Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-17 / 163. szám
I lyenkor, nyáron, éveken keresztül az érdeklődés középpontjában álltak, hiszen elsősorban rajtuk múlott az aratás sikere, az ő gépeiken, az ő embereiken. Az övék volt — gyorsaságukon, teljesítményeiken keresztül — az érdem, az elismerés nagy része, de őket is szidták, ha valahol nem úgy mentek a munkák, amint azok menete, súlya megkívánta volna. ,.A megyében az aratási versenyben első az X. gépállomás kombájnosa”. . . Évről évre hány és hány cikket közöltünk hasonló címmel... „Nem megy az aratás, mert a ___ gépállomás r ossz kombájnt küldött” — méltatlankodott jó néhány termelőszövetkezeti elnök. A tavalyi aratásban már egyáltalán nem esett szó a gépjavító állomásokról. Üzemképes gépeiket átadták a termelőszövetkezeteknek, és ezzel látszólagosan — vagy talán ténylegesen is? — befejeződött egy két évtizedes folyamat, a gépállomások betöltötték és bevégezték azt a történelmi jelentőségű küldetést, amely a magyar mezőgazdaság átszervezéséből rájuk hárult. A néhány évvel ezelőtti traktoros-, kombáj- nos-, szerelőgárda egy része ott maradt — tsz-tag- ként — a mezőgazdasági termelés porondján, mégis, önkéntelenül adódik a kérdés: mit csinál, mivel foglalkozik az a több száz fős munkásgárda, amely közvetlenül, vagy közvetve részese volt a korábbi aratási csatáknak? Előrebocsátandó: az ember néha már meditálni kényszerül, hogy az elnevezés — gépjavító állomás — megfelel-e még a tényleges tevékenységnek? Viszont egyelőre jobb elnevezés nincs, már csak azért sem, mert országos szintű, tröszt-keretbe foglalt ipari színvonalú üzemekké válva, mégis megmaradtak a mezőgazdaság kiszolgálóinak. Miután a javítási tevékenység ma már csak szűk körre korlátozódott — közben szakosodott is — a gyártás került előtérbe; amelyben elsődleges szerepet kap — a gyáripari termelés kiegészítőjeként — új mezőgazdasági, élelmiszergazdasági gépek gyártása. De mivel és miután, mint vállalatnak az új mechanizmus szabályai szerint a „piacról” kell élniük, rövidebb-hosszabb időtartamú kooperációra léptek számos ipari nagyüzemmel. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tamási javítóállomásán a nagy szerelőcsarnok előtt — amelyben három-négy évvel ezelőtt még traktorokat javítottak — tekintélyes nagyságú, hídszerkezethez hasonló valamin dolgoznak a munkások. Bent a csarnokban eddig még nem látott, félig kész gépek, alkatrészek között a vállalat főmérnöke, és az állomás főmérnöke együtt dolgozik a szerelőkkel. Az új típusú, rotációs fűkasza O-szériája készül. Sós Ferenc, az állomás igazgatója a jelenlegi gondokról beszél: — A múlt év első felére még a létprobléma nyomta rá a bélyegét. Most viszont erős leterhelés mellett kell végezni a munkákat. Azokat a munkákat, amelyekben visszatérően érezteti hatását a munkaerőhiány. Pontosabban, a megB Gépjavító állomás 969 felelő képzettségű szakmunkások hiánya. Más mércét állított elénk a régi, javítási tevékenység, amikor az elhasznált alkatrészeket kellett újakkal pótolni, és ismét más a mérce, amikor gyártani kell az új gépeket. Ide kívánkozik kiegészítőként az a beszélgetés, amelyet Rubányi Jánossal, a vállalat párttitkárával és Varga Pállal, a szakszervezet titkárával folytattunk, a hegesztők munkájáról. A korábbi években a munkákban nem éreztette hatását különösebben az állomásokon dolgozó munkások „második” műszakja, a kapálás, permetezés stb., a háztáji gazdaságban. Most, egy hegesztő munkáján le lehet mérni a műszakon kívül végzett nehéz fizikai munkát. A mai követelmény: nem nehezedhet el annak a hegesztőnek a keze, aki új terméket állít elő, mert a vevő nemcsak teljesítményben, hanem kivitelben is megfelelőt akar vásárolni. — Amíg tavaly főleg az iparral kooperáltunk, addig az idén ez a tevékenység áttevődött az élelmiszeriparra. A kaposvári és a sárvári cukorgyáraknak a szezon előtti felújításhoz végeztünk munkákat — elsősorban javítást — mintegy kétmillió forintos értékben. A hagyományos, hidraulika-felújítás mellett főleg új termékek előállításával kapcsolódunk a mezőgazdasághoz. Ezt akarjuk fokozni a jövőben is, amelyhez minden támogatást megkapunk a vállalat vezetőségétől. — Az első félévben — a terv jóváhagyása után — megkezdtük az NRK-típusú rotációs fűkasza 30 darabos 0-szériájához az alkatrészgyártást, és most fogtunk hozzá az összeszereléshez. — Ugyancsak új termékünk a két méretben készülő hengerborcma, amelyből tavaly ősz óta több százat szállítottunk az állami gazdaságoknak. Az idén ebből már — ugyancsak többszázas sorozatot — az AGROKER-nek is gyártunk. Az igazgató közben elmondja azokat az okokat is, amelyek még fékezői a valóban üzemszerű termelésnek. Említi az okok emberi oldalát is; egyre magasabb minőségi mércét kell állítani a tegnapi szántóvetőkből lett szakmunkások elé. Az ütemet maga az élet diktálja. A tegnapelőtti traktorosnak, a tegnap még nagykalapáccsal dolgozó szerelőnek ma precíz esztergályosnak, hegesztőnek, lakatosnak kell lennie. A gyönki gépjavító állomáson is hasonló követelmények jelentkeznek, ahol a munkák zöme kimondottan ipari jellegű. — A tavalyi számok alapján az idén mintegy kétszáz mezőgazdasági pótkocsi javításával számoltunk — mondja az állomás főmérnöke — viszont az idén eddig mindössze negyvenhatot javítottunk. így mezőgazdasági jellegű tevékenységünk főleg csak az első negyedévre korlátozódott. Jelenleg csak olyan javítást végzünk — ön- indítók, dinamók —, amelyekhez a termelőszövetkezetekben nincs meg a kellő felkészültség. A gyönki állomás ettől függetlenül nincs munka nélkül. Sőt, tavaly ősz óta olyan üzemrész is dolgozik, amely harminc asszonyt foglalkoztat. A telefongyár megrendelésére gyárt kábelkorbácsokat különféle híradástechnikai berendezésekhez. Nagy figyelmet, pontosságot igénylő munka ez, amelyet úgymond műszaki rajzok, utasítások alapján kell végezni a tegnapi gyönki parasztasszonyoknak. Tegyük hozzá: a telefongyári szervezettség alapján kialakult normáknak megfelelően. És mit gyárt még Gyönk? C sőlábakat a szekszárdi, központi üzem öntöző szórófejeihez. Alkatrészeket vasútbiztosító berendezésekhez. KGST-megren- delésre speciális székek vasvázait. Hajógyári megrendelésre különféle szerkezeti elemeket. Az alkatrészek jó részét az állomás saját öntödéjében állítja elő és munkálja készre a forgácsoló üzemrész. A gyönki állomás tehát főleg olyan munkákat végez, amelyeknél a korábbi órabérnél célszerűbben, hatásosabban lehet alkalmazni a teljesítménybért. Ezen az alapon folyik most a 44 órás munkahét előkészítése, amelyre előreláthatóan október elejével tér át az üzem. Az idén egymillió forintot meghaladó eredményt kell produkálni a gyönki gépjavító állomásnak. A félévi tervet időarányosan teljesítették. Ahol még nem is olyan régen normálholdakban számoltak, ott ma a gazdálkodási mérleg, a pénzben kifejezett eredmény a mérvadó. És. ha nem is minden tevékenység kapcsolódik kifejezetten a mezőgazdasághoz, a vállalat munkája továbbra is a mezőgazdasághoz kapcsolódik — a. korábbinál magasabb, szervezettebb, iparszerűbb fokon. BI. Arcok a gyárból A MÉRGES NÉNI Alacsony, soványka néni áll a Paksi Konzervgyár raktárában az emeletnyi magasra rakott üvegek,- ládák között. . Kék színű munkaköpenye alól hófehér, ragyogó blúz világít, a