Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

REJTVÉNY fsa mm/sn 4 2 J 4 5 © l 7 © 8 7 © <0 © 44 42 © 15 44 © 45 u 47 © 48 4? © 20 24 © n © © 2í © 24 25 © 25 © 27 iE © © n 2? 50 54 52 55 © U 55 © U Üres az osztály... Pénteken délután énekszó-’ val búcsúztak a II. számú ál­talános iskola nyolcadikosai. Nyolc évig jártak együtt, egy közösségbe tartoztak. Szo­rongó szívvel gondoltak erre, amikor végigjárták azokat a termeket, ahol annyi szép em­léket éltek át. Az ünnepséget búcsúbeszéd nyitotta meg. Eb­ben a pajtások köszönetét mondtak tanáraiknak, nevelő­iknek fáradozásukért. Ezután Ady Endre gyönyörű verse hangzott el: Üzenet egykori is­kolámba. Majd az iskola igaz­gatója emelkedett szólásra s többek között ezt mondta: ..Ezek a pajtások, akik oly szorongó szívvel lépték át elő­szói’ az iskola kapuit, most búcsút vesznek, s kikerülnek az életbe. Nyolc év egy gye­reknek nagyon nagy idő. De ez is elmúlik. Kívánom nek­tek, hogy úgy álljátok meg helyeteket az életben, mint az iskolában.” Az ünnepség után bál kö­vetkezett. Búcsúzáskor a pajtások még egyszer felidézték a költő szavait: Bár zord a harc. megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt, nemes, küzdő, szabadlelkű diák. Pétei'bencze Anikó II. számú általános iskola T űzrendészet i oktatás Május 30-án a tolnai I. szá­mú általános iskolában, Csög- lei István tűzoltó őrnagy tűz­rendészed oktatást tartott. Az alsó tagozatos tanulók film, és szóbeli előadás alapján ismer­kedtek meg a tűz ártalmai­val Az utolsó tanítási héten a felső tagozatosok is oktatásban részesültek. Reméljünk, hogy az előadás tanulságként szol­gált a pajtásoknak, s így is­kolánk tanulói elkerülik a gondatlanságból eredő tűz­eseteket. Joósz Anna úttörőriporter Rovatvezető: CSUPOR TIBOR A gyufa nem játék! A gyufa jó barátunk, de el­lenséggé is válhat. És hogy válik ellenséggé? íme a Hóvi­rág őrs története. A Hóvirág őrs egy tavaszi napon elment kirándulni az erdő mellé. Mindenki vitt magával egy da'- rab szalonnát és egy darab kenyeret. Nagy tábortüzet rak­tak és sütötték a szalonnát. A sütés után a tűzre már nem ts gondoltak. Játszani mentek. A tűz pedig alattomosan terjedt tovább. A könnyelmű kisdo­bosokat a gomolygó füstfelhő riasztotta fel. Későn volt. Az erdő nagy lángokban állott. Mire a tűzoltók megérkeztek, recsegett-ropogott a sok érté­kes fa. Több ezer forint ér- , tékű kár keletkezett, a Hóvi­rág őrs figyelmetlensége mi­att. A leégett erdő helyére is­mét kis fákat ültettek. A Hó­virág őrsnek örök rossz emlé­ke lesz ez a szerencsétlen ki­rándulás. Intő példa mások számára is. Csöglei Marianna Mucsi Tudod-e? Az állatok általában nem isszák meg a sós vizet. A teve azon­ban, ha nincs má^ vígan olt­ja vele szóraját. Könyvismertetés JULES VERNE: 800 MÉRFÖLD AZ AMAZONASON Gyilkossággal és gyémánt- rablással vádolják a regény főhősét, Joam Garralt, aki ár­tatlan. Mivel ártatlanságát nem tudja bizonyítani, kény­telen álnéven bujdosni. Később sorsa úgy fordul, hogy Brazília egyik leggazda­gabb telepese lesz. Családjá­val boldogan él, de ekkor meg­jelenik Torres, a sötét gonosz szándékú rabszolgahajcsár, akinek tulajdonában van Gar- ral ártatlanságát bizonyító irat. A kalandor tisztában van az irat értékével, jelentőségé­vel, tudja, hogy Garral és csa­ládjának. a jövője van a kezé­ben. Él az alkalommal, s zsa­rolni kezdi. Közben a család menyegzőre készül, mit sem sejtve a dologról. Az esküvő színhelyére az Amazonason hajózva akarnak eljutni. Tor­res betolakodik a hajóra, s ott adja elő aljas tervét. A többi esemény még a könyv titka; de* megtudjátok, ha el­olvassátok! A történet Brazíliában, az Amazonason és partján ját­szódik le. Megismerhetitek a brazil föld dús növényzetét, állatvilágát. Jó szórakozást! Szilvási Sarolta Vízszintes: 1. A címben vasta­gon rajzolt szó ismert idegen szó­val. 6. Férfinév. 8. Megjelenés mi­kéntje. 20. Megkülönböztető, fi­gyelmeztető. 11. Magyar tudós. A vízsz. 28-ból nagyüzemi módszer­rel vonta ki a vízsz. 22-t. (Foly­tatása függ. 18.) 13. Keresztül. 15. Te meg én. 16. Világhírű svéd vegyész, 18. Vissza: arcszín. 19. Fém. 20. Teltkarcsú. 22. Lásd a vízsz. li-et! (Folytatása a függ. 5.) 23. Hivatali helyiség. 24. Visz- sza: Emel — hangtalanul. 25. Idő­egység. 26. A. 27. Soha németül. 28. Lásd a vízsz. 11-et! 32. Népi viselet. 