Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
hegutóbbi levelemben arról számoltam be. hogy egy olasz asszony egyszer csak, minden teketória nélkül megszült egy háromkilós gyereket. Nem is tudta, hogy gyereke lesz. Nos. hogy ilyesmik a jövőben elő ne fordulhassanak, a National Marriage Guidance Gouncil (Angol Országos Házassági Tanácsadó Szolgálat) kézikönyvet adott ki azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei a gyermek születésének részleteiről érdeklődnek. Ma már a gólyamese elavult, és e kis könyvecske a kendőzetlen tényeket ismerteti. Szó van benne a csókról, de nincs szó annak a. belga natalembernek a tanszékéről, amelyet azért alapított, hogy a nőket megtanítsa a csók ezeregy változatára. Sokan látogatták a csókegyetemet, de végül is a rendőrség bezáratta. Ezzel megszűnt a világnak ez a különleges egyeteme. Viszont nem szűnt meg. sőt úgy látszik, hogy egyre inkább dívik a világon a tetoválás. Minden iücsköl-bogarat rátetováXtatnak, főleg a fiatalemberek a mellükre, meg mindenhová, nem is gondolva arra, hogy az Erzsi megharagszik majd a Macáért, a Maca Júliáért, a Júlia a Margitért... Az ilyen tetoválások néha szakítási okként is szerepelnek. Legutóbb például Julie Gish angol leányzó kis híján felbontotta eljegyzését, amikor észrevette, hogy vőlegényének hátára es mellkasára vagy harminc lány neve van tetoválva. Amikor azonban a vőlegény megígérte, hagy szívének környékére harmincszor odatetováltatja Julie nevét, a lány megbocsátolt a viharos múltú fiatalembernek. Ebből az esetből több dolog következik. Ha az ember teletetováltatta a testét női nevekkel, akkor ne vetkőzzék le szíve választót)ja előtt, tehát hallgasson azokra a magyar szakemberekre, akik azt tanácsolják. — szexuális életet csakis a házasság után el jenek a fiatalok. Persze, házasság- után sem mindegy. hogy milyen neveket hordoz az ember a saját testén, mert akkor is követelheti a feleség, hogy az ö nevét is tetoválják a férje szíve köré, legalább harmincszor és ezzel máris biztosította, hogy a férje örökre az övé marad, mert ennyi nevet az új feleségnek egyrészt már megmagyarázni sem lehet, másrészt az új feleségnek olyan hely jutna csak, amilyenre a világ egyetlen leendő felesége sem vágyik. Látja a szerkesztő úr, hogy mi minden okozhat bonyodalmat a világon. Persze, konfliktust okozhat az is, ha valaki, mondjuk szemérmetlen jeleneteket tetováltat a testére. André Bernard párizsi lakost nemrég háromhavi elzárásra ítélték azért, mert a fiatalember a vendéglőben levetette zakóját és ingét, hogy megmutassa barátjának a testére tetovált, szemérmetlen képeket. Bemard a tárgyaláson azzal védekezett, hogy bármelyik párizsi mulatóban szemérmetlenebb jeleneteknek lehetnek szemtanúi, mint amilyenek aj ö testén láthatók, a bíró azonban lagnagyobb meglepetésemre a következő szavakkal hallgattatta el: — Legyen boldog, hogy csak háromhavi elzárásra ítélték! A törvény értelmében arra is jogunk lett volna, hogy a pornográf képeket elkobozzuk és megsemmisítsük. .. Ezek után remélem, Bemard boldog, mert őszintén mondom, én boldog lennék az ő helyében. Persze nem teljes mértékben, mert az istennek sem tudom kitalálni: ilyen testtel hogyan mehetnék fürödni valamelyik strandra, vagy mit mondanék a gyerekemnek, aki meglátná ezeket a képeket és megkérdezné: „Apu. milyen képek ezek?" Erre a kérdésre sajnos nem ad választ a már említett könyv, amely a gólyamese helyett a