Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

A z egyenes válasz megkerülése nélkül mondhatjuk, hogy igen is, meg nem is. Akár termelőszövetkezetek, akár a fejlődő ipar házatáján vizsgálódunk, kérdezősködünk, a gazdasági vezetők többnyire habozás nélkül és lelkesen dicsérik a női kezek munkáját, mint olyat, ami a férfikezekkel egyenlő értékű eredményeket képes produkálni. Tehát a rang nem kétséges. De ha azt kezdjük firtatni, hogyan is állunk a mi törvényeinkben rögzített „egyenlő munkáért egyenlő bért” hétköznapi érvényesítésével, már becsúszik a rangot ha nem is tagadó, de minden esetben megingató „nem”.

Számos alkalmam kínálkozott a közelmúltban olyan beszélgetésekre, amelyek a dolgozó nők bérezésének problémáit feszegették. Az okkal vitatkozó kedvűek fölvetették, hogy a nők száma gyarapodik a gazdasági élet valamennyi területén, ám még a speciálisan női foglalkoztatásra alkalmas üzemekben is alacsonyabb a női munkaerő ára, mint ugyanitt a férfi munkaerőé. Ez a megállapítás nem is annyira az alkalmazotti és értelmiségi munkaterületek nődolgozóira érvényes, mint inkább a mezőgazdaságban és iparban foglakoztatot- takra. Idéznénk néhány megállapítást — felelős meggondolásra.

— Igen, — hangzott az első vélemény —

általában alacsonyabb a nők bérszintje a férfiakénál, de a magyarázat kézenfekvő: kevés a női szakmunkás, és sokkal gyorsabban tágulnak az elhelyezkedési lehetőségek, mint amilyen gyorsaságra képes a szakmunkásképzés, ami a felnőttek viszonylatában nem megoldott. ,

— Egyáltalán megoldott dolog a hosszabb termelési gyakorlattal rendelkező nődolgozók szakképzése? Hiszen az a tapasztalat, hogy üzemeink zöme nem úgy oldja meg szakmunkás- igényeit, ahogy az természetes lenne: nem kipróbált dolgozóit küldi szaktanfolyamra, hanem kívülről vesz föl szakmunkásokat. Az is nehezíti a helyzetet, hogy alig van különbség a betanított és szakmunkás bére között. Illetve, ez a különbség oly kicsi, hogy nem ösztöRang-e

dolgozó nőnek lenni ?

nöz tanulásra. Az is köztudott, hogy egyes területeken a szakmunkások átlagkeresete alacsony. A textiles szakmára, vagy az állandó munkaerőhiánnyal küzdő egészségügyre gondolok. Tudjuk, de hol a megoldás?

— Miért csak ott? Ha már példákat mondunk, a tejipar — ami akárcsak a többi élelmiszeripar, ideális női munkahely lenne — ugyancsak kevesebbre becsüli a nődolgozókat a bérezésben. Míg a férfiak átlagkeresete eléri az 1800 forintot, a nőké 1500 körül mozog.

— Ha bennünket, nőket kérdeznek, nem sok jót tudunk mondani az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéről, mert a gyakorlat alig tudja érvényre juttatni ezt az elvet. A megyében 1968-ban az iparban foglalkoztatottak 80 százaléka nő volt, akik az ezer forint alatt keresők kategóriájában sorakoztak.

— Es a mezőgazdaságban? Általában azt mondják a tsz-elnökök, hogy gépesítés ide, gépesítés oda, fontos dolog az emberi munka korszerűsítése, de az asszonyi kezek nélkül ma még nem sokra menne egy-egy tsz az okos gépekkel. S mégis mi van? Egynémely helyen a női munkaerő értékelése benne van abban, hogy a férfi tsz-tagok 1600 négyszögöl háztájit kapnak, a nők csali ennek a felét, 800 négyszögölet. Ez a példa teveli. S ha már itt tartunk. Egyes állami gazdaságok — a szekszárdi is ilyen — időszakos szerződéssel vállalkoznak a nők foglalkoztatására, alacsony bérrel, számos törvény biztosította szociális juttatás mellőzésével.

Köztudott dolog, hogy igen magas a szövetkezetekben a tagok átlagéletkora. A folyamatos foglalkoztatás lényeges dolog lenne a nyugdíj- jogosultság megszerzéséhez, de sok olyan tsz van, mint a zombai, ahol munka hiányában a nőknek csak fele tudta ledolgozni 1968-ban a szükséges munkaidőt.

— Szó volt arról, hogy a női munkavállalók azért kerülnek hátrányos helyzetbe a bérezésnél, mert csökkent a női szakmunkások száma, Mitől növekedne a szám? Először, kevés a munka mellett szervezett, szaktanfolyam, másodszor kicsi a differencia a szakmunkás és betanított munkás b éré között, harmadszor nem egy és nem két példa bizonyítja, hogy gyakorta más munkaterületre irányítják, s nem szakképzettségének megfelelőre azt, aki elvégzett valamilyen iskolát, tanfolyamot. Az ilyen jelenségek nem áz önképzés mellett agitálnak, hanem az ellen.

Hosszan idézhetném a véleményeket, amelyek között — elismerem —, akad számos túlzó, de amelyek valós indítékokat is kínálnak arra, hogy egy igen fontos területen, a gazdasági élet területén helyére tegyük a női egyenjogúságot, ha tetszik, a dolgozó nő társadalmi rangját, hogy ezt a rangot egyértelmű igennel lehessen csak igazolni. Ez esetben az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve alapján!

— óű —

Vakáció idején

Pénzszerzés, vagy unaloműzés végett, esetleg a szülő nevelési célkitűzéseinek engedve, nyaranta egyre több általános iskolás és gimnazista diák keres Szekszárdon vagy a környékén néhány hetes munkaalkalmat.

Akarva-akaratlan tanulságos csevegésnek lehettem tanúja a minap. A Széchenyi utcában előttem csivitelt öt diáklány, s száz méternyi távon hallgathattam hosszabb- rövidebb értékelésüket — mint ők mondják — „o melóról”.

Nálunk az irodában mindig mindenki lóg, nincs sok munka. Az még jó, ha a nyolcból kettő húzza az igát. A többi életművész, ingyen kapja a pénzt. Mondtam is anyának, nekem aztán beszélhet, hogy elfáradt.

— Próbálnád meg ahol én. Vonatra ülök, megyek a tsz- be, uborkát szedünk a melegen tűző napon. Viszont ott a felnőttek is irtó rendesek.

— Szerintem csak a fizikai meló jó, azt megfizetik

rendesen és látom az értelmét..

— A tejipar egy rendes

cég, nekem nagyon jól jött, jövőre is hozzájuk megyek.

Eddig a gondolatokat, régi emlékeket fakasztó eszmefuttatásuk.

Valójában milyen heterogén ez a kép. Talán nem is gondol mindenki arra, mennyire maradandó benyomásokat szereznek életük első önálló munkája alkalmából a diákok. Megmérik a felnőtteket néha túl gyorsan, elsietve általánosítanak, de nem fejletlen igazságérzetük: helyeselnek, vagy tiltakoznak.

Évtizedek távlatából jut eszembe gyerekkorom első munkaalkalma. Akkoriban Szekszárd város a Sió mentén lévő, úgynevezett városi kertben foglalkoztatta időszaki munkán a diákokat, (Az almafák által szabadon hagyott részt répával ültették tele). A mi csoportunk pallérja dologszerető, munkát becsülő, egész ember volt, aki hallatlanul egyszerű eszközökkel, a maga emberségével kivívta előttünk tekintélyét, akire máig fel tudok nézni.

Ha hallották volna a fent idézett beszélgetést azok, akiket illet, bizonyára nagyobb felelősségérzetre ébrednek. A kritikus idejükben élő, átalakuló éveiket taposó tizenévesek jó megfigyelők, s ráutaltságuk ellenére is árgus szemekkel nézik, milyenek a felnőttek.

Nevelők, szülők, pszichológusok a legjobb megmondhatói, hogy mekkora hatással bír a dolgozó felnőtt a vele együtt munkálkodó diákgyerekre. Persze, hogy nem példaképet keresni megy oda, amikor a vakáció néhány hetét munkára szánja. Szülei kívánságára, vagy tervei megvalósításához kereset után néz, de eközben ismerkedik a munkával. A néhány hetes munkavállalások legyenek jók arra is, hogy a munka ízlelése, a maga-kereste pénz becsülése párosuljon a fegyelmezetten dolgozó felnőtt, követésre méltó jó példájával.

Sikerül-e ezt mindig elérni, meg tudják-e íz teltetni velük a jól végzett munka örömét? Kettőn áll a vásár.

H. E.

Arcok a gyárból

A művezető

A gyár olyan, hogy el lehetne rajta helyezni legalább tizenöt labdarúgópályát. Ha a terület sima, s nem gödrös volna. De ez gödrös, lyukak, árkok szelik át. Meg épületek, sínek, szárítók töltik be a mázai téglagyár területét. . Es itt művezető Szilágyi Zoltán, ő a parancsnoka itt a gépeknek, embereknek. Gumicsizmában tipor jr* a sarat. Az idén a téglagyártó iparnak nem kedvez a sok eső, Szilágyi mutatja, mi az eső következménye: a placcon szétmosott

nyerstégla, a vízelvezető árkok eldugultak. Legkiváltképpen azonban azt mutatja, erre büszke, ami az eső ellen véd: a sz&rítófészerek.

— Évszázados problémát sikerül lassan megoldanunk úgy, hogy fedél alá kerül minden nyerstégla, amikor kijön a présből. Eddig úgy védekeztünk az eső ellen, hogy cseréppel takartuk le, aztán már a modernizálás magas iskolája volt, amikor szárító fészereket építettek. Most meg olyan műanyagtetős szárítókat találtak ki, amely olcsó, azonkívül gyorsan felállítható. Ha úgy tetszik, órák alatt be lehet a keretre feszített fóliával takarni több száz négyzetmétert. Az a baj, ezzel az új módszerrel, hogy alatta nagyon megszorul a meleg, és

ezért kell mobillá, mozgathatóvá tenni a szárítófészerek tetejét.

— Tehát már nem is fél az ipar az esőtől?

— Azt nem mondhatnám, meri a gyors száradás mindig bajt okoz a téglának, repedések keletkeznek aztán ez az égetéskor is meglátszik. Nekünk pedig az a fő célunk, hogy jó téglát, elegendő meny- nyiségben adjunk a felhasználóknak.

— Es az újat is keressük. Most kezdtük el a B—30-as blokkok gyártását. Ez nagy feladat volt mindannyiónk számára. De úgy tapasztalom, az első égetés ezt bizonyítja, hogy a mi B—30-ásunk jobb minőségű, mint amit a vállalat más gyáraiban készítenek.

— Szilágyi elvtárs, nehéz művezetőnek lenni?

— Mit mondjak? Az embereket kell ismerni, aztán már minden könnyű. Tudni kell, kivel hogyan kell beszélni, ki mire képes. Szóval csak az embert kell ismerni. A technikai, a technológiai ismeret aztán már játék az emberek, a legkényesebb „termelőeszközök” ismerete mellett... Hát ezt az emberismeretet kell mindig tökéletesíteni, csak akkor lesz valakiből jó vezető, művezetője sok-sok dolgozónak.- Pj Tojástermelők figyelmébe ajánljuk:

3, ill 4 szintes kivitelben készülő

fémvázas etető-, itatóvályuval felszerelt tojóketreceinket,

mely korábban alkalmazott mélyalmos tartással szemben

sok előnnyel jár!

Tlvenek ucvanazon helyiségben a korábbihoz viszonyítottan 3—4-szeres állomány helyezhető el, számottevő takarmánymegtakarítást eredményez. a tojássúly általában növekszik, tojás törés és szennyeződés minimálisra csökken, a helyiség takarítása barmikor végezhető anélkül, hogy e" tevékenység az. állományt zavarná. Könnyen figyelemmel lehet kísérni az állomány akár egyes egyedeinek hozamát is.

Tekintse meg szövetkezetünknél felállított tojóketrectelepünket,

melyet megrendelés esetén a helyszínen felszerelve adunk át T. megrendelőnknek. Megrendelés teljesítése az érkezés sorrendjében történik. Megtekinthető és

megrendelhető: Épületkarbantartó Ktsz, Bátaszék Budai út 46. Telefen 24. _______(m)