néni fején fekete kendő kicsit talán a homlokára is húzva. Áll, s figyel. Szemei fürkészőn villognak ha valaki végigsiet a raktáron, nyomon követi. Ha meg gyerek szalad át a raktáron, akkor megélénkül az egész kis asszony. — Mit figyel, aranyos néniké? — Aj kérem, ezeket a gyerekeket, ni. Most is fut kettő. Megint valamit spekulálnak. — Talán kárt csinálnak? — Kárt? Rosszabbat... Ott állok az imént is, nézem, hogy vagy hatan sürgölődnek, forgolódnak. Valami okból kijöttek a barackfelezőből, meg a címkézőbői. Nézem őket, s látom ám, hogy nagyon sü- rögnek. Figyelem, figyelem, hát nem látok semmit. Uram fia, elmegy a gyerekcsapat, s én odamegyek. No, képzelje, mit látok? __ ? — Ugye el sem tudja képzelni. Hát ott van egy egész karton. Gyanús volt nekem. Megemeltem. Hát olyan, mint a pille. Mert a karton, amelyikben még van gyümölcslé, az nehéz. Hát a büdös kőikéi mind kiitták a karton italt. Aztán vissza is kötözték. Hát így vigyázzon rájuk az ember lánya. Most mondja meg, mit csináljak? Szóltam én a vezetőjüknek, aztán az meg azt mondta, hogy hát ő sem tud semmit tenni. Figyelem őket, vigyázom az árut, dehát mindig előfordul, hogy becsapnak. .. — A néni hivatala tehát az, hogy vigyázzon a raktárra? — Az, az lelkem. Ez a hivatalom. — És hogy hívják a kedves nénit? — Mérges Jánosné vagyok érem. (Pálkovács Jenő) Hazatért fö Idrajztanárok Annak idején hírt adtunk arról, hogy a Szekszárdon megtartott Földrajzi Vándorgyűlés befejező aktusa két csoportos társasutazás lesz Jugoszláviába. Ez az első eset, hogy ezt a fontos rendezvényt ilyen „kiegészítéssel” kombinálták és most már bebizonyosodott, hogy az ötlet kiválóan bevált a gyakorlatban. Dr. Pataki József vezetésével tegnapelőtt érkezett vissza a százkilencven személyes második csoport (az elsőt, száztizenhét főt, szintén a szekszárdi tanár kísérte), közöttük hetvenhárman Tolna és Baranya megyeiek voltak. A több, mint másfél ezer kilométeres út, melynek nagy része Dalmácián keresztül vezetett, nemcsak kifogástalanul sikerült, hanem azt is eredményezte, hogy a szervező IBUSZ-nak sikerült közvetlen személyi kapcsolatokat kialakítani az útba eső városok jugoszláv idegenforgalmi szerveivel, ami az eljövendő és már tervbe is vett ilyen utazások további lebo- nvolítását segíti majd elő. A földrajztanárok egvöntetű véleménye, hogv szakmai mun- 1 Íjukban, az oktatásban a- úton szerzett élményeket, személyes tanasztalatokat. nem ■'♦első sorban nedif* fénvkén- és filmfeb-s+njpVpt kiválóan hasznosítani tudiák majd. Agancs-„tárlat?' Gemencben • A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban minden évben összegyűjtik a szarvasok elhullajtott agancsát. A kiállított, gondosan rendszerezett anyag arról tanúskodik, hogy sok értékes, szépen fejlett szarvast rejt a páratlan szépségű erdő. A laikust a tárlat érdekessége ragadja meg, a szakembereknek azonban sokkal többet mond az agancsgyűjtemény: ez a legfontosabb dokumentuma az eredményes szarvastenyésztési munkának. A begyűjtött fejdiszeket’ nemzetköi>cg elfogadott bírálati módszer szerint sokféle szempontból értékelik, pontozzák, s az elért pontszám határozza meg végül is az agancs eszmei értékét. Az idén 408 díjazott agancsot állítottak ki. A szigorú zsűrizés után 26 aranyérmesnek ítéltetett, 145 ezüstérmes és 227 bronzérmes fejdiszt" láthatnak az erdőgazdaság keselyűst irodájában az érdeklődők. Az agancsok száma, minősége kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy fejlődött, rtékesfbb lett a vadállomány a gemenci erdőben. \7 egyik legszebb p.klány: a 2;>,i pontot, kapott, páratlan huszas agancs. 9 éves szarvasbikáé volt. UL k. O