34. Unalma jelét adja. 35. Állati szállás. 36. Kétkerekű szál­lítóeszköz. Függőleges: 2. Dísze. 3. Rokkant használja. 4. Szovjet repülőgép-so­rozat betűjele. 5. A vízsz. 22. foly­tatása. 6. E. M. B. 7. A vízsz. 1, őshazája. 9. E. A. L. 10. A vízsz. 11. folytatása. 12. Tárgyragos vo­natkozó (tévmás. 14. Ütem. 17. Lásd vízsz. 19. 16. Vissza: bátor­kodik. 21. L. u. A. 22. Pontos mechanizmus. 23. Szigetországi nép. 24. Német vegyész. Az agro­kémia megalapítója. 25. Fonal­ipari eszköz. 27. Annuska. 29. Ká­rosít. 30. A Nemzeti Színház 1945- ben elhunyt művésze (Gyula), 31. Időhatározó szó. 33. Zi. £» Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., 11., 16., 22., 28., függő­leges 7,, 24. Május 28-i számunk helyes megfejtései Bene Ferenc. Ferguson. Könyyjutalmat nyertek: Mayer Miklós, Vastag Éva és Szarka János szekszárdiak. * « * ♦ ♦ ♦ * ♦ A nyolcéves-formáiú kislány most leengedte a képeskönyvet és Tvihonovra nézett szigorú szemeivel: — Bácsi, a konflis az ló? — Nem ló. Kocsi. Az idős férfi ajkához illesztette mutatóujját. — Csendet! A rádió híreket mondott, Ghanaban katonai puccs. A bácsi homlokára tolta szemüvegét és gondterhelten mondta: — Hiába, még erős a világreakció. — Szörnyű — erősítette meg Sztasz és komo­lyan hozzátette: — Most számolja a megsemmi­sítéséhez latbavethető tartalékokat? Az öreg elmosolyodott, a könyvre mutatott: — Ez egy nagy mű! Az idei vasúti kalauz. Kitűnő lehetőség a matematika gyakorlásához. Egy példa: hány vagon szükséges ahhoz, hogy ötszáz tonna narancsot és ezer tonna fát szál­lítsunk Murmanszkíól Vlagyivosztokba? Na“’ — kérdezte diadalmasan. , — Nagyon érdekes — bólintott Sztasz. A hor­goló nő elmosolyodott, — Nézze meg — az öreg Tyihonov felé nyúj­totta a könyvet. Tyihonov fellapozta a vaskos kis kötetet, amelyet mélynyomású térképek, részletes me­netrendek tettek változatossá. Sztasz egy tér­képnél ütötte fel a könyvet és majdnem fel­kiáltott: — Ugye? — hunyorított az öreg. Sztasz szélsebesen lapozni kezdett majd visz- szatért az előbbi térképhez. Az ajtó kinyílt. — Tíz perc múlva Rovnó — mondta a kocsi­kísérőnő. TÁVIRAT RENDKÍVÜL SÜRGŐS! Moszkva, Petrovka 38.. Sarapov. Kérem sürgősen megtudakolni a rovnói bűn­ügyi nyomozócsoportnál, kinek adták ki a Cse­hov könyvtárban Ray Bradbury „Fantasztikus elbeszélések” című kötetét. A könyvet Sz. J. Szajkina olvasó adományozta a könyvtárnak. Tyihonov Tyihonov gyorsan megtalálta a járási tanács tagját, Anna Fjodorovna Hizsnyakot. — Két hete egy újságírónő járt nála Moszk­vából — mondta Tyihonovnak a helybeli ta­nácstitkár. írni szeretett volna róla, de tragi­kusan elpusztult. Az újságban olvastam, a gyá­runkról szóló riportja mellett közölték a hírt. Mi történt vele? Baleset? — Nem ez az egyetlen módja a tragikus ha­lálnak — válaszolta Sztasz. — Hol találom meg Anna Fjodorovnát? — Ma kellett megérkeznie Kijevből. A fia egyetemista, nála volt látogatóban... Hizsnyak a régi városrészben lakott egy kis faházban. Tyihonov dél körül szállt ki a taxi­ból. Bekopogtatott. — Nyitom már! — válaszolt egy kellemes, lágy hang. Az ajtó kinyílt, Sztasz orrát friss kenyér és tejszag csiklandozta. Hófehér hajú és lányosán fiatal arcú asszony állt az ajtóban. — Anna Fjodorovna? — Igen. Hozzám? — Szeretnék beszélni önnek Az asszony ragyogóan tiszta szobába vezette vendégét. Tyihonov szégyenkezve nézte sáros lábnyomát. Az asszony elmosolyodott: — Nem tesz semmit. Úgyis takarítanom kell. Csak ma érkeztem meg, tíz napot töltöttem a fiamnál. A falon kreolbőrű. jóképű fiú fényképe füg­gött és Tyihonovnak úgy tűnt, valahol már látta ezt az arcot. — Bocsásson meg Anna Fjodorovna, mikor utazott el a fiához? — Múlt kedden. Miért? — Az asszony hang­ja aggodalmassá vált. — Csak kérdezem. — Tyihonov megértette, hogy Hizsnyak nem tud Tánya haláláról, elke­rülte a figyelmét az újságközlemény. Némi töp­rengés után kimondta: — Anna Fjodorovna, én a moszkvai bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Szomorú esemény hozott önhöz. — Mi történt? — Hizsnyak elsápadt. — Emlékszik Tánya Akszjonovára? Hizsnyak mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Bólintott. — Tizenegy' nappal ezelőtt megölték — mondta Sztasz. — Megölték!... Megölte... Megölte az átko­zott!. .. (Folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents