Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
üfeaaa« Népújság J Szekszárd kooperáció ^▼▼▼▼▼TTTTTVTVTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT'rTTTVTTV’r’TrVTTVTTTTTTTTyTTTTVTTTyTrTVTVTVTTTTTT Színház, mint zsákbamacska ? TV yomban magyaráza- í' tát adjuk a fura címnek. Megyénkben három színház tart előadásokat: a Pécsi Nemzeti Színház, a Kaposvári Csíky Gergely Színház, valamint az országjáró Déryné Színház. Szóval, nem látjuk hiányát az állandó kőszínháznak, művészvendégeink már-már évek óta nem vendégeink csak, hanem meghitt ismerőseink, barátaink is, akikhez ragaszkodunk. Noha e ragaszkodás jutalma nem mindig ugyanaz a színvonal, amit elvárnánk. A tájszí'itház is színház, de nem ugyanaz, ami otthonában lenni tud. Évek óta nem titok ez már, ha ennek ellenére van Tolnában közönsége a színháznak, az azzal magyarázható, hogy az emberek a televízió ellenére is szeretnének, a színházművészettel közvetlenül. találkozni. Nem szeretnék ide nem illő. súlyos szavakat használni, hiszen Thalia nem tartozik a gorombaságokat kedvelő múzsák közé, így papnőit és papjait világért sem akarnám sérteni. Az előttük járó szervezőket sem bántapi, csupán bírálni kell, mert a színház- művészetet zsákbamacskaként óhajtják eljuttatni a közönséghez. Most kötődnek az 1969— 70-es színházi évre a bérleti szerződések, s úgy néz ki a dolog, hogy a színházak immár természetesnek tartják, az elkövetkező előadások zsákbamacskajellegét. Se szó, se betű arról, hogy a lekötött előadások mik lesznek, nincs műsorterv még azzal a fenntartással sem, hogy azon a színházak igazgatóságai változtathatnak. A probléma nem új, ezért már jóízű élcelődés tárgyául sem szolgálhat. Egy-egy 4—6 színházi előadásra szóló bérlet nem kerül kevés pénzbe. A néző adja a pénzét, cserében csupán azt kapja a bérleti szerződések időszakában, hogy nem marad majd színházi előadások nélkül. Vajon olyan egetverő kívánság megtudni, hogy mit kapunk? Aligha erről van szó! Inkább arról, hogy kiforrott, eltagadott műsorterv nélkül kezd közönséget szervezni a színház s ezzel, akár akarja, 'akár nem, sérti a nézőt, sőt, közönséget is veszít, mert manapság kevés az olyan ember, aki kedveli a zsákbamacska- vásárt. A viaskodás évek óta ■rí folyik a színházat fogadó közönség és a színházművészetet közvetítő színház képviselői között — hagyományosan ebben az időszakban. Csupán az a kérdés, mikor nyílnak meg a kapuk s mikor csinálnak a megyénkben tájoló, vendégeskedő színházak vezetői presztízskérdést abból, hogy amikor előadásaikkal kínálják a nagyérdeműnek nevezett közönséget, akkor azt is tudják már, mit nyújtanak majd. A színvonal kérdése más, arról majd akkor, amikor ez aktuális lesz. Ezt megelőzően őszinte örömmel köszöntenénk, ha tudhatnánk, mit kapunk színházi bérlőkként a három színháztól! Fogadni merek, az érdeklődés nyomban élénkebb lenne. Le lehet erről mondani? S ki fizet rá a nagyvonalú lemondásra? tAAtii*ASAAlAAAllAiiSAit*iiAiAAáAAAA4AAtAAAAAAAlAAAáAAAAAAAiiAAAAAAÁAAAlÁiAAAAÍáÁAAAAAAmiA jó az a szabad szombat Gyermekkori pajtásom volt, úgy tűnik időtlen idők óta nem láttuk egymást. Termetét, ősz üstökét szemléivé nehéz elhinnem,- hogy, . annak --idején oly sokszor náspángólt^m él* ami egyáltalán; nem- szolgált dicsőségére, mert. amikor .bőg* ve panaszolta a játék közben kipsztött verést, édesanyja így* hallgattatta el:..