Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

Saját otthonhoz segítik a fiatalokat Orvosok a növényvédő szerek használatáról Összkomfortos, fürdőszobával elátott lakásokat építenek ma már Pálfán, a „fészekrakó” ifjú házasok, egyetlen új házat nem látni fürdőszoba nélkül. Számíthatnak és számítanak is a pálfai fiatalok a termelő- szövetkezetre. Az a fiatalember, aki öt évre tervezte az építkezést, fél, háromnegyed esztendő alatt elkészül vele. Ha megszorul, vagy a kelleténél kevesebb lesz a pén ze, van hova fordulnia, ifjú tag­jainak gyorsan és mindenben segít a pálfai Egyetértés Termelő- szövetkezet. Megszívlelték Pálfán a IX. pártkongresszus intelmeit, amelyben az egyéni építkezések gyarapítása és meggyorsítása végett a munkahely nagyobb mérvű segítségét ajánlotta. Nekifog a segédmunkás, a szakember, és az ifjú diplomás ve­hető, a termelőszövetkezet tagjai. Sok fiatal megirigyelhetné eze­ket a pálfai tsz-ben dolgozó ifjú embereket, közülük néhányan mégsem látnak benne semmi kü lönöset. © Bendes Mária, a szövetke­zet KISZ-titkára: — Ebben az évben szövet­kezetünkben mintegy tíz fia­tal költözik be új otthonába. Kik építkeznek? Uj házban laknak már Horváth Pál, Szőke Gyula, Lázár István, félbe van a háza Rompos Jó­zsinak, Léhmann Istvánnak, Dobrádi Ferencnek, Vida Ká- rolynak, kész az alapja Por- teleki ' Istvánnak. Hirtelen ezek ■ jutnak az eszembe, összefognak, segítenek egy­másnak is, kalákában dolgoz­nak esténként, szombaton és vasárnap. Van köztük kőmű­ves, ács, ki a segédmunkát, ki a szakipari munkát végzi. — Van-e utánpótlás, meny­nyi a tsz-ben a fiatal? Hiszen sokan nyugdíjba mentek az öregek közül az idén. — Tavaly ősszel számba vettük, hányán vannak. Száz­ötven, tizennégytől-huszonhat éves koron belüli KISZ- korosztálybeli fiatalunk van, nincs hiány utánpótlásban. Amint beszélgetünk, a ha­tárból jövet, megérkezik La­kos József elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke, s iziben bekapcsolódik. — Milyen segítséget nyújt a szövetkezet az építkezők­nek ? — kérdezzük az elnök elvtársat. — Sokfélét. Segítünk anyag- beszerzéssel. Az anyaghiány­ra való tekintettel feltöltött kereteinkből önköltségen adunk anyagokat. Járművet kapnak, mindent odaszállítunk, adunk eszközöket, például állványo­kat, zsaludeszkát, laj tokát. A tsz építőbrigádjai végzik a belső, szakipari munkákat, szerelik a villanyt, parkettáz­nak. Sódert, homokot ingyen kapnak, városban ez is pénz­be kerül. Bár nem vagyunk bank, kölcsönnek nevezik a jelentős pénzelőlegeket, amit kamatmentesen adunk. Aprán­ként kell visszafizetni, illetve levonjuk. Voltak olyan tag­jaink, akiknél két év alatt fogyott le, ennyit vártunk a húszezer forint megtérülésé­re. Külön ügyelünk arra, hogy minden építkező ifjú pár egész télen kapjon munkát, hogy kereshessen — feleli. Folytatja a KISZ-titkár: — A Németh Józsi 10 ezer forint előleget kapott, 15 eze­rért megvett egy rossz házat, s így elkülönülhettek a fia­talok. Katona Jóska 8 ezer forintot vett fel, ki mennyit vállal, akar ki mennyit bír. — Mi indította erre a szö­vetkezetei? Vannak-e kiköté­seik? Úgy hallottam, hogy tíz év ittmaradás a segítés fel­tétele. — Ajánlottuk, hogy aki itt marad és letelepszik, vegye igénybe, s megkapja a ked­vezményeket. A főagronómu- sunk is így épített Pálfán, ők már az új házban laknak. Jó szokás, hogy nálunk ritkán kerül sor távozásra, — akkor is csak családi okokból —, inkább jönnek, mint menné­nek a fiatalok. Az előbbiek