Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-25 / 170. szám
Megnyílt a 205. fmsz-i áruház Egy megye élt* a jogával Egy dolog bizonyos: ha vasárnap bármelyik megyeszékhely strandját üdítő-hűsítő ital nélkül hagynák, másnap, hétfőn nem lenne jó az ottani vendéglátóipar illetékesének a bőrében lenni. Szekszárdon nincs mitől tartani az illetékeseknek. Az itteni strandon vasárnap a kispénzű fiatalok és dolgozók dohogtak ugyan, de ez nem érdekes, rajtuk kívül nem csinál a dologból ügyet senki. A Tolna megyei Népújság megírta, ezzel el van intézve. Bezzeg volt szerencsém látni, hogy sokkal kisebb mulasztásért szinte keresztben nyeli te el az előtte izzadó vendéglátóipari főnőköt a város gazdája, a tanácselnök. Nem Szekszárdon történt. Történhetne Szekszárdon is? Igen, mert a megyeszékhelyen néhány embernek meg volna a rangja, a hatalma ahhoz, hogy büntetést, felelősségre vonást, kezdeményezzen. A városi pártbizottság, a városi tanács vb. függetlenített munkatársai között vannak, akiknek úgyszólván csak az lenne a kötelességük, hogy a város pol Kárainak, kénveimével, összességében közérzetével törődjenek. Miként lehetséges tehát, hogy a vendég’«tóipar még csak elnézést sem kér” a szekszárdiaktól a vasárnapi eset miatt. Feltételezhetjük, azért van ez így. mert nem kell tartaniuk sem felelősségre- vonástól, sem egyéb büntetéstől. Nyilvánvaló, hogy a város polgárainak többsége nem a Balaton- parton és nem Domboriban tölti a hétvégét, hanem a városi strandon Ebből következik, ezzel törődni van annyira fontos, mint Domborival törődni. Az állampolgárok érdekeit szemmel tartó törődés a ,.kis ügyeket is” nagy ügyként kezelő gondoskodás nyilvánul meg abban, hogy most legutóbb Békésben 10 cipőipari termékre mondott vétót a megye. Magyarán: 10 termékre mondta ki, hogy rossz és kitiltotta az üzletekből a Duna, a Tisza, a Szombathelyi Cipőgyár, a Komlói Vegyesipari Vállalat, továbbá a Kecskeméti Cipész Ktsz, minősíthetetlen termékeit. Arról van szó, hogy Békés megye él a jogával. Hogy miért hozzuk közös nevezőre a szekszárdi strand ügyét a fentiekkel? Talán részletezni is felesleges. Annyit azért érdemes megállapítani, hogy a vasárnapi eset több annál, mint amennyit mutat. Azt a felfogást tükrözi, ami ma még ebben a városban elég általános. Lehet, hogy egyszer Tolna és benne Szekszárd is él majd a jogával? Sz. P Dunaföldvár nagy esemény színhelye volt csütörtökön délelőtt: megnyílt a rég óhajtott áruház. Mintegy háromezres tömeg verődött össze a megnyitóra. A sok érdeklődő valóságos forgalmi akadályt jelentett az egyébként széles közúton. Jelen volt dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes és Bartolálc Mihály SZÖVOSZ elnökhelyettes is, valamint a megyei, járási és helybéli párt- és állami szervek képviselői. Megnyitó beszédet Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője mondott. Hangsúlyozta, hogy jelenleg ez a megye legnagyobb áruháza, s megnyitása jelentősen segíti a kereskedelmi igények kielégítését. Az ünnepség keretében köszönetét mondtak jó munkájáért az áruházat építő Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak. A dunaföldvári áruház megnyitása kapcsán rövid sajtó- tájékoztatót tartott Bartolák Mihály SZÖVOSZ-elnökhe- lyettes. A többi közt arról tá- iékoztatta a sajtó képviselőit, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain már 204 fmsz-i áruház működik, s a dunaföldvári sorrendben a kétszázötödik. Valamennyien korszerűek, nagykapacitásúak, s mutaják, hogy az elmúlt években sikerült eredményes erőfeszítéseket tenni a vidéki kereskedelmi hálózat javítása érdekében. Jelenleg is számos vidéki áruház épül: ez év végéig még újabb 23 nyílik meg. Tolna valamint Heves és Szabolcs megyében különösen erőteljesen fejlődött a falusi áruházhálózat — mondotta Bartolák elvtárs. — Ez részben azzal magyarázható, hogy e helyeken volt a legtöbb a helyi kezdeményezés és régi igazság, hogy a jó kezdeményezéseket mindenki szívesen támögatja. Az áruházak nemcsak a helyi igényeket elégítik ki, hanem kihatnak a körzetükre. Erre tudatosan törekszünk évek óta. Nem lenne indokolt minden kis helyen áruházat építeni, a nagyobb, forgalmasabb helyeken viszont annál inkáby. A kisebb helyeken a meglévő hálózat fenntartása a cél a szorosan vett helyi igényeknek megfelelően. A vendégek megtekintették az új áruházat, elemezték a készletet, s elbeszélgettek az eladókkal. Dr. Juhár Zoltán megállapította, hogv az árukészletet jól állították össze, az egves osztályokat jól he lyezték el, az áruház megfelel a modern kereskedelmi igényeknek. Behatóan érdeklődött az árak alakulásáról. Bár az áruház most nyílt meg, de voltaképpen a régebbi üzleteket költöztették bele, így az eladók az áralakulásokról is tudtak felvilágosítást adni. A rioőosztályon például elmondották, hogy az árrendezések során számos C’on ára felment.. számosé csökkent, a vásárlók azonban inkább a drágábbat veszik. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy többnyire a kevésbé keresett, divatjamúlt, vagy rossz minőségű áruk árát szállítják le. Mivel a megye más részeiben is tapasztalható hasonló jelenség, megkérdeztük Juhár Zoltán miniszterhelyettest: — Elég általános az ámö velési tendencia, márpedig ennek nem nagyon örülnek a dolgozók. A kereskedelem irányítói milyen intézkedésekkel próbálják ezeket ellensúlyozni? — A régebbi értelemben vett adminisztratív intézkedésekre nincs lehetőség, úgy véljük azonban, hogy egyéb dogokkal hathatósabban tudjuk rövid időn belül ellensúlyozni. Jelentősen növeljük az importot: nagyobb tömegű és választékú áru kerül forgalomba, s ez feltétlenül a vásárlók javára nyomja a mérleg serpenyőjét. Ezen felül »bizonyos érdekeltségi koncepciókat is átdolgozunk. Készül az új tervezet s előre láthatóan rövidesen hatályba kerül. Jelenleg olyan mutatók vannak előtérben, amelyek alapján nem nagyon érdekelt a kereskedelmi szerv az árcsökkentésben, s általában a széles körű igények kielégítésében: ha beszűkülnek s közben felfelé nyomják az árakat, kedvezőbbek a nyereség: mutatók, mint különben. A több, mint 10 milliós költséggel épült dunaföldvári áruház már a megnyitás napján többszázezer forintos forgalmat bonyolított le. BODA FEBENC A Tolna megyei Népújság jú- lius 13-i számában cikk jelent meg „A MÜ1H és a bizonylat” címmel. A felvetett kérdést megvizsgáltuk és megállapítottuk, bogy dolgozónk helytelenül járt el a vevővel szemben, amikor az a megvásárolt két kilogramm esőről a készpénzvásárlási bizonylatot kérte. E miatt az illetékes dolgozót szóbeli figyelmeztetésben részesítettük. Feltétlenül a kérdéshez tartozik és szükségesnek látjuk tájékoztatni önöket arról, hogy ügyviteli rendünk lehetőséget ad telepeinknek az adminisztráció csökkentése érdekében, hogy apróbb tételekről mázsajegyet állítsanak ki, majd „többek” cím Műszer gyári újdonság A tapadókorongos 1 rr r n homero A Mechanikai Mérőműszerek Gyárának szekszárdi gyáregysége hosszú iderg csak az anyavállalatnál kialakított termékeket vette át és gyártotta. Az utóbbi években azonban fokozatosan kialakították a helybeli konstruktőrgárdát. A gyár szakemberei nemcsak néhány hagyományos MMG-gyártmányt korszerűsítettek, hanem teljesen új termékeket, műszereket is szerkesztettek. Tavaly például Szekszárdon állították elő a szovjet Fiat-programhoz a tömlőfeszmérő prototípusát, felkészültek a sorozatgyártásra. Az egyik idgi. újdonság a mágneses, tapadókorongos hőmérő. Ezt a hőmérőt különösen az autósok kedvelik, mivel nem törékeny, nem folyadékoszlop, hanem bimetall-spirál érzékel; a hőt és köralakú lapján mutató jelzi a hőfokot. Az autó bármelyik fémrészére helyezhető, mágneses korong rögzíti. Ha nincs fémlap, fára. műanyagra is lehet ragasztani a hátoidalán levő emulzióréteggel. Eddig a kereskedelem nyugatnémet Importból szerezte be az ilyén hőmérőket, most azonban feleslegessé válik a behozatal. A szekszárdi újdonságot bemutatták a kereskedelem szakembereinek, az Autóker komoly érdeklődést tanúsított iránta. Most rövidesen megkezdik az ezer darabból álló próba- széria gyártását, utána valószínűleg sor kerül a nagybani gyártásra is. alatt bizonylatolják, és amennyiben a vevő nem ragaszkodik a bizonylathoz, úgy ennek a kiállítása nem történik meg. Ezeknél _ az eseteknél azonban a vevőtől minden esetben meg keli kérdezni, hogy bizonylatot kér-e, avagy sem. A felvetett problémát a hibát elkövető dolgozóval részletesen megbeszéltük és bízunk abban hogy az elkövetkezendő időben hasonló eset ezen a területen nem fog előfordulni, Baranya-Tolna megyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat Gór György áruforg. oszt. vez. Visszhang A bútorok minősége ni. A kereskedelem bútorszakembereinek véleménye szerint a bútorok minősége tekintetében hosszú ideje nem történt lényeges változás. Sem nem javult, sem nem rosszabbodott a minőség. A választék évről évre bővül, különösen tavaly január óta jelennek meg sűrűn újabb és újabb típusok, a minőségnél azonban még nem következett be a fordulat. Úgy látszik, annak ellenére, hogy a kínálat fokozódik, még nem haladja meg a keresletet, hiszen az is gyorsan nő, gyorsabban. mint a reáljövedelem. Ezért aztán még nem minden ipari vállalat, szövetkezet érzi fontosnak, hogy javítson a minőségen. Pedig már jó néhány jele van annak, hogy nem fizető- dik ki a hanyag munka. A szekszárdi Otthon Áruház’ természetes reagálása volt a februári KERMI-vizsgálatra, hogy jó néhány — gyári hibás típusból nem rendelt további száAlítmányokat. Egy-két. típust — mivel az eredeti áron eladni nem lehet — leértékelve hoz forgalomba. Nem rendelt az „Erika” hálóból, melynek konstrukciós hiba folytán, ha az ajtaját kinyitották, az ajtóval együtt „kinyílt” az oldala is. A vásárló nem károsodhat, ezt jogszabályok biztosítják. A legegyszerűbb eset az, amikor már a boltban felfedezi a minőségi hibát, ez esetben egyszerűen nem vásárolja meg a bútort. Bonyolultabbá teszi a helyzetet, ha csak a mintát látja, ténylegesen nem azt a bútort kapja meg, amit kiválasztott. mert az üzlet tulajdonképpen „kirakat”, ott csak egy-egy darabot, garnitúrát tartanak, ténylegesen a raktárból történik a kiszolgálás. Ha a vevő nincs ott a felrakásnál, bizony előfordulhat, hogy otthon, a lakásán konstatálja a hibát. Ez esetben is kérhet másikat. Ha pedig a minőségi hiba rejtett, vagy csak a használat során „ugrik ki”, még mindig megvan a mód a kijavításra, a vásárló kártalanítására, természetesen a garanciális időn belül. Ez a jogszabályban rendez- - ve van. Ekkor a vásárló már a BÚTORÉRT álta] megszervezett garanciális javítóhálózattal áll szemben. Kimennek a helyszínre, ha kell, beszállítják a bútort az üzembe és ott javítják meg. A szál’ítás. a javítás költsége, a szakemberek útiköltsége, napidíja stb. a BUTORÉRT-et, illetve a gyártó vállalatot terheli. Ha pedig a bútor nem javítható, a bolt visszaveszi, a kereskedelem gondoskodik az elszállításról, a vásárló a kártalanítás különféle formái között választhat, kérheti kicserélését, az összeget másban levásárolhatja, de ha kívánja, visz- szakaphatja a teljes vételárat. Nemrég két „Pannónia” szo- bagamitúráról derült ki néhány hónapos használat után, hogy rossz a fényezése. A bútor elvesztette eredeti színét. A vevő jelentkezett a panasz- szal, visszakapta a pénzét, majd a bútort a Népbolt elszállította a Bizományiba és ott, természetesen leértékelve, eladták. A vevő kártalanítása azonban csak elvben van meg sok esetben. Bizonyítja ezt a sorozat bevezetőjében említett példa is. Sokszor hónapokig tart a huzavona, és akkor sincs eredmény. Joggal követeli a vásárló a hibás, rosz- szul javított bútor kicserélését és mégis előfordul, hogy pénzt kírálnak neki annál az „egyszerű" oknál fogva, hogy rsincs hasonló bútor a raktáron. A gyárak nem mindegyike törődik még fontosságának megfelelően a minőséggel, a Kaposvári Bútoripari Vállalat az Idézett esetben nemigen adott arra, hogy szekszárdi vásárlója meg legyen elégedve. Úgy látszik, e termékéből — íróasztalról van szó — még sokáig bízik abban, hogy nem elégítik ki az igényeket, nem lesz túlkínálat. Szerencsére akad ellenkező példa is. A Nagykőrösi Bútorgyár egyik szobagarnitúrája ellen a kárpitozás minőségére volt panasz. Amikor a vásárló jelentkezett a panasszal, jelezték a gyárnak, hogy minőségi hiba miatt le kell utólag értékelni ezt a bútorát. A gyár presztízskérdést csinált az ügyből, mondván, hogy „az én termékemet nem lehet leértékelni”. — Még csak a garanciális hálózatra sem bízta a javítást, hanem másnap leutaztatta egyik szakemberét Szekszárdra, aki a vásárló lakásán cserélte ki a bútoron a huzatot. így a gyárnak többe került a javítás, mintha a vevőszolgálati üzem végzi el. valószínűleg azonban megérte a többletköltséget, hiszen a gyors intézkedés növeli a vállalat jóhírét, ami most, az új mechanizmusban egyáltalán nem közömbös. Kétségtelen, hogy gyökeres vál'ozást a keresi í-kínálat közti egyensúly helyreállása, sőt némi túlkínálat hozhat a „bútorfronton”. Addig is azonban lehetne javítani az eddigi intézkedéseken túlmenően is a helyzeten. A garanciális hálózat nem megfelelő. Szekszárdon, Dunaföldváron, Tamásiban és Dombóváron végeznek ilyen javításokat. Hozzá kell tenni, hogy egyik-másik üzem nem szívesen végzi, számára nem kifizetődő, túl sok adminisztrációval jár. A kijelölt javítóüzem kevés. Bonyhádról például Szekszárdra, a Faipari Vállalathoz kell bejönnie a panaszosnak. Sokan a javítóhálózatot egyáltalán nem veszik igénybe, éppen annak, körülményessége miatt, így a vásárlói panaszjegyzőkönyvek aránya, száma egyáltalán ném tükrözi a tényleges minőségi hibák, kifogások számát. Több üzemet kellene kijelölni a javításra. Változást hozna az is, ha a boltokban megszigorítanák a minőségi átvételt, az nemcsak a törésekre, szállítás közbeni károsodásokat venné számba, hanem az eddiginél alaposabban vizsgálná a minőséget. A vásárló nem károsodhat'. Károsodjék az az üzem — és erre is van már néhány példa —, ahol nem ügyelnek a minőségre, nem tartják be a technológiai fegyelmet. JANTNER JÁNOS
