Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Ajánlója : társainak kollektívája K özei három évvel az MSZMP IX. kongresszusa után még nem mindenütt nyert polgárjogot, hogy „ha a pártba KISZ- tagot vesznek fel, egyik ajánló a KlSZ-alap- szervezet taggyűlése lehet”. Tolna megyében elsősorban a nagyobb szervezettséget mutató ipari üzemek KISZ-szervezetei élnek a szervezeti szabályzat adta új lehetőséggel. Éppen á fiatal és szervezete közti szoros kapcsolat bizonyítéka, hogy amikor megérik a 21. esztendőt betöltött ifjú emberben az elhatározás, nem kell ajánló után futkosnia, mert már korábban, az érlelődés időszakában is tudta hova forduljon, kik segítettek neki az elhatározásban. Most inkább a tájékozatlanságról, a fiatal ember téblábolásáról, nem egyszer tanácstalanságáról kell szólni, a jobbítás igényével, s szándékával. Egészséges arányban kerülnek be pedig Tolna megyében a fiatal korosztályok a párttagok soraiba. Az elmúlt esztendőben felvett 587 új párttag közül 173-an voltak a 26 év alatti, a KISZ-korosztályba tartozók. Van tehát utánpótlás, s amikor a pártmegbizatásokat, a helytállást vizsgálják, nem szokták elmarasztalni a korukra és párttagságukra nézve egyaránt fiatal kommunistákat. Mi az, ami még változásra szorul? Noha új jogokkal, az ajánlás jogaival ruházta fel a IX. pártkongresszus a KISZ-alapszervezeteket, a megyében felvett 173 fiatal közül csupán, harmadának. 52 fiatalnak a felvételekor szerepel a KISZ, mint ajánló. Néhány hete akadt arra is példa, — és ez a legfurcsább — hogy maga a KlSZ-alapszervezeti titkár is egyéni ajánlókkal jelentkezett a pártba való felvitelkor. Láttam olyan felvételi kérelmet is, amelyen szerepel, hogy KISZ-aktivista, mégis mások álltak felvételekor jót érte. Több alkalommal tudakolod tam, s magam is találkoztam több olyan ifjúsági titkárral, aki tájékozatlan volt, nem ismerte a bizalmat és felelősséget tükröző lehetőséget, míg néhányan a gyakorlati lebonyolítás iránt érdeklődtek tüzetesebben. A különböző továbbképzéseken — párttitkári, vezetőségi tanfolyamokon, a KISZ dombori táborában — sok szó esik pedig az utánpótlásról, s az ebbéli teendőkről. Nem árt azonban újra és újra felidézni mi az útja módja, hogy élni tudjanak vele. Ha úgy dönt a fiatal, hogy a KISZ-t kéri fel egyik ajánlónak, belépési szándékát akkor is a pártszervezet vezetőségénél jelenti be, s a kitöltött tagfelvételi kérelmét átadja a KISZ-vezetőségnek. Ezt követően kerül a tagfelvételi kérelem a soron következő KISZ-taggyűlés elé, ahol mérlegelik, megvitatják, hogy alkalmasnak tartják-e az illető fiatalt, s politikai, erkölcsi magatartása, közéleti tevékenysége alapján javasolják-e párttagnak, vagy sem? Az ifi-taggyűlés döntését, véleményét aztán a KISZ-titkár írja rá a felvételi kérelemre, majd átadja a pártszervezet titkárának. Később aztán (ha párttag, ha nem a KISZ- titkár) a felvételt tárgyaló párttaggyűlésen szóban ő ismerteti a KISZ-taggyűlés ajánlását. Kapott ugyan lehetőséget az ifjúkommunista kollektíva de ritkán él vele. De ha sokszor gyakorlati tájékozatlanságon is múlik, nem mindig "erről van szó. Megfigyelhető, hogy ahol a járási KISZ-bizottságok, a járási pártbizottságok folyamatosan törődnek az ajánlás lehetőségének érvényesülésével, ezt napirenden tartják, más képet kapunk. A szekszárdi járásban a 26 év alatti fiatalok felét, Szekszárd városban pedig nyolcvan százalékát úgy vették fel, ** hogy a KISZ-szervezetek voltak az ajánlók. Lehetséges, hozzájárulhat ehhez, hogy a járási pártbizottság első titkára korábban KISZ-vezető volt? A város politikai vezetői Szekszárd jobb arányának titkát abban látják, hogy szorosabb lett a munkakapcsolat a pártszervezetek és a KISZ-alapszervezetek között, így kezd kialakulni, hogy már az ajánlás előtt is melléáll- nak a fiatal embernek. Jó példa ehhez a Szekszárdi Nyomda, a felsőfokú mezőgazdasági technikum, a bőrdíszmű, bár a városban is felvettek a párttagok közé nemrégiben olyan ifjú kőművest, akihez nem jutott el a KISZ-szervezet. KISZ-en kívüli volt és maradt. Ha e témáról beszélgetünk gyakran hivatkoznak arra, hogy a KISZ-ben az alapszervezeteknél jelentős a fluktuáció, gyakran cserélődnek a tisztségviselők. Ez valóban vitathatatlan tény, azonban ez nemcsak a dombóvári a paksi járásra érvényes, hanem a szekszárdira is, utóbbiban mégis jobb az arány, mivel folyamatosabb a politikai munka. Alapvető oka többek állítása szerint mégiscsak a feledékenységben és a tájékozatlanságban van. Nem egyszerűen az aktusról, az ajánlás fényéről van csak szó, hanem arról is, hogy az egyre képzettebb, tájékozottabb, s éretteb fiatalokat éppen saját szervezetük nevelje alkalmassá a párttagságra, s álljon ki mellé jótállásával. Éljenek jobban a KISZ-alapszervezetek az ajánlás jogával. Gondoljanak arra is, hogy ez növeli tekintélyüket a felnőttek előtt, egészségesen fokozza az önbecsülést, az önerejükbe vetett bízod almukat, s magától értetődően felelősségüket is. Álljon a KISZ-szervezet arra érdemes ifjaik, a nagy elhatározást magukban érlelő fiai, leányai mellett akkor is, amikor az élenjárók közé, a pártba kíván belépni. Mind a KISZ-tag, mind a szervezet vezetői ismerjék meg jobban a szervezeti szabályzat adta új jogokat, s találják meg egymást a nagy aktus előtt, jóidőben. H. E. Interjú A hirdetésekről, az üzleti plakátokról, a vásárlóközönség orientálásáról Szuprics Jánosné, a Kapos- Koppány völgye Területi Tsz- Szövetség dolgozója egy, a vásárlók sok tízezres táborából. Munkahelyén ledolgozza naponta a nyolc órát, majd ezt követően végzi bevásárlásait, mert háztartást vezet és a második műszak részeként főz. varr, mos, takarít. Jórészt ő végzi, jóval ritkábban, a tartós fogyasztási cikkek vásárlását is. Tulajdonképpen tehát most a fogyasztókat képviseli, s ilyen minőségben beszélgetünk vele, a hirdetésekről, az üzleti plakátokról, a vásárlóközönség tájékoztatásáról. — Szuprics elvtársnő, a hirdetések és az üzleti plakátok befolyásolják-e önt az áru kiválasztásában? — Igen. Rendszerint elolvasom a reklámhirdetéseket és mindig megnézem az üzleti plakátokat. Úgy vélem, ezek segítenek az eligazodásban. Hozzáteszem azonban, hogy nem csupán rájuk hagyatkozom, hanem a már meglévő tapasztalataimra és nem utolsó sorban ismerőseim véleményére, javaslatára. — Valamilyen áruféleség iránt óhajtják a hirdetések és az üzleti plakátok felkelteni az érdeklődést. Előfordult már, hogy kimondottan ennek hatására vett meg valamit? — Erre nem tudok válaszolni sem határozott igennel, sem határozott nemmel. — Arra kérjük, gondoljon talán mondjuk a mosószerekre. Milyen mosószert használ, és miért éppen azt használja? — Az Azúrt és az Unimót veszem. Bizonyára a reklám hívta fel erre a két tisztító- szerre a figyelmemet, de én magam történetesen azért ragaszkodom az Azúrhoz és az Unimóhoz, mert kipróbáltam és mindkettő minőségével elégedett vagyok. Meggyőződtem tehát arról, hogy minden szempontból megfelelnek az igényeimnek. — Más szóval, úgy is felfoghatjuk tehát, hogy az üzleti propaganda szavahihetőségében nem csalódott. — Ebben az esetben nem. Sőt. Általában azt tapasztalom, hogy a minőségre utaló hirdetések és.plakátok nem hazudj nak. Szerintem ez korrekt dolog és bennem, mint fogyasztóban. a bizalmat növelni. — Említette Szupricsné elvtársnő, . hogy rendszeresen elolvassa az üzleti plakátokat. Tudna-e olyat mondani, ami szellemességénél, ötletességénél fogva, nagymértékben lenyűgözte. Szóval, amelyikre hetek, hónapok, sőt. évek múlva is visz- szaemlékszik? — Sajnos, r ilyet nem tudok mondani. Nem marad meg az emberben. Megnézem, elolvasom, de utána már el is felejtem azt, amit láttam. — Ebben az esetben két dolog lehetséges. — Igen. Vagy az emlékezőtehetségemmel van baj, vagy pedig az üzleti plakátok színvonalával. Nem olyanok, hogy sokáig emlékezzen rájuk az ember. Megjegyzem én nem vagyok szakértő, én csupán vásárló vagyok. — Csakhogy a reklám nem a szakembereknek, azoknak is, de elsősorban a fogyasztóknak készül. — A jövőben majd jobban szemügyre veszem külalakra is a hirdetéseket és plakátokat. — Szupricsné elvtársnő, miként szerez tudomást, egy új konzervféleség, befőtt, avagy valamilyen új háztartási cikk megjelenéséről? —, Naponta végignézem az önkiszolgáló . boltban • a polcokat " \ :. — Nem-gondolja, hogy ettől megkímélhetné önt a ke- * réskedelem? — Nem kímél meg.' Az új. * áruféleségeket, nekem kell felfedeznem. Teljesen rám van bízva, hogy észreveszem-e a polcokon- az ú jat, vagy sem,-— Tegyük fel szerencséje van, és észreveszi. De mi indítja az új és ismeretlen árucikk megvásárlására? — Magamról beszélek; a kíváncsiság. Az újdonságokat szeretem kipróbálni. — Az a tapasztalata tehát, hogy a boltokban nem hívják fel'semmilyen módon a vásárlóközönség figyelmét a' választék bővülésére. — Nem. Magam fedeztem fel egy német padlófényesítő pasztát is. Nagyon jól bevált. Annak köszönhettem a vásárlást, hogy kíváncsi vagyok. — Tudok róla, hogy némelykor a boltvezetők a forgási sebesség elégtelenségéről panaszkodnak. Vajon miként növelhető a forgási sebesség, ha a legtöbbször a vevőnek kell felfedeznie a választékot? — Ne haragudjon, nem vagyok kereskedő, ez az ő dolguk. — De a kielégítő orientálás is a kereskedelem dolga, más szóval a figyelem, az érdeklődés felkeltése. Irányítása is a kereskedelem dolga. — Nézze, a fogyasztók már megtanulták, hogy nyitott szemekkel nézzenek körül az üzletekben. — Idefelé jövet, elolvastam a trafik előtt lévő fákon néhány plakátot. Emlékszik valamelyiknek a szövegére? — Nem. Mostanság nem jártam arra. — Felírtam néhányat. Ilyenek: „Háztartási gépjavítás, kisipari szövetkezeteknél”, „Most játszva veheti meg az iskolaszereket”, ..Hanglemezvásár a könyvesboltban. egyet fizet, kettőt kap. nagy választék”, végül felolvasom a tejbüfé kirakatában lévő szöveget: „Reggelire, uzsonnára kakaót”. Megkérdezem, ilyen szövegek olvastával érez valamiféle csábítást hanglemez vásárlásra, vagy éppen ka- kaóivásra? — Nem. Egyáltalán. Nem tudom miért csinálják így? — Rejtély. Mondanám, azért, mert sok a pénzük. — Lehet. — Amikor bemegy ■ a ci- pőbollba. milyen előzetes információk alapján bonyolítja le a vásárlást? — Előzetes információm nincs. Én a magam részéről legelőször megnézem a fazont. — Az nem befolyásolja a vásárlásban, hogy melyik cipőgyár termékét teszik a pultra? Szóval, nem ragaszkodik mondjuk a bonyhádi. vagy a martfűi cipőgyár termékéhez? — Egyáltalán nem érdekel, hogy melyik cipőgyár termékét teszik elém. A tetszetősség, á praktikusság dönti el a vásárlást. — Jó, jó, de ha azt olvasná, akár hirdetésben, akár 1 üzleti plakátról, hogy az egyik gyár minőségi ajánlata jobb, akkor mit tenne? — Ezt majd csak akkor tudom, ha olvasok ilyet. — A hűtőszekrények üzleti reklámja nagy. és széles körű. — Én térfogat szerint választottam ki a nekem megfelelő hűtőgépet. Egyébként Lehel 120 literes. Akkor is a legjobbnak tartottam, most is a legjobbnak tartom. — Miért? — A minősége kielégít és az árát is megfelelőnek tartom. — S ha most kellene hűtőszekrényt vásárolnia? — Újból Lehelt vennék,-150- literesét. — Akkor is, ha valaki meggyőzné önt egy másik típus jobb minőségéről? — Valószínűleg akkor is. — Melyik televíziós készülékre esküszik? — Az Orionra. — Befolyásolta önt ebben valami? —. Feltétlenül. Az Orion tv- készülékek híre. — Mit gondol, egy-egy árucikknek mi alapozza meg maradandóan a hírét, a nevét? — Szerintem a minőség. A szóban forgó tv-készüléket négy évvel ezelőtt vásároltuk és nagyon meg vagyunk vele elégedve. — mondotta befejezésül Szuprics Jánosné, a Kapos- Koppány völgye Területi Tsz- szövetség dolgozója. SZ, F.
