Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-19 / 165. szám
Váratlanul Mrikohonok a harci kürtök. Visua- H _ vonulói fújnak. Attila kiüritMi Orioóat. a hun soreg utjlttdi a vonulást vissiaMé. Napokig tart at ut. Zota, urát kísérve, a dotákhoddal lovagol. Amotro elhalod, mindenütt holtak hevernek.- Bortongvo náii at el torzult tetemeket. Tudja jól: nem fogyva* végzett velük, a hadat már hosszú ideje pestis pusztítja. Megjött Aéciusl Elócsapatoi szétverték oz elánokat!. Mi töriént? gárdonyi geza > ■■■ •* . A T A TH A TÁ TI A XT Lr\ 1 Ti A. 1 rí 11 • ■::/ ' .r Képregény változat: CS. HÖRVÁTH . • ' TIBOR, KÖRCSMÁROS PÁL-■ 1 i.«--;. •• . -vtj',*-,.iv állapodik meg! Pihenjetek. Holnop nehéz napunk lesz A világűr meghódítása 3. ÜT A BOLYGÓK MEGHÓDÍTÁSÁBA A világűrbe való kilépéssel új eszközhöz jutottunk a naprendszer tanulmányozására, mégpedig nem csillagászati, hanem földrajzi módszerekkel. Először automata állomásokat indítunk útnak, s ezeket, kutatókat szállító állomások követik. A közeli égitestek, a Hold, a Vénusz és a Mars, óriási távolságokra vannak tőlünk, a rádiójelzések pedig a bolygók körül, vagy a bolygón tartózkodó készülékekről percekig haladnak. Felvethetjük a kérdést, akár a jóval távolabbi bolygó, a Jupiter tanulmányozásáról is, amely körülbelül 600 millió kilométerre van tőlünk. A fö- probléma az adatok megszerzése ekkora távolságokról. A tudomány előtt még egy érdekes lehetőség tárul fel, mégpedig a kozmikus sugárzás, a kozmikus sugarak kiinduló összetételének tanulmányozása. Számos elemi részecskét fedeztek fel a légkörbe behatoló kozmikus sugarak tanulmányozása révén. A Proton-típusú szovjet állomásokkal végzett kísérletek bebizonyították azokat az óriási lehetőségeket, amelyek nem csupán a nagyenergiájú kozmikus sugarak, hanem a nukleáris fizika tanulmányozása szempontjából is kínálkoznak. A nagyenergiájú részecskék laboratóriumi előállítása igen bonyolult és költséges dólog. Bonyolult és drága részecskegyorsítók kellenek hozzá. A jelenlegi részecskegyorsítókon maximum 10" elektronvolt energiájú részecskék állíthatók elő. A részecskék energiájának további növelése egyelőre lehetetlen. A kozmikus térségben a részecskék jóval nagyobb energiával rendelkeznek. Egy tíz négyzetméter félületű regisztráló berendezéssel naponta negyvenezer 10“ elektronvolt részecskét lehet felfogni. A bonyolult kozmikus technika fejlesztése megkövetelte a korszerű ballisztika, az aerodinamika egész sor tudományágának részletes kidolgozását. A kozmikus technika révén óriási eredményeket értünk el az új anyagok, új berendezéstípusok előállításában. Az űrtechnika tehát rendkívül befolyásolja a technika valamennyi földi válfajának fejlődését, különös tekintettel a nagytávolságú összeköttetésre, és az automatikára. Nehéz előre megmondani, hogy mik lesznek a következményei, ha ilyen gyors ütemben fejlődik a technika és a tudomány a világ megismerésében és átalakításában. Ma már azonban reálissá vált az olyan kérdések problémáinak megközelítése, mint a Föld és a világmindenség evolúciója, új életformák a Napban és a csillagokban végbemenő jelenségek észlelése. Lehetséges, hogy a Nap tanulmányozása közben megtanuljuk a földi mukleáris reakció irányítását. Ismeretes, hogy 1961. április 12-én Jurij Gagarin a világtörténelemben először repülte körül Vosztok űrhajójával a Főidet. Áz ő neve és az őt követő első űrhajósok nevei megmaradnak a történelemben. Óriási bátorságról tettek tanúságot ezek a hősök. Nagy bátorság kellett azoktól az emberektől is, akik «z első repülőgépre szálltak, ók is hősök voltak. A repülés még nem merítette ki az összes lehetőségeket. Egy dolog azonban tökéletesen világos. A technikai eszközök tökéletesedésének és az ember űrhódításának megfelelően bolygónk térségében automata, vagy irányított űrállomások létesülnek, amelyek összeköttetésben állnak majd a Földdel. Kezdeti rendeltetésük a Föld és a világmindenség, az atmoszférán túli jelenségek éis folyamaitok, az oceonológia, a távközlés és a hajózás megfigyelésének, tanulmányozásának folytatása lesz. Az is lehetséges, hogy ezeket az állomásokat ipari célokra is felhasználhatják. A technikai eszközök jövőbeni következetes fejlődését a következőképpen képzeljük el: először lesznek az automata űrállomások, amelyek elrepülnek a bolygók mellett. Azután jönnek a készülékek, amelyek le- szállnak a bolygóra, s ezeket követik majd az űrhajós-expedíciók. És nincs messze az a nap, amikor megoldódik a természet talánya: van-e a miénkhez hasonló élet más bolygókon? Lehetséges-e ezeknek a bolygóknak a meghódítása? THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Hajnal lehunyta a szemét, de nem tudott aludni. Megpróbálta végiggondolni az életét, és hogy mi vár majd rá az emigrációban. Időnként elvált .feleségének az arca jelent meg előtte, ahogy a fejét fölemelve előbújt az arc a kétoldalt leomló szőke hajból, majd egy másik pillanatban az egyetemi évfolyamtársai néztek rá korholóan. Kinyitotta a szemét, és a sötét, felhős tájra bámult, amelynek egyhangúságát csak a tompított fénnyel haladó piros sínbusz csattogása zavarta meg. Wolf gondolatban a lány útját próbálta követni. Számba vette a hazafelé vezető úton előforduló, és az emlékezetébe vésett őrházakat, jellegzetesebb fákat, a vízmosásokat és szaka- dékos részeket, és egyszeresek úgy tűnt: a táj mélyén kígyózó embersor nem más, mint az ő magasból lenéző árnyéka, ahogy szép egyenletesen halad hazafelé. Már sejteni lehetett a Balatont, amikor mégis megszólalt. — Tehát, vége van? — kérdezte tompán. Hajnal sokáig nem válaszolt. — Nincs vége, Wolf Antal — mondta. — Nem ez a befejezése annak, amit csináltunk. A domb mögött — amely eltakarta őket az állomás elől — a kanyarban biztonsági okokból leállították a sínbuszt. Gyorsan összeszedték a holmijukat, és a sötétség leple alatt nagy kerülővel lementek a vízparthoz. A nádas védelme alatt közelítették meg az állomást, amelynek a vágányai alig száz méterre voltak a hajókikötőtől. A leghátsó vágányon, amely már csaknem a nádas szélét érintette, ledőlve két ki- siklott tehervagon feküdt. Mögéje húzódtak A hajnali derengésben jól láthatták, hogy az állomás tele van bóbiskoló utasokkal, és a peronon fehér tisztek sétálnak. — Mikor jön a vonat? — kérdezte Wolf. — Ha nem késik, fél hatkor — mondta Hajnal. A vonat negyven percet késett. Az érkezés nyomán támadt zűrzavart kihasználva előbújtak, és a személykocsik védelme alatt átlopóztak az állomás túlsó oldalára, a váltóház mögé. Hajnal és az olasz elköszöntek. Kezet fogtak Wolfékkal, hosszan megölelték őket. Wolf csak nézte, hogy magabiztosan lépdelnek, kicsit hullámzik a járásuk, mintha egy átívelő pallón billegnének. Lehunyta a szemét, és érezte, hogy nem bírja elviselni Hajnal távozását, és pillanatról pillanatra kezd valami életrekelni benne, aminek nem tud parancsolni, amiről azt se tudja, hogy hol van a testében, a szíve táján, vagy a gyomrában, csak érezte, hogy fokozatosan elhatalmasodik rajta. A többiek megrángatták a karját. — Gyere! — szóltak. — Menjünk innen, mert könnyen rajtavesztünk. Wolf nem válaszolt, mintha tudomást se vett volna róluk, hanem egyszercsak elindult az állomásépület felé. Azt gondolta: legalább csak annyit, hogy meggyőződjek, vajon biztonságban fel tudott-e szállni a vonatra? Óvatos leszek és ravasz, mint a róka. Nem megyek közel a vonathoz, se a forgalmi irodához, és ha látom, hogy már fönt van a vonaton, már fordulok is vissza. A többiek dermedten nézték Wolf távolodó alakját, amely fényesen imbolygóit a reggeli napsütésben, mint valami látomás. Nem mertek utána kiáltani. A vasúti raktárnál egy ember arca villant meg. Wolf önkéntelenül odanézett, mintha valaki odafordította volna a fejét. Sovány, fehér arc nézett rá hideg tisztasággal. Wolf megborzongott. Megtorpant, mintha eltévesztette volna az irányt. Azt gondolta: ez az az ember N-ből, akinek a vermében megtaláltuk a fegyvereket. Nem tévedek. Tudom, hogy nem tévedek, ő az. Kék kötény lógott előtte. Egész világosan előttem van az akkori arca. Megütöttem, és ő majdnem ösz- szecsinálta magát félelmében. A fehér hosszúkás arc elindult feléje. Wolf ahhoz már túl messze volt a váltóháztól, hogy feltűnés nélkül visszafusson a többiekhez. Fellépett a vonatra. A másik oldalon leugrott, és a nádas szélén a kisiklott tehervagonok felé szaladt. Egy pillanatra visszafordult, és látta, hogy a fehér afd makacsul követi. A vagonok mögött kifújta magát. Azt gondolta: nem baj. Most már nincs más választásom, minthogy megküzdök vele. Várt egy kicsit, aztán bevetette magát a nádasba. Tudta, hogy ott van esélye, arra, hogy feltűnés nélkül elintézze a fehérarcút. I X o ♦ J : ♦ ♦ ♦ ♦
