Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
Panaszkodnak az előfizetők , Kézbesítés — tetszés szerint Nyílt kérdés a postához | Előkerült a szekszárdi tömegper“ ítéletének eredeti irata Tudjuk, kemény a szó, de ki kell mondanunk, kimondatják velünk a hozzánk intézett levelek, a személyesen megjelenő és panaszkodó olvasóink: az, amit a posta művel, már tűrhetetlen. Mind több a panasz, hogy minden erőlködés, minden jószándékú bírálat ellenére — későn, vagy egyáltalán nem kapják meg előfizetőink a lapot. Póczik Zoltánné, Szekszárd, Kadarka utca D '2. szám alatti előfizetőnk szerkesztőségünkhöz intézett levelében így ír erről az áldatlan állapotról: ..Tisztelt Szerkesztőség! Csütörtök reggel van. kilenc óra. Szabadságon vagyok. Az ablak alatt elhalad valaki. Újságot olvas. Bizonyára reggeli lapot. Nézem és sóvárgok... Újság- tartómban az utolsó lap keddi. „Aratnak a megyében.” „Megalakult az új francia kormány” — próbálom betű- és hírszomjamat a harmadnapos ..újság"-gal oltani. Ki tudja, talán el is csépelnek addigra, s a legújabb francia kormány ismét lemond, a vándorfecskék útra kelnek dél felé, mire friss újság kerül a kezembe... Szomszédasszonyom csengetése riaszt fel ábrándozásomból: „Ugyan add ide a múltheti lapokat, legalább utólag tudjam meg, ml történt a megyében!” Két hete nem kapok lapot. .. Tévedés ne essék, nem pusztai asszonyok vagyunk, itt lakunk a Kadarka utcai lakótelepen. <t másfél évtizede előfizetői többek között a Népújságnak. .. Abba már régen beletörődtünk. hogy a reggeli lapokat csak délután, vagy este kapjuk kézhez vasárnap is... Abba azonban egy esztendő alatt sem sikerült belenyugodnunk, amit a Posta vezetősége válaszolt a múlthavi sorozatos reklamációnkra három újságmentes nap után: .Tessék megnyugodni, az elmaradt lapokat utólag meg fogjuk küldeni!!!’. .. Esett olyan esoda is, hogy az előfizetési díj beszedése helyett az előfizetők nagy hányadánál beszüntették v. újságok előfizetéses kihordását. Háromszor kellett személyesen reklamálnom — természetesen munkaidő alatt — míg újra felvettek az előfizetők sorába... Elgondolkozom: vajon mennyi ügybuzgalom jut zátonyra a nemtörődömség és tehetetlenség óceánján. Vajon érdemes-e propagálni az újságolvasást, ha az a szerv, melynek feladata a lap olvasóhoz való eljuttatása, ilyen sikeres antipropagandát fejt ki? Hogyan jusson el a lap falvakba, pusztákra, ha a megyeszékhely modern lakótelepén lehetetlen megoldani a lapkihordást? Lakótársaim és magam nevében szives közbenjárásukat kérem a szekszárdi postahivatalnál, hogy bosszankodás helyett olvasással tölthessük szabadidőnket...” E levél magáért beszél. Mint ahogy magáért beszél a következő jelenet is, amely a napokban játszódott le a szerkesztőségünkben. Bejött a szerkesztőségbe Makrai Mihály, Szekszárd, Parászta 18. szám alatti lakos. Panaszkodott: nem kapja a lapot, pedig régi előfizetője a Népújságnak. Magyaráztuk: mi írjuk a lapot, a posta pedig terjeszti, sajnos a terjesztésbe nincs beleszólásunk. Meghallgatjuk a panaszát, meg is írjuk esetleg, de ennél többet nem tehetünk. Mondja el panaszát a postán is. — Oda nem megyek. Ott már sokszor voltam! — volt a válasz. — Mondta a feleségem: mondjam le én is a lapot, akkor legalább nem kell mérgelődnöm. Kérem, én