Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

Hz ember és a babona

Itattuk a babona eredetét, összefüggését a vallással és az ál- tudományos gondolkodással. Különféle formákat öltve ma is élnek régi babonák és újak keletkeznek. Most erre a kérdésre keressük a választ, hogy vajon mindig így lesz. szükségszerű-e a babonák továbbélése és fennmaradása.

Hl. A babona jövője

Kétségtelen, hogy a babona az ősidőktől naoiainkig sok ember képzeletvilágán uralkodik. De sohasem kerített. hatalmába kivétel nélkül mindenkit. Mindig voltak, akik a természet megfigyelése alapján gyűjtöttek tapasztalatokat. keresték a jelenségek törvényszerűségeit, észszerű magyarázatát. A XVII. században Európa nagy részén a vallás, a csodahit, a babona irányította a gondolkodást és a mindennapi életet. De már voltak, akik ki merték mondani az igazságot. Mint Spinoza, a híres németalföldi gyémántcsiszoló és filozófus: ..Minden, ami a természet ellen van, az ész ellen is van, ami pedig az ész ellen van, az képtelenség, s ezért elvetendő”. Majd így folytatja: „A természet törvényei annyira tökéletesek , és termékenyek. hogy semmit sem lehet hozzájuk adni, sem belőlük elvenni. A csodák csak az emberek tudatlansága miatt „léteznek”.

Spinozához hasonlóan mások is úgy látták, hogy a tudás terjedésével hamarosan háttérbe szorul, majd egészen eltűnik a képtélenségekbe vetett hit, az emberek kivétel nélkül a természettől szerzett

igaz ismeretekben találnak örömet.

Bizonyos, hogy ez a fejlődés útja, de még ma, az űrhajózás és az atomerőművek korában sem jutottak el idáig. Sok a visszanúzó erő, és sokan a tudományosság látszatával akadályozzák a folyamatot. Nyugaton akadnak művelt emberek, akik „eszmei-leiek - tani” magyarázatokkal a babonák létjogosultsága mellett foglalnak állást. „A babonák----írja egy svájci szerző —

é

ppúgy örökéletűek, mint az emberi vágyakozások, kívánságok, irracionális hajlamok”. Egy másik nyugati gondolkodó szerint „a lélek ősi rétegei, amelyekben a babonák gyökereznek. ma is váltakoznak”.

Tudjuk, hogy a világon semmi sem változatlan. Legkevésbé maga az ember, hiszen ellenkező esetben ugyanolyanok lennénk, mint őseink. Aránylag gyorsan változott az ember környezete. A városiasodás, az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés átalakította a táj képét, és a folyamat viharosan folytatódik. Lassúbb ütemű a tudat változása. Mindenki számára hozzáférhető a? új világkép, amelyet a modern fizika, biológia és sok más tudomány tárt fel. Mégis továbbélnek régi elképzelések és hiedelmek.

Téves következtetés, hogy a babonás hajlam az emberi lélek „örök és szerves” tényezője; a tudat lassúbb átalakulása nem jelent változatlanságot, és statisztikai adatok bizonyítják a vallás fokozatos háttérbe szorulását a mai világban. (Csupán Nyugat-NéIskolai obszervatórium

metországban évente 150 ezerrel csökken a hívők száma), j eved és, ha valaki általánosságban beszél „az emberről”, amikor nyilvánvaló, az eszmények és az emberformáló hatások különbözősége a szocia- ■ lista és a kapitalista társadalmi rendszerben. És a legnagyobb tévedés vagy szándékos ferdítés, ha valaki tagadja a világkép, a világszemlélet társadalmi feltételeit.

Egyetlen példát említünk arra, milyen megtévesztő lehet a társadalom problémák „mély- lélektani” - józan ésszel ellentétes értelmezése. A néger - üldözés oka a faji eúogult- ság, az alsóbb- és felsőbbrendű emberekről szóló elmélet. Némelyik nyugati tudós mégis úgy magyarázza a jogfosztást és gyűlölködést, hogy az a „fekete szín iránti irracionális ellenszenvben gyökerezik”. Tehát a fajüldözés szerintük nem társadalmi-politikai ügy, hanem „csak” babona. S mivel az ember lelki ősrétegei változatlanok, alapjában megoldhatatlannak tartják a négerkérdést Amerikában.

Ilyen elmélet csak ott születik, ahol a közösségi viszonyok kedveznek a babonák fennmaradásának és továbbterjedésének. Nálunk már nem lehet nyíltan és üzletszerűen ■ visszaélni némelyek hiszékenységével. Az ilyen kísérleteket adminisztratív rendszabályok, rendőrségi és bírósági eljárások is korlátozzák. Ezekkel azonban nem elégedhetünk meg, a tennivaló sokkal több.

Nem hallgathatjuk elnéző mosollyal, ha egy falusi öregasszony azt állítja, hogy a „szemmel verés” betegséget okoz, vagy elapasztja a tehén tejét. Nem vehetjük szó nélkül tudomásul, hogy valakit „boszorkánynak” neveznek. Sajnos elég gyakori ez a passzív, fejcsóváló magatartás. Tevékeny egyéni felvilágosítással elérhetjük, hogy legalább a középkorúak és a fiatalok ne éljenek az ismeretlentől való félelem, a babonák légkörében.

Sokat tehetnek a társadalmi szervezetek is. Vannak az országban jellegzetesen babonás vidékek, gócok: ezek országos

Schwcriben éppúgy, mini az NDK más nagyvárosaiban, sok középiskolában működnek csillagás ulti szakkörök. Felszerelésük olvan korszerű, hogv rendszeres tudományos mérésekre is .vállalkozhatnak például műholdak megfigyelésére. Az egyik schwerini iskola csillagászai a közelmúltban rekordot állítottak fel: egy éjszaka leforgása alatt 19 műhold megfigyelése és követése révén 75 mérést sikerült végrehajtaniuk. A mérési adatokat egyenesen a moszkvai Kozmosz” adatfeldolgozó központba továbbítják kiértékelésre. A képen látható csillagászati műszer félautomatikus, lyukszalagos vezérlés segítségével látja el feladatát.

és helyi feltérképezése a legsürgősebb feladat. Igaz ugyan, hogy a tudományos ismeret- terjesztés változatos módszerei (a sajtóban, rádióban, televízióban, TIT-előadásokon) közvetve a babonák ellen is küzdenek, de fokozottan kell élni a közvetlen, direkt eszközökkel. Ahol az ásotthalmi esethez hasonló jelenségek mutatkoznak, szükségessé válik az összpontosított fellépés a babonás szemlélet és annak világnézeti alapjai ellen.

Napirendre került a kulturális „fehér foltok’ eltüntetése hazánk térképéről, sok sikert ígér az „olvasó népért” mozgalom. A babonák világát talán a ..legfehérebb foltnak” nevezhetjük népünk tudatában. Senki sem gondolja, hogy egyik napról a másikra gyökeres változás várható. De a maga helyén mindenki soka* tehet olyan közszellem kialakításáért, amely elhalásra ítéli a téves és káros hiedelmeket

Gyenes István

Népújság 6

1969. július 17.

Porták — portások

M

integy félszáz portást mondhatok személyes ismerősömnek. Némelyikkel már több mint évtizede rendszeresen találkozom, úgy fogadnak, mint vendéget. Másutt meg egymás után váltják a gyár portáján az embereket. A porta olyan hivatala a gyárnak, intézménynek, amely elsőként ragadja meg a látogatót, az első benyomást itt kapja, 6 jórészt ez befolyásolja további tapasztalatait jó. vagy rossz irányba.