— Nem szégyened? Hagyod, hogy -elrakjon egy lány? • - ................ A hogy az egymást régenlá* toltak szokták, .mi is .hozzá^ láttunk a mese léshez. > Ki hol él, mit csinál? Q, megnősüli, Keszthelyen él, van egy tizenhárom éves lánya 'és egy ki'» iéncéves fia, széf»1 otthon; kocsi. Én a mesterségemről beszélek, hiszen ^ilyenkor mindig arról vall az ember, ami az életét betölti. Hosszan hallgat, majd kaján ábrázattal kiböici? — Azért kényelmes egy mos-# térség a tiétek, újságíróké! — Miért gondolod annak?1 Cinkos hunyorítás: — Mert nem írtok arról, amiről nem tanácsos. Amikor hozzálátok, hogy tévhitéből kibillentsem, arcáról lerí a hitetlenkedés. Később máir titkolni sem titkolja, hogv egy árva szavamat nem hiszi. Sajnálom, hogy felnőttünk, mert ugyanúgy viszket a tenyerem, mint régen, de a szokott meggyőzés aligha menne most, mackótermete van, sámliról pofozkodni pedig komolytalan vállalkozás. — Nézd csak, egyszerű dolgot mondok. A feleségem telephelyvezető, jó munkaerőnek mondják, de kerek 500 forinttal keres kevesebbet, mint azok a férfi kollegái, akik szintén ebben a beosztásban dolgoznak. Persze, ilyesmit nem hálás dolog szellőztetni, mert... A gyár mögött a lekoptatott hegyoldal fehéren villan elő. A mészkőtől tokát halványzöld fű szakítja csak meg egy- egy vékony törzsű fa a háttér. A Dunáról hajókürt hangja hallik és bent az udvaron tompa puffanással öntvényeket raknak a teherautóra. Hatalmas ládákon a felírás: Szovjetunió. A közel százéves gyár ne- va egyre ismerősebben cseng megyénk olvasói előtt is. Az 1965-ben kezdett beruházási program keretében már megvalósult az MMG szekszárdi gyára is. Most látogatásunkkor arra voltunk kíváncsiak, vajon a „nagy” gyárban hogy gondolnak a „kisebbre”, mi várható a következő években. Erről beszélgettünk Győry Zoltánnal, a vállalat fejlesztési osztályának főmérnökével. Letelepítés Szekszárd ra A szekszárdi gyáregységről nem úgy beszélnek itt mint kis telepről, hanem a megbecsülés hangján, elismerve azt, hogy az elmúlt néhány évben bizonyították: életképesek, önállóan is tudnak tenni a gyár fejlesztéséért. Pestről a hagyományos eszközök kerültek le, és a tervezett felfutásnak mintegy nyolcvan százaléka valósult meg. — Tehát semmi gond? —» kérdeztem a főmérnöktől. — Dehogy nincs. Sajnos azokból a termékekből, amelyeket Szekszárdon gyártanak, a piaci igények a felméréskor többet jelentettek, de kiderült, hogy ez túlzott volt. Éppen ezért módosítanunk kellett, de a szekszárdiak dicséretére legyen mondva, nemcsak tőlünk várták a megoldást, hanem maguk is keresték annak módját, — Mit jelent az együttműködés? — A gyártmányfejlesztés itt a központban történik és amikor már itt a bemérések megtörténtek, mikor a kísérlet lehetővé teszik a biztonságos gyártást, akkor letelepítjük Szekszárdra. így történik ez például a boylerhő- mérséklet-szabályozóval, amely két éve indult Pesten, s ma már Szekszárdon gyártják, Együttműködés . a Szovjetunióval Az elmúlt évben a nemzetközi gazdasági életben szenzációnak számított a Szovjetunió és az olasz Fiat cég megállapodása a gépkocsigyártásra. Az is ismertté vált a későbbiek során, hogy Magyar- ország is közreműködik a program megvalósításában. — Mi Szekszárd szerepe a Fiat-programban ? —“ A szovjet autógyártásban való részvételünk 1970- ben kezdődik, s ezt államközi szerződés biztosítja. Mi bízunk abban, hogy