Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

Nagyfokára eszmél öntudatra. Szárító szomjúság ég benne. Siedekg*« néz korül. Véftáiban lek.

.. ... . . . ■ _ . • . i. I l “U-L I. Uunk nADMIVili

páf lépés, de hiába . . Nincs1 hozzá, hogy elvontzoljo ma- gát a patakig.

Pokoli gyötrelmekben telik el az éjszaka. Hajnalban végrei előözönlenek a szekértáborJ bál a nők, a táltosok. íg

Csomo . . .? Enrajtom . Legalább . .. legalább az ajkamat nedvesítsétek meg f

Megálljotok emberek! Csorna van rojta! .

A prvtistol való felelem aionban a legVrgolmasabb színűeket is elriasifia tölt Zéto reményveszetten hanyatlik vistta. Ha sebebe nem is pusztul bele, az irtozalos 'ogaly nem ismer kegyelmet.

GÁRDONYI GÉZA

A LATHATATLAN EMBER

Képregény változat: CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMÁROS PÁL

Sj»wll

r * M\1

lÉSÉKk V'íLjií'

PLETYKA

Két fiatal tanárembert helyeztek az egyik járási székhelyről a megye központjába. Nemcsak jól képzettek voltak, és mindegyikük a maga szakterületének kiváló ismerője, hanem némi lélektani tapasztalat boldog birtokosai is. Ilyesformán megegyeztek abban, hogy egymásról — bárki kérdezze is őket — csak jót fognak mondani. Nem akárhogyan, hanem alaposan megindokolva, az anyanyelvűnk legfelső foka táján járó szuperlatívusaok határainál.

Hiszen úgyis tovább mondják.

Nagyjából imigyen történt:

FERI: — Azt kérdezed, hogy Bandi milyen ember? öregem, csak jót tudok mondani. Szakmailag kiválóan képzett, lelkes, ügyszerető, nincs az a külön munka, amit el ne vállalna, pusztán azért, mert imádja a tanítványait. Ezenkívül — legényemberi mivolta ellenére — puritán erkölcsű. Ha nem lenne öntudatos kommunista, morális szintje legalábbis trappista perjelségre képesítené. r

BANDI-* — Azt kérdezed. hogy Feri milyen ember? öregem, csak jót tudok mondani. Szakmailag kiválóan képzett, lelkes, ügyszerető.. ... (stb. stb.., a többit árnyalatnyi fogalmazásbeli eltérésekkel lásd, mint fenn.)

Az eredmény csak negatív számokkal volt mérhető, Egyikük jó hírét sem adta tovább senki. Se a szomszédasszony, se bármelyik kolléga, sőt még a hivatalsegéd sem. Ekkor átváltottak. Ilyesformán^

BANDI: — Azt kérdezed, hogy Feri milyen ember? öregem, én utálom a pletykát, így szigorúan csak egymás közt, bizalmasan. Óvakodj tőle! Főleg ha kártyáztok. Ez egy született hamiskártyás, aki még az édes öccse utolsó krajcárjait is elzsebelné. Ezenkívül csapodár, nőcsábász, akit csak a jó szerencséje óvott meg attól, hogy liliom tiprásért be ne varrják pár évre. Elismerem, hogy van szókészsége, de szakmai tudását még a Szent István Társulat tankönyveiből merítette. Mellékesen szólva, én két percig se merném rábízni a lakáskulcsomat, ..

FERI: (ugyanígy, enyhe szövegezésbeli eltérésekkel.)

A kétszer két információ közül az utóbbi gyorsabban terjedt, mint a préritűz. A kollégák merev, szertartásos udvariassággal kezdték kezelni mindkettejüket. Amikor hazatértek albérleti otthonukba — a szomszédasszonyok hír- szolgálata jóvoltából —, csattogva záródtak reteszre az utcabeli kertkapuk, a hivatalsegéd pedig hallatlanná tette tízórai bevásárlására vonatkozó óhajtásaikat.

Felettébb átlagos fiatalemberek voltak mindketten, egyikük sem tulajdonosa több hibának, mint bárki más. Legalábbis nem többnek, mint a pletylcahordók. ____________________(ordas)

A SZEKSZÁRDI VASIPARI VÁLLALAT

felvesz anyagkönyvelésben jártas anyagkönyvelőket, olajkályhagyártáshoz férfi és női munkaerőt, betanított munkás munkakörbe.

Fizetés anyagkönyvelőknél megegyezés szerint, betanítón munkás munkakörben teljesítmény alapján. 44 órás munkahét, minden második szombat szabad. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán minden délelőtt Szekszórd, Rákóczi u. 13. szóm alatt.

(234)

n mozis

— Hivatott, Monsieur Henry — állt meg az íróasztal előtt. Egyetlen pillantással felmérte, hogy rajta kívül senki sincs a szobában, majd közelebb hajolt.

— Információra van talán szüksége, Monsieur

Henry?

