Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-03 / 151. szám
Folynak az előkészületek iSzekszárdon rendezik meg a TIT VI. egészségügyi vándorgyűlését A TIT Országos Egészség- ügyi Választmánya és a TIT megyei szervezetének Egészségügyi Szakosztálya az idén Szekszárdon rendezi meg a VI. egészségügyi vándorgyűlést. A hagyományai szerint aktuális egészségügyi problémákkal foglalkozó vándorgyűlés rendezői joga, egyben tisztsége a mindenkori rendezőket illető vándorbottal került hozzánk, amit a VI. országos méretű tanácskozás négy napja után a következő házigazda, Komárom megye vesz át tőlünk. Mint erről korábban már tudósítottunk, a vándorgyűlés számos olyan problémát is napirendjére tűz, amely a szorosan vett egészségügyi, szakmai közönségnél nagyobb nyilvánosságra is igényt tarthat, A szakmai érdeklődés az augusztus 13-án kezdődő vándorgyűlés iránt igen élénk. eppen ezért a felkészülés nagy körültekintést és alaposságot követelő munkája szünet nélkül folyik. Augusztus 13-án. szerdán este ismerkedési esttel kezdődik a VI. egészség- ügyi vándorgyűlés programja, a megyei tanács ad fogadást a tanácskozás résztvevői tiszteletére. Másnap, 14-én dr. Horváth Jenő megyei főorvos elnökletével kezdődik a vándorgyűlés tudományos programja, a családvédelem, anya- és gyermekvédelem kérdéseinek megvitatása. Három napon át 11 vendég előadója és 9 hazai előadója lesz a VI. vándor- gyűlésnek, amelyen részt vesznek egészségügyünk országosan ismert szaktekintélyei, részt vesz — többek között — a vándor- gyűlés második napjának programjában előadóként Veres Péter Kossuth-díjas író és, ugyanakkor tart előadást dr. Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa titkára is. A vándorgyűlés második napján a szexuális nevelés pszichológiai problémáit vitatják meg az elhangzó előadások alapján a résztvevők akik között számos pedagógussal is találkozhatunk. A tanácskozás második napján megemlékeznek a tanácskozás résztvevői a megyei kórház névadójának, Balassa János működéséről, majd a korszerű növényvédelem egészségügyi vonatkozásainak megvitatása zárja a VI. egészségügyi vándorgyűlést, amelynek színhelye a megyei tanács vb-terme lesz, Népújság ^ 1969. július 3. Húszévesek az állami gazdaságok A Tolna és Baranya megyei Halgazdaság Tolna megye állami kezelésben lévő halastavainak első nagyüzemi jellegű összefogása 1948-ban, Tógazdasági Nemzeti Vállalat néven történt. A későbbiek során kibővült a nádgazdálkodással és Tó- és Nádgazdálkodási Vállalat címet kapott. 1952-től a Halgazdasági Tröszt irányítása alatt egyesültek Magyarország nagyobb halgazdaságai, többek között az 1959-ben egyesítésre kerülő Tolna megyei és Baranya megyei Halgazdaság. Baranya megyét az évek során veszteséges üzemelése miatt csatolták a lényegesen jobban gazdálkodó Tolna megyei Halgazdasághoz. Hosszú évek fáradságos munkájára volt szükség, amíg sikerült a volt Baranya megyei Halgazdaság veszteségét kigazdálkodni és a nagy területi szétszórtság ellenére egy egységes gazdaságot kialakítani. 1961 óta sikerült a gazdaság nyereséges üzemelését biztosítani. Az egyesített gazdaság ma 2812 katasztrális hold összterülettel és 1655 hold tóterülettel rendelkezik. A nyereséges gazdálkodásból mindig a fő ágazatnak, a halgazdálkodásnak jut oroszlánrész, aminek alapját a tenyésztői munka alkotja. Hagyományai visszanyúlnak 40—50 évre (Inám, Sumony), de az utóbbi tíz évben főként rohamos ugrásnak indult a tükörponty, teljes térhódításával. A tükör- pontyra történt átállás elsősorban az exportkövetelmények miatt történt és hosszú évek szívós munkája árán sikerült elérni azt, hogy külföldön is szívesen fogadják a gazdaságunk által szállított halat. Jellemzője, a hátpikkelysor, kis fej, magas hátívelés, ezáltal a kedvező húskihozatali arány. Aktív résztvevői vagyunk a Déldunántúli Tenyésztő Bizottság munkájának, aminek fő célkitűzése, hogy egységes tenyésztési irányelveket dolgozzon ki, a helyi adottságoknak megfelelően, a kevés számú szakember részére egy vitafórumot létesítsen, ahol a legújabb tudományos eredményeket, a gyakorlati tapasztalatokat megvitatják. A tenyésztői munka eredményét mutatja, hogy a gazdaság több tavában sikerült 14—16 mázsás holdankénti hozamot elérni, minőségileg pedig olyan alapanyaggal rendelkezünk, ami az alábbi exportszállításokat tette lehetővé: NSZK NDK cseh osz trák összesen 1966 1635 1190 170 2995 kg 1967 1785 1200 540 70 3595 1968 1650 550 — 130 2330 A legutóbbi mezőgazdasági kiállításon I. és II. díjat kapott a gazdaság, és a Halértékesítő Vállalat különdíját, a legjobb halértékesítésért. A termelés korszerűsítése megkövetelte, hogy az újabb módszerek mielőbb bevezetésre kerüljenek. Ezek közé tartozik a pecsenyekacsa-tenyésztés és hizlalás bevezetése. 1967- ben kezdte meg a gazdaság a hizlalást és jelenleg közel azonos volument képvisel, mini a ha Igazdali WtHs A % v-agowos halértékesítés mellett mintegy 60 vagon baromfihús kerül Ife- adásra. A jő alapanyag itt is a termelés sikerének a biztosítéka, ezért a saját beruházási alap teljes felhasználásával 1968-ban építettünk egy 100 000-res keltetőt és beállítottunk 4500 darabos törzsállományt, amelyből a gazdaság biztosítani tudja a naposkacsa-szükségletét. A hal és kacsa kitűnően egészíti ki egymást, egységnyi területről megduplázható a letermelt mennyiség. A tavon nevelt kacsa minőségileg jobb a szárazon, vagy félszárazon nevelt kacsánál, a tartási körülmények ideálisak, a természetes körülményeket legjobban megközelíti. A szemnek is gyönyörű látványt nyújt a tavon úszkáló ezer és ezer hófehér kacsa. Külföldön is rendkívül keresett, a feldolgozó üzemek jelentése szerint a beszállított kacsa közel száz százaléka megy epxortra. A volumenhez viszonyítva beruházási igénye viszonylag kevés, mivel az utónevelés során semmilyen épületigénye nincs. A gazdaság két éve szaporítótelep és az idén komoly szerepet játszott a megye keltetőinek szaporítóanyaggal történő ellátásában. A naposkacsa-ellátásban az igényeket nem elégíthettük ki, mivel a törzsállomány, valamint a keltetőkapacitás a gazdaságon belüli, felnevelhető mennyiségre lett méretezve. így is, a lehetőségekhez mérten, igyekeztünk a megye ilyen irányú gondjain segíteni. A dolgozók nagyrészt régi, megbízható, munkájukat szerető emberek, amit a következő számok mutatnak: 10 éves dolgozó az összlétszám 40 százaléka, 20 éves dolgozó az összlétszám 8 százaléka. A szétszórtság nagyobb önállóságot követel dolgozóitól, de főleg az egyes tóegységeket irányító főhalászmesterektől, halászmesterektől. Valamennyien a szakmájukban elméletileg és gyakorlatilag jártas dolgozók, akik képesek voltak lépést tartani az utóbbi 10 év rohamos fejlődésével, a halászatba betörő forradalmi változásokkal. Évtizedeken keresztül rögződött elméleteket kellett sarokba dobni. Például hinárelmélet, ugyanakkor átvenni az új takarmányozási ismereteket, magasabb darabszámú kihelyezésre vonatkozó elméleteket. Mindez csak úgy volt elérhető, ha állandóan képeztük, tanítottuk dolgozóinkat, szaktanfolyamokat, valamint évenként ismétlődő, téli továbbképzéseket szerveztünk. A dolgozók szociális helyzetének javítására meg kellett oldani a régi cselédlakások felszámolását, illetve korszerűsítését./ A kisebb falvaktól távol lévő telepeket, alig pár, különálló lakás kivételével villa mosítottuk, ezzel kulturált életlehetőséget igyekeztünk biztosítani az ott lakó dolgozóinknak. Mindezek óriási erőfeszítéseket követeltek a gazdaság ve- ze tői tői és dolgozóitól egyaránt, de úgy érezzük, hogy megfeszített munkánk meghozta az eredményét az elmúlt húsz évben. ABONYI PÄL igazgátó Orosz nyelvi tábor Domboriban Amikor e sorok megjelennek, addigra elcsendesült már a dombori iskola, nem népesítik be reggelenként általános iskolás korú gyerekek, nem pereg a filmvetítő és nem recseg a magnetofon sem. Vidám laktanyalátogatással és ki vánsághangversennyel zárult a szombati nap, egyben a táborozás utolsó napja. A tábor lakói — a járási orosz tanulmányi versenyek helyezettéi — már hazatértek. Sok-sok élménnyel. megnövekedett orosz szókinccsel és kifejezésekkel gazdagabban, Iván Lukics az utcán Látogatásunk idején 32 gyereket találtunk az említett épületben, két csoportban fog- laltoskodtak; egyik helyen azok, akik már jártak a múlt évben itt. vagy nyolcadikosok lévén nagyobb tudásúak, a másikban a kevésbé tapasztaltak. A foglalkozásokat Betlehemi Antal, Vajnai