Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

G veriiickálctozalo k Veszély a mezőkön A huszadik században, napjainkban - vannak még ilye­nek? Vannak. Igaz, az atya, vagy az anya nem iste­ni sugallatra ragadja meg elsőszülöttét, hogy a neki legkedvesebb életével engesztelje az istenekkel bené­pesített egét. Ezek a mai gyermekáldozatok ritkán vé­resek, ritkán veszik el a gyerek életét, de olyan sérüléseknek szolgáltatják ki azt, amilyen sérülések még a teljes környezet- változással is nehezen gyógyíthatóak. v Itt van ez a három kislány. A legidősebb 8 éves, a legkisebb négy. Sorsukat valóságos ügyirathegy próbálja normális meder­be terelni a társadalom törvénybiztosította jogán ezeddig si­kertelenül. Huszonhat éves anyjuk idült alkoholista, apjuk tán a bibliabeli Jobbal is versenyre kelhetne béketűrés dolgában. A verseny ennek a derék és jól dolgozó, józan parasztembernek a javára dőlne el, aki tavaly hatvanezer forintot vitt haza asszo­nyának és a három gyereknek. A háztáji is hozott vagy hatez­ret, nem kevés a forintértéke annak a két hektó bornak sem, ami ugyancsak hazakerült. Sem az előbbiek, sem az utóbbi nem tartott sokáig. A két hektóhoz vettek még kettőt. Négyszáz liter bor tekintélyes mennyiség. Nincs belőle. Más sem nagyon van a házban. Miből is lenne, hiszen a ház asszonya az alko­hollal lépett erősebb frigyre. Nemrég törvény elé citálták, s megjelentek itt úgyszólván az összes szomszédai — sajnos, nem mentő tanúként. — Nem törődik a gyerekkel! — A legkisebb, a négyéves mesélte az enyimeknek hogy w»t csinált egy bácsi az anyukájával. Nem egyedül iszik. — Haszontalan asszony ez kérem, hiába próbáltuk észre térí­teni. Dolgozott helyette az ura, neki csak az otthon ellátása maradt volna. Lecsurgott a torkán a pénz, lepörgött róla a dorgálás. — Kórházba kellene vitetni, akkor talán meggyógyulva el tud­ná látni a családot! — En az emberét is kézbe venném, mert az ő nagy jósága, jámborsága a gyerekeket veszejti el. Kérdem én, miféle felnőtt lány lesz abból, amelyik úgy nevelődik föl, hogy anyját min­dig pohárral látja, meg úgy, hogy idegen férfiakkal mulatozik? Vagy olyan lesz, mint az anyja, vagy úgy megundorodik, hogy a világ végire is elbújna a szégyen előL — Lássa csak a világ! Kicsapva élnek ezek a gyerekek, mint a kis állatok. Én, nem eresztem az enyémeket velük össze, mert lát az a kisember elég rosszat majd maga körül. Győzze csak kerülgetni. - >•'* ’5 Mindannyiunkban ott ágál egy alkalom szülte moralista, ezek­ben a fejkendős, parasztasszonyokban isy-akik sürgetnék » •gye­rekek állami gondozásba vételét. Nem firtatom, lehet, hogy sze­mélyes indulatok is fűtik őket, hiszen a semmi jó jelzővel em­legetett asszony, fiatal, fiatalabb, mint ők. Irigyelt asszony is lehetne. De ha leszámítom a személyeskedés lehetőségeit, vég­sősoron jó ügyben izgatottak, türelmetlenek és várakozóak. A három kislány sorsáért aggódnak, s remélik, hogy az anyjuk sem menthetetlen. Azt mondja a tanácselnök, hogy többé nem hajlandó betenni a lábát ennek az asszonynak az udvarába, mert ami becsmérlőt csak képes a száj összehordani, azt ez már összehordta. Kilá­tásba helyezte azt is hogy kést vág abba, aki még egyszer bele mer szólni az ő családi ügyükbe. Nem érti, hogyan is értené meg a beavatkozás indítékait, célját. Dühös szeretettel csügg a gyerekeken, nem hajlandó állami gondozásba ereszteni őket, de arra már képtelen, hogy értük változzék meg. — Évekkel ezelőtt azt üzengette nekem egy férfi, akit kény­telenek voltunk kényszerelvonó kúrára köteleztetni, hogy gyúj- tósfát aprít valahányunkból. Aztán a kezelés utáni hónapok­ban beállított a tanácsházára bocsánatot kérni, meg eldicseked­ni azzal, mi mindent vásároltak azóta, hogy nem iszik. — Ez az asszony, csak a szégyenét látja, azt akarná takar­gatni és nem veszi észre, hogy gyerekei leikébe olyan férget lop, amit igen nehéz, vagy nem is lehet kiirtani. —« Veri a gyerekeket? — Azt nem mondhatnánk. Csak annyira, ahogy más is. Né­ha megszalad az ember keze. De nem látja el őket rendesen. Be kell csak menni hozzájuk. Sírja ott minden a józan élet hiányát és nem azért, mert a férfi nem dolgozik. Ismerni itt kevesebb keresetű családokat, akiknek okos beosztással meg­van mindenük. Ezeknél csak a sivárság van, de nem a pénz hiánya miatt. B eszéltem az emberrel. Ö már belátja, hogy okosabb, ha a gyerekek intézetben élnek addig, amíg az anyjuk helyre nem jön. Az is neki köszönhető, hogy az asz- szony elment elvonókúrára. Persze, nem olyan dolog annak a sikere sem, hogy ripsz-ropsz, már kicserélő­dött. Ezért is lenne közös megnyugvásunk, ha nem halmozód­nának tovább az ügyiratok és a gyerekek intézetbe kerülnének. Senki nem drukkolna azért, hogy ne sikerüljön megváltoznia ennek az asszonynak. Tán még nagyobb becsületet is szerezhet­ne a többiek szemében, ha itt hozná helyre, ami elromlott, s úgy jönnének haza a kislányok. Mert eszembe jut, kérdezem: — nem látnák-e szívesen, ha a faluból elköltözne a család? — Miért költöznének? Baj minden családban van, vagy ilyen, vagy olyan. Ha futni kezdenének az emberek valamilyen bajtól, lenne itt olyan népvándorlás, hogy talán el sem bírnák az utak. Ez igaz. — Hát segíteni készek-e? — Amennyire csak kell! Persze, a segítéshez kettő kell. aki tud és akar segíteni, és az, akinek kell a segítség. Mindezeket a bonyhádi járás egyik, a székhelyhez közel eső községében hallottam, ahova nem a véletlen vezérelt. Ha hinni lehet a szónak, a három kislány nem lesz áldozata anyjuk ki­siklott életének, sőt, talán segítői lesznek ők is annak, hogy édesanyjuk meggyógyulva magára találjon. —ii— Részletes vizsgálat elemezte a tamási járás termelőszövetkezetei­nek balesetelhárítási helyzetét. Az összefoglalóból kitűnik, hogy évről évre több ember sérül meg, több értékes munkanap vész kárba? 1007, 1526, 2029 — ennyi a kiesett munkanapok száma 1967., 1968. és 1969. első öt hónapjában. Három év átlagában a legtöbb baleset Magyarkesziben, Pincehelyen, Re- gölyben és a tamási Vörös Szik­ra Tsz-ben történt. A balesetek fő forrása nem a gép, hanem a jó­szág; az állatokkal kapcsolatos munkavégzés közben előfordult szerencsétlenségek száma majdnem harmada az összes balesetnek. Nehezíti a megelőzést, hogy Sí tsz-ek vontatottan teljesítik a bal­eset bejelentésére vonatkozó köte* lezettségüket. Jószerint nincs hó­nap, hogy egy-két szövetkezetei ne kelljen sürgetni. A pincehe­lyi Vörösmarty Tsz-ben — példá­ul — a baleset bejelentésére csale a rendőrség felhívásának eredmé­nyeként került sor. Nem egy tsz-ben a biztonsági megbízott hozzáértésének hiánya akadályozza a fejlődést. A járási, tanács vb július első felében tar­tott ülésén állapították meg, hogy ez a heíyzet, Felsőnyéken, Ireg- szemcsén, az értény! BúzakalásiZ a nagykónyi Haladás Tsz-nél, to­vábbá a tamási TÖVAL-nál. Bár a balesetek meg előzésének elsődleges feltétele a szakértelem, az igyekezet, nem hiányozhatnak az anyagiak sem. Több tsz éves tervében tünteti fel, mennyit irá­nyoz elő balesetelhárításra. A nagyszokolyi Béke Tsz-t ennek el­mulasztása miatt bírálat érte. A helyszínen, Pados Ferenc el* nőkkel és Varga János gépcso­portvezetővel beszélgetve tudako­zódtunk erről. Mihamar kiderült, hogy tervezni nem terveztek, de — áldoztak a balesetvédelemre. Munka- és védőruhára — példá­ul —■ majdnem negyvenezer fo­rintot költöttek. A szövetkezetben eddig minden negyedik traktoros megkapta a növényvédelmi kikép­zést, tehát igen jól tudja, mit kell tennie a mérgezések megelő­zésére. Az említett vizsgálatot kö­vetően gondoskodtak a méregrak - tár megfelelő kialakításáról. Ma még zsúfolt — s ezért balesetve­szélyes — műhelyeik helyett jövő­re újakat építenek. E munka költsége meghaladja a 400 000 fo­rintot, annak ellenére, hogy a tsjt magaégette téglájából saját bri* gádja épít. A vezetőségi gyűlése« Ember Tamás személyében talál­tak alkalmas embert balesetelhá­rítási előadónak. A fiatal üzem? gazdász felsőfokú mezőgazdasagí technikumi végzettséggel, s jó műszaki érzékkel rendelkezik­A járási tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának vizsgálata kétségkívül hasznos volt. Hasznos, mivel a mezőgazda- sági technika rohamos fejlődés« csak akkor áldás a gazdák szá­mára, ha legalább azonos ütem­ben fejlődik a balesetelhárítás, —•> erre fel kellett hívni a figyelmet« Hasznos azért is, mivel tanulsága­ként a vb elrendelte a tsz-ek szí* gorúbb és rendszeresebb ellenőr* zését. A határozat következetes végrehajtása bizonyára fokozato­san csökkenti a gazdákra leselke­dő veszélyt a szövetkezeti mező­kön. Jövedelmező a mellék­üzemági tevékenység A bogyiszlói Duna Gyöngye Termelőszövetkezet jó jövedel­met biztosító tésztaüzemet tart fent A formázógéptől elkerült nyers tésztaféleségek rítószekrényekbe kerülnek. Szente Isivánné, ki ’-•'ll az üzem vezetője (képünkön is ez cérnametélt száradását ellenőrzi. A csomagolóban mérlegelik, tasakolják, címkézik a készterméket. Ezután kerülnek részben kereskedelmi vállalatokhoz, valamint a termelőszövetkezet budapesti mintaárudájába. Fotó: Tóth Iván

Next

/
Thumbnails
Contents