Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Ralph Wiener: Koszta Józsefre emlékezve Kalapos önarc kép, 1920. Koszta József húsz évvel ezelőtt, 1949. július 29-én hunyta le örökre perzselő színeket és izzó fehéreket látó szemét. Nagy múltra tekinthetett vissza: 1861-ben született, megjárta Rómát és Párizst, és létrehozott egy utánozhatat- lanul egyéni, szigorúan tájhoz és korhoz kötött festői hangot. BÉNYEI JÓZSEF: HASZTALAN HŰSÉG kapcsolás Üres órákat sző a csend. Kék pókfonálon leng a Nap. Tegnap a percek rácsain arcomhoz közel láttalak. Sötéten izzott a szemed, mohó ujjam indult a szádig, de nem találta csak a csend pókszálon lengő figuráit. Téves — Ralph Wiener német tárca- és novellaíró, humoros írásai rendkívül népszerűek a Német Demokratikus Köztársaságban. . . A különböző napilapok és hetilapok tárca- rovatán kívül rendszeresen jelennek meg müvei az Eulen- spiegel című humoros szatirikus hetilap hasábjain. Nincs egyetlen tossz szavam sem a német posta ellen, de azért... ... de azért jó lernte tudni, miért mindig az én telefonom cseng, ha valaki a Tejközponttal akar beszélni. Talán a vezetékben van a hiba. A Tejközpont száma 2808, az enyém 2809, — és folyton csöng. Az is lehet, hogy valahol meglazult egy kis csavar. S most megint csöng. — Itt Wiener beszél — szólok bele. — Itt a 309-es számú Élelmiszerbolt — jelentkezik egy női hang, aki a nevemet vagy egyáltalán nem vette tudomásul, vagy úgy vélte, hogy a Tejközpontnál dolgozik egy ilyen nevű kartárs. Panaszosan folytatta: — Kérem, ma egyáltalán nem szállítottak nekünk túrót! — Tudok róla. — É$ miért nem? — Kisasszony — jegyeztem meg, — milyen alapon szállítsak én Önöknek túrót? — De hát minden reggel Önöktől kapjuk! — Kérem, még egyszer, ki beszél ott? — Már mondtam: a 309-es számú Élelmiszerbolt. — szólt a nő most már emeltebb hangon. — És az hol van? — kérdeztem. — A Gartenstrasse 18-ban. Tudja azt maga nagyon jól. — Ja úgy — válaszoltam. — o Gartenstrasse 18-ban, és maga az a kis szőke ... — Nem, én fekete vagyok — szakított félbe beszélgetőpartnerem —, de egyébként ez nem tartozik a tárgyhoz. — Nagyon téved, kedves kisasszony — torkoltam le. — Túrót ugyanis mostanában csak szőkéknek szállítunk. Talán szőkíttesse ki a lófarok- frizuráját és akkor majd meglátjuk ... — Ott valóban a Tejközpont beszél? — kérdezte a hölgy most már elbizonytalanodva. — Nem — közöltem vele —, itt az Egyesült Göngyölthering Művek. És egyébként még egy kis gyógyvízkúrát is ajánlhatok ... De ekkor már a partnernőm letette a kagylót Elgondolkodtam. Tulajdonképpen bosszantó, hogy mindig én vagyok a téves hívások áldozata. Nem kellene valamiképp bosszút állni azon a kilazult csavaron, és megfordítani « dolgokat? Például ifjúkori szerelmemnek, Lilo- nak 2027-es a telefonszáma, a Technika Házáé pedig 2028. Feltárcsáztam Lilo számát. — Jó reggelt — szóltam a kagylóba... — Itt az ALÓ Művek. Ma küldünk Önöknek két darab tévékészüléket Át tudják venni? Lilo nyilván nem készült erre. Egy darabig válaszolni sem tudott a csodálkozástól, aztán dadogni kezdett — De hát... miért éppen kettőt? És azonkívül... — Azonkívül kapnak még tizenkét rádiót — mondtam ellentmondást nem tűrő hangon —, három magnetofont és hét... — Kedves uram — szakította félbe Lilo a felsorolást, — én nem vagyok Rosemarie! És ha azt hiszi, hogy a nevetséges ajándékaival elkápráztat, akkor nagyon téved. Különben is menyasszony vagyok. — Kérem, hát nem a Technika Háza? — kérdeztem én. Akkor megszakadt az összeköttetés. őrület, nem? Ily módon kellett megtudnom, hogy Lilo menyasszony... Fogtam a telefonkönyvet, nézegetni kezdtem. .. Mutzik egyháztanácsos száma 2236, a Trautwein balettiskoláé 2237. Tárcsáztam. — Mutzig — jelentkezett egy kemény, férfias hang. — Jónapot — mondtam. — Itt az Orion Revűszínház. Küldünk Önhöz két fiatal táncosnőt továbbképzésre. De először vizsgálja meg az alakjukat. .. — Hogyan, kérem? — hü- ledezett az egyháztanácsos. — Meg kell vizsgálnia, hog-if az alakjuk megfelelő-e? — ismételtem. .. — A lábuk tökéletesen rendben van, de ott följebb... Na, tudja már azt maga jól. — Igen, de kérem... — n tanácsnok hangja érezhetően remegni kezdett. — Én igazán nem jiagyon foglalkoztam ilyen fiatal hölgyekkel... Micsoda kísértés! — majd hozzátette. — Rendben van, jöhetnek! Első győzelmem után boldogan tettem vissza a kagylót. Most már csak Leopold barátom maradt hátra... Az ő száma 2807. Milyen érdekes véletlen: ugyanis, mint ismeretes, a Tejközponté 2808. Az övé egy számmal kisebb a tejesekénél, az enyém meg eegyel nagyobb. Elszántan tárcsáztam Leopoldot. A 2807- et... Jelentkezett. — Jó reggelt — rikkantottam. — Kérem szépen, mi történt a tejszállítmányokkal? Önöknek 30 liter tejet és 25 font túrót kellett volna küldeniük a címemre! Talán elfeledkeztek róla? Egy félórán belül most már itt legyen, megértették? És kérek még 8 tábla vajat is. Leopold úgy látszik, belement a tréfába. — Igenis, kérem, hová küldjük mindezt? — kérdezte. — Természetesen hozzám, tökfej — szóltam és bemond- tam a nevemet és címemet. — Rendben — felelt tömören Leopold, és letette a kagylót. Egy félóra múlva megérkezett az áru. Ugyanis véletlenül valóban a Tejközponf volt... Fordította: ZILAHI JUDIT Azóta hálót szőtt körém az időből az egyedüllét s dobol fülemben konokul a keserű és hasztalan hűség. Korszerű tartalom — tudományos tervezés A szocialista társadalom építése mindenkor megköveteli a jövőt fürkésző, az alkotó és kritikus gondolkodást, a kulturális élet tervezésében és irányításában. Ez nagy követelményeket támaszt a vezetői és tervezői kollektívákkal, a kultúra területén munkálkodó állami, párt- és társadalmi szekvekkel szemben. Most folyik az őszi Országos Népművelési Konferencia előkészítése. Sok szó esik mind a tartalomról, mind a szervezeti formákról, s azok korszerűsítéséről. A korszerűsítésre való törekvés bonyolult, sokoldalú feladatai közül kiemelhető a társadalom művelődésének tudományos megtervezése és a megvalósulás tudományos irányítása. A napirenden lévő alapvető célkitűzés, a korszerűsítés megvalósítása megköveteli a mindennapi munka tudományos megalapozását, és a tudományos távlati tervezést is. A műszaki-tudományos forradalom, általában a tudományos gondolkodás növekvő igényének időszakában. amikor a tudomány termelőerővé válása lehetőség és szükséglet is, nagy jelentőségre tesz szert a tudomány eredményeit hatékonyabban alkalmazni tudó dolgozók nevelése, képzése és továbbképzése. Az iskolákban szerzett alapismeretek egyre rövidebb ideig elégségesek a termelő, vagy társadalmi élet bármely területén. A feladatok megoldásához állandóvá és tervszerűvé kell tenni a továbbképzést a dolgozók valamennyi rétegében, mérnököknél és közgazdászoknál csakúgy, mint a munkásoknál, parasztoknál, orvosoknál és pedagógusoknál. A nagyobb tudás nem egyszerűen csak a vezetőkkel szembeni követelmény, hanem általános, minden dolgozóra vonatkozó igény. Olyan korban élünk, amikor a képzés nem