— Nemcsak arra, Vidocq — felelte a rendőrfőnök —, hanem segítségre. Az ön segítségére...

— Az enyémre, uram? — mosolyodott el Vidocq. — Mit tehetnék én, egy egyszerű ember a rendőrfőnöknek, akinek egy egész hadsereg áll a rendelkezésére?

— Az én embereimet mindenki ismeri, Vidocq. Akárhova kopognak be, a bűnözők rögtön eltűnnek a másik kijáraton, vagy a tetőn át. De ha önt látják közeledni, nem fognak gyanút. Igazam van?

Vidocq vállat vont.

A rendőrfőnök előredőlt székében, szemét szinte belefúrta az előtte álló ember szemébe.

— Ismeri Frossard bandáját?

— Egész Párizs ismeri és retteg tőle — felelte Vidocq.

— Ha ön volna a rendőrfőnök..mit tenne ellenük?

Vidocq arcáról eltűnt a mosoly.

— Belépnék közéjük, megnyerném a bizalmukat, csapdát állítanék nekik, és lecsapnák rájuk.

Monsieur Henry rámosolygott látogatójára.

— Nagyszerű, Vidocq. Pontosan ezt vártam öntől. Menjen tehát, lépjen be a bandába és csalja kelepcébe, hogy tetten érhessük őket. Ha ügyesen dolgozik, nem marad el a jutalma. Szavamat adom rá.

A két férfi szótlanul tekintett egymásra.

— És ha nem sikerül? — szólalt meg rövid hallgatás után Vidocq.

— Akkor két eset lehetséges — felelte szárazon Monsieur Henry. — Vagy a banda intézi el önt, vagy én.

Ezzel a beszélgetés véget ért, és Vidocq elhagyta a rendőrfőnökséget. Néhány hétig színét sem látták. Azután ismét előkerült, titkos megbeszélést folytatott Monsieur Henryval, két nappal később pedig egész Párizst percek alatt bejárta a hír, elfogták Frossard bandáját.

Monsieur Henrynak nem csalt az előérzete: az egykori bűnözőből kitűnő nyomozó lett.

Vidocq mögött viharos, sötét múlt állt. Arras- ban, Robespierre szülővárosában látta meg a világot. Gyermekkorában gyakran megszökött hazulról. Utoljára női ruhába öltözve, egy tizenöt éves színésznő társaságában mondott búcsút városának. Utravalóul apjának, egy péknek pénztárcájából látta el magát.

Később felcsapott vándorszínésznek, becsavarogta egész Észak-Franciaországot, Belgiumot és Hollandiát. Utána elszegődött katonának. Nem volt Ínyére a fegyelem, megszökött. Elfogták, halálra ítélték. A nyaktilótól egy bíró lánya mentette meg, azzal a feltétellel, hogy feleségül veszi. Vidocqnak kedves volt az élete, oltár elé vezette a lányt, habár nem szerette. Kikapós, csapodár férj volt, minden szemrevalóbb nőt megostromolt, párbajt párbajra halmozott. Egy alkalommal — még csak húszéves volt — véresre vert egy katonatisztet,. akit kedvese ágyában talált. Börtönbe került.

Hűséges felesége darabonként becsempészett hozzá egy tiszti egyenruhát, és Vidocq egyszerűen kisétált a börtönből. Utána még néhányszor elítélték, de minden alkalommal sikerült elillannia. Egyszer leitatta a foglárt, máskor a börtön tornyából a folyóba vetette magát, és úszva menekült.

Egy alkalommal egy Boitel nevű kertésszel raboskodott. Ez azért került börtönbe, mert lopott. Hiába panaszolta el a bíróságnak, hogy éhes gyerekei számára kellett a kenyér, hatévi fegyházat kapott. Vidocq megfogadta, hogy segít rajta.

Nem sokkal később Boitelt szabadon engedték. Néhány nap múlva kiderült, hogy hamis elbo- csátólevéllel lépett ki a börtön kapuján. A vizsgálat megállapította, hogy az iratot Vidocq fabrikálta. Büntetését nyolc évvel megtoldották. Ismét sikerült megszöknie. Azt az alkalmat használta ki, amikor a börtön orvosának le kellett vágnia egy rab megnyomorodott kezét. Vidocq fehér köpenyt szerzett, hóna alá csapta az amputált kart, és kiballagott vele a börtön kapuján. Közben barátságosan viszonozta az őrök tisztelet- teljes üdvözlését.

Attól kezdve egyszer sem bukott le. Csavar - gott, járta a világot. Szélhámos életmódját persze folytatta. Kupeckodott, csempészett, felcsapott matróznak, sőt kalózkodott is — és mindenütt „becsülettel” megállta a helyét. Hányatott évei során úgy megtanulta az alakoskodást, olyan mestere lett a színészkedésnek, átváltozásnak, hogy gyakran a saját szülőanyja se ismert volna rá.