miatt eddig szerződésben nem szabályoztuk a feltételeket. Bizalmatlanok nem vagyunk, maradnak. De úgy van, tíz esztendő a feltétel. Eddig is így volt hallgatólagosan, de ki fogjuk mondani és vállal­ják. — Akadtak-e a vezetőség­ben ellenzői az akciónak? — Ott nem annyira a ter­mészetbeni, mint inkább a pénzben nyújtott „kölcsön” ellen adódtak hangok. „A mi pénzünk, minek odaadni”. Persze, hogy aztán elfogadták, s helyesen döntöttek. Érdeke a közösnek is, a mi gyere­keinkről van szó, meg aztán nemcsak a fiatalok kapnak ilyen segítséget — érvel az elnök elvtárs. Tudom, hogy Lakos elvtárs tavaly félmilliónyi téglát „szerzett” az ifjú építkezők­nek, de nemcsak velük törő­dik. A minap az elnök nevé­re és közbenjárásával érke­zett meg a padlóanyag, Far­kas Ferenc idősebb, közép­korú tsz-tag számára. Hor­váth István nagycsaládos em­ber is jelentős summájú pénzelőlegben részesült. © Szőkéék tősgyökeres pál- faiak, mindketten tsz-tagok, a férj ács, a feleség pénztáros, az asszonyka tíz évvel ezelőtt az iskolapadból került a tsz- be. Az ő házuk alapozásakor próbálták ki a szövetkezet új markológépét. Most már bent laknak a kétszoba-összkom- fortos, új épületben, a „trón­örököst” oda várják. — Felére sem lennénk, ha nem segítettek volna. Uj zsa­lu, cement, pala és tető­cserép, — akkoriban nem le­hetett vásárolni, és a tsz sze­rezte be nekünk. Pénzben? Az első évben 18 ezret, a má­sodikban tizenkettőt kaptunk, kamat nélkül a tsz-től — tá­jékoztat Szőke Gyuláné, aki nagyra értékeli a segítséget. A többieket nehezebb meg­találni. Következő állomá­sunk az ács-brigád. Lázár István huszonöt esz­tendős pálfai tsz-tag, ács szakmunkás, hét hónap alatt építette még háromszoba- összkomfortos, új otthonát, amelyhez 40 ezer forint banki kölcsönt használt fel. A nagy ház, számítása szerint 110 ezerbe került, de senkinek nem adná 300 ezren alul. — Szerencsénk volt. Én, amikor nekiláttam, öt évre terveztem az építkezést, s meglett olyan gyorsan, hogy már decemberben beköltöz­hettünk. — Milyen segítséget kaptak a szövetkezettől? — kérdezem őt is. — Mint a többi. A fuvart teljesen ők adták, részben be­szerezték az anyagot; cement, eternitcsövek, faanyag (akác és jegenye), és a pénz. Tizen­kétezer forint előleget kap­tam, amit aztán levonogattak, bizony nem sok maradt a borítékban — sorolja a nyur­ga, kék szemű fiatalember. A gépszínben található Rompos József segédmunkás. A Rompos-család még ebben az évben be akar költözni, jelenleg félkész új házába, most az apósnál laknak. Há­roméves házasok, van egy másfél éves kislányuk, idén áprilisban kezdtek hozzá a házépítéshez. — Gyorsan megv. nagvon szép lesz az épület, télire már ott leszünk. Semmi ba­jom nincs az apósékkal, de jobb a saját, a külön ház­ban — mondia el vélemé­nyét. Neki Lázár Istvánhoz hasonló, csaknem azonos Tudományos ülés Szekszárdon támogatást nyújtott a szövet­kezet, noha rövidebb ideje tsz-tag, a fehérvári építő­ipari vállalattól 1967. feb­ruárjában jött vissza Pálfára. Itt akar maradni, mindket­ten tsz-tagok, nem szándékoz­nak odébbállni. Feltűnik, hogy mind a két férfi természetesnek veszi a termelőszövetkezet nemes gesz­tusát a sok vesződséggel járó segítséget. Van ebben jó is. rossz is. De tény, hogy még nem mindenütt ennyire ma­gától értetődő a közös vállal­kozása és segédkezése. Firtatásomra Rompos Jó­zsef összehasonlít korábbi ta­pasztalataival. Tudja, s mond­ja, hogy a közeli Vajtán a tsz-ben még nem élveznek hasonló kedvezményeket