fejeződik be az iskolapad elhagyásával, hanem tovább folytatódik, megszakítás nélkül Ezért korunkban a továbbképzés minden formája a nappali iskolai tanulással egyenrangúvá válik. Megtervezése legalább oiyan követelmények elé állítja a szakembereket, mint az iskolai oktatás tartalmi és didaktikai feladatainak megoldása. Az ismeretterjesztés, könyvtár, televízió, rádió, művelődési ház, stb. munkája összehangoltan kell, hogy jelentkezzék ebben a folyamatban, amelyben kifejezésre jut az önművelés, művelés és nevelés is. Éppen ezért a művelődés megtervezésénél figyelembe kell venni az összes többi társadalmi folyamatokat Tartalmát, céljait, a fejlődés ütemét és a felhasználásra kerülő eszközöket alapvetően az adott hely gazdálkodása, termelési struktúrája, társadalompolitikai helyzete, a lakosság adott műveltségi szintje határozza mag. A művelődés tudományos tervezése tehát kiterjed olyan jelenségek alapos vizsgálatára is, mint a lakosság anyagi helyzetének javulása és szabad idejének növekedése. A művelődés tudományos tervezése a tartalmi célkitűzéseken túl figyelembe veszi a megvalósítás eszközeit, azok működtetési elveit, a feladatrészek sorrendiségét. De a tudományos tervezés szükséges az intézmények létrehozásánál, esetleges átalakításánál is. A célszerűséget, a művelődés valóságos helyi igényeit tartsuk szem előtt egy-egy új intézmény létrehozásánál. Például klubot csak ott hozzunk létre, ahol igény van rá és nem ott, ahol még nincs. Tudományos tervszerűségre kell törekednünk a rendelkezésre álló káderek elhelyezésében és foglalkoztatásában is. Ma a művelődés területén több tízezer főállású és tiszteletdíjas dolgozik. Foglalkoztatásuk sajnos nem minden esetben célszerű. Például a művelődés országos, megyei és városi igazgatási és intézményi apparátusában dolgozik, a jól képzett személyi erő jelentős hányada, és ahol a tulajdonképpeni gyakorlati tevékenység folyik, kevés a megfelelő munkaerő. A tudományos tervezés és a tervek megvalósítása szükségessé tenné az arányok megváltoztatását. A tartalmi követelmények előtérbe kerülése módosítást sürget, a munka eredményének számonkérésében. Ma még gyakran fellelhető a káros „statisztikai szemlélet”. Az egyes intézmények és szervek munkáját elsősorban úgy értékelik, hogy például menynyi könyvet olvastak az emberek, mennyien vettek részt ismeretterjesztő előadásokon, mennyi a tagja az öntevékeny művészeti csoportoknak, vagy szakköröknek. A népművelési munka eredményeinek ilyen egyoldalú számonkérése csak arra ad választ, hogy milyen a számszerű fejlődés üteme és végeredményben olyan szemléletre szoktat, amely szerint csak a résztvevők száma fontos. Szakítanunk kell az eddigi meny- nyiségi szemlélettel és az új követelményeknek megfelelő tartalmi célkitűzések megvalósítását kell megkövetelni. És itt nagyobb türelemre, bizalomra van szükség, mint amennyit eddig ezen a területen tapasztaltunk. A tervezés tudományos alapokra helyezése megköveteli, hogy a kultúrára és a tömegek művelésére szánt anyagi javak elosztásában is levonjuk a szükséges konzekvenciákat. A kulturális érték- rendszer piramisának a csúcsára a tudomány került, és a tudományos világlátás kialakítása egyre sürgetőbb, — mindebből következik, hogy az anyagi ráfordításoknál is érvényesítsük ezt a követelményt. Ennek végső következménye kell, hogy jelentkezzék például a kultúrházak szakköri tevékenységében, az ismeretterjesztésben és az egyes művelődési intézmények költségvetésében. VONSIK GYULA
