Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

A nagyobb termések új gépeket követelnek Egy gépbemutató tapasztalatai Három kombájn, néhány traktor, egyéb gép. és körü­löttünk négyszáznál több ér­deklődő, Öcsény alatt, a Szek­szárdi Állami Gazdaság egyik gabonatábláján. Az egyik kombájn színében is, külsejében is elüt a meg­szokottól. Mint valami kék­fehér kocka... Azt is lehetne mondani: bemutatkozó láto­gatáson van itt, a magyar me­zőgazdaságban egyelőre har- mincadmagával képviseli a Német Demokratikus Köztár­saság mezőgazdasági gépipa­rát. A másik két kombájn a megszokott hordó színű. Egyik az SzK—4—M — tehát a jól bevált SzK-család módo­sított változata, a másik a ju­goszláv ZMAJ Universal. A négyszáznál több érdek­lődő arra kíváncsi, melyik mit tud, mert a dolgok rend­je szerint a mai érdeklődő holnap vásárló lesz. Nos, a német gép meglepő teljesítményével mutatkozik be. A közel hat méter széles vágószerkezet, az 1300-as dob­szélesség, a 105 lóerős motor valóban képessé teszi a nagy teljesítményre. Áteresztőké­pessége 15—20 tonna órán­ként — tehát megfelel az in­tenzív búzák aratásához szükséges nagyobb műszaki követelménynek. Az öt négy­zetméternél nagyobb rázófe­lület a szemveszteáéget a mi­nimálisra — fél, másfél szá- zalékra — csökkenti, és ezen­kívül tiszta munkát is végez:' mondhatni, malmi feldolgozás­ra megfelelő tisztaságú gabo­nát ürít tartályából. Előnye még a kényelmes ve­zetőülés, a nagy fokú automa­tizáltság. Szinte valamennyi fő szerkezeti egység szabályoz­ható a vezetőülésből. A kom­bájn kitűnő teljesítményéből, sokoldalú felszereltségéből következik, hogy a gabonán kívül más terményfélék — így a BRAUD adapterrel fel­szerelve kukorica — betaka­rítására is alkalmas. Az SzK—4-es módosított változata is figyelmet érde­mel, annak ellenére, hogy szerkezetileg alig látni szem­mel látható változást. Viszont a motor teljesítményét az eddigi 75. lóerőről 100 lóerőre növelte a rosztovi gyár, az eddigi mechanikus szalmako- csiürítést automatika végzi. Az érdeklődőket különösen az lepte meg, hogy haladási sebessége lényegesen nagyobb, mint a régebbi SzK-típusoké. A ZMAJ-kombájnról csak annyit: a szekszárdi gazda­ság elsősorban kukoricabeta­karításhoz vásárolta. Bár a gabonában is megfelelő a tel­jesítménye, a kicsépelt szem tisztasága mögötte marad a német és a szovjet gép tel­jesítményének. A bemutató alkalmat adott különböző szakmai vitákra is. A mezőgazdasági gépkísérleti intézet egyik munkatársa el­mondotta: annak ellenére, hogy a gabonatermesztés komplex gépesítése lénvegé- ben megoldott, a gépi mun­kával szemben újabb, maga­sabb követelményeket kell támasztani. A kísérleti mun­ka, az újabb géptípusok mű­szaki mutatóinak vizsgálata is erre irányul. A nagyobb hozamú búzafajták új, na­gyobb teljesítményű gépeket kívánnak, ehhez viszont a régi SzK-kombájnok másod- percenkénti négy kilő áteresz­tő képessége kevés. Az újabb követelmény 5—7 kiló, amely­nek megfelel a német E—512- es, és az SzK—5-ös, amelyből néhány példány már próbán van Magyarországon is. A nagyobb termés a szál­lítás szervezésében is változ­tatásokat igényel; az eddigi vontatós, pótkocsis szállítást célszerűbb felváltani nagyobb teljesítményű tehergépkocsik­kal. Például az öttonnás W— 50-essel, amelyhez öttonnás pótkocsi kapcsolható. A W—50 alvázára szerelt műtrágyaszó­ró is a mezőgazdaság új gé­pe lehet. Más kérdés, hogy a műtrágyaszóró dotációs áron kapható, a gépkocsi viszont nem. A gabonabetakarításhoz kapcsolódó kérdés; érdemes-e fenntartani a kézimunkaigé­nyes kombájnszérüket? Ugyancsak vitatott kérdés a szalmaletakarítás módja. A