valóságot tárja a gyerekek elé. Erre mondják azt, hogy dilemmája van az embernek. Persze, nemcsak ez okoz nekem gondot, hanem az is, mit tennék én, ha volna nekem hét gyerekem, és játék közben az egyik beleesne mondjuk a, . . na, hogy is mondják azt, ami nem vízöblítéses? Állítólag megtörtént egy ilyen eset, a gyereket szerencsésen ki is húzták, de amikor a szülők meglátták, az apa így fordult a feleségéhez: — Most mit csináljunk? Megmossuk, vagy lesz helyette egy másik? Hát. szó, ami szó, én most már inkább a fürdetést vállalnám. Annál is inkább, mert erre az esetre sem ad tanácsot az említett könyv. Sőt, még arra sem. na mindjárt ezt is elmondom, mert az eset nagyon ta- nulsägos. különösen most, nyáron, amikor nálunk is nő a közlekedési balesetek száma. A minap beszélgettem erről egy barátommal, kérdeztem, olvasta-e, hogy mennyi közlekedési baleset fordult elő, és veszélyessé vált már a közlekedés gyalogosan is. — Hogy olvastam-e? Persze, hogy olvastam. Sőt, tapasztaltam is. . — Nocsak! — JJgy bizony, Johannes, a minap súlyos közlekedési szerencsétlenség áldozata voltam: sötét utcán egy nővel mentem karonfogva és beleütköztem a feleségembe. Hát ez bizony a legsúlyosabb közlekedési baleset. Fohászkodom is, a férfitársak nevében: az ilyen balesettől óvjon mindenkit az ég. A levelet befejeztem. Zárom soraimat. Tisztelettel: HUMOR Üzleti fogás Az egyik párizsi kávéházat különösen kedvelik az amerikai turisták. Ajtaján ugyanis ez a felirat olvasható: „Megértjük az amerikai franciát”. Nem akar zavarni Szerelmespár csókolózik a parkban egy pádon. Egyszer- csak melléjük telepedik egy úr. Fixírozni kezdi a hölgyet. Végül is a fiatalember nem állítatja a dolgot, s megszólal: — Mégiscsak az arcátlanság netovábbja így kellemetlenkedni egy hölgynek! A tolakodó férfi mentegetőzni kezd? — Bocsánat, nem akarok zavarni, csak szeretném elkérni a feleségemtől a lakáskulcsot! Sajnálkozás — Hallottad, mi történt azzal a szegény Laznickával ? — Nem. — Megszöktette a feleségeit^;! Napok és évek Egy fiatal festő elpanaszolja híres kollégájának, hogy nem tud vevőt találni a vásznaira. — Két-három nap alatt megfestem a képet, s két- három évig várok, amíg megveszi valaki. A híres kolléga ezt a tanácsot adja: — Próbáld meg fordítva. Dolgozz két-három évig a képen, akkor majd két-három nap alatt bizonyára elkel! Játszottam szimfonikus zenekarokban. .. Az elsők között végeztem el 3 konzervatóriumot. kaszinózenekarokban. majd kabarézenekarokban.iá s végül megvalósult az álmom) Meghiúsította a dolgot A menyasszony szomorúan közli vőlegényével: — Az apám csődbe jutott. — Sejtettem — válaszolja ingerülten a vőlegény —, hogy mindent hajlandó elkövetni házasságunk megakadályozására. Balszerencse így szól a patkó a négylevelű lóheréhez: — Már mióta itt kallódunk, de úgy látszik, senki se vesz észre bennünket! — Bizony, nincs szerencsénk! Iz idén múlik Az óceánjáró fedélzetén egy utas megkérdezi a matróztól: — Van még annyi időm, hogy elbúcsúzzam a feleségemtől ? — Az attól függ... — Mitől? — Hogy mennyi ideje nős. Ismeri a vendéglátóipart A pincér megkérdezi a vendéget : — Mit parancsol kérem? — Voltaképpen reggelizni jöttem, de már most ebédidő van, így hát hozzon nekem valami vacsorát! Népújság 10 i960, július 30. Egyenjogúság Szólista vagyok) Jó pár éve horgászok már, de Meggondoltam magam. Ma ballábas cipót még nem fog- mégsem megyek fel magához tam- televíziót nézni. „