János és Kiss Imréné a speciális nyelv- tábor célkitűzéseinek, sajátos módszereinek legjobb ismerői vezetik. Az egyik csoport előtt diafilmek vetítésére alkalmas tábla, s ezen rövidesen megjelenik a címkép: Iván Lukics az utcán. A kísérő szöveget magnetofonszalagról pergetik. Érdekes munkastílus alakul ki. A kép- és hangjelenségek elemzése a gondolati útnak csak egy töredékét járja be. Ezt egyrészt szükségtelenné teszi az, hogy a vetítőn sorakozó képek szókészlete ismerős a gyerekek számára, másrészt a gyakorlatok célja is más: a helyes kiejtés, a nyelvtani mechanizmusok bevésése, vagyis az orosz kifejezések minél tökéletesebb elsajátítása. Tehát a képen megjelenik egy jó ötvenes, kicsit esetlen bácsi'ka — ő Iván Lukics — és tájékozódni szeretne. A helyzetet ismerteti a magnetofon, s a gyerekek már az első elhangzás után megértik, Elismétlik a mondatot, a vezető tanár kiejtést javító vezetésével, egyénenként, majd csoportosan. Ellenőrzés, további árnyalati finomítások céljából ismét bekapcsolják a magnetofont, s meghallgatják a korábban elhangzott szöveget. Következik a második kép, amely tovább bonyolítja Iván Lukics utcai kalandjait. A történetet tehát felbontja!:, s megosztják a kép- és hang- jelenségek között; látják, hallják a magnetofonról, egymástól. a tanártól, s mondják 'is. Egyedülálló lehetőség az állandó korrigálásra, az árnyalatokat megkülönböztető befogadásra, éppen a minden- oldalú, az összes érzéket igénybe vevő szemléltetés és terhelés miatt. A rendkívül munkaigényes gyakorlat végén, a képsorok és a szöveg újrajátszásával rögzítik a hallottakat. Müska és miska Rövid szünet után az előbb ismertetett módon különböző nyelvtani mechanizmusokat gyakoroltak. Tökéletes, precíz sorrendben peregtek az egyes mozzanatok. Gombnyomásra változott a kép, s indult, vagy megállt a magnetofon. Ezután keskenyfilm- vetítés következett. A film hangosítása önerőből történt, tehát az eredeti hangot kikapcsolták, s Kis Imréné közvetlenül magyarázna a pergő képeket Nem könnyű feladat ez! Kellő ritmusban, a tanulók szókincséhez méretezve, a tömörség szabta kereteken belül kifejezően és találékonyan kellett a magyarázó szöveget „tálalni”. Feltettük a kérdést, hogy mi szükség van az ilyen formájú hangosításra, miért nem lehet az eredeti szöveget bejátszani? A vetített film azonban meggyőzött arról, hogy a helyes út ez, ugyanis a rendelkezésre álló filmek nem oktató jelle- gűek, s az eredeti szöveg csaknem érthetetlen lenne. A tanári magyarázat armál is inkább alkalmasabb, mert tekintetbe veszi a tábor élete során előforduló speciális szempontokat, használja a leggyakoribb kifejezéseket stb. Kis Imréné ékes orosz kiejtése (az anyanyelve) nagyszerűen pótolta az esetleges hátrányokat. Megtudtuk, mi a különbség a miska (medve- bocs) és a müska (egér) között, bár kiejtésben igen nehéz megkülönböztetni a kettőt. A délutánok A gyerekeket faggattuk, hogyan ízlik a tábori élet, nem fárasztók-e a délelőtti foglalkozások? Egyéb beszélgetései alkalmával rendkívül sokszínű válaszokhoz szokott újságíró, most csodálkozva tapasztalta; mennyire egyöntetűen, vallanak a tábor lakói. Igen élvezik a pihentető dalokat — természetesen ezeket is oroszul — éneklésük jó kikapcsolódásnak bizonyul. A reggeli fél hetes ébresztőnek már kevésbé örülnek, de a délutáni sport- és kultúrfoglalkozások (úszás, labdajátékok, ki mit tud?, kirándulások), bár az érintkezés nyelve itt is többnyire az orosz, igen hasznosak és szórakoztatók. Mosolyogva mesélik találkozásukat a szovjet pionírokkal. Közös fürdés és labdarúgó-mérkőzés (8:0-ra győztek a dom- boriak) szerepelt a keddi programban. A látogatás viszonzását szombat délelőttre tervezték, s ottjártunkkor nagy érdeklődéssel várták, hogy re- vánsot vesznek-e a szovjet pajtások a vereségért. * Jó lenne felmérni, hogy mennyi gyakorlati haszna van ennek a nyelvtábornak. Nem is azért szeretnénk, mert szkeptikusak vagyunk a végső eredményt illetően, de azért, hogy Vajnai János és Betlehemi Antal szavait idézzük: „Jó lenne, ha a megkezdett úton többen is haladhatnának a jövőben, ha mindaz a plusz, amit egy intenzív nyelvi tábor adni tud, több tanulóé és több tanáré lenne." CSUPOR TIBOR
