Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
A nagyobb termések új gépeket követelnek Egy gépbemutató tapasztalatai Három kombájn, néhány traktor, egyéb gép. és körülöttünk négyszáznál több érdeklődő, Öcsény alatt, a Szekszárdi Állami Gazdaság egyik gabonatábláján. Az egyik kombájn színében is, külsejében is elüt a megszokottól. Mint valami kékfehér kocka... Azt is lehetne mondani: bemutatkozó látogatáson van itt, a magyar mezőgazdaságban egyelőre har- mincadmagával képviseli a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági gépiparát. A másik két kombájn a megszokott hordó színű. Egyik az SzK—4—M — tehát a jól bevált SzK-család módosított változata, a másik a jugoszláv ZMAJ Universal. A négyszáznál több érdeklődő arra kíváncsi, melyik mit tud, mert a dolgok rendje szerint a mai érdeklődő holnap vásárló lesz. Nos, a német gép meglepő teljesítményével mutatkozik be. A közel hat méter széles vágószerkezet, az 1300-as dobszélesség, a 105 lóerős motor valóban képessé teszi a nagy teljesítményre. Áteresztőképessége 15—20 tonna óránként — tehát megfelel az intenzív búzák aratásához szükséges nagyobb műszaki követelménynek. Az öt négyzetméternél nagyobb rázófelület a szemveszteáéget a minimálisra — fél, másfél szá- zalékra — csökkenti, és ezenkívül tiszta munkát is végez:' mondhatni, malmi feldolgozásra megfelelő tisztaságú gabonát ürít tartályából. Előnye még a kényelmes vezetőülés, a nagy fokú automatizáltság. Szinte valamennyi fő szerkezeti egység szabályozható a vezetőülésből. A kombájn kitűnő teljesítményéből, sokoldalú felszereltségéből következik, hogy a gabonán kívül más terményfélék — így a BRAUD adapterrel felszerelve kukorica — betakarítására is alkalmas. Az SzK—4-es módosított változata is figyelmet érdemel, annak ellenére, hogy szerkezetileg alig látni szemmel látható változást. Viszont a motor teljesítményét az eddigi 75. lóerőről 100 lóerőre növelte a rosztovi gyár, az eddigi mechanikus szalmako- csiürítést automatika végzi. Az érdeklődőket különösen az lepte meg, hogy haladási sebessége lényegesen nagyobb, mint a régebbi SzK-típusoké. A ZMAJ-kombájnról csak annyit: a szekszárdi gazdaság elsősorban kukoricabetakarításhoz vásárolta. Bár a gabonában is megfelelő a teljesítménye, a kicsépelt szem tisztasága mögötte marad a német és a szovjet gép teljesítményének. A bemutató alkalmat adott különböző szakmai vitákra is. A mezőgazdasági gépkísérleti intézet egyik munkatársa elmondotta: annak ellenére, hogy a gabonatermesztés komplex gépesítése lénvegé- ben megoldott, a gépi munkával szemben újabb, magasabb követelményeket kell támasztani. A kísérleti munka, az újabb géptípusok műszaki mutatóinak vizsgálata is erre irányul. A nagyobb hozamú búzafajták új, nagyobb teljesítményű gépeket kívánnak, ehhez viszont a régi SzK-kombájnok másod- percenkénti négy kilő áteresztő képessége kevés. Az újabb követelmény 5—7 kiló, amelynek megfelel a német E—512- es, és az SzK—5-ös, amelyből néhány példány már próbán van Magyarországon is. A nagyobb termés a szállítás szervezésében is változtatásokat igényel; az eddigi vontatós, pótkocsis szállítást célszerűbb felváltani nagyobb teljesítményű tehergépkocsikkal. Például az öttonnás W— 50-essel, amelyhez öttonnás pótkocsi kapcsolható. A W—50 alvázára szerelt műtrágyaszóró is a mezőgazdaság új gépe lehet. Más kérdés, hogy a műtrágyaszóró dotációs áron kapható, a gépkocsi viszont nem. A gabonabetakarításhoz kapcsolódó kérdés; érdemes-e fenntartani a kézimunkaigényes kombájnszérüket? Ugyancsak vitatott kérdés a szalmaletakarítás