a fiatal „fészekrakók”. Tapasztalataimat megemlí­tem Rácz Antal tsz-párttitkár elvtársnak. Mi a véleménye erről? — Nálunk megszokták, hogy törődünk a fiatalokkal, s Pál­fán ezt ők a világ legtermé­szetesebb dolgának tekintik. Én a jó oldalát hangsúlyoz­nám: vegyék csak minél töb­ben igénybe a segítséget, örülünk neki. A pálfai Egyet­értés tsz-ben nem magas, 43 év az átlagéletkor. Sok a fia­tal, így jól jár a tsz és tag­jai egyaránt. * Elismerésre méltó a tsz okos. előrelátó, közérdekű kezde­ményezése. Fürdőszobás, saját új ott­hon, önállóbb élet a fiatalok­nak. Megküzdenek érte, egy­könnyen a fiatalok sem jut­hatnak saját házhoz. De mennyivel könnyebb nekik, hogy ennyire segít a közös­ség. .. SOMI BENJAMINNÉ Az agrokémia fejlődése és térhódítása a mezőgazdaság­ban számos közegészségügyi problémát vet föl napjaink­ban. A növényvédő szerek hasz­nálata, gazdaságilag bármeny­nyire kívánatos és hasznos, számos esetben okoz súlyos bonyodalmakat a védőszerek kezelőinek körében. Nem vé­letlen, hogy egészségügyi fel­világosításunk egyik fő prog­ramja lett az elmúlt néhány év alatt a vegyszerek előírásos használata. Az sem véletlen, hogy az ország KÖJÁL-háló- zatának szakembereit mind fokozottabb mértékben foglal­koztatja a vegyszerek emberre káros hatása, s mindaz, ami e káros hatások bekövetkeztét megelőzheti. Ez a magyarázata annak, hogy a Szekszárdon június 16-án. hétfőn megrendezésre ke- • rülő tudományos ülésszak — amelyen a KÖJÄL or­vosai mellett részt vesznek a megye orvosai is — ki­zárólag a növényvédő sze­rekkel kíván foglalkozni. A tudományos ülésszakon, amelyet a TIT, a megyei ta­nács egészségügyi osztálya, a Tolna megyei KÖJÁL és a Vö­röskereszt Tolna megyei szer­vezete rendeznek a kórház kultúrtermében — részt vesz­nek a szomszédos megyék köz­egészségügyi orvosai is, sőt a Duna—Tisza közének köjálosai is. A délelőtt 9 órakor kezdő­dő tudományos ülésszak" napi­rendjén számos előadás hang­zik el, valahány lehetőséget ad majd a résztvevők szakmai eszmecseréjére is. Dr. Gujás János, a Tolna megyei KÖJÁL igazgató főor­vosa a mérgező növényvédő szerek szerepéről, és ezek je­lentőségéről, majd dr. Kneffel Pál, a Vas megyei KÖJÁL igazgató főorvosa a növényvé­dő szerek toxikológiájáról tar­tanak előadásokat. Dr. Kolom- busz Lászlóné állami köz­egészségügyi felügyelő a tej újabb higiénés problémáit is­merteti, Pataki László főagro- nómus, a Szekszárdi Állami Gazdaság főkertésze az integ­rált növényvédelemről, dr. Szelényi Béla főorvos a nö­vényvédő szerek használatának közegészségügyéről tartanak előadást. A tudományos ülés napi­rendjét alkotó előadás­sort követően nyílik lehe­tőség a gyakorlatadta ta­pasztalatok cseréjére. Az ülés délután fél 3-kor nyilvánossá válik; pedagógu­sok, TIT-tagok is hivatalosak arra az érdekesnek ígérkező záróeseményre, amelynek elő­adója dr. Kneffel Pál lesz. A Vas megyei KÖJÁL igazgató főorvosa arról nevezetes szak­mai körökben — és talán már nemcsak ott —, hogy szenve­délyes kutatója az orvostudo­mány történetének, a történe­lemnek. Dr. Kneffel Pál az ókori Róma higiéniéje címmel tart vetítettképes előadást. Mezőgazdasági körkép 800 hold szőlőt két nap alatt mcgporoztak A jövő héten aratási gépszemle Hőgyészen Beszédtéma a szőlőpermete­zés. A kiadós eső után min­denki azt lesi Szekszárdon, mennyire melegszik fel az idő, lesz-e peronoszpóraveszély. A kórház bejáratával szemben levő bolt dolgozói mindig ki­írják az újdonságaikat a bolt előtt egy táblára. Most