Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-26 / 171. szám
GÁRDONYI Képregényváltozol: CS. HORVATH TIBOR, KÖRCSMÁROS / ... a lányt Emőkének hívják, w atyám. Csak ezt ne mondta volnál Zéta bálná, marcangolná. (Co föl sárgái Napkelet felél Leotik a hó, mire Zéta ismét lábra tud .állni. Az öreg főpap és a körülötte sürgölődő szerzetesek addigra már szinte áhítattal néznek fel rá. Egyikük se nyűtt el sok könyvet, iáformán csak olvasni ha tudnak, nem csoda, ha az ifjú, aki ugyan sose tanult egyházi tudományokat, százszor többet vtud náluk. Téged válás«-? az Isterf küldött hozzánk, fiom. Csak a katalauni nyel* vet tanul meg és a misézés módját, fölszen- tellek és te leszel az utódom. A szomorúság is csak atyait hogy ha nagyon feszítik, et a szent történetén Zését m feszíti a neveltetnék. Ha -— öreg foktatja... De Zéta ugyancsak kevés elhivatottságot érez a szent • egy napon őszintén megváltja pártfogójának, milyen mek fűtik.,. Szegény fiú, mily nagy a te bánatod I De lásd, én is felesége* ember voltam. Hat évig éltem boldog házasságban. Hanem, hogy mindig imádkoztunk, azt mondtam: tetszőbb lenne Istennek, ha én pop lennék, te meg apáca, (gr is történt: elváltunk Higgy nekem, gyermekem, ki fogod hovemi. Az a lány bizonyára férjhez ment azóta s mikorra hazajutnál innen, talán mór szoptat. Erőműveket tervez, énekel, szimulál a RAZDAN-3 Alig egy éve, hogy tizennégy örmény szakember elhozta Magyarországra Jerevánból a RAZDAN—3 típusú nagyteljesítményű elektronikus számológépet. Két hónapig tartott, amíg felszerelték, összeállították, üzembe helyezték, a VUlamos- energialpari Kutató Intézet elektronikus számoló központjában. Amikor januárban ünnepélyesen átadták a számológépet, a gép indítógombjának megnyomására a vezérlőpult hangszóróján felhangzott a Rákó- ezi-induló. — Hogyan, ez a gép zenél is? — Na, nem ez a feladata — mondja Csébfalvi Károly, a kutatóintézet számítástechnikai osztályának vezetője, — Ezzel csak a gép programozói meg akarták mutatni, hogy kezessé tették ezt a nagy elektronikus monstrumot, ezt a másodpercenként több tízezer műveletet végző elektronikus berendezést. És mivel minden programnak van valamilyen dallama, hanghatása — a Rákóczi induló dallamára szerkesztettünk egy programot. — Mit tud ez a számítógép? Mi a feladata? — Másodpercenként 15—20 ezer műveletet végez. Lyukkártyán, lyukszalagon közölt adatot egyaránt feldolgoz, s az eredményeket ugyancsak lyukkártyán, lyukszalagon, vagy számnyomtató latin-cirill betűs sornyomtatón közli. Az első két szekrény a gép memóriája. Mielőtt az új programot beadagolják, a gép mindent „elfelejt”. Ezért lehetséges, hogy az egyik órában bérelszámol, a másikban már erőművek kooperációját vizsgálja, erőműveket tervez. Működés közben látszólag semmit sem csinál. Csöndben van. Aztán a kezelőszemélyzet „életjelt” kér a géptől — hol tart a Számolásban? Megindul a lyukszalag és a sornyomtató. Egy perc alatt 400 sor (128 leütéses) csak győzzem olvasni! Aztán új programot kap a gép. De mintha valami baj lenne? Nézzük a sornyomtatót. Csillag (*) hiányzik! — olvasom csodálkozva. Mi ez? Fellázadt a gép? — Igen. Valahogy úgy. Amikor az elektronikus számológép kikerül a gyárból, — nem sokat tud. Ilyenkor — Norbert Wiener, a kibernetika atyja szerint — olyan, mint egy rabszolga, aki feltétlenül engedelmes, de nem intelligens. Az intelligens rabszolga viszont már nem feltétlenül engedelmes, van amikor „neki áll feljebb”. A fejletteb programozási lehetőségek kihasználása nélkül a gép mindent szó nélkül megcsinál. amit mondanak neki. Az ilyen programok éppen ezért gyakran hibásak. Ha fejlettebb értelmező program fogadja a gépben utasításainkat, akkor a gép már nem hagyja szó nélkül — legalábbis a formális hibákat —, hanem mielőtt az utasításokat végrehajtaná, közli „észrevételeit”. Mit csinál egy nap, mondjuk hétfőn a RAZDAN—3. A gép időbeosztása órákra, a finom időbeosztás 10 percekre határozza a gép „menetrendjét”. Reggel 7-kor teszteléssel kezdődik a nap. A gép nagy része üzemközben is állandóan vizsgálja magát — a hőmérsékletet, páratartalmat stb. A következő órát a programkönyvtár fejlesztésére fordítják. Olyan témákból, amelyek köz- érdeklődésre tarthatnak számot. Különböző szimbolikus nyelvekhez tartozó fordító programok, rendező vagy egyenletmegoldó programok. Sok külső cég is igénybe veszi a RAZDAN—3-at, akkor maguk hozzák a programot. Hol ütemtervet, hol egy könyvtár állomány-nyilvántartását, hol költségvetést készítenek. Azután pedig szimulál a gép. _ T — Ez az elektronikus számológép képes arra, hogy más elektronikus gépek működését utánozza, úgy működjék, mint más számológépek. Még gyorsan végigfutom a további időbeosztást. Ilyen címszavak szerepelnek, mint angol fordító program, Pharm- dock program (30 ezer lyukkártyából álló rendszer, amely a gyógyszervegyületek szabadalmát tartalmazza), a Magyar Villamos Művek ügyvitelgépesítési anyagnyilvántartási, termelési programja. Rúdnyelv- program. Az intézet egyik munkatársa örömmel nyugtázza — jó volt a programja, a gép már öt perce nyomtat. Magam is olvashatom a hálózatszerelés költségvetését, — anyag, munkaidő, munkabér... K. M. Sír Robert Peel belügyminiszter úgy látta, hogy itt az ideje az egész londoni rendőrség gyökeres átszervezésének. Rendelete után a város utcáin magas cilinderkalappal a fejükön, hosszú, kék köpenybe öltözött új rendőrök jelentek meg. A nép a belügyminiszterről rögtön el is nevezte őket Peelereknek, Bobbyknak. A Peeler név nemsokára feledésbe merült, a Bobby azonban fennmaradt. A barátságos, mindig tettre kész londoni rendőrnek még ma is ez a beceneve. Lőfegyvert nem visel, de aki rendőrt öl, irgalmatlanul halálra ítélik. Á polgárok eleinte bizalmatlanul nézték az átszervezett rendőrségre. Véleményük csak azután változott meg, amikor a városban megkezdődött a tisztogatás, helyreállt a közbiztonság. Az új rendőrfőnökség számára természetesen új székhelyet kellett Keresni. A választás, hosszú latolgatás után, a Whitelhall Place 4. számú épületre esett. Ez a Great Scotland Yard nevű csendes kis utca elején állt, ahol hajdanában a londoni látogatásra érkező skót uralkodók szálltak meg, London lakosai az új rendőrségi székházra is találtak nevet. Az utcáról egyszerűen elnevezték Scotland Yardnak. Múlt az idő, az új városi rendőrség becsülettel végezte feladatát, kiderült azonban, hogy bizonyos esetekben nem elég hatékony. 1842-ben egy Daniel Good nevű kocsis bestiális módon megölte feleségét, holttestét elrejtette munkaadójának kocsiszínében, ezután eltűnt London területéről. Noha a rendőrség egykettőre megállapította, hogy a gyilkosságot ő követte el, sokáig úgy látszott, hogy sikerül kibújnia az igazságszolgáltatás alól, mert nem volt, aki kinyomozza hollétét és előállítsa. A felséggyilkos férj már a szomszéd városban megállt, elszegődött kőművesnek, tökéletes biztonságban érezte magát. Végül is valahogy kézre kerítették és bíróság elé állították. A tárgyalás során az egész közvélemény tudomást szerzett arról, milyen nehéz volt a gyilkos előállítása.. A Scotland Yardnak akkor még nem volt menekülő, rejtőzködő bűnözők felkutatására szakosított osztálya. — Hát alkalmazzunk detektíveket, mint a franciák — tanácsolták egyesek. — A francia detektívek közönséges kémek. Nem tűrjük, hogy bárki is beleavatkozzon magánéletünkbe, magánügyeinkbe — tiltakozott és ellenkezett a többség. A Scotland Yard ennek ellenére elhatározta, hogy néhány rendőrét a jövőben polgári ruhában küldi szolgálatba. Nyomozói feltűnés nélkül munkához láttak és egyenruhás kollégáikkal szorosan együttműködve először is a megrögzött bűnözők ellen szerezték be a kellő bizonyítékokat, hogy bíróság elé állíthassák őket. A tárgyaláson a bizonyító eljárás során persze nem maradhatott titokban a detektívek munkája. Az újságírók meglátták benne a témát, az olvasók az izgalmas olvasnivalót, és a törvényszéki tudósításokat közlő lapok példányszáma felszökött >♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦<>« ír Azóta minden érdekesebb peren ott látható né- \ hány buzgó körmölő riporter, a szenzációs ese- ♦ tek pedig gyakran a lapok első oldalán kapnak helyet. + Az alábbiakban ismertetünk néhány rendívül érdekes esetet a Scotland Yard hőskorából. I AZ ÁRULÓ CIPŐFŰZŐ Az első londoni detektívek közül Dick Tanner őrmester tett szert legnagyobb hírnévre. Stepneyben, London egyik negyedében vérbe fagyva, holtan találtak padlásszobájában egy öreg asszonyt, bizonyos Mrs. Emsley-t. Az ügyet Dick Tanner vette a kezébe. A nyomozást helyszíni szemlével kezdte. Mivel az áldozat szobájának ajtaján nem látszottak erőszakos behatolásra, betörésre utaló nyomok, Tanner őrmester levonta az első következtetést. A tettest az öregasszony ismerősei között kell keresni. Ismeretlen embert -bizonyára nem engedett volna be a szobájába. Közbenjárására a Scotland Yard parancsnoksága 100 font jutalmat tűzött ki minden nyomra vezető felvilágosításért. Tanner jól számított: néhány nappal később megjelent a rendőrségen egy Mullins nevű férfi és elmondta, hogy a gyilkosság napján egy gyanús alakot látott a közeli téglagyár környékén. Utánaosont és megleste. A gyanúsan viselkedő férfi az egyik téglarakásban elrejtett egy zsinórral, — alighanem cipőfűzővel — kö- rülkötott csomagot, aztán sietve eltávozott Mullins felismerte: Emms volt, a lakbérbeszedő. : ►♦♦-»«'♦♦a