módja. A legolcsóbb a lehúzás és homlokrakodóval történő kazalozás. A nagynyomású gyűjtőbálázó alkalmazása viszont ott célszerű, ahol megfelelő járműpark is rendelkezésre áll. (Munkavédelmi szempontból a bálázó után kapcsolt szállító pótkocsin nem tartózkodhat senki.) Kitűnt, hogy sok mezőgazdasági szakember ellenzi a drótos bálázást — állategészségügyi szempontok miatt. Szóval, a kívülálló szemlélő nem is gondolná, mennyi és milyen szakmai vita folyik a lényegében teljesen gépesített gabonabetakarítás további útjáról. Ez a kis nemzetközi tatást- kozó a szekszárdi gazdaságban — a gépeken kívül ott voltak a német külkereskedelem képviselői, a szovjet kombájngyár szakemberei — mindenesetre kitűnő alkalom volt arra, hogy gondolkodásra, számolásra késztesse a mezőgazdasági üzemek vezetőit. Ugyanis a kombájnpark jó része egy-két-három éven belül felújításra szorul, tehát már most kell számolni: miután a választék bővül, milyen gépekkel akarnak dolgozni az elkövetkező öt-hat év« A rosszakarat sem állíthatja ezúttal, hogy a megyeszékhely vezetői nem értesültek volna időben egy rangop nemzetközi rendezvényről, ’ melynek egyik programpontját Szekszárdon bonyolítják majd. 1971 szeptemberében rendezi majd a Jogászszövetség a soron következő Nemzetközi Jog- történelmi Kongresszust Pécsett Dr. Csizmadia Andor, tanszékvezető egyetemi tanár, ben? Egyáltalán nem volt meglepő, hogy nagyon sok érdeklődő nyilatkozott akénfc az SzK—4—M-et „elengedik'1' a sokkal korszerűbb SzK—5-ös kedvéért Néhány évvel ezelőtt a mezőgazdaság még ,.kaptaí’ a kombájnokat Ma már — és a! jövőben még inkább — megadatik a választás lehetősége, az üzem anyagi helyzetének. termelési céljainak legjobban megfelelő gépet vásárolhatja meg. H a kongresszus egyik szervezője, azt az óhaját fejezte ki, hogy a bel- és külföldi jogtudósok összejövetelük egyik teljes napját Sziekszárdnak szentelhessék. A megye vezetői helyt adtak a kérelemnek és így az egyik ülésszak, aa addigra teljesen rekonstruálandó és az ország legmodernebb felszerelésű ilyen vidéki egységévé védő, megyei levéltárban zajlik majd. Kongresszus: két ér máira fwrrrrrrryrrrrTwrrrrrrrrrrrrrrrrrwrrrwrrrwTrrrwr'rrwrTrrrrTry *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► t t ► t ► Í t t Hajnal a váróteremben /É szekszárdi vasút- állomás nem a Garre de l’Est. Valamicskét a Keletinél is kisebb. Egy megyeszékhely egyetlen vasútállomása azonban, ahonnan — a kifüggesztett menetrend tanúbizonysága szerint — naponta huszonkét személyszállító vonat indul, tehát laikus elképzelések szerint feltétlenül a rangosabb vasúti (sajnos nem csomópontok, hanem csak) áteresztő állomások közé tartozik. A hajnali utas természetesen édeskevés figyelmet szentel a szekszárdi vasútállomás MÁV-béli rangjának, sőt a közlekedési koncepció sem képezi érdeklődése tárgyát. Van más figyelnivalója is. A csarnokot ezúttal hagyjuk magunk mögött. Lépjünk be balra, az épület legnagyobb várótermébe. A helyiség tizenhat lépés hosszú és' hat széles. Lelhető benne tizenegy asztal, hét pad és harminckilenc szék. Utóbbiak közül ott- jártunk idején egynek a támlája hiányzott. 'Található mindezeken kívül a MÁV Utasellátó Vállalatának söntése és a 706j számot viselő pavilon, mely újságok, ajándéktárgyak, édesség, cigaretta és levelezőlapok forgalomba hozatalával foglalkozik, A hajnali utas az első kakasrikkantás előtt érkezik, épp abban a pillanatban, amikor az új nap múlását jelző percmutató a kétszáztizedik ugrást végezte karórája üveglapja alatt. Ez fél négy órát jelent. Már pirkad. Itt benn gyér számú a közönség, annak is jó része alszik. Az utolsó vonat valamivel éjfél előtt elment, a legelső negyven perc múlva érkezik. A közönség alvó része fekhelyül természetesen a padokat választotta, mi más egyebet? Nyugalmuk nem tart sokáig. Lassan szállingózni kezdenek az utasok. (Az „utas” szó e pillanatban még csak jó szándékú feltételezést jelöl. Az átlagember úgy vélné, hogy aki kigyalogol a város- központnak nem éppen közelében lévő vasútállomásra, az előbb-utóbb utazni kíván. A feltételezés téves. Zömük bizonyára igen, de egy jelentős százalékuk egyáltalán nem. Csak inni). Szekszárd, sorrendben legutolsóként záró vendéglátó helye a bár. Hajnali négykor ömleszti utcára a kedves vendégeket. A kedves vendégek közül jó néhánynak olyan az állapota, hogy örülnek, ha fél óra leforgása alatt megteszik a bártól a vasútállomásig vezető utat. Itt az utasellátó ötkor nyit, de — talán „humanitárius” meggondolásokból — olykor néhány perccel hamarább is. Idézet a söntéspült feletti tábla szövegéből: „Ittas egyénnek szeszes ital nem szolgáltatható ki”. Fogalmazzunk finoman: ez a felirat enyhén szólva nem fedi az alatta bármikor szemrevételezhető valóságot. Át ellenben van egy másik is, melynek naivitása egyenesen megható. Imigyen haiigzik: Figyelem! Figyelem! A tisztaság fél egészség! Vigyázz az állomások tisztaságára, óvd saját és útitársaid egészségét! Ne szemetelj 1 A szemét rontja a levegőt, terjeszti a betegségeket. A köztisztasági kihágásokat a hatóságok is büntetik! A feliratra nem ügyel senki, és ezt jól is teszi, mert ha lehet egyáltalán írásban borsót falra hányni, itt feltétlenül sikerült. Se a szemetelést nem bünteti senki, se egyebet. Az utasellátó pavilonjának vezetőnője: — Kérem, én negyvenéves elmúltam, de soha még elképzelni sem mertem volna azt, amit itt naponta látok! Párbeszédfoszlányok a teremből: — Szakikám, akkor én akkorát behúztam *neki, de akkorát, hogy még a Papp Laci is megirigyelhette volna.. — Nem ez az érdekes, szakikám! Bírta, vagy nem bírtaI — A kedves, jó édesanyja mindenit: — bírta! — Na látja, szakikám! Nem az a legény, aki ad ja, hanem az, aki állja! — Erre iszunk! Isznak és ihatnak is, mert a pultnál szemrebbenés nélkül kitöltik nekik a két féldeci rumot. (Való igaz! A tábla a csapos feje felett, a söntés külső oldalán van. Nem olvasgathatja folyvást). A hangzavar egyre nagyobb lesz. A magyar beszéd cigánnyal keveredik, mely utóbbinak hangsúlyozási, artikulációs módja a nyelvet nem beszélőben azt * hitet ébreszti, hogy csak ordítással határos fokon alkalmas gondolatközlésre. Ordítanak is. A hajnali látogató megszólít egy vasutastt — Tetszik ez maguknak? — Nem tetszik! Mást, hatósági személyt sajnos nem tud megszólítani, mert ilyennek fél négy és hat között nyoma sem volt a szekszárdi vasútállomáson. A hajnali látogató nem sorolja magát a pesszimisták táborába. Nem rajta, hanem helyismeretén múlik, hogy mégis sejteni, sőt, jósolni meri a folytatást. Rövidesen kinyit a szemközti vendéglő, melyet hivatalosan Vasútinak, mindközönségesen pedig csak Gödörnek nevez mindenki. Ott, árnyalati változásokkal folytatódik ez a hangulat és mire az új nap hajnalból estébe fordul, a helyszín sem lesz az ittenitől túlzottan elütő. Nagyobb dicsőségére a megyeszékhelynek, Tolna megye egyetlen városánák, melyet a vasúton érkező — ha akarja, ha sem —, ebből a látószögből pillanthat meg legelőször. Csakugyan olyan vonzó ez a kép, hogy változtatni nem lehet és nem is érdemes rajta? ORDAS IVÁN AaAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAA.
