Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

Ajánlója : társainak kollektívája K özei három évvel az MSZMP IX. kong­resszusa után még nem mindenütt nyert polgárjogot, hogy „ha a pártba KISZ- tagot vesznek fel, egyik ajánló a KlSZ-alap- szervezet taggyűlése lehet”. Tolna megyében elsősorban a nagyobb szervezettséget mutató ipari üzemek KISZ-szervezetei élnek a szerve­zeti szabályzat adta új lehetőséggel. Éppen á fiatal és szervezete közti szoros kapcsolat bi­zonyítéka, hogy amikor megérik a 21. eszten­dőt betöltött ifjú emberben az elhatározás, nem kell ajánló után futkosnia, mert már koráb­ban, az érlelődés időszakában is tudta hova forduljon, kik segítettek neki az elhatározás­ban. Most inkább a tájékozatlanságról, a fiatal ember téblábolásáról, nem egyszer tanácstalan­ságáról kell szólni, a jobbítás igényével, s szán­dékával. Egészséges arányban kerülnek be pedig Tolna megyében a fiatal korosztályok a párttagok so­raiba. Az elmúlt esztendőben felvett 587 új párttag közül 173-an voltak a 26 év alatti, a KISZ-korosztályba tartozók. Van tehát utánpót­lás, s amikor a pártmegbizatásokat, a helyt­állást vizsgálják, nem szokták elmarasztalni a korukra és párttagságukra nézve egyaránt fia­tal kommunistákat. Mi az, ami még változásra szorul? Noha új jogokkal, az ajánlás jogaival ruházta fel a IX. pártkongresszus a KISZ-alapszervezeteket, a megyében felvett 173 fiatal közül csupán, har­madának. 52 fiatalnak a felvételekor szerepel a KISZ, mint ajánló. Néhány hete akadt arra is példa, — és ez a legfurcsább — hogy maga a KlSZ-alapszervezeti titkár is egyéni ajánlók­kal jelentkezett a pártba való felvitelkor. Lát­tam olyan felvételi kérelmet is, amelyen sze­repel, hogy KISZ-aktivista, mégis mások álltak felvételekor jót érte. Több alkalommal tudako­lod tam, s magam is találkoztam több olyan if­júsági titkárral, aki tájékozatlan volt, nem is­merte a bizalmat és felelősséget tükröző lehe­tőséget, míg néhányan a gyakorlati lebonyolí­tás iránt érdeklődtek tüzetesebben. A különböző továbbképzéseken — párttitkári, vezetőségi tanfolyamokon, a KISZ dombori tá­borában — sok szó esik pedig az utánpótlásról, s az ebbéli teendőkről. Nem árt azonban újra és újra felidézni mi az útja módja, hogy élni tudjanak vele. Ha úgy dönt a fiatal, hogy a KISZ-t kéri fel egyik ajánlónak, belépési szán­dékát akkor is a pártszervezet vezetőségénél jelenti be, s a kitöltött tagfelvételi ké­relmét átadja a KISZ-vezetőségnek. Ezt köve­tően kerül a tagfelvételi kérelem a soron követ­kező KISZ-taggyűlés elé, ahol mérlegelik, meg­vitatják, hogy alkalmasnak tartják-e az illető fiatalt, s politikai, erkölcsi magatartása, közéleti tevékenysége alapján javasolják-e párttagnak, vagy sem? Az ifi-taggyűlés döntését, vélemé­nyét aztán a KISZ-titkár írja rá a felvételi ké­relemre, majd átadja a pártszervezet titkárá­nak. Később aztán (ha párttag, ha nem a KISZ- titkár) a felvételt tárgyaló párttaggyűlésen szó­ban ő ismerteti a KISZ-taggyűlés ajánlását. Kapott ugyan lehetőséget az ifjúkommunista kollektíva de ritkán él vele. De ha sokszor gyakorlati tájékozatlanságon is múlik, nem mindig "erről van szó. Megfigyelhető, hogy ahol a járási KISZ-bizottságok, a járási pártbizott­ságok folyamatosan törődnek az ajánlás lehe­tőségének érvényesülésével, ezt napirenden tart­ják, más képet kapunk. A szekszárdi járásban a 26 év alatti fiatalok felét, Szekszárd város­ban pedig nyolcvan százalékát úgy vették fel, ** hogy a KISZ-szervezetek voltak az ajánlók. Le­hetséges, hozzájárulhat ehhez, hogy a járási pártbizottság első titkára korábban KISZ-vezető volt? A város politikai vezetői Szekszárd jobb arányának titkát abban látják, hogy szorosabb lett a munkakapcsolat a pártszervezetek és a KISZ-alapszervezetek között, így kezd kiala­kulni, hogy már az ajánlás előtt is melléáll- nak a fiatal embernek. Jó példa ehhez a Szek­szárdi Nyomda, a felsőfokú mezőgazdasági tech­nikum, a bőrdíszmű, bár a városban is felvet­tek a párttagok közé nemrégiben olyan ifjú kő­művest, akihez nem jutott el a KISZ-szervezet. KISZ-en kívüli volt és maradt. Ha e témáról beszélgetünk gyakran hivatkoz­nak arra, hogy a KISZ-ben az alapszervezetek­nél jelentős a fluktuáció, gyakran cserélődnek a tisztségviselők. Ez valóban vitathatatlan tény, azonban ez nemcsak a dombóvári a paksi já­rásra érvényes, hanem a szekszárdira is, utób­biban mégis jobb az arány, mivel folyamato­sabb a politikai munka. Alapvető oka többek állítása szerint mégis­csak a feledékenységben és a tájékozatlanság­ban van. Nem egyszerűen az aktusról, az aján­lás fényéről van csak szó, hanem arról is, hogy az egyre képzettebb, tájékozottabb, s éret­teb fiatalokat éppen saját szervezetük nevelje alkalmassá a párttagságra, s álljon ki mellé jótállásával. Éljenek jobban a KISZ-alapszervezetek az ajánlás jogával. Gondoljanak arra is, hogy ez növeli tekintélyüket a felnőttek előtt, egészsége­sen fokozza az önbecsülést, az önerejükbe ve­tett bízod almukat, s magától értetődően fele­lősségüket is. Álljon a KISZ-szervezet arra ér­demes ifjaik, a nagy elhatározást magukban ér­lelő fiai, leányai mellett akkor is, amikor az élenjárók közé, a pártba kíván belépni. Mind a KISZ-tag, mind a szervezet vezetői ismerjék meg jobban a szervezeti szabályzat adta új jo­gokat, s találják meg egymást a nagy aktus előtt, jóidőben. H. E. Interjú A hirdetésekről, az üzleti plakátokról, a vásárlóközönség orientálásáról Szuprics Jánosné, a Kapos- Koppány völgye Területi Tsz- Szövetség dolgozója egy, a vá­sárlók sok tízezres táborából. Munkahelyén ledolgozza na­ponta a nyolc órát, majd ezt követően végzi bevásárlásait, mert háztartást vezet és a má­sodik műszak részeként főz. varr, mos, takarít. Jórészt ő végzi, jóval ritkábban, a tartós fogyasztási cikkek vásárlását is. Tulajdonképpen tehát most a fogyasztókat képviseli, s ilyen minőségben beszélgetünk vele, a hirdetésekről, az üzleti plakátokról, a vásárlóközön­ség tájékoztatásáról. — Szuprics elvtársnő, a hirdetések és az üzleti pla­kátok befolyásolják-e önt az áru kiválasztásában? — Igen. Rendszerint elolva­som a reklámhirdetéseket és mindig megnézem az üzleti plakátokat. Úgy vélem, ezek segítenek az eligazodásban. Hozzáteszem azonban, hogy nem csupán rájuk hagyatko­zom, hanem a már meglévő tapasztalataimra és nem utol­só sorban ismerőseim vélemé­nyére, javaslatára. — Valamilyen áruféleség iránt óhajtják a hirdetések és az üzleti plakátok felkel­teni az érdeklődést. Előfor­dult már, hogy kimondottan ennek hatására vett meg va­lamit? — Erre nem tudok válaszol­ni sem határozott igennel, sem határozott nemmel. — Arra kérjük, gondoljon talán mondjuk a mosósze­rekre. Milyen mosószert használ, és miért éppen azt használja? — Az Azúrt és az Unimót veszem. Bizonyára a reklám hívta fel erre a két tisztító- szerre a figyelmemet, de én magam történetesen azért ra­gaszkodom az Azúrhoz és az Unimóhoz, mert kipróbáltam és mindkettő minőségével elé­gedett vagyok. Meggyőződtem tehát arról, hogy minden szem­pontból megfelelnek az igénye­imnek. — Más szóval, úgy is fel­foghatjuk tehát, hogy az üz­leti propaganda szavahihető­ségében nem csalódott. — Ebben az esetben nem. Sőt. Általában azt tapasztalom, hogy a minőségre utaló hirde­tések és.plakátok nem hazudj nak. Szerintem ez korrekt do­log és bennem, mint fogyasz­tóban. a bizalmat növelni. — Említette Szupricsné elvtársnő, . hogy rendszere­sen elolvassa az üzleti pla­kátokat. Tudna-e olyat mon­dani, ami szellemességénél, ötletességénél fogva, nagy­mértékben lenyűgözte. Szó­val, amelyikre hetek, hóna­pok, sőt. évek múlva is visz- szaemlékszik? — Sajnos, r ilyet nem tudok mondani. Nem marad meg az emberben. Megnézem, elolva­som, de utána már el is felej­tem azt, amit láttam. — Ebben az esetben két dolog lehetséges. — Igen. Vagy az emlékező­tehetségemmel van baj, vagy pedig az üzleti plakátok szín­vonalával. Nem olyanok, hogy sokáig emlékezzen rájuk az ember. Megjegyzem én nem vagyok szakértő, én csupán vásárló vagyok. — Csakhogy a reklám nem a szakembereknek, azoknak is, de elsősorban a fogyasz­tóknak készül. — A jövőben majd jobban szemügyre veszem külalakra is a hirdetéseket és plakáto­kat. — Szupricsné elvtársnő, mi­ként szerez tudomást, egy új konzervféleség, befőtt, avagy valamilyen új háztartási cikk megjelenéséről? —, Naponta végignézem az önkiszolgáló . boltban • a polco­kat " \ :. — Nem-gondolja, hogy et­től megkímélhetné önt a ke- * réskedelem? — Nem kímél meg.' Az új. * áruféleségeket, nekem kell fel­fedeznem. Teljesen rám van bízva, hogy észreveszem-e a polcokon- az ú jat, vagy sem,-— Tegyük fel szerencséje van, és észreveszi. De mi in­dítja az új és ismeretlen árucikk megvásárlására? — Magamról beszélek; a kí­váncsiság. Az újdonságokat szeretem kipróbálni. — Az a tapasztalata te­hát, hogy a boltokban nem hívják fel'semmilyen módon a vásárlóközönség figyel­mét a' választék bővülésére. — Nem. Magam fedeztem fel egy német padlófényesítő pasztát is. Nagyon jól bevált. Annak köszönhettem a vásár­lást, hogy kíváncsi vagyok. — Tudok róla, hogy né­melykor a boltvezetők a for­gási sebesség elégtelenségé­ről panaszkodnak. Vajon miként növelhető a forgási sebesség, ha a legtöbbször a vevőnek kell felfedeznie a választékot? — Ne haragudjon, nem va­gyok kereskedő, ez az ő dol­guk. — De a kielégítő orientá­lás is a kereskedelem dol­ga, más szóval a figyelem, az érdeklődés felkeltése. Irányí­tása is a kereskedelem dolga. — Nézze, a fogyasztók már megtanulták, hogy nyitott sze­mekkel nézzenek körül az üz­letekben. — Idefelé jövet, elolvas­tam a trafik előtt lévő fá­kon néhány plakátot. Em­lékszik valamelyiknek a szö­vegére? — Nem. Mostanság nem jár­tam arra. — Felírtam néhányat. Ilyenek: „Háztartási gépja­vítás, kisipari szövetkezetek­nél”, „Most játszva veheti meg az iskolaszereket”, ..Hanglemezvásár a köny­vesboltban. egyet fizet, ket­tőt kap. nagy választék”, végül felolvasom a tejbüfé kirakatában lévő szöveget: „Reggelire, uzsonnára ka­kaót”. Megkérdezem, ilyen szövegek olvastával érez va­lamiféle csábítást hanglemez vásárlásra, vagy éppen ka- kaóivásra? — Nem. Egyáltalán. Nem tu­dom miért csinálják így? — Rejtély. Mondanám, azért, mert sok a pénzük. — Lehet. — Amikor bemegy ■ a ci- pőbollba. milyen előzetes információk alapján bonyo­lítja le a vásárlást? — Előzetes információm nincs. Én a magam részéről legelőször megnézem a fazont. — Az nem befolyásolja a vásárlásban, hogy melyik ci­pőgyár termékét teszik a pultra? Szóval, nem ragasz­kodik mondjuk a bonyhádi. vagy a martfűi cipőgyár termékéhez? — Egyáltalán nem érdekel, hogy melyik cipőgyár termékét teszik elém. A tetszetősség, á praktikusság dönti el a vásár­lást. — Jó, jó, de ha azt olvas­ná, akár hirdetésben, akár 1 üzleti plakátról, hogy az egyik gyár minőségi ajánla­ta jobb, akkor mit tenne? — Ezt majd csak akkor tu­dom, ha olvasok ilyet. — A hűtőszekrények üzle­ti reklámja nagy. és széles körű. — Én térfogat szerint vá­lasztottam ki a nekem megfe­lelő hűtőgépet. Egyébként Le­hel 120 literes. Akkor is a leg­jobbnak tartottam, most is a legjobbnak tartom. — Miért? — A minősége kielégít és az árát is megfelelőnek tartom. — S ha most kellene hű­tőszekrényt vásárolnia? — Újból Lehelt vennék,-150- literesét. — Akkor is, ha valaki meggyőzné önt egy másik tí­pus jobb minőségéről? — Valószínűleg akkor is. — Melyik televíziós ké­szülékre esküszik? — Az Orionra. — Befolyásolta önt eb­ben valami? —. Feltétlenül. Az Orion tv- készülékek híre. — Mit gondol, egy-egy árucikknek mi alapozza meg maradandóan a hírét, a ne­vét? — Szerintem a minőség. A szóban forgó tv-készüléket négy évvel ezelőtt vásároltuk és na­gyon meg vagyunk vele elé­gedve. — mondotta befejezé­sül Szuprics Jánosné, a Kapos- Koppány völgye Területi Tsz- szövetség dolgozója. SZ, F.

Next

/
Thumbnails
Contents