A minap az egyik bonyhádi gyárban jártunk a megyei párbizottság munkatársával. A portán, szokáshoz híven jelenkeztünk s szinte megdöbbentett bennünket az a határozatlanság, ahogy a portás viselkedett. Nem tudta, leit hol lehet megtalálni, mi lyen telefonszámon lehet utólérni. Ez a kisebb baj. hisz feltehetően a portásit ef,'tettessel találkoztunk —vigasztaltuk magunkat— de rögtön eszünbe jutott a tűzrendészen hatóság legutóbbi értékelése. Ugyanis azt állapították meg. hogy az éjjeliőrök, portások jelentős része azt sem tudja, hogyan, kit kell értesíteni, ha baj van. Nagyon érdekes példa: a szolnoki

áruház tüzet a portás így jelentette: „Tűz van, jöjjenek!” A portás nem a tűzoltóság telefonszámát, hanem a postai hiba bejelentőt tárcsázta. Percek múltán derült csak ki, hogy hol is van az a tűz.

De hozhatnánk Tolna megyei példát is arról, hogy a rendőrségi, tűzrendészen szervek milyen visszá sságokat tapasztaltak ellenőrzéseik során az üzemekben,

A teljes igazsághoz tartozik, hogy amelyik gyárban a portának megadják a rangját — oda megfelelő embert, helyeznek — kevés van a megyében. A Tolna megyei Tervező Vállalat, a Simontornyai Bőrgyár, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat portáján olyan emberek teljesítenek szolgálatot, akik udvariasak, értik szakmájukat, feltalálják magukat különleges esetekben is...

A portákat sokan szükséges rossznak tartották, s tartják még ma is. Pedig e nézeten változtatni éppen saját érdekükben volna szükség azoknak a gazdasági vezetőknek, akik már a gyár, a hivatal portáján kiállítják, magukról a „belépőt".- Pj A Szekszárd-szőlőhegyi Szabadság Termelőszövetkezetben st napraforgókeverék silózását végzik, melyet zöldtakarmánynak használnak fél.

Utcai növénytermesztés

Az agrártudományok keretén belül megkülönböztetünk szántóföldi és kertészeti növénytermesztést. Mindegyik sok alágazatra bontható, most nem ezekkel akarunk foglalkozni. Mégcsak azzal sem, amit írásunk címe után az olvasó joggal hihetne, vagyis a közkertek, az útmenti sorfák állapotával. A Szekszárdon dívó módszerről lesz szó, mely az előkerteket kertészeti haszonnövények termesztésével „teszi jövedelmezővé

Utcát ki-ki tetszése szerint választhat az egész városban. Nekünk történetesen az adatott meg, hogy naponta kétszer is megtesszük a Zrínyi utca felét, majd a Szluha György utcán haladunk a Rákóczi út felé. A városrendezés jóvoltából mindkét utca széles. A házak előtt gyalogjárda húzódik, ezeket az úttestig az előkertek széles sávja határolja. A sáv csak az út egészéhez viszonyítva széles, komolyan hasznosítható területet azonban a maga néhány négyzetméterével aligha jelent egy-egy portának. Különösebb fantáziára se lenne szükség.

hogy elképzeljük a százmétereken át húzódó virágágyakat, akár egyöntetű növényanyagból, akár házanként változóból. (De inkább egyöntetűből!) E pillanatban lucerna váltakozik babbal, borsóval, a legkülönbözőbb kapásokkal. Nem feledkezve el a burgonyáról, melyen természetesen nyüzsög a kártevő bogárkád sokadik nemzedéke, hiszen ilyen kis foltokon védekezésre aligha gondolt valaki.

Országszerte van már példa a városok belső képének tudatos — és kis költséget igénylő — változtatására, éppen az előkertek szépítése révén is. A főváros II. kerületében a Rózsadombon a Hazafias Népfront kezdeményezett általános rózsaültetést. Nem rózsákat sürgetünk. Csak azt, hogy ne hangsúlyozzuk Szekszárd mezőgazdasági jellegét ilyen kicsinyes, és cseppet sem esztétikus módon. A burgonya és a Zrínyi utcában épülő szép, modem, új iskola nagyon nehezen hozható szinkronba egymással.

O. I.