legolcsóbb a lehúzás és hom­lokrakodóval történő kazalo­zás. A nagynyomású gyűjtő­bálázó alkalmazása viszont ott célszerű, ahol megfelelő járműpark is rendelkezésre áll. (Munkavédelmi szempont­ból a bálázó után kapcsolt szállító pótkocsin nem tartóz­kodhat senki.) Kitűnt, hogy sok mezőgazdasági szakember ellenzi a drótos bálázást — ál­lategészségügyi szempontok miatt. Szóval, a kívülálló szemlélő nem is gondolná, mennyi és milyen szakmai vita folyik a lényegében teljesen gépesített gabonabetakarítás további út­járól. Ez a kis nemzetközi tatást- kozó a szekszárdi gazdaság­ban — a gépeken kívül ott voltak a német külkereskede­lem képviselői, a szovjet kombájngyár szakemberei — mindenesetre kitűnő alkalom volt arra, hogy gondolkodás­ra, számolásra késztesse a mezőgazdasági üzemek vezető­it. Ugyanis a kombájnpark jó része egy-két-három éven belül felújításra szorul, tehát már most kell számolni: mi­után a választék bővül, mi­lyen gépekkel akarnak dolgoz­ni az elkövetkező öt-hat év« A rosszakarat sem állíthat­ja ezúttal, hogy a megyeszék­hely vezetői nem értesültek volna időben egy rangop nem­zetközi rendezvényről, ’ mely­nek egyik programpontját Szekszárdon bonyolítják majd. 1971 szeptemberében rendezi majd a Jogászszövetség a so­ron következő Nemzetközi Jog- történelmi Kongresszust Pé­csett Dr. Csizmadia Andor, tanszékvezető egyetemi tanár, ben? Egyáltalán nem volt meglepő, hogy nagyon sok ér­deklődő nyilatkozott akénfc az SzK—4—M-et „elengedik'1' a sokkal korszerűbb SzK—5-ös kedvéért Néhány évvel ezelőtt a me­zőgazdaság még ,.kaptaí’ a kombájnokat Ma már — és a! jövőben még inkább — megadatik a választás lehe­tősége, az üzem anyagi hely­zetének. termelési céljainak legjobban megfelelő gépet vá­sárolhatja meg. H a kongresszus egyik szervező­je, azt az óhaját fejezte ki, hogy a bel- és külföldi jogtu­dósok összejövetelük egyik teljes napját Sziekszárdnak szentelhessék. A megye veze­tői helyt adtak a kérelemnek és így az egyik ülésszak, aa addigra teljesen rekonstruá­landó és az ország legmoder­nebb felszerelésű ilyen vidéki egységévé védő, megyei levél­tárban zajlik majd. Kongresszus: két ér máira fwrrrrrrryrrrrTwrrrrrrrrrrrrrrrrrwrrrwrrrwTrrrwr'rrwrTrrrrTry *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► t t ► t ► Í t t Hajnal a váróteremben /É szekszárdi vasút- állomás nem a Garre de l’Est. Valamicskét a Ke­letinél is kisebb. Egy me­gyeszékhely egyetlen vasút­állomása azonban, ahon­nan — a kifüggesztett me­netrend tanúbizonysága szerint — naponta huszon­két személyszállító vonat indul, tehát laikus elkép­zelések szerint feltétlenül a rangosabb vasúti (saj­nos nem csomópontok, ha­nem csak) áteresztő állo­mások közé tartozik. A hajnali utas termé­szetesen édeskevés figyel­met szentel a szekszárdi vasútállomás MÁV-béli rangjának, sőt a közleke­dési koncepció sem ké­pezi érdeklődése tárgyát. Van más figyelnivalója is. A csarnokot ezúttal hagy­juk magunk mögött. Lép­jünk be balra, az épület legnagyobb várótermébe. A helyiség tizenhat lépés hosszú és' hat széles. Lel­hető benne tizenegy asztal, hét pad és harminckilenc szék. Utóbbiak közül ott- jártunk idején egynek a támlája hiányzott. 