a szekszárdi gyár beváltja a hozzáfűzött reményeket. mintegy húsz-harmincezer nyomásszabályozót igényel, amelyet a Gázipari Kutatóintézet fejlesztett ki, s ennek gyártását ugyancsak Szekszárdra bízzuk. Automatikus sertéshizlalás Talán furcsának tűnik, hogy az. automatikai ipar fellegvárában éppen a mezőgazdaságról beszéljenek ma legtöbbet. Természetesen ez sem véletlen. hanem azt jelenti, hogy a gyár vezetői és kutatógárdája szoros kapcsolatban van a mindennapi élettel. Hiszen az ipartelepítés, a munkaerőfeleslegre épült, de ma már a vidék sem rendelkezik korlátlan munkaerő-felesleggel. Egyetlen út az automatizálás, így kerül kapcsolatba a gyár a mezőgazdasággal. Nemrégiben felépítették és elkészítették az első mezőgazdasági sertéstelepet, amelyet teljesen automatizáltak. Ebben az épületben automatikus etető, nedvesség- és hőmérsékletszabályozó biztosítja, hogy a ta- karmányfelhasználás a legkedvezőbb legyen. — A kísérletek eredménye után e szabályzók gyártása teljes egészében ugyancsak Szekszárd feladata lesz, hisz a város, s a gyár is szorosabb kapcsolatban van a mezőgazdasággal. mint mi. I Dóczi Imre — Na mit gondolsz, miért? Láttál már újságírét orr nélkül?! Sértődötten csattan föl: — Én nem viccből hoztam ezt a példát. Saját tapasztalatom mondtam el! — Nekem sincs kedvem viccelni, de az biztos, hogy az igazságérzeteddel baj van. Azonkívül olyan újságolvasó vagy — a jelek szerint —, akinek a kettő sem páros. Egyébként, elhiheted, hogy az egyenjogúságról írni, egyáltalán nem kockázatos Vállalkozás, sőt! Csönd telepszik közénk, s a levéltárcából előkerülő családi képek mentik a menthetőt. A gyerekek! Az asszony! Az otthon. Észre sem veszi, hogy nekilóduló mesélő kedvében többet árul el magáról, mint kellene ahhoz, hogy a női egyenjogúság előharcosa maradhasson. Hát igen, vagy egy kis Trabant és igen jó egy ilyen kis guruló hamutartó, akárhogy csúfolják, két hete a srácokkal fölugrott szombat—vasárnap a Mátrába. Az asszony? Neu» akart jönni, mert éppen festés volt. Jól jönnek a szabad szombatok.— ’íudod, nehéz a dolgozó asszonyoknak. Munka után ott a család, az otthon és a kéthetenkénti szombat... Tudom. Nem sokkal később azt is megtudom, hogy ö elvégezte a főiskolát, mert munkaköréhez kellett a diploma. Hogy az asszony? Mit képzelek én, hogyan tudott volna az tanulni a két gyerek mellett? Igazán kitűnő feleség diploma nélkül és amit így hoz a házhoz, az is igen jól jón. Hozhatna többet, de hát... a nő, az csak nő. A férfi viszont... Ez az! Keleti kény úr, mai kiadásban! Nem mondom hangosan, mert minek mondanám, de ahogy belőle árad a szó, mind nagyobb az együttérzésem ismeretlen asszonyával szemben, aki most otthon tesz- vesz, várja haza a férjét, aki „csak úgy átugrott Szekszárdra” mert erre még nem járt. Legközelebb a gyerekeket is elhozza, Gemencbe. Búcsúzás után igen nehéz a szívem. Nem is igaz, hogy jó találkozni a gyermekkorral és az azt benépesítőkkel — felnőttként, ráadásul újságíróként. — ü — — S vajon a lakosság részére mi készül? — A lakosság egyre több háztartási gépet használ. Ezek a gépek rria már elképzelhetetlenek lennének automatizálás nélkül. A szekszárdi gyáregység, de mi is a mosógépekhez, a gáztűzhelyekhez készítünk műszereket, valaPneumatikus nyomásszámoló. mint klímaberendezés-szabályzókat. A gázprogram megvalósításához az ipar évente 1969. július 80,