a réz- gálicot írták ki. Nem újdon­ság, de tudatják, hogy van. Érdeklődtünk jobb gazda­ságtól, hogyan mentik a sző­lőt, győzik-e a növényápolást, illetve a szálas takarmányok betakarítását az aránylag hosszú esőzés után. Kivételesen gyors munkáról adott tájékoztatást Major László, a Paksi Állami Gaz­daság igazgatóhelyettese. Két nap alatt megporoz­ták a 802 hold szőlőt, te­hát megmentették a pe- ronoszpórafertőzéstől és most a porozás után a per­metezéssel folytatják a védel­met. A gazdaságban ez már a harmadik permetezés az idén. A növényápolásban gondot okozott, hogy nem hatott a vegyszer minden lcukoricatáh- lában és körülbelül 600 hol­dat kézzel is kell kapálni. Ma­jor László véleménye szerint a száraz tavasz miatt történt meg, hogy főként a mchar- félék, a vegyszeres gyomirtás ellenére is, elszaporodtak a kukoricában. A 600 hold kézi kapálását, úgy oldották meg, hogy 300 holdat szemes kuko­ricáért kiadtak a gazdaság dolgozóinak, illetve azok csa­ládtagjainak. Ezek a család­tagok egyébként nem dolgoz­nak a gazdaságban, de most vállalták a rendkívüli* munkát és mindjárt meg is kapták ér­te a kukoricajárandóságukat. Tegnap már csupán. 150 hold volt kapálatlan a paksi ku­koricából. Egyébként a gyö­nyörű növény nagyobb része 50—60 centi magas, a kiseb­bek 40 centisek. A 2200 hold kukoricából 1600 holdat már harmadszor is kultivátoroztak. Dr. Varsányi József elnök tudomása szerint a szakáiyi Kapos Völgye Tsz egész ku- korioaföldjén jól hatott a vegyszer, csupán egy táblában található földiszeder. A hely­zet tehát Szakályban sokkal kedvezőbb, viszont itt még csak 10—30 centi magas a ku­korica. Aránylag szebb, fejlettebb a cukorrépa: csaknem tel­jesen elborította a levél a földet, már csak kézzel lehet benne dolgozni, kapálni. Az elnök úgy mondja, a szorgalmasabb tagok megkezdték a második kapálást. Nagy esőt kapott a határ, átlagosan körülbelül 30 millimétert, de már tudnak dolgozni a földeken. Saakály- ban most a szálas takarmá­nyok betakarítása a legna­gyobb munka: 350 hold rét még vágat'an. Géppel fogják kaszálni és rendsodrózni, a tagoknak csak össze kell gyűj­teni a szénát. Kivétel ez alól néhány ember, aki ragaszko­dik a kézi kaszáláshoz. A lu­cerna első kaszálásának 60 százalékát géppel végezték 40 százalékát pedig kisebb bog­lyákba rakták és most hord­ják be kazalba. A minőség és a termés mennyisége egyaránt jónak mondható. Rendkívül nagy a termés lucernából a Ilőgyészi Állami Gazdaságban. Kristóf Adám növénytermesztési agronómus elmondása szerint az 1250 hold lucerna át­lagosan 13 mázsa szénát adott holdanként az első kaszálásból. Tegnap kezdték meg a máso­dik kaszálást, naponta 200 holdat levágnak. Az összes termést hideglevegős szárító­val készítik el szénának. Igen nagy munka a lucernaliszt- készítés: a második kaszálás­ból már készítenek lisztet, a berendezés rendelkezésre áll. Hétszáz hold lucerna termésé­ből készítenek őrleményt, részben a gazdaság saját szük­ségletére. részben pedig a Ga­bonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalatnak, takarmánykeve­rékbe. A lucerna második ka­szálásának idejét a szokásos­nál előbbre hozhatták Hőgyé­szen, és ez szerencse, mert közeledik az aratás. Számítá­sok szerint június 25-e körül a repcével kezdik a legna­gyobb nyári munkát. A gép­szemle a jövő héten lesz. A rendrevágókat mind kijavítot­ták, a kombájnok közül is az utolsókft készítik elő az ara­táshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents