Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

fi LEGFRISSEBB ROBTOK Nyomdában a KSH Tolna megyei Igazgatóságának legújabb kötete Vasárnapi számunkban kö­zöltük Máté Jánosnak, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Tol­na megyei Igazgatósága veze­tőjének nyilatkozatát a közel­jövő nagy munkájáról, a nép- számlálásról. A statisztikusok azonban természetesen nem csak a tíz évenként sorra ke­rülő népszámlálással foglal­koznak, hanem folyamatosan figyelemmel kísérik a jelensé­gek változásait és számsze­rűen rögzítik azokat. Július első napjaiban viszi fel dr. Sárossy István, a KHS megyei igazgatósága tájékoz­tatási osztályának vezetője Budapestre annak a kötetnek a kéziratát, mely megyénk éle­tének legfrissebb adatait tar­talmazza. Az évkönyv össze- tiasonlító számsorokban — szaknyelven „idősorokban” — mutatja be az 1965, 1966, 1967 és 1968. év változásait; rész­letes adatokat közöl a múlt évről, sőt tartalmazza az idén márciusban végzett megyei ál­latszámlálások számait is. A fejezetek az élet minden főbb területét felölelik. Ilye­nek a népesség-népmozgalom, a beruházás különböző ágaza­tai — az ipar, építőipar, me­zőgazdaság —, a mezőgazda- sági termékek vásárlása, a ke­reskedelem. Különös érdeklő­désre tarthat számot a lakos­ság jövedelmével és fogyasz­tásával foglalkozó fejezet, ezen belül a munkás-, az al­kalmazotti és a paraszti ház­tartások számsorai. További fejezetek még az idegenforga­lom, a közlekedés-hírközlés, a munkaügy, a város- és köz­séggazdálkodás, az egészség­ügy. Utóbbin belül sok meg­szívlelendő tanulsággal szol­gál az a tárgykör, mellyel olvasóink naponta találkoz­nak lapunkban, a balesetek statisztikája. Az évkönyv a fontosabb adatokat települé­senként is egybeveti és külön fejezetet szentel az összeha­sonlításoknak. Téves közhit az, hogy a sta­tisztika száraz és unalmas ol­vasmány. A számok megfelleb­bezhetetlenül tükrözik min­dennapi életünk tényeit, ob­jektiven mérik a változásokat, minden szép szavakkal fogal­mazott érvelésnél jobban bi­zonyítanak a megtett út, a fej­lődés mellett. A most nyom­dába kerülő évkönyv lapjai nemcsak a szakembernek nyújtanak majd nélkülözhe­tetlen olvasmányt, hanem megszívlelendő tanulságokat kínálnak minden tanácsi dol­gozónak és középszintű veze­tőnek is. O, I. Csak így tovább! A dunaföldvári Kossuth kultúrotthon rajzszakköre szép eredménnyel zárta mun­káját. Egymásután rendezte a művelődési házban és *a könyvtárban kiállításait az éves kulturális program kere­tében, melyeket nagy érdek­lődés kísért. Elmondhatjuk azonban azt is, hogy a Pakson és Szekszárdon rendezett ki­állítások anyagának nagyobb részét is a dunaföldvári szak­kör biztosította ... Már októ­berben érdekes, tartalmas képanyag díszítette a helyi könyvtár falát. A tárlatnak sok nézője volt. A különböző technikával készült változatos témájú képek arról tanús­kodnak, hogy a szakkör tagjai egyéniségüknek megfelelően kísérleteznek. Oszolí Istvármé, a képző­művészkor művészeti vezetője sokat tett a kör tagjainak összetartásáért, kollektív szel­lemének fejlesztéséért és tár­sadalmi munkában gondosko­dott utánpótlás neveléséről is. A II. számú általános iskola tanulóival rendszeresen fog­lalkozott s ennek gyümölcse A Szekszárdi Kórház fel­vételre keres nyári idény­munkára a kórházi strandhoz fürdőmestert, valamint 18 évet betöltött 8 általános végzettséggel rendelkező segédápolónőket, takarítónőket, és asztalost. Rendészeti munkára pe­dig erkölcsi bizonyítvány­nyal rendelkező 8 általá­nost végzett férfiakat. Je­lentkezni lehet a kórház muhkaügyi csoportjánál. lett a március 2I-re Pakson megnyíló járási gyermekrajz- kiállítás, ahol az anyag zömét szakkörünk biztosította. Hu­szonnyolc pajtás 59 műve sze­repelt a paksi könyvtárban rendezett kiállításon. A me­gyei gyermeknajz-kiállításra ismét szép anyag gyűlt össze. Az iskolai tanévzáró ünnepé­lyen teljes volt a siker. A gyerekek boldogan vették át lelkes tapsvihar kíséretében a paksi könyvtár 7—800 forint értékű könyvajándékát. De még nagyobb örömet okozott a megyei gyermekrajzpályá- zat sikere. A részt vevő paj­tások értékes jutalmakat kap­tak. Aranyérmet nyertek: Muhi Antal 7, Papp Ildikó 15. Neumann Gabi 15 éves tanuló. Ezüstöt kaptak: Nyéki Zoltán 11, Neumann Gabi 15 éves tagok. Bronzot érdemel­tek ki: Noszkó Janka, Frász Mária, Braun Mária pajtások. Az arany fokozathoz 400, az ezüsthöz 300 és a bronzhoz 200 forint pénzjutalmat is ad­tak. A festőkör részben jelen­legi, részben pedig az előző évek jó munkájának eredmé­nyeképpen a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumban rendezett amatőrkiállításon is eredményesen szerepelt. A ki­állított képek közül 28 duna­földvári volt. A huszonkilen- cediket Debrecenbe, az orszá­gos szakköri kiállításra küld­ték el. Ezeken a kiállításokon is ezüst, bronz és tárgyjuta­lom volt a dunaföldváriak eredménye. A sorra kerülő felszabadulási évforduló egy­beesik a kör fennállásának 10 éves évfordulójával, me­lyet a festők sok szép új mun­kával kívánnak megünnepel­ni. Mikó István igazgató Visszhang fl rendelet két éve megjelent Június 1-én arról írtunk „Zá­rás tizenötödikén” című glosz- szánkban, hogy hóközi és hó végi záráskor a TÜZÉP-telepeken ko­rábban beszüntetik az árusítást, így a vásárió — aki nem isme­ri a nyitva tartási időt — felesle­ges utat tesz meg, időt pocsékol, ha vásárolni akar. Cikkünkre Ra­bács Béla, a Pécs—Szekszárdi TŰZ ÉP igazgatója válaszolt. Az igazgató mellékelt válaszá­hoz egy 1965. június 26-án kelt vállalati körlevelet, melyben meg- erősíti azt, amit mi kifogásol­tunk. A 26. számú körlevél így rendelkezik: „Valamennyi telepnek! A hóközi és hóvégi zárlati mun­kálatok időbeni elvégzése és a felügyeleti szervek felé történő jelentések beküldése céljából szük­ség van belső szervezési intéz­kedések megtételére. Az érvényben lévő telepi nyitva tartási idő érintetlenül hagyása mellett engedélyt adunk arra, hogy a hó I5_én 1 órával koráb­ban fejezzék be az eladási tevé­kenységet, a hó utolsó napján 4 órán keresztül kell az eladásokat eszközölni. Ismételjük, hogy ezen rendel­kezésünk a telepi nyitva tartási időt nem érinti. Az eladási időt tartalmazó fel­iratot jól látható helyen ki kell függeszteni. Tóth András sk. Révész György sk. igazgató főkönyvelő” Az igazgató közli válaszában, hogy helyesnek tartaná, ha a jö­vőben amennyiben a vállalatról írunk, a témát egyeztessük. Saj­nos, ez esetben is kitartottunk volna álláspontunk mellett: a2t szeretnénk elérni, hogy minél több idő álljon a vásárlók rendelkezé­sére, ezért is írtuk cikkünket. S ezen nem változtat, sőt csak meg. erősíti az a tény, hogy a TÜZÉpI . . vállalatunk az új mechaniz. mus bevezetése előtt is, de azt követően is, minden erejét igyek­szik igénybe venni, hogy a fo­gyasztók érdekeit képviselje, és azok igényét a lehető legmeg­felelőbben elégítse kj. Ezt' tesz- szük a jövőben is és mind az a sok kezdeményezés, arnit a fo­gyasztók érdekében tettünk, ezen állításunkat megerősíti” — írja Ka- bács Béla. S ebben a vonatkozás ban azt. hiszem, nincs is vita az újságíró, illetőleg a TÜZÉTP kö­zött, bár fenntartjuk véléménvjn- ket: a hóközi illetve hővégi Jel- tározást a rendes nyitva tartási idő után hasznosabb volna elvé­gezni. A mészégető Vásárhelyi Ferenc szál­lását egy régi, — valami­kor a bányához tartozó — épületben ütötte föl. He­ves megyéből, mészégető­dinasztiából származik. Nagymányokon, a Gábor Áron Tsz hívására mész- égetéshez fogott. — Fönt, a hegyen dolgo­zunk. A követ is a hely­színről bányásszuk. Meg­rakjuk a kemencét, aztán alágyújtunk. Amikor kiég, kiszedjük, és vihetik is au­tóval, traktorral. Négy ke­mencével dolgozunk. Most hat emberem van, tavaly csak három volt. Kell a mész, nagyon kell. Min­denki építkezik. A mi me­szünk kiváltképpen kere­sett, mert' szép fehér, és nagyon szapora. — Mennyi meszet éget­nek egy évben? — kér­deztük Vásárhelyi Feren­cet. — Az idén eddig elad­tunk körülbelül tízezer má­zsát. Egy kemencébe 220 mázsa követ is berakunk, az égési idő úgy tíz nap körül van; szóval lesz még mész az idén. — És hova szállítják? — A Fejér megyei MÉ­SZÖV a megrendelő, az viszi el majd az egészet. Valami kicsi itt a környé­ken is elfogy, de ez nem oszt, nem szoroz. A nagy vevő a lényeges. Egy té­telben rendel, egyszerre fi­zet. Kell a pénz a tsz-nek. meg nekünk is. A mész meg az építőknek — így aztán jó üzlet ez a mész- égetés.- Pj ­Al&llAMfcQL Most és az elkövetkező hetekben az előző napok közúti közlekedési balesetei közül azok egyikét elemezzük, amely a legtanulságosabbnak, elgondolkodtatóbbnak látszik. Prob­lematikus esetekben álláspontunkat is ismertetjük, — anél­kül azonban, hogy ezzel a későbbi bírói ítéletnek elébe kí­vánnánk vágni. Mint keddi lapszámunkban jelentettük, előző szombaton délután Szekszárd csatári ré­szén két motorkerékpár össze­ütközött. Az egyiket Lantos János, a másikat Ácsai Jó­zsef vezette. Mindkét jármű Szekszárd felől Várdomb fe­lé haladt; hozzávetőleg 30— 40 kilométeres sebességgel. Lantos pótutasa Farkas Sán­dor volt. Lantos előtt várat­lanul bukkant fel az a há­rom méter széles, húsz centi­méter mély bukkanó, amelyet ábrákon fekete mezővel jelöl­tünk. A fiatalember balra vág­ta a kormányt, kikerülte a veszedelmes mélyedést, majd vissza akart térni az úttest menetirány szerinti jobb oldalára. A kikerülés meg­kezdésekor irányjelzést nem adott. Ácsai József abban a hiszembén kívánta megelőzni Lantos motorját, hogy emez kanyarodik. Talán ez okozhat­ta, hogy hangjelzéssel nem adta tudtul előzési szándékát. A következő pillanatban meg­történt a baleset... Farkas sú­lyosan, a két vezető könnyen sérült, az anyagi kár kétezer­háromszáz forintra tehető. A balesetet előidéző okok között tiltott alkoholfogyasz­tás nem szerepel, de — néze­tünk szerint —mindkét moto­ros KRESZ-szabályt szegett. A KRESZ 61. §. (2.) bekezdése kimondja, hogy „A kikerülést, — ha az a menetirány meg­változtatásával jár —, az irányjelzésre vonatkozó szabá­lyok szerint kellő időben je­lezni kell.” Lantos János nem jelzett; hihetőleg azért nem, mert a gödröt csak közvetlen közelből vette észre. Más kérdés, hogy a jobb oldalra visszatérés megkezdése előtt meg kellett volna adnia az irányjelzést. Ácsai József a KRESZ 60. §. (7.) bekezdését hagyta figyelmen kívül; — ez a szakasz így hangzik: „A ve­zetőnek az előzési szándékát a megelőzni kívánt jármű ve­zetője részére a hangjelzésre vonatkozó korlátozó rendelke­zések megtartásával hang-, il­letőleg fényjelzéssel, a mögöt­te közlekedő járművek vezetői részére pedig irányjelzéssel kell tudtul adni”. Bizonyos, ha mindkét mo­torkerékpár-vezető megtartja a KRESZ rendelkezéseit, nem történik karambol. De akkor sem, ha az úton nem éktelen­kedik a hatalmas mélyedés, vagy — legalább — megfelelő jelzőtábla hívja fel rá a jár­művezetők figyelmét. Vázlatunkon a két körrel be­keretezett ponton történt az összeütközés. Az „A”-val je­lölt körnél esett el a pótutast szállító Lantos, a „B”-vel jel­zett körnél pedig Ácsai József. — borváró —* A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnali belépésre keres központi telephelyre: esztergályos, marós, lakatos, ív-, lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer-, s technológiai szerelési munka­helyekre: (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munka­körbe csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktárkiadókat és férfi segéd­munkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szom­bat szabad. (Az alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgozunk.) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingye­nes. Munkabér megegyezés szerint. Béren kívül 500 Ft kiilszol- gálati átalányt, az Alföldön még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzést is lehetővé teszünk. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest. XVIII., Gyömrői út 79/83, vagy a Kőolajipari Gépgyár kirendeltségén, Százhalombattán Horváth üzemvezetőnél. Algyőn Satkovics munkahelyi vezetőnél. . («)

Next

/
Thumbnails
Contents