már megszoktam. .. Igaz, a szomszédom már lemondta, a Terebe- si Józsefék is lemondták az Ezerjó utca 20-ban, meg a Halász Antal is a Parászta utcában, én még kísérletezem, hátha egyszer megjavul a kézbesítés... Szilágyi Jánosné Szekszárd, Előhegy utca 8. szám alatti lakosból is dőlt a panasz, amikor felkereste szerkesztőségünket. Elmondta: a múlt hónap elején két napig nem kapta a lapot, a hónap utolsó hetében pedig mindössze kétszer kézbesítették az újságot. Ismét egy levélből idézünk, Bár a levelet aláírta a panaszos, mégis kérte: ne írjuk meg a nevét, mert esetleg ebből baj lesz. Kérésének eleget teszünk. A nevét nem írjuk ki, de levelét a legszívesebben teljes egészében közölnénk: csak a helyszűke akadályoz meg bennünket ebben. „Tisztelt Szerkesztőség! Úgy érzem, szélmalomharcot vívnak Önök, mikor arra kérik az olvasókat, hogy szerezzenek új előfizetőket. Mert, ha így megy, lassan a régi előfizetők is lemaradnak. Ugyanis a Kadarka utcában tűrhetetlen állapot uralkodik. ., Ma is este hordták ki az újságot, az út sarában találtuk este nyolc órakor, mert az eső ellenére is restellte a postaládába dobni. Édesanyám (szintén ebben az utcában lakik) szóvá tette a hírlapárusnak, hogy miért ilyenkor hozzák, és miért fordul elő mindig gyakrabban, hogy egyáltalán nem is kapunk újságot? Erre azt felelte, a kihordó, hogy azt mondták neki a Postán, hogy nem köteles minden nap kihordani, elég, ha másnaponként hordja ki. Mire édesanyám megjegyezte: le fogják mondani, mire ő elég nyersen kijelentette: akkor lemondják. és már az újságpénzért sem jönnek. Ami helyes is, mert az áráért idáig pontosan jöttek... A mai sáros újságot itt küldöm Önöknek olvasatlanul, mert a mégoly szenvedélyes újságolvasó sem szívesen vesz kezébe sáros lapot...” Szaporodnak a panaszok. Panaszkodnak Szekszárdon, Tolnán, I regszemcsén, Bonyhá- don, Dunaföldváron és másutt. A panasz mindenütt az: rend- szertelenül kapják az újságot. A posta kézbesítőhiányra, kézbesítőcserékre hivatkozik. És egyre gyakoribb, hogy a postások egyike-másika azzal magyarázza a példányszám- esést, hogy csak jó lapot lehet terjeszteni. Tehát most már azt a jogot is vindikálják maguknak, hogy ők állapítják meg melyik magyar lap jó, melyik nem. Ezt az olvasók hivatottak eldönteni és nem a posta, amely sajnos egyre in- kább nem segítője, hanem gátlója a lapterjesztésnek. Üzletfelek lennénk, de még azok sem vagyunk, mert az üzletfélnek jogában áll köt- bérezni, bírósághoz fordulni, ha a másik fél nem teljesíti a kötelességét. Mi csak a szó, a nyilvánosság erejével küzdhetünk azért, hogy a posta hajlandó legyen végre a párt lapját időben, rendszeresen eljuttatni azokhoz, akik kíváncsiak erre a szóra. A vita nem újkeletű. Igyekeztünk eddig megérteni a postát, de a megértésnek is van hatóra. Eljutottunk odáig, amikor a lapterjesztés, vagy nemterjesztés nemcsak gazdasági, de politikai kérdés is. Amikor nem törődhetünk azzal, hogy a régi kézbesítők zúgolódnak, mert ők csak hat és fél fillért kapnak egy-egy példány után, a most felvettek pedig tizenegy fillért. Nem nekünk, hanem a postának, a felettes szerveknek kell választ adni a postás kézbesítők között vitatott témára: miért annyit kapnak ők még mindig egy- egy lap után, mint korábban, amikor még nem emelkedtek az előfizetési díjak? Miért csak a posta kap többet a terjesztésért, miért nem kapnak többet a kézbesítők is? Tudjuk, ismerjük a posta nehézségeit. De, bármennyire .is akarjuk nem tudjuk ezeket megérteni. Nem tudjuk egyszerűen azért, mert ha megértenénk, akkor sok-sok olvasót elvesztenénk. Mi pedig nem akarunk lemondani egyről sem, sőt növelni szeretnénk olvasóink táborát. Ilyen körülmények között ez pedig lehetetlen. Reméljük, hogy a posta illetékesei, lent is, fent is rövid időn belül felszámolják e tűrhetetlen állapotot és lapunkon keresztül válaszolnak egyetlen kérdésünkre: „Mikor jut el végre aznap az újság minden előfizetőhöz ?” A Tanácsköztársasággal kapcsolatos fontos dokumentum, a Kövendi-féle szekszárdi tömegper ítéletének százoldalas irata került elő nemrégiben. Az eredeti periratot régóta keresték, de már lemondtak róila, mivel a második világháborúban károsult szekszárdi levéltárban a szekszárdi volt királyi törvényszék iratai megsemmisültek. Most azonban jelentkezett a per egyik szenvedő alanya, a jelenleg Zalaegerszegen élő, 72 éves Pogány István, akit annakidején börtönnel sújtott a királyi törvényszék, -s a csaknem ötven éven ót megőrzött eredeti dokumentumot átadta a Tolna megyei Pártbizottságnak, amint azt K. Balog János, a megyei archívum vezetője közölte a sajtóval. Az 1920. április 16-tól május 20-ig — több mint egy hónapig — tartó politikai per főtárgyalásán 110 vádlottat ítéltek el különböző időtartamú — két hónaptól életfogy- tiglanig terjedő — fegyházbüntetésre, mert közreműködtek a tanácshatalom fegyveres védelmében és a burzsoá túszok összegyűjtésében. A per fővádlottja, az életfogytiglani fegyházra ítélt Kövendi Sándor vöröskatona később a fogolycsere folytán a Szovjetunióba került és 1944-ben a német fasiszták elleni harcban hősi halált halt. Tízévi börtönre ítélték a szekszárdi direktórium osztályvezecöjét Kemény Sándort, aki három év múlva meghalt a váci fegy- házban. A súlyosabban büntetettek közt szerepelt a szintén tízévi fegyházzal sújtott Dürr Béla és a nyolcévi fegyházra ítélt Ulrich Antal. A jelentős történelmi dokumentumot a Tolna megyei Pártbizottság archívumában őrzik ezután, s róla hiteles másolatot kap Pogány István 1919-es veterán, (-s -ó) ÍJttörőház lesz Szekszárdon Sokan, sokszor vetették már fel egy úttörő-, illetve ifjúsági ház szükségességét a megyeszékhelyen, s az illetékeseknek több elképzelése is volt ezzel kapcsolatban. Amint megtudtuk, az elképzelés szépen halad a megvalósulás felé: tárgyalásokat folytattak egy Szekszárdon építendő komoly méretű úttörőház építése érdekében. A tervek szerint a fiatalok otthona a negyedik ötéves terv első két évében épülne fel a lebontásra kerülő jelenlegi városi művelődési ház helyén. A korszerű épület költsége 10 millió forint lesz. A szekszárdi cipőholtokban t Árváltozás idején Hírt adtunk arról, hogy a tegnapi nappal kezdődően különböző árváltozásokra kerül sor a cipőkereskedelemben. Az árváltozás folyamatos, ami annyit jelent, hogy az eddigi, hasonló gyakorlattól eltérően, nem ró súlyosabb terhet a kereskedelmi dolgozókra, nincs szükség a máskor éjszakába nyúló leltározásokra. Az árváltozás első napján meglátogattuk a megyeszékhely két cipőbolt- íát a bazársoron. A Népbolt Vállalat üzlete a „Mintabolt” büszke címet viseli. Nyelvünk logikája szerint, ez vagy az üzlet belsejének mintaszerű voltát kellene. hogy jelentse, vagy az itt árusított lábbelik különlegességére vonatkozhat. Egyikről sem tudtunk tapasztalatot szerezni, arról viszont igen, hogy délelőtt háromnegyed tízkor a boltban mintaszerűen nagy volt a forgalom. — Talán az árváltozás hatására? — kérdeztük. — Nem. — válaszolt a pénztárosnő. — Nagy az árukészletünk, a választék sem kicsi, így nálunk többnyire állandóan sok kedves vásárló van. A kedves vásárlók egyelőre a régi áron vehettek cipőt. — Csak két, száras gyermekcipő ára változott, negyvenkilenc forint harminc fillérről negyvennégy-hetvenre. illetve ötvenhárom-ötvenről negyvennyolc-hatvanra. A többi árváltozást majd akkor hajtjuk végre, ha új áruszállítmány érkezik az üzletbe. Átrpentünk a Bonyhádi Cipőgyár Szomszédos üzletébe, ugyanezt a kérdést tudakolandó. A helyiség, mely egyébként, minden figyelmet ébresztő tábla nélkül ugyan, de csakugyan mintaszerű; üres volt. Nem kellett attól félnünk, hogy a boltvezetőnőt feltartjuk munkájában: — A Bonyhádi Cipőgyár termékei között nem lesz árváltozás. Se lefelé, se felfelé. A meglátogatott két üzlet röpke példája is bizonyítja, hogy az árváltozások az új mechanizmus szellemében történnek, figyelembe véve az egyes vállalatok igényeit, lehetőségeit,-s. -n. Tábor 1969 Több mint ezer fiatal Tolnából A Tolna megyei középiskolás fiúk vasárnap érkeztek vissza aktív nyaralásukból, a lányok pedig vasárnap utaztak el Villányba, hogy két hétig szőlőkötözésben, barackszedésben segédkezzenek az állami gazdaságnak. Az idén nyáron a fiúkra Kiskőrös-Tabdiban volt szükség: talajmunkát végeztek a gyümölcsösben. Középiskolásainkat két hét után más megyéből érkező fiatalok váltották fel, oda már nem irányít több csoportot a megyei KISZ- bizottság. Munkájukról any- nyit tudtunk meg, hogy általában jól, lelkiismeretesen dolgoztak a Tolna megyei diákok. Lányainkat bizonyára szívesen fogadták a híres borvidéken, Villányban A gazdaság vezetőinek öröme nem alaptalan: az elmúlt években már dolgoztak ott középiskolásaink, akikről mint szorgalmas, igazán nagy segítséget jelentő munkaerőkről nyilatkoztak. A villányi tábort szinte teljes egészében a Tolna megyei diákok sajátították ki az idén nyáron: kéthetes turnusokban nyolcszáz lány segédkezik majd a legsürgetőbb mező- gazdasági munkákban. A fiúk közül százan — közel egy hónapos intervallum után — július végén Csillebércre utaznak, hogy az úttörőtábor építésén, bővítésén dolgozzanak. A kanacsi tábor az idén nép- telen lesz, a megyében egyébként sehol sem működik országos jellegű építőtábor. „Helyi” tábort hoztak létre a Szekszárdi Állami Gazdaság leperdi üzemegységében, ahol főként szakmunkástanuló diákok — a barackszedésben segítenek. A fadd-dombori KlSZ-veze- tőképző tábor szinte minden perce foglalt, bőséges, változatos programmal várja lakóit. A két, talán legérdekesebb rendezvény az ifjú fizikusok , országos tábora, és a vízi úttörők szintén országos „randevúja” lesz. Tolna megyéből az idén — a vezetőképző táborok fiataljait nem számítva — összesen több mint ezer középiskolás tölt két-két hetet önkéntes építőtáborban. Jó szórakozást, kellemes nyaralást kívánunk! ’
