végzett növendékek találkozója lesz. Szerencsés véletlen, hogy éppen látogatásunk napján volt a képesítő vizsgák utolsó napja. Itt találkoztunk azzal a három Tolna megyei jelölttel, akik azóta boldog tulajdonosai az oklevélnek: Nanhalt Katalin, Pócza Ildikó és Wagner Annamária azóta már hazatértek. Velük beszélgettünk az intézetről, Szegedről, az itt töltött két évről, s arról, hogy a kapcsolatok további sorsa mi lesz? Mindhárman rajongva beszélnek Alma Materükről és Szegedről, a nagyon szép városról. Boldogan jönnek ide vissza bármikor, de azért mindhárman nagyon várták a tartós hazatérést és a kinevezések birtokában a munkát, otthon... Mint ezt Boruzs Mihályné, az intézet igazgatója elmondotta, a végzős növendékek búcsúja nem végbúcsú. Időszakonként meglátogatják a már gyakorló védőnőket^ az intézet tanárai, a szerzett tapasztalatok birtokában alakul mind gyakorlatibbá a képzés. Jó érzés volt hallgatni, hogy az ország két védőnőképző intézete közül az egyiknek a vezetője elismeréssel szól Tolna melyéről, s azt vallja, nemcsak liivatástudó fiatal lányokat kapnak tőlünk, hanem sok segítséget is. Egyébként az intéM it tudunk róla innen a Dunán és mit tudnak a Tiszán túliak? A kérdés föltevése időszerű. Manapság nálunk az emberek ezere külföldi utakról, világjárásról álmodik, de menynyire ismerjük hazánk szép tájait, történelmi múltú és nagy városait? Ha egyszer ilyen vizsgáztatás kezdődne, úgy véljük, sokan kényszerülnének „osztályismétlésre” honismeretből. A szegedi szabadtéri játékok sok bel- és külföldi látogatót vonzanak évek óta az Alföld Ti- sza-parti fővárosába. Elmentünk Ide ml is, de nem azért, hogy a teljesség Igényével mutassuk be Szegedet, hanem inkább azért, hogy kedvet csináljunk a játékok kínálta ismerkedéshez. Érdemes Szeged múltjáról és jelenéről többet tudni, mint amennyit az átlagember tud. Ehhez azonban elengedhetetlen a személyes megjelenés... zet tanári és nevelő karában van Tolna megyei; Szabó Erzsébet Pakson volt védőnő, innen hívta meg nevelőnek az intézmény. Az ország minden megyéjéből évente átlagosan 252 hallgatója van a védőnőképzőnek. A két évfolyamon 6—7 Tolna megyei védőnőjelölt tanul. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, az intézet már elnéptelenedik egy hónapra. A nyári szünidő itt is legalább olyan várvavárt időszak, mint bármely más tanintézetünkben... Ipari vásár 1969 A Szegedi Ipari Vásár sorrendben immár a huszonnegyedik, de a várost csak „hi- rösségéről” ismerő látogatót még mindig meglepi. A régi emlékek belénk gyökereztek és a városnév hallatán előbb támadnak gondolattársításaink a paprikával, vagy a szalámival, mint az iparral. Az ipari vásárnak azonban jó helye van itt, hiszen Szegeden az ipari foglalkoztatottak száma felül jár a harmincötezren. Kőolajtermelő, Kőolajfúró, Kenderfeldolgozó Vállalat működik a városban, ezenkívül cipőgyár, gumigyár, ruhagyár, kábelgyár és Húsipari Vállalat, nem felejtve ki természetesen a sorból a Paprikafeldolgozó Vállalatot sem. A vásár elhelyezése rendkívül ötletes. A Horváth Mihály és Deák Ferenc utcák háromszögében, kollégiumi és más középületekben kapott helyet a kiállítók harminckét csoportja.' Ottjártunk idején volt a jugoszláv kiállítók napja. Szegednek testvérvárosa Szabadka és innen, valamint a Vajdaságból hat élelmiszeripari, három fémipari, nyolc textilipari és három más vállalat jött el termékeivel. Részt vettünk a jugoszlávok sajtófogadásán, ahol megtudtuk, hogy már addig, vagyis július 25-e, péntekig, komoly üzletkötésekre került sor köztük és magyar cégek között. Kereskedni természetesen tudni kell. Az érdeklődők éppen ezért enyhén fanyalogva vették tudomásul, hogy például a Balatonkenesei Sirály Ktsz pompásnál pombájabb_po- lyeszter testű motoros- és vitorláscsónakjai mellé összesen és együttvéve egyetlen prospektust tudott felmutatni, azt is angol nyelven és azt sem lehetett elvinni. Nem kevésbé riasztónak tűnt a Kiskundorozsmai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat „propagandája”, mely juhtenyésztési gépeit és felszereléseit hat hónapnál rö- videbb idő alatt nem képes szállítani. Szekszárdi kiállítóval egy- gyel találkoztunk a vásáron, a Vasipari Vállalattal, mely olajkályháival szerepelt a Vidia gyűjtőnevet viselő kiállító teremben. A kapott felvilágosítás szerint üzletet nem kötöttek, sőt nem is szándékoztak. Csupán termékeik bemutatására jöttek a vásárra, ami szintén lehet egy álláspont, csak kétséges, hogy a legjobb-e? A huszonötödik Szegedi Ipari Vásárt már új helyen nyitják meg jövőre, ha minden mai elképzelés valóra válik. A mind pedig derék négylábú barátainkat megviselte. Ilyen csöndes kutyakiállítást viszont aligha jegyzett valaha is krónikás. A Dóm-téren Ottjártunkkor búcsúzott a kijevi balettegyüttes Aszaf- jev: a „Bahcsiszeráji szökőkút” előadásával. A neves szovjet balettegyüttes látványos, a nagyméretű színpad lehetőségeit gazdag fantáziával kihasználó előadása igen sok érdeklődőt vonzott: zsúfolásig telt - nézőtér előtt tartották utolsó szegedi előadásukat. Aszafjev megkapó szépségű balettje a táncművészetükről híres szovjet művészek tolmácsolásában igazi „szabadtéri” élmény volt. Szombaton a szegedi ifjúsági találkozó résztvevői töltötték meg a nézőteret, ők Kodály Zoltán: Háry Jánosát élvezhették végig. Tudósításunk megjelenésekor már folynak a következő — talán a legnagyobb érdeklődéssel várt bemutató — a „Carmen” próbái. __ A szegediek Szekszárdró! — őszintén szólva én csak a távolsági autóbusz feliratából következtettem, hogy nem ■ lehet olyan messze tőlünk... — Nem nehéz válaszolni, most érettségiztem : Babits Mihály abban a városban született. A Duna mentén fekszik. — Hozhatott volna egy de- mizsonnal, abból a híres szekszárdiból. Fehér borunk nekünk is van, nem is rossz, a vörösért viszont irigylem magukat. — Nagyon kis város lehet. Tényleg, megyeszékhely? Igen, persze, Zaláé ugye? — A szabadtérin most ment a Háry János, annak van valami köze Szekszárdhoz, de ezt ne vegye készpénznek. — Azt tudom, hogy az is egy város, de nem lehet térkép az ember feje. — Pocsék hely. Én ugyan csak átutaztam rajta, de még büntetésből sem élnék ott. Alig kétszáz kilométerre élünk egymástól, még a mi távolságfogalmaink szerint sem messze. Mégis, úgy látszik soka vásárolt. „vásárváros” egy hatalmas aluminium csarnok lesz, egyben önmaga bemutatója is, mert a konstrukció új és magyar. A csarnokot, mely fűthető lesz, a budapesti út mellett szándékozlak felépíteni, olyasformán, hogy az télen más célra — például sportesemények megrendezésére — is alkalmas legyen. Csöndes kiállítás... Úgy szólva, ahogy már a szegediek is csak ritkán szólnak: „— Nem ötté mög a kutya a melegöt.” Ámbátor ez, kivételesen nem is volt olyan nagy baj. így legalább kevesebb kutyakomédia játszódhatott azon a kiállításon, amelyen még a kutyák is szerepet kaptak az idei fesztivál gazdag és változatos programjában. ............... S zeged, negyedízben rendezett kutyakiállítést. Kihasználva a vetélkedés lehetőségét, közel négyszáz négylábú kitűnőség vonult föl 27-én a zsűri előtt, ezt megelőzően pedig szombaton este az ifjúsági "karnevál színpompás és vidám menetében. Negyvennégy féle faj kiváló egyedei jelentek meg a kiállításon; a hazai ebtenyésztők mellett külföldiek is részt vettek az eseményen. Megyénkből egy tacskópár szerepelt a szegedi kutyakiállításon. Tulajdonosuk, Bryson Zsuzsanna méltán büszke lehet az eredményre. A Grimasz de Thur névre hallgató szuka „kitűnő”, párja Gyirpóthy Fikonkó „úr” pedig „nagyon jó” minősítést kapott. Mindkét oklevél bronzéremmel ér föl. Bár a kiállítás remekül szervezett volt, a kánikulai yaeónvm mind a öa-ydílrot A Szekszárdi Vasipari Vállalat „csendes sarka"