'Talál­ható mindezeken kívül a MÁV Utasellátó Vállala­tának söntése és a 706j számot viselő pavilon, mely újságok, ajándéktárgyak, édesség, cigaretta és leve­lezőlapok forgalomba ho­zatalával foglalkozik, A hajnali utas az első kakasrikkantás előtt érke­zik, épp abban a pillanat­ban, amikor az új nap múlását jelző percmutató a kétszáztizedik ugrást vé­gezte karórája üveglapja alatt. Ez fél négy órát je­lent. Már pirkad. Itt benn gyér számú a közönség, annak is jó része alszik. Az utolsó vonat valamivel éjfél előtt elment, a leg­első negyven perc múlva érkezik. A közönség alvó része fekhelyül természe­tesen a padokat választot­ta, mi más egyebet? Nyu­galmuk nem tart sokáig. Lassan szállingózni kezde­nek az utasok. (Az „utas” szó e pilla­natban még csak jó szán­dékú feltételezést jelöl. Az átlagember úgy vélné, hogy aki kigyalogol a város- központnak nem éppen közelében lévő vasútállo­másra, az előbb-utóbb utazni kíván. A feltétele­zés téves. Zömük bizonyá­ra igen, de egy jelentős százalékuk egyáltalán nem. Csak inni). Szekszárd, sorrendben leg­utolsóként záró vendéglátó helye a bár. Hajnali négy­kor ömleszti utcára a ked­ves vendégeket. A kedves vendégek közül jó néhány­nak olyan az állapota, hogy örülnek, ha fél óra leforgása alatt megteszik a bártól a vasútállomásig ve­zető utat. Itt az utasellátó ötkor nyit, de — talán „humanitárius” meggondo­lásokból — olykor néhány perccel hamarább is. Idézet a söntéspült fe­letti tábla szövegéből: „Ittas egyénnek szeszes ital nem szolgáltatható ki”. Fogalmazzunk finoman: ez a felirat enyhén szólva nem fedi az alatta bármi­kor szemrevételezhető va­lóságot. Át ellenben van egy másik is, melynek naivitása egyenesen meg­ható. Imigyen haiigzik: Figyelem! Figyelem! A tisztaság fél egészség! Vigyázz az állomások tisz­taságára, óvd saját és útitársaid egészségét! Ne szemetelj 1 A szemét ront­ja a levegőt, terjeszti a betegségeket. A köztiszta­sági kihágásokat a ható­ságok is büntetik! A feliratra nem ügyel senki, és ezt jól is teszi, mert ha lehet egyáltalán írásban borsót falra hány­ni, itt feltétlenül sikerült. Se a szemetelést nem bün­teti senki, se egyebet. Az utasellátó pavilonjá­nak vezetőnője: — Kérem, én negyven­éves elmúltam, de soha még elképzelni sem mer­tem volna azt, amit itt na­ponta látok! Párbeszédfoszlányok a te­remből: — Szakikám, akkor én akkorát behúztam *neki, de akkorát, hogy még a Papp Laci is megirigyelhette volna.. — Nem ez az érdekes, szakikám! Bírta, vagy nem bírtaI — A kedves, jó édes­anyja mindenit: — bírta! — Na látja, szakikám! Nem az a legény, aki ad ja, hanem az, aki állja! — Erre iszunk! Isznak és ihatnak is, mert a pultnál szemrebbe­nés nélkül kitöltik nekik a két féldeci rumot. (Való igaz! A tábla a csapos fe­je felett, a söntés külső oldalán van. Nem olvas­gathatja folyvást). A hangzavar egyre na­gyobb lesz. A magyar be­széd cigánnyal keveredik, mely utóbbinak hangsúlyo­zási, artikulációs módja a nyelvet nem beszélőben azt * hitet ébreszti, hogy csak ordítással határos fo­kon alkalmas gondolatköz­lésre. Ordítanak is. A hajnali látogató meg­szólít egy vasutastt — Tetszik ez maguknak? — Nem tetszik! Mást, hatósági személyt sajnos nem tud megszólí­tani, mert ilyennek fél négy és hat között nyoma sem volt a szekszárdi vas­útállomáson. A hajnali lá­togató nem sorolja magát a pesszimisták táborába. Nem rajta, hanem hely­ismeretén múlik, hogy még­is sejteni, sőt, jósolni meri a folytatást. Rövidesen ki­nyit a szemközti vendéglő, melyet hivatalosan Vasúti­nak, mindközönségesen pe­dig csak Gödörnek nevez mindenki. Ott, árnyalati változásokkal folytatódik ez a hangulat és mire az új nap hajnalból estébe fordul, a helyszín sem lesz az ittenitől túlzottan elütő. Nagyobb dicsőségére a megyeszékhelynek, Tolna megye egyetlen városánák, melyet a vasúton érkező — ha akarja, ha sem —, eb­ből a látószögből pillant­hat meg legelőször. Csakugyan olyan vonzó ez a kép, hogy változtatni nem lehet és nem is ér­demes rajta? ORDAS IVÁN AaAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAA.

Next

/
